Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 61. évfolyam, 302. szám 1971. december 23., csütörtök Ára: 80 fillér MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Válaszok 1972-re N

éhány héttel ezelőtt országos gazdasági aktívaértckezleten jelölte meg a kormány elnöke a gazdasági továbbfejlődés ütemét, és fő jellegzetességeit. Ám, a jövő évi kölfcégvetésre várt a feladat, hogy a legfontosabb mérőeszközzel, a pénzzel is meghatározza a teendőket és a lehetőségeket, amelyeknek tudatában élünk és dolgozunk majd 1972-ben. Ez az előterjesztés most a parlamentben megtörtént, s kirajzolódtak a gazdálkodás /keretei. A legfontosabb: az ideinél némileg mérsékeltebb előirányzatok a termelésben és a nemzeti jövedelem alakításában, de változatlanul az ötéves terv előírásai szerint. Nem mondunk le és nem is kell lemondanunk a terv egyetlen, fontos céljáról sem. S ha következetesebben törekszünk minden téren az egyensúlyi helyzet kialakítására, az is megfelel a terv kívánalmainak. A hangsúlyos kérdés most a „hogyan?" És még egy kérdés, amelyet Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára fogalmazott meg: élhetünk-e úgy, ahogy élünk? A válasz: igen. Mert a lakosság fogyasztása lényegében tervszerűen nő, és az ismétlődő hiányt a tervezettnél gyorsabban növekvő beruházások és készletek idézik elő. A termelés pedig nem fejlődik olyan ütemben és eredménnyel, hogy máris ilyen méretű felhalmozást tegyen lehetővé. Tehát mégegyszer: hogyan biztosítsuk az egészséges ütemet? Először is, a teljes egyensúlyt nem máról holnapra, hanem csak fokozatosan kell megvalósítanunk. Azután: a jövedelmek növelésének és a fogyasztás bővítésének a tervein mit sem kell változtatnunk, csak a beruházásokkal bánunk megfontoltabban. A külkereskedelemben a hatékonyságé a döntő szó, és kevésbé az importtakarékosságé. Mindez megóv a megrázkódtatásoktól, sőt, még az életszínvonal-emelő intézkedéseknek is helyt ad. Igaz, a bejelentett ármódosítások, azaz inkább növelések együttesen egy százalékkal emelik az árszínvonalat, a várható szokásos piaci ármódosulások pedig további egy-két százalékra rúghatnak. A kormány azonban, lcarábbi elhatározásához híven, gondoskodik róla, hogy mindezt a bérekben, jövedelmekben ennél nagyobb mértékben megtérítse. S hogy azt a megállapítást is komolyan értelmezzük, miszerint főleg a sokgyermekesek, és nyugdijasok sínylik meg az áremelkedést, a jelenlegi lehetőségek szerint emelik a családi pótlékot, .és még rugalmasabb szabályozóssal könnyítik a nyugdíjaskorúák továbbdolgozási és a nyugdíjasok munkavállalási lehetőségeit. A fogyasztást természetesen elsőrendűen jellemzi, hogy milyen árut vehetünk a pénzünkért. A könnyűipari miniszter országgyűlési felszólalása némi betekintést adott a ruházati és a cipő-, valamint a bútor-, a papír- és a nyomdaipar korszerűsítésének már megkezdett, széles körű folyamatába és várható eredményeibe. Nagyobb választék, jobb minőség, korszerűbb termékek, és ha mindez jól szervezett kereskedelmi munkával párosul, nagy fellendülésnek leszünk , tanúi a fogyasztás számos fontos ágában. Természetesen, rövidlátás lenne e folyamatokat csupán a fogyasztás oldaláról vizsgálni. Nemcsák azért, mert a termelés — még a fogyasztási cikkek területén is — jelentős részt kivitelre is alapoz, és mert a fejlesztés, az építés minden területét ez nagymértékben táplálja, hanem mert a társadalom minden tagjának, a legkülönbözőbb beosztásban, munkakörben, nemcsak fogyasztói, hanem termelői minőségében is nélkülözhetetlenül fontos szerepe van. Ez a szerep korántsem változatlan. A termelés korszerűsítése és a gazdaságtalan tevékenység visszaszorítása el sem képzelhető a dolgozó tömegek cselekvő és mérlegelő részvétele nélkül. Ilyen értelemben esett szó a tanácskozáson a munkaverseny kívánatos új vonásairól, anélkül, hogy a hozzászólók eltértek volna a tárgytól. Lényegessé válik a gazdasági vezetés, a vállalat irányító munkája a versenymozgalomban, miután