Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-19 / 299. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 61. évfolyam, 299. szám 1971. december 19., vasárnap Ára: 1 forint Á legnemesebb segítő szándék A

z iparvállalatoknál és más helyeken dolgozó emberek nemes segítő szándéka, a szocialista munkaverseny támogatása nélkül aligha lennénk ott, ahol vagyunk új rendszerünk fejlettségében, építésében. S ha bármilyen tökéletessé is tesszük, reformáljuk gazdaságirányítási rendszerünket, a mindennapi termelőmunka, a vállalati gazdálkodás hatékonysága csak akkor javulhat megfelelő mértékben, ha a szocialista munkaversenymozgalom cselekvően segít. Tudom, hogy üres kapukat döngetek, amikor ezt szóvá teszem. Mi ebben az új? — kérdezhetik nyugodtan. Azt válaszolom rá, hogy semmi, hiszen a gazdasági vezetők is jól tudják ezt, és tisztában vannak a versenymozgalom segítő erejével. Nem is egyszer hallottam vállalati ünnepségeken, amikor kitüntették a gyárat, hogy kiváló eredményeik elérésében nagyon sokat köszönhetnek a szocialista brigádok kezdeményezéseinek, versenyének. Nem valószínű, hogy csak muszájból mondták, szőtték bele az ünnepi beszédbe e szavakat. A munkaverseny-mozgalom első, kezdeti szakaszában voltak bizonyos erőltetések, hibák. Egy-két kiszemelt embernek egész sereg segítő játszott a kezére, s úgy könynyen kiugrott akár ezerszázalékos teljesítmény is. Persze abban az időben inkább csak termelési versenyként kezelték az egész dolgot Azok az eredmények nem voltak reálisak, a verseny a munkamenet valós körülményei között lehet igazi és igaz. A mostani szocialista munka» verseny nemcsak termelési verseny, hanem sokkal több annál, amit jól kifejez az ismert hármas célkitűzés: „Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni." Mondjam már, ijogy mit is akarok ezzel a versenynyel? Mondom: tovább kell fejleszteni, tökéletesíteni a szocialista munkaversenyt. Ügy is kifejezhetem magam, hogy magasabb szinten kell a versenyt is folytatni. Ezt a kifejezést ugyan nem használja pártunk Központi Bizottságának december elsején meghozott határozata, amelyben jelentős helyet szentel a szocialista munkaverseny tökéletesítésének, az ember mégis ezt olvassa ki belőle, így értelmezi. Teszi ezt azért is, mert hiszen a tizedik kongresszuson világosan megfogalmazták és kimondták, hogy a szocializmus építését magasabb szinten kell tovább folytatni hazánkban. S mi lenne más a szocialista munkaverseny, a brigádok nemes mozgalma, mint • szocializmus építésének legaktívabb cselekedete? A magasabb szint, nem jelent az semmiféle ördöngösséget, legfeljebb azt, hogy jobban, okosabban, hasznosabban végezzük tennivalóinitat. A munkaverseny továbbfejlesztésének megvannak a legkitűnőbb feltételei: az eddigi eredmények, a dolgozók segítő szándéka és áldozatvállalása. „A Központi Bizottság szükségesnek tartja — olvashatjuk határozatában -re, hogy a szocialista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pillérére építve tovább fejlődjön, újabb lendületet kapjon a szocialista munkaverseny-mozgalom, feladatait társadalompolitikai és gazdaságpolitikai céljainkkal fokozottabb összhangban határozzák meg." Hogyan, s mit tegyenek ennek érdekében? A határozat pontos választ, tanácsot ad erre is: „A munkaverseny általános céljait a negyedik ötéves tervvel összhangban kell meghatározni és a versenyt elsősorban azokon a munkahelyeken kell kezdeményezni, ahol a versenycélok és feladatok a dolgozókhoz közel állnak, konkrétan meghatározhatók és lehetőség van az eredmények reális számbavételére, s annak a verseny résztvevői által történő ellenőrzésére." A dolgozók ezernyi ötletet adhatnak és adnak is, ha kérdezik őket. S ha így történik, aligha lesz „íróasztalszaga" a vállalásoknak. Nincs kényelmetlenebb a kérdező számára, de gondolom, a munkás számára sem, mint amikor arról érdeklődnek nála, hogy milyen feladatot vállaltak, versenyükben melyek a lényegesebb célkitűzések, s a kérdezett brigádtagnak fogalma sincs, de nem is nagyon lehet, hiszen azt „versenyfelelős" készítette el számukra az irodában. Amellett, hogy