Délmagyarország, 1971. december (61. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-18 / 298. szám

1© SZOMBAT, 1971. DECEMBER 19. Ülésezett a SZOT A szakszervezetek segítsék jobban a gazdasági feladatok végrehajtását Pénteken az F.DOSZ-székház tanácstermében ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácskozás megkezdése előtt egyperces néma felállással adóztak az elhunyt Somoskői Gábor SZOT-titkár és dr. Kádár Miklós egyetemi tanár, SZOT-tag emlékének. A tanácsülés Nemeslaki Tivadar SZOT-titkár beszámolója alapján az 1972. évi népgazdasági tervről és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti tennivalókról tárgyaltak. A beszámoló a népgazdaság fejlődésének idei tapasztalatait összegezve hangsúlyozta, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének szilárdításához, a munka hatékonyságának fokozásához tovább kell javítani az üzemszervezést, s teret kell adni a szocialista munkaverseny erőteljes kibontakozásához. Ma még a dolgozók jó részének keresetét csökkenti, másutt pedig mértéktelen túlóráztatást követel meg a szervezetlenség. A beszámoló felhívta a szakszervezeti bizottságokat, hogy a munkaés üzemszervezés javítására kezdeményezzenek több évre szóló széles körű mozgalmat. Bejelentette, hogy a SZOT elnöksége a közeljövőben ismét felülvizsgálja az üzemés munkaszervezést érintő szakszervezeti tevékenységet, s a további munkához megfelelő irányelveket dolgoz ki. A SZOT titkára ezután rámutatott, hogy jelentős változásra van szükség a munkaverseny hatékonyságának növelésében, a munkaversenyben élen járó megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésében. Olyan módszereket kell bevezetni, hogy a vállalati kollektívák tagjai személyileg is érdekeltebbek legyenek vállalatuk tartós eredményeiben, a kiegyensúlyozott ütemű fejlődés előmozdításában. A szakszervezetek változatlanul nagy figyelemmel kísérik az életszínvonal alakulását — mondotta —, az életszínvonal, a fogyasztás növekedése azonban nem haladhatja túl a termelés, a nemzeti jövedelem emelkedését. A szakszervezetek ezért is irányították figyelmüket az 1972. évi terv tárgyalásainál a termelésre, a munka termelékenységére, a hatékonyságra, vagyis a jólét emelkedésének gazdasági alapjaira. Ugyanilyen határozottsággal igénylik a szakszervezetek azt is. hogy a termelés emelkedésével együtt — a népgazdasági tervnek megfelelően — növekedjék a dolgozók, a munkások életszínvonala. Bérpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta. hogy magasabb bért csak jobb munkáért fizessenek. Szükséges a jelenlegi kereseti arányok javítása is. Utalt azokra az állami határozatokra, amelyek kötelezik a munkaügyi minisztert, hogy ez év végéig az illetékes állami szervek bevonásával dolgozza ki a bér- és kereseti arányok hosszú távú fejlesztésének koncepcióit. A vállalatoknak nyújtott bérpreferenciákat megfelelő elvi alapokon a szakszervezetek a jövő évre is indokoltnak tartják, azonban csak valóban indokolt esetekben tarthatnak igényt a vállalatok ilyen támogatásra. Az üzemi demokrácia kibontakozásáról szólva a szakszervezetek nagy felelősségét hangsúlyozta. Azután az előadó megjegyezte, hogy közéletünk szótárából az utóbbi időben eltűntek olyan fontos fogalmak, mint például az önköltségcsökkentés, az anyagtakarékosság, a munkaidő-kihasználás, amelyeknek pedig igen fontos és előrehaladásunk számára döntő jelentőségű a közgazdasági tartalmuk. A beszámolót vita követte. A felszólalók többsége hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek fokozottan kell segíteniök a népgazdaság egyensúlyi helyzetének szilárdítását, a magasabb szintű szervezettséget, a munka hatékonyságának javítását, s ezekre alapozva az életszínvonal, a munkakörülmények fejlesztését. Ebben az értelemben hozta meg határozatát a Szakszervezetek Országos Tanácsa a népgazdaság 1972. évi tervével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról. Gál