annak minden eddiginél szorosabban kell kapcsolódnia a termelőtevékenység tárgyához, és céljaihoz. Ezek a célok a népgazdasági ágazatokban erősen különbözőek, de nem új természetűek. Mint ahogy a vezetéssel szemben támasztott követelmények többsége sem új, de magasabb szintű. Sok az elavult termék, és viszonylag nehezen születnek meg az újak, a korszerűek; nem kielégítő a drága berendezések kihasználása és így tovább. Mindez napirendre kell, hogy kerüljöh akár a versenymozgalom megújítása, akár a vezető és szervező munka tökéletesítése v,an soron. Persze, mindkettő halaszthatatlan. Emberi feltételeik pedig: a kimagaslóan dolgozó munkások egyértelműbb anyagi és erkölcsi elismerése, nemkülönben az eredményesen tevékenykedő, kiváló vezetők nyíltszívűbb társadalmi megbecsülése. Nem ritkán éppen egymásnak tartoznak ezzel. Vagy ha úgy jobban tetszik: egy társadalom önmagának. m m • Ülést tartott a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága szerdán Szegeden, az Oktatási Igazgatóság újszegedi székházának tanácskozótermében Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. Első napirendi pontként Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára ismertette a Központi Bizottság december 1-i ülésén az 1972. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről hozott határozatát, Csongrád megye gazdaságának 1971. évi fejlődését és javaslatot terjesztett elő az 1972. évi gazdaságpolitikai feladatokra. Ez utóbbi témák feletti vitában részt vett Juratovics Aladár, Labdái Sándor, Krajkó András, Szabó Sándor (váll. ig.), Csápenszky István, Berár Demeter, Juhász József, Tóth László, Fehér Lajos, Piros László, Reseterics Sándorné, Dovalovszky János, Vajda György, dr. Koncz János és dr. Varga Dezső. A felszólalásokra Szabó Sándor válaszolt. Végül Győri Imre — a vitát összefoglaló szavai után — javasolta, hogy a megyei pártbizottság a jelentést fogadja el, majd bejelentette, hogy a tett javaslatok figyelembevételével a jelentést január 15-ig nyilvánosságra hozzák. Második napirendi pontként dr. Ágoston József, a megyei pártbizottság titkára tájékoztatót adott az MSZMP Központi Bizottsága december 1-i ülésén szereplő „Nemzetközi kérdések" című napirendről. A megyei pártbizottság a tájékoztatót tudomásul vette. Ezt követően harmadik napirendi pontként Rózsa István, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatót a megyei pártszervek 1971-ben végzett munkájáról és javaslatot terjesztett elő a pártbizottság 1972. évi és a végrehajtó bizottság 1972. első félévi munkatervére. Az előterjesztett tájékoztatót és javaslatot a megyei pártbizottság tudomásul, vette, illetve elfogadta. A megyei pártbizottság ez évi utolsó ülése Győri Imre zárszavával ért véget. Teljesítették éves tervüket a szegedi olajbányászok Dr. Kurt Waldheim A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemé szerdára teljesítette éves olajtermelési tervét A bányászok eddig 957 ezer tonna kőolajat hoztak felszínre, és továbbítottak a finomítókhoz. Az év végéig terven felül még körülbelül 25 ezer tonna olajat adnak a népgazdaságnak. Számításaik szerint az idén december 31-ig 320 millió köbméter földgázt — a tavalyi mennyiségnek csaknem kétszeresét —, és 4300 tdnna propán-butánt is termelnek. A térségben hat év telt el azóta, hogy a tápéi Tiszatáj Tsz területén termálvizet akartak a felszínre hozni, és lemélyített kútból váratlanul olaj tört fel. Ekkor a korábbi vizsgálatok, mérések adataira támaszkodva már a közeli más területeken is megkezdődtek a próbafúrások. A kitermelés hivatalosan 1966 nyarán, huszonöt emberrel, három olajkútnál indult meg. Akkoriban 126 nap alatt mélyítettek le egy-egy 2500 méter mélységű kutat. Jelenleg ehhez a munkához 50 nap is elegendő. Számos új, korszerű technikai módszert dolgoztak ki és honosítottak meg azóta a szakemberek. Ma a kutatásoknál, a termelésnél, az építkezéseknél mintegy 4 ezer ember dolgozik a szegedi szénhidrogén-medencében. Az