Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

4 SZOMBAT, 1971. OKTÓBER 2. 3 Magyar városok 1971 A népgazdasági támogatások, beruházások mellett a Tarosok saját fejlesztési alappal rendelkeznek; saját költségvetést készítenek. Bevételi forrásaik természetszerűen nem azonosak, eszerint költhetnek többet vagy kevesebbet fejlesztésre, intézményeik működtetésére, a gazdasági. egészségügyi és kulturális ágazatokra. Tanácsi bevételek és kiadások A tanácsi költségvetés 10B9. évi bevételeit a statisztikai adatok az alábbiakban adják meg (zárójelben az ennek részét képező állami hozzájárulás összege, illetve százaléka): Budapest főTáros: 5 milliárd 809 millió (623 millió — 9 százalék); megyeszékhelyek: Békéscsaba: 120 millió 884 ezer (82 millió 781 ezer — 88,5 százalék); Debrecen: 357 millió 495 ezer (148 millió 460 ezer — 41 százalék); Eger: 94 millió 465 ezer (24 millió 711 ezer — 28,2 százalék); Győr: 106 millió 522 ezer (00 millió 453 ezer — 46 százalék); Kaposvár: 72 millió 44 ezer (47 millió 356 ezer — 65,7 százalék); Kecskemét: 99 millió 339 ezer (14 millió 472 ezer — 14,6 százalék); Miskolc: 617 millió 645 ezer (360 millió 709 ezer — 58,4 százalék); Nyíregyháza: 130 mtUió 886 ezer (40 millió 660 ezer — 31.1 százalék); Pécs: 354 millió 597 ezer (161 millió 837 ezer — 45,6 százalék); Salgótarján: 87 millió 209 ezer (56 millió 335 ezer — 64,6 százalék); Szeged: 328 millió 222 ezer (113 millió 833 ezer — 34,7 számlék); Szekszárd- 63 millió 868 ezer (45 millió 118 ezer — 70,6 százalék); Székesfehérvér: 121 millió 818 ezer (81 millió 522 ezer — 66,9 százalék): Szolnok: 115 millió 342 ezer (81 millió 786 ezer — 70,9 százalék); Szombathely: 125 millió 214 ezer (105 millió 954 ezer — 84,6 százalék); Tatabánya: 80 millió 696 ezer (62 millió 651 ezer — 77,6 százalék); Veszprém: 63 millió 657 ezer (44 millió 699 ezer — 70.2 százalék); Zalaegerszeg; 82 millió 551 ezer (58 millió 32 ezer — 70,3 százalék). A rengeteg szám között fel lehet fedezni a megyeszékhelyek gazdasági és társadalmi adottságainak különbözőségét, és természetesen bizonyos népgazdasági érdekeket is az állami támogatás mértékében. Most azonban inkább csak bizonyos sorolásra vállalkozzunk — anélkül, hogy bármilyen konzekvenciát megkockáztatnánk. Kiderül a számok sorából, hogy a megyeszékhelyek közül a legnagyobb költségvetéssel, kimagaslóan nagy összeggel, a miskolci tanács rendelkezik. Utána három olyan város sorakozik, amelynek 300 millió fölött van a költségvetési bevétele: Debrecen. Pécs és Szeged. Üjabb nagy csökkenés — és Győr következik, majd Nyíregyháza, Szombathely, Székesfehérvár és Békéscsaba. Az állami hozzájárulás összegében ugyancsak Mis. kolc vezet, utána Pécs, Debrecen, Szeged és Szombathely a sor. A százalékos arány tanulmányozása viszont mér eltérő sorrendet produkál. Eszerint Szombathely, Tatabánya, Szolnok, Zalaegerszeg és Veszprém a „listavezető"; Szeged a „középmezőnyben" fekszik — és 9 százalékkai Budapest a leghátsó. Ezek a számok teljesen viszonylagosak, mert az egy lakosra jutó költségvetési bevétel ismét más sorrendet hoz. A városok átlagában véve Miskolcon a legmagasabb: 138,4 százalék, majd a további sor: Budapest 115,8 százalék: Szeged 108,1 százalék; Szekszárd 102,6 százalék — s a többi megyeszékhely mind alatta van. Legkisebb ez a mutató Kaposváron, Kecskeméten és Tatabányán. Hogy miként osztják meg kiadásaikat az egyes ágazatok között a megyeszékhelyek, arra abból következtethetünk: a gazdasági, a szociális és egészségügyi, a kulturális ágazat összes kiadásaiból milyen a közlekedés, a városgazdálkodás, a kórházak, a járóbeteg-ellátás, az alsó- és a középfokú oktatás százalékos részesedése. Vegyük előre Szegedet! Közlekedés 43, városgazdálkodás 40,7. kórházak 33,3, járóbeteg-ellátás 24,3, alsófokú oktatás 29, középfokú oktatás 24,1 százalék. A közlekedés részesedése az 1969-es adatok szerint Debrecenben, Győrben. Miskolcon, Pécsett, Salgótarjánban, Szekszárdon. Szombathelyen, Veszprémben és Zalaegerszegen volt nagyobb arányú; a járóbeteg-ellátás részesedése csak Egerben, Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon, Veszprémben és Zalaegerszegen volt szerényebb, és az oktatás részesedésében, sem áll közepesnél előbb. A járási székhelyek és egyéb városok között Makó költségvetési bevétele 66 millió. Szentesé 57 és fél millió, Hódmezővásárhelyé 105 és fél millió, Csongrádé 37 és fél millió volt. Az állami támogatás ebből, a városok feLsorolási rendjét követve. 