László titkár szóbeli kiegészítése alapján elfogadták a SZOT és a SZOT elnökség 1972 első félévi munkatervét. Olajbányásznak lenni Jp'it-sk Vegyszerek a mezőgazdaságban Az idén Csongrád megyében jelentős eredményeket értek el a növényvédelmi technológiák alkalmazásával. Segítette ezt. hogy két év alatt 120 irányító szakember került növényvédelmi munkakörbe. A mezőgazdasági nagyüzemek nagyobb része rendelkezik szakemberekkel. Néhány gazdaság pedig másodállásban alkalmazza őket Sajnos hiányosságok vannak a szegedi járásban. Pedig talán itt lenne a legnagyobb szükség növényvédelmi szakemberekre, hiszen a táj, a termesztési hagyományok egyaránt megkövetelik a magas és intenzív növényvédőszer-felhasználást, „növényvédő kultúrát". A szakmunkások száma is' szépen javult az elmúlt években. Csongrád megyében 680 szövetkezeti gazda vizsgázott le növényvédelmi ismeretekből. Mindez azt eredményezte, hogy fokozatosan, javult a vegyszerfelhasználás. 1968-ban 35 millió, 1969-ben 38 millió, • tavaly 50, s az idén 66 millió forint értékű vegyszert használtak fel a mezőgazdasági nagyüzemekben. örvendetes, hogy a vegyszerekből nagyobb lett a választék és javult a hatékonyság. Megkezdődött a hazai növényvédőszer-gyártás is. A vegyszeres gyomirtás területe is jelentősen megnőtt. Legelőbb Moldova György Tisztelet Komlónak című könyvéből idézek néhány sort: „a magyar szénbányászat még az önköltség csökkentésével sem őrizheti meg pozícióját az úgynevezett energiahordozók között, legalábbis ezt a következtetést kell levonnunk a távlati tervekből. Fénykorában 1950— 52-ben a szén 75 százalékban fedezte az ország energiaigényeit, de az a szám 1970ben 48 százalékra esett viszsza. 1980-ban pedig még 30 százalékot sem ér el. Ezt a folyamatot sajnos természetesnek kell tartanunk. Ha egy bizonyos mennyiségű szén előállítási költségét száz forintnak vesszük, ugyanenynyi fűtőértékű kőolaj 48. a földgáz pedig 22 forintba kerül." Hogy miért kezdtem ezt az írást a szénbányászattal? — mert az olajbányászok érdekében szeretnék szólni. ÖSSZEHASONLÍTÁSOK Varga Ignác segédmunkás: — A szegedi termelőüzemhez három éve jöttem, azelőtt paraszti munkás voltam, most kint dolgozom egy tankállomásnál. Hogy nehéz-e? Igen. Még a szántáshoz vagy a fejeshez képest is, hiszen az ember nem tudhatja egész pontosan, mi lesz vele a következő órában. Én bevallom, az egy-két szegedi eset után már félek. Gonigazsagot a hatóságok, annak, akinek valóban igaza van A vélt igazság nem részesülhet védelemben, és a salamoni ítéletek hozatala járhatatlan út. A törvény egyébként minden egyes állampolgárra, vagy minden ügyre külön-külön nem rendelkezhet és a jogalkotó — ha törekszik is arra. hogy a rendezendő életviszonyokat a maguk sokrétűségében fogja át — csak a tipikus jelenségeket képes szem előtt tartani. A jogszabályok alkalmazóira vár az a nagy feladat. hogy az eléjük kerülő ügyeket a törvény betűjének, de egyben szelleméruek is megfelelően, törvényesen és egyben igazságosan döntsék el. Sokan szóvá teszik mostanában, hogy törvényeinkben, de a jogrendszerünk egészében is vannak ltezagok. Igazuk van, léteznek ilyen gondjaink. Ezek a nehézségek főleg abból adódnak, ha egy-egy jogszabaly megalkotásánál a társadalmi követelményeket nem ismerjük fél a maguk teljességében, vagy egyes jelenségeket félreismerünk. Ilyenkor az élet „elmegy" a jogszabály mellett, annak rendelkezésétől eltérő irányba tör magának utat, és nyilvánvaló ellentmondás következik be. De vannak olyan esetek is, amikor a „hézagok" úgy jelentkeznek, hogy az adott társadalmi viszonyok nincsenek jogilag szabályozva. Ilyen hézagpótló jogszabálynak mondhatjuk például a kormanynak a telektuia.idon mértékét megállapító új rendeletét. A közvélemény jogosan tette szóvá, hogv e területen rendet kell teremteni. E jogos igényt kielégítettük, és útját álltuk a burjánzó