eltelt néhány év alatt megváltoztatták a táj képét. Az egykori búza- és kukoricatáblák helyén olajat és földgázt adó kutak erdejét telepítették, csaknem 100 négyzetkilométeres területen eddig 2,8 milliárd forintot ruháztak be az építkezésekre. ötszáz kilométernyi hoszszúságban fektettek le különböző méretű — 50-től 360 milliméterig terjedő átmérőjű — csővezetékeket. A kutaktól ezeken át jutnak el a szénhidrogének a gyűjtőállomásokig, a feldolgozó üzemekig. A munkások szállításának, a gépjárművek közlekedésének megkönnyítésére 59 kilométer hosszúságban építettek ki korszerű üzemi utakat az olajosok. Hatalmas' tartályok százai, üzemi épületek sokasága készült már el a szc d—algyői út mentén és annak környékén. Az idén lényegében befejeződött a föld mélyének feltérképezése. A kutatók lassan elhagyják az algyői körzetet, és más területeken kezdik meg a vizsgálatokat. Adataik alapján azonban jövőre is több mint 30 új kutat mélyítenek még le az olaj és a földgáz felszínre hozásáért. 1972-ben is folytatják az ipartelep, a földgázüzem, a szociális létesítmények és egyéb objektumok építését. Olajból most már nem emelkedik lényegesen a terv. 1972-ben 1 millió 50 ezer tonnát továbbítanak majd a feldolgozó üzemeknek, s körülbelül enynyit adnak az országnak az elkövetkező években is. Földgázból azonban jövőre lényegesen többet termelnek, mint az idén, s a következő években is folyamatosan nő majd e természeti kincs felszínre hozásának üteme. Á közeljövő fontos feladata még az úgynevezett, vízvisszanyomó rendszer teljes kiépítése. A kitermelés ugyanis együtt jár a föld mélyében az eddig ott tapasztal atmoszféranyomás csökkenésével. Mivel pedig ez a belső nyomás „hajtja"' a felszínre a szénhidrogéneket, arra törekszenek, hogy a nyomás ne csökkenjen. Ennek érdekében vizet préselnek le az olajat és földgázt adó rétegekbe. Jelenleg naponta 4200 köbmétert, jövőre pedig 7 ezer köbmétert. A vízvisszanyomó rendszer teljes kiépülése után még ennél is többet. Természetes tehát, hogy emiatt nemcsak olajat és földgázt, hanem vizet adó kutakat is nagy számban kell kiépíteniök az olajosoknak. Dénes János főtitkára A Biztonsági Tanács, megvizsgálva az ENSZ-főtitkár kijelölésére vonatkozó ajánlásokat, javasolta a közgyűlésnek. hogy a világszervezet főtitkárává dr. Kurt Waldheimet nevezze ki. A volt osztrák külügyminiszter, az 1955 óta az ENSZ-közgyűlés minden ülésszakán részt vett, s így igen komoly tapasztalatai vannak, éppen 53. születésnapján érte a megtiszteltetés. Az ENSZ-közgyűlés közfélkiáltással, a január 1-én kezdődő ötéves időszakra a világszervezet főtitkárává választotta Kurt Waldheim osztrák fődelegátust. Az új főtitkár letette a hivatali esküt, majd megköszönte kollégáinak a bizalmat és ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy „pártatlanul és mélységes felelősségérzettel" fogja ellátni új feladatát és „aktívan hozzájárul a világszervezet megerősödéséhez". Waldheim beszédében hangsúlyozta, hogy azon az úton kíván haladni, amelyet élődje, U Thant jelölt ki. „Az Egyesült Nemzetele Szervezete fontos válaszúthoz érkezett — mondotta az új főtitkár. — A Kínai Népköztársaság részvétele jelentős lépés a szervezet egyetemessége felé. A kettéosztott országok felvétele újabb lépést jelentene ebbe az irányba. Remélem, hogy nemsokára sor kerül majd erre is" — jelentette ki végül Waldheim. Kísérleti útszakasz Az E—5-ös néhány száz méteres szakasza, melyből éppen mintát vesznek az aszfaltútépítő vállalat dolgozói. A kísérlet két szempontból is érdekes. Részint azért, mert az utat főként a helyszínen meglevő anyagból alakították lei (homokból), ez pedig jóval olcsóbbá teszi az útépítést. Másrészt: a szocialista országokban először itt kísérleteznek erősen recézett burkolattal, amely sokkal biztonságosabbá teszi a közlekedést. Megrövidíti a fékutat és például esős időben lehetetlenné teszi a nagyon veszélyes vízszőnyeg kialakulását az útfelületen. Somogyi Károlyné felvétele