kényelmetlen az ilyen szituáció, de benne szinte felnagyítva jelentkezik a verseny lebecsülése, a dolgozók lebecsülése, hiszen akarva vagy akaratlanul megkerülték őket, a hátuk mögött határoztak a nevükben. Az ilyen munkaverseny-szervezés keveset ér. Ebből egyenesen következik, hogy nem lesz érdekeltség, a brigádok tagjainak nem nyílik lehetőségük arra, hogy ellenőrizhessék eredményeiket, számon tartsák állásaikat. A versenyben közel kell menni a munkavégző emberhez, a verseny segítséget nyújthat az egyéni és a közösségi tevékenység minél teljesebb kibontakozásához. A célok meghatározásában persze „súgni" kell a brigádoknak, informálni kell a gyár minden dolgozóját a vállalati feladatokról, a várható beruházásokról, a piaci lehetőségekről és mindenről, aminek bármilyen kapcsolata is van a munkahely életével. E

bben a munkaverseny-mozgalomban legstabilabb forma a brigád. A Központi Bizottság határozata így fogalmaz: „A szocialista brigádok, mint a dolgozo tömegek öntudatos kollektívái, továbbra is töltsenek be úttörő, mozgósító és példamutató szerepet a munkában, a termelésben, a művelődésben, a közösségi életben, érvényesítsék a kölcsönös segítség elvét, lépjenek fel a munka- és technológiai fegyelem lazaságai ellen, harcoljanak a minőségért." A határozat arra is felhívja a figyelmet, hogy a szocialista munkaversenyben élen járó emberektől ne sajnálják a megbecsülést, az elismerést. Kik kapjanak jutalmat, kitüntetést? Nyilván a legjobbak, csak arra vigyázzanak a vállalat gazdasági vezetői, hogy az elbírálás ne zárt ajtók mögött történjék, hanem a nagy nyilvánosság előtt. Kitűnik tehát a párt határozatából, hogy nem kell új alapokra helyezni a szocialista munkaversenyt, de tovább kell azt fejleszteni és magasabb szinten folytatni. Ehhez szükséges a megértés, a támogatás, az elismerés, a nyilvánc:ság. Gazdag h István Gyári hitei otthonteremtéshez A lakásépítés vállalati támogatása A , vállalatok is sokat tehetnek azért, hogy minél többen s minél előbb juthassanak lakáshoz a — bizony igen nagy számú — várakozók közül. Az sem lehet vitás, hogy a dolgozÓK mielőbbi lakáshoz juttatása végső soron vállalati érdek is. Szegeden is ebből a felismerésből táplálkozik a lakásépítés vállalati támogatása. Meg abból a tényből, hogy a hűséges, régi dolgozókat a nekik nyújtott kamatmentes kölcsönnel még 'inkább az üzemhez köthetik, ez a segítő gesztus újabb szálat jelent az egyén és a munkásközösség között. így van ez például a Kenderjonó és Szövőipari Vállalat mindhárom szegedi gyárában is. A KSZV-nél először 1969ben adtaik kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönt a dolgozók lakásépítéséhez. Az úgynevezett R alapból, vagyis a részesedési összegből évről évre többet fordítottak erre a célra. Tavalv 150 ezer forintot adtak — 30 dolgozó részesült kölcsönben. Idén 300 ezer forint állt rendelkezésre. 80 dolgozónak tudtak támogatást adni. Közben már az előző években adott kölcsönök törlesztése is növeli a támogatási alapot — havonta 15 ezer forint jön be a visszafizetésekből. Kik kapnak kamatmentes kölcsönt a vállalattól? Itt ••is, mint a többi kölcsönadó üzemben, elsősorban a szociális helyzet, á rászorultság foka a mérvadó. A KSZVnél igen humánusan differenciálnak. A gyerekek számát és a kereset arányát messzemenően figyelembe veszik. így kaphat valaki magas kölcsönösszeget, mert a legalacsonyabb szociális kategóriába tartozik, de havonta csak 80—90 forintot kell visszafizetnie. Vannak persze 160 forintjával s ennél magasabb „tarifával" törlesztők is, egyes dolgozók maguk is ezt kérik, mihamarabb szeretnék letudni adósságukat. Az utóbbi két évben 110en kaptak kölcsönt: ennek háromnegyed része fizikai munkás. Három év alatt 38 fiátal dolgozó is részesült ilyen segítségben. A kölcsönadó és -vevő közt szabályos szerződéses viszony jön létre minden egyes esetben (miután az igény a gazdasági és mozgalmi vezetők elbírálták). A szerződésben az is benne foglaltatik, hogy a dolgozó fenntartja munkaviszonyát a vállalattal; ellenkező esetben egy összegben s kamatostól kell fizetnie. Jövőre — mint