telekspekulációnak. Ugyanilyen törekvések hatják át a közelmúltban módosított Büntető Törvénykönyvet A becsületes állampolgárok joggal várják el és követelhetik az államtól, hogv szigorúan fékezze meg a huligánoltat, garázdákat, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő embereket. Ugyanezt várja eJ tőlünk az árdrágítók, spekulánsok, vesztegetők, a „kenők", üzérkedők elleni határozott fellépésben, vagy a visszaeső bűnözőkkel kapcsolatos szigorításban is. Sok szó esik nálunk törvényeinlc szelleméről olyan értelemben is. hogy mikor kell azoknak szigorúaknak, és mikor humánusoknak lenni. Nem könnyű feladat áz, hogy e kettős követelménynek jól megfeleljen a jogalkotás és a jogalkalmazás. Nyilvánvaló. hogy minden időre egyformán alkalmazható recept vagy előírás nem lehetseges. Jó példa a szigorítás és a humánum együttes alkalmazására a módosított Büntető Törvénykönyv. A már említett szigorítás mellett még ebben az értelemben szólhatunk arról az érdekről is. hogy a bíróságok által elítéltek valóban töltsék le a kirótt büntetést, és annak egy részét csak akkor lehessen feltételesen elengedni. ha az elítélt valóban rászolgál arra kiemelkedő jó munkájával és példás magatartásával Humanizmust egyébként ne várjon az államtól az, aki szándékosan, tudatosan tör a társadalmi rendre a köztulajdonra, vagv embertársa életére, vajgvonár-1. A társadalom érdeke azt parancsol ja, hogv az ilyen emberek bűnhődjenek. és a szigorú büntetés vegye el kedvüket hasonló bűncselelrménvék újabb elkövetésétől, de tartson viszsza másokat is azoktól. Ugyanakkor legyünk megbocsatőak, és előlegezzünk bizalmat azoknak, akik tettükért megbűnhődtek, és valóban vissza akarnak térni a becsületes állampolgárok közösségébe. Ezt a humánus felfogást tükrözik azok az új rendelkezések. amelyek mérsékelik — meghatározott bűncselekményeket elkövetett emberek esetében — a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés eddig túlságosan hosszú idejét és merevségeit. Természetes, hogy aki viszont visszaél az előlegezett bizalommal, és újabb bűncselekményt követ el. azt szigorúan felelősségre kell vonnunk A mi társadalmunk ma a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. Minél nagyoob sikereket érünk el e történelmi munkában, nem automatikusan ugyan, hanem társadalmi erőfeszítéseink nyomán, annál inkább megszűnnek, illetve csökkennek azok az okok, amelyek bűncselekmények elkövetését, vagy egyéb jogsértést idéznek elő. Mindinkább erősödik az állampolgárok meggyőződése a jog helyes felfogásáról, és a törvények előírásainak önkéntes követése mind általánosabbá válik. A törvénytisztelet, a Jog önkéntes megtartása, a jó jogszabályok és a jogalkalmazók színvonalas munkája mellett feltételezi azt is, hogy állampolgáraink ismeriék és értsék a törvényeket, azok rendeltetését legyenek tisztában jogaikkal, kötelezettségeikkel, mert enélkül nehezen tudnak élni azokkal. A törvények megfelelő ismerete és ismertetése fontos része a szocialista közgondolkodás fejlesztésének, erősítésének, de egyik lényeges feltétele a szocialista demokratizmus további kibontakoztatásának is. dolkoztam is rajta, hogy itthagyom az olajat, hisz az a 2300—2400 forint másutt is meglenne. A brigád vezető: — Borsodból jöttem, bányász voltam ezelőtt, nézze a tenyeremet, ezt a lyukat még csille szakította. Régi dolog, azóta új sérülést is szereztem a 168-as kút kitörésénél. Az embernek valahol dolgozni kell, pláne ha három gyereke v.an. S az egyik munka úgy adja a másiknak az embert, mint a nehéz esztendők. Az igazság az, hogy én már mást el se tudnák képzelni. Azelőtt segédvájár koromban megkerestem 2800— 3000 forintot, most csbk jobb esetben jutok ennyi pénzhez. Igaz, van gázkedvezmény — de a bányában is volt sokféle pótlék. Talán többet kellene kapnunk az olaj meg a gáz hasznából. Lehet hogy mindig azt érzi az ember súlyosabbnak, ami éppen a vállát nyomja, én úgy látom, ez