17, 54,7, 62,2. illetve 69,9 százalék volt — vagyis Makót kivéve jóval magasabb a városok átlagánál. Minősítés a minőségről Nézzünk körül az üzletekben. Szinte valamennyi termék azzal dicsekszik, hogy első osztályú! Már jóval kevesebb a másodosztályú áru, a leértékelt termékeket pedig csak az erre kijelölt üzletek árusíthatják. Tegyünk emellé egy nemrégiben elkészült összesítést: a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet megállapítása szerint mintegy ezer megvizsgált gyártmánynak csupán a hatvan százaléka felelt meg a minőségi követelményeknek, 290 belföldi terméket kifogásoltak, és ebből 120-at találtak forgalomba hozatalra alkalmatlannak. il Visszaköszönő problémák" A vállalatok helytelen minősítése és a kereskedelmi vállalatok elnéző álláspontja nem először kerül szóba. Az idei fél év tanulsága szerint a közfogyasztási cikkeknél elgondolkodtatóan nőttek a reklamációk. A kifogások — a tavalyihoz képest — a textiliparban majd egyharmadéval, lábbeliknél több mint ötven százalékkal szaporodtak ... ! Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy az osztályba sorolással gyakran megkárosítják a vásárlókat. A cipőknél minden harmadik, a textilruházati cikkek közül minden ötödik a ténylegesnél magasabb minőségi osztályzatot kapott, azaz többet fizetett érte a vásárló, mint kellett volna. Ha a reklamációk okait kutatjuk: „visszaköszönő" problémákkal találkozunk: leggyakrabban az anyagok minőségét, a színtartósságot és a méretállóságot kifogásolják. A választ is ismerjük: a gyártók ugyanis továbbdobják a labdát és az alapanyagra, a kikészítésre, a festékre hivatkoznak. Biztos igazuk van, de akkor felmerül a másik kérdés: csak erre képes a könnyűipari üzemeink nem kis hányada? Azzal ugyanis — gondolom — mindenki egyetért, hogy azáltal még nem lesz egyetlen termék sem első osztályú, ha óriási betűkkel és díszítéssel ráírjuk!... A minőséget nem belemagyarázni, hanem gyártani kell! Eszi, nem eszi..« Ássunk csak tovább, és eljutunk a helytelen minősítés terebélyes fájának a gyökeréhez is. A hiánygazdálkodás idején sohá nem lehetett elég szigorú a minősítés! — Naponta megtörtént — és félő, hogy még ma is akadnak, ahol őrzik ezt a rossz hagyományt —, hogy a kereskedelem a szerződésben előírtakat követelte, s a válasz: „Eszi, nem eszi, nem kap mást". A nagyobb gond nem is az, hogy első osztályú áruként kel el a másodosztályú, a két osztály között nem nagy az áreltérés, hanem sokkal inkább az, hogy a kifogásolt anyagok nemegyszer osztályon aluliak lévén, egyszerűen alkalmatlanok a minősítésre!... A színehagyott, összezsugorodott áruk nemcsak anyagi károkat okoznak a vásárlóknak, hanem általános bizalmatlanságot is keltenek a kereskedelemmel, a pultokra kerülő termékekkel szemben. Az ipar természetesen abban érdekelt, hogy minél több első osztályú terméket bocsásson ki a gyárkapun, mert ezzel nő a nyeresége és javul a gazdaságossága. A kereskedelemnek is hasznosabb, ha hamarabb teljesíti a bevételi tervét. Ez ellen nem is szólna a vásárló, ha cserében a pénzéért megfelelő minőségű és választékú árut kapna. Az orvoslás módja A nagyobb szigor és az ezzel együttjáró felelősségre vonás a meg nem felelő termékek forgalombahozóival szemben mindenképpen helyeselhető. Ez azonban már csak utólagos lépés. Sokkal fontosabb: a megelőzés. Ezt gyártás közben kell elkezdeni: ha a technológusok, a belső minőségi ellenőrök lelkiismeretesebben végzik a munkájukat, nemcsak a vásárló jár jobban, hanem a vállalat is, mert erősíti piaci pozícióit, növeli esélyeit a kialakuló versenyben. Lehet, hogy a tisztességgel szerzett haszon szerényebb, mint a különféle manipulációkkal elért nyereség, de a távlatokat tekintve mindenképpen tartósabb! A hivatalos minőségellenőrző intézetek egyre többször élnek a jogukkal és nem engedik forgalomba hozni azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg az előírásoknak. Tanulságos példa, hogy felülvizsgálták