azt a kollektív szerződésben, illetve a laikásépítési támogatásra vonatkozó mellékletében szabályozták — a részesedési alapból további 200 ezer forintot juttatnak a dolgozók szövetkezeti, társas- és családiház-építésére a KSZVnél. A Szegedi Ruhagyárban 1970-ben 300 ezer forintot biztosítottak lakásépítési-vásárlási célra a részesedési alapból. Idén 60 ezer forintot tudtak hozzátenni a törlesztésekből visszatérülő s így újra kiadható összeghez, öt évre és kamatmentesen, az igazgatási osztály és a dolgozó által kötött szerződés alapján folyósítják a kölcsönt. Eddig 30 dolgozót részesítettek ilyen támogatásban, jobbára szegedieket; a vállalat szentesi és bácsalmási üzemében sokkalta kisebb az igény. A Szegedi Konzervgyárban idén 200 ezer forint állt rendelkezésre ilyen irányú támogatáshoz. Az 1969-es 50 ezer forintos kezdéshez képest ez szép emelkedést mutat. A kérelmeket itt is a rászorultság, a szociális helyzet szerint bírálják él. Elsősorban a nagycsaládosok, a gyermeküket egyedül nevelő anyák, a fiatal házasok részesülnek a kedvezményes gyári kölcsönből. A Szegedi Textilművekre, mint a Pamutnyomóipari Vállalat gyáregységére, a nagyvállalat lakásépítési kölcsön szabályzata vonatkozik. A PNYV-nél is a vállalati •kollektív szerződés mellékletében szabályozták az építési alap képzését, felosztását, a törlesztés feltételeit. Mint a szabályzat kimondja, ezt a támogatást a vállalat „kamatmentes kölcsönnyújtás formájában eszközli, illetve tízéves további munkaviszony-vállalás esetén a kölcsön alább meghateározott részét elengedi". A textilművekben sok a fiatal így érthető Pz a törekvés, hogy minél több fiatalt részesítsenek kölcsönben; a szabályzat szerint az összeg 30 számiékát 25 év alatti fiatal házasok kaphatják. A tízéves további munkaviszonyt vállaló dolgozóknak évenként a visszafizetendő kölcsönösszeg 2 százalékát engedik el a PNYV-nél A textilművek dolgozói 1969-ben 200 ezer, 1970-ben 65 ezer, idén pedig 100 ezer forintot kaptak a nagyvállalati alapból lakásépítéssé, illetve -vásárlásra. Idén 12 dolgozójuknak juttattak a pénzből. Jó lenné ezeket a törekvéseket mind jobban kibontakoztatni. s nemcsak a fenti gyárakban, hanem az egyelőre még „részvétlennek" tűnő vállalatoknál is. S. M. Holnap összeül az országgyűlés Az országgyűlés hétfőn, holnap kezdődő, s ebben az esztendőben utolsó ülésszakán — a napirendi javaslat szerint — a jövő esztendei költségvetésről döntenek a képviselők. A költségvetési törvényjavaslat előkészítésén 15 állandó bizottság munkálkodott, s a tanácskozássorozat vitáiban csaknem száz képviselő kért és kapott szót. Részletes, ágazati bontásban is elemezték a népgazdasági terv és a költségvetés összefüggéseit. Elmélyült, alapos munkájuk bizonyítéka, hogy a bizottsági üléseken elhangzottakat tartalmazó jegyzőkönyv terjedelme meghaladja az ezer oldalt. ENSZ-döntés a baktériumfegyverekről Az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszaka 110 szavazattal és 1 tartózkodással jóváhagyta a baktériumfegyverek, valamint a mérgező vegyianyagok kidolgozásának, gyártásának és felhalmozásának betiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló egyezményt. A közgyűlés egyidejűleg határozatot hozott, amelyben minden államot felszólít, hogy tartózkodjék a katonai célokat szolgáló mérgező vegyianyagok további kidolgozásától, gyártásától és felhalmozásától. Az egyezmény azonnali hatállyal életbe lép, aláírásra nyitva áll valamennyi állam számára és ratifikálhatja minden ország, amelynek kormánya az aláírók között szerepel. A ratifikációs okmányokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és NagyBritannia kormányainál kell letétbe helyezni. Mefszik a fákaf Ilyenkor, tél elején szabadítják meg a fákat a fölösleges ágak, gallyak terhétől. A Tisza-parti sétányon is ilyenkor gyűlnek halomba a gallyak. (Első képünk.) — Szőreg környékén is füstben áll a határ az utak mentén. Égetik a halomba gyűjtött, levágott ágakat. És ez a füst nemcsak a metszés jele. Pár évvel ezelőtt a levágott gally még értéknek, jó tüzelőinek számított. Ma már csak eltakarítandó tehernek