a munka sem könnyebb, mint odalent a táróban. Másként nehéz: a sártól súlyos csizmában remegősre fárad a lábam, az új pufajkát is úgy átfújja a szél estére. Elmenjek valamelyik környékbeli téeszhez? Van még vissza tizenkét évem, azt talán békességben, könnyebben leélhetném. A nevemet meg azért ne irja ki, mert akkor valamelyik kisfőnök kijön, és jól leszúr, hogy járatom a számat. T. Nagy Illés: — Csak ne kellene annyit zötyögni hiába. A váltókocsi két. óráig visz a tankállomáshoz — jó időben. Ha sár, köd, vagy hó van — eltart az út háromig, három és félig. Ugyanenynyi vissza. Azelőtt kombájnos voltam. Talán azért, mert jó brigádban vagyok, megszerettem itt. A keresetről tetszett kérdezni? Mi minden ellenkező híreszteléssel szemben sem keresünk jobban a hasonló munkásoknál. Az építőiparban, a téesznél jobb a pénz. De hol vannak azok a mi hasznosságunktól? TÖBBET — KEVESEBBERT? Ismét ténykérdés: a szénbátöbbé-kevésbé keresnek az nyászatban ugyanannyit emberek, mint az olajbányászatban, annak ellenére, hogy a szénhidrogén-termelés összehasonlíthatatlanul nyereségesebb és egyre fontosabb. Évekig furcsa ellentmondás szenvedő alanyai voltak az olajbányászok, s kicsit még ma is azok. A közgazdasági szabályzók, az adózási rendszer, stb. hatására nem részesedtek úgy, mint a szénbányászok. A Gazdasági Bizottság pontosan ezen a helyzeten akar változtatni. Zakó Vilmos, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese és Lájer László üzemgazdasági főosztályvezető erről a következőket monettcK Változott az adózási rendszerünk. Kölségszerkezetünket úgy módosították, hogy az 1971. évi gazdasági terv során nagyobb személyi jövedelmet biztosithatunk. Több más intézkedés mellett például érdemes megemlíteni, hogy a GB határozata alapján a termelési adócsökkentésből az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt egyes vállalatai részére árkiegészítést biztosit, illetve alacsonyabb, tehát kedvezőbb adókulcsot állapítanak meg. Az idén ennek alapján már 5,8 bérfejlesztést hajthattunk végre. De hangsúlyozandó, hogy ez csak az idei évre vonatkozik. Eszközeinket állandóan gyara pítanunk kell, mind nagyobb értéket fektetünk az olajmezőkbe. Szegedre az ismert 6,5 milliárdot. S ez a tény, sajnos, a nyereség ellen dolgozik: hiába nő a termelés földgázból és olajból; ez nem tud lépést tartani az arueszköz-növekedés okozta plusz költségekkel. Csak egyetlen példát: ahhoz, hogy 1975-ben legalább 3 százalékos bérfejlesztést tudjunk elérni — a jelenlegi érdekeltségi rendszert figyelembe véve —, a terveinkhez és lehetőségeinkhez képest legalább másfél millió tonnával több olajat kellene termelni. Ez eleve lehetetlen! Ismét érdemes elmondani, hogy a Gazdasági Bizottság döntése jó lehetőséget teremt az olajiparnak, ezen belül vállalatunknak. Ám azt az érdekeltségi rendszert, amely valóban alkalmazkodik a realitásokhoz, amely képes megmozgatni az embereket — az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, valamint nekünk kell kidolgozni. Vállalati szakszervezeti tanácsunk nemrég úgy döntött, hogy a jelenlegi ösztönzési, érdekeltségi rendszerünket csak 1971. évre tekinti érvényesnek. Javasolta viszont, hogy az OKGT meg az NKFV dolgozza ki azt a módszert, amely az olajbányászoknak jó munka esetén megfelelő nyereséget biztosít. AZ EM BE'né KEN MÜLIK Negyvenöt után szánté minden azon múlott, hogy lesz-e szén a gyárak, a mozdonyok megindításához. Az olajbányászaton — ha nem is ilyen mértékben — fellendülésünk, életünk kulturálódása, gazdaságunk sorsa múlik. Még akkor is, ha kőolajszükségleteink nagyobb részét külföldről szerezzük be. S az olajbányászatunk sorsa az embereken, az olajbányászok boldogulásától függ. Nyereség, érdekeltségi rendszer? A latszat ellenere nemcsak közgazdászok témája. Nagyon szorosan hozzátartozik a magánügyeinkhez. Mint az, hogy olajbányásznak lenni — kifizetődő legyen. Matko István