a Kiváló Arukat és az ellenőrzött 72 termékből csak 60 ment át a „rostán". A többinél bevonták a megkülönböztető minőségi jelzést. A kiváló minősítést éppen úgy ki kell érdemelni mindennap, mint a vásárlók bizalmát BÁN JÁNOS Éleslátás — Fogadjunk, hogy egy gengszteré volt ez a kabát! Emléküket őrzik az utcák 22. JÓKAI UTCA Helye látszik a Víz előtti térképeken Is, de neve természetesen nem volt, mert utca sem volt: széles, hosszú tisztás csupán, mely összekötötte a Búza teret a Rozália térrel. A Víz után kapott nevet, teljes joggal és igen helyesen. Jókai Mór (1825—1904), a nagy regényíró, ugyanis nem csupán nemzeti jelentőségénél fogva, hanem kiterjedt szegedi kapcsolatai révén is megérdemelte, hogy Városunkban is legyen róla elnevezett utca. Először 1848-ban járt itt, hogy Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány megbízáséból kikézbesítse Rózsa Sándornak a kormány amnesztialevelét. Hogy találkozott volna Rózsa Sándorral, nem igazolódott be, bór ő maga abban a hiszemben volt, hogy akivel találkozott, az a betyárok fejedelme volt. Így is írta meg Az én életem regénye lapjain. Másodjára 1849 nyarán, a kormánnyal járt itt, részt vett az országgyűlésen, s közben Újszegeden virágokat gyűjtött. Éppen botanizált akkor is. amikor júl. 28-án az újszegedi Zsótér-raktár, melyben hadianyagot tároltak, fölrobbant. Sokan elpusztultak, neki a haja szála sem görbült meg. Ennek élményéből született Katonadolog eimú novellája. 1856-ban a -uasuti híd építésékor egy kesaoftban leszállott az egyik pillér alapzatához. Hoszszabb szünet után 1879-ben, az árvízkor járt Szegeden. Látogatását a kíséretében levő ifjú újdondász, Mikszáth Kálmán írta meg színes riportban. Ö maga cikksorozatban, versben számolt be élményeiről. Nagy szerepe volt a Szeged iránti részvét az ország, sőt Európa adakozókészségének főikeltésében. A Város újjáépítésének befejezésekor, 1883 őszén is itt volt, részt vett a színház, a Somogyikönyvtár megnyitásán. 1885-ben Az aranyember színműváltozatának szegedi bemutatóján ünnepelték. Baráti kapcsolat fűzte ifjúkora óta Keméndy Nándor rendőr főkapitányhoz és az ő révén feleségéhez, Drucker Irmához, a szegedi nőnevelés úttörőjéhez. Levelezésüket 1942-ben kis könyvecskében ki is adta Drucker János. Ittjártakor rendszerint náluk, a mai Petőfi Sándor sugárút 1. sz. házban szállt meg, mint 1891 áprilisában is. 1893-ban a Dugonics Társaság dísztagjává, 1894-ben a Város díszpolgárává választotta. Szeged képével, népének, egy-egy polgárának alakjával vagy egyáltalán említésével számos Jókaiműben találkozunk. Szegedi tárgyú írásaiból pedig önálló kötet is kitelnék. A róla történt utcanévadást 1880. szept. 18-án levélben köszönte meg a Városnak: Engedjék meg, hogy én viszont cserében lelkemnek egy megnevezhetetlen érzését (amit minden magyar érez, s talán csak a magyar érez), ami több a reménynél, mert megvan benne a megvalósító vasakarat, hadd nevezzem „Szeged"-nek, hogy valahányszor e szót leirom „Szeged" értsem alatta: „örökké megmarad e nemzet itten." Éljen és viruljon az újra emelkedő város! Áldás, megelégedés öröködjék meg tetői alatt! Jókai szegecB látogatásairól színes tojásokban emlékezett meg utolérhetetlen tollával Móra Ferenc. JÓSIKA UTCA A Víz előtt Kocsonyás utca volt a neve, de a mai utca hosszabb, mint az, mert a Kocsonyás utca csak a mai Gutenberg utcától a Tolbuhin sugarúiig ért. A mai utcának a Gutenberg utcától a Mikszáth Kálmán utcáig érő szakasza régen Török Fej (1841), Török Fö (1850) utca volt. Hozzátartozott természetesen még tovább a mai Török utca is, sőt túl a mai Kossuth Lajos sugárúton a Fehér Ló utcáig, kb. a mai Lechner térig ért. A Víz előtti Törökfő utcát tehát a mai Jósika utca, Török utca és Vadász utca együttesen tette ki. A Törökfő utca nevét az utca végén, a mai Kossuth Lajos sugárút 17. sz. alatt álló Törökíej-házról, Kováts István építőmester házáról kapta, melyet még nemi-égen is egy turbános fej — valaha kocsmacégér — díszített. (A helye ma is látható. Érdemes lenne utánanyomozni, a ház legutóbbi tatarozásakor hová tűnt? Vissza kellene tenni I) A Kocsonyás (népnyelven Kocsonnyás) utca a benne levő Zöldág kocsmáról kapta nevét: ez hires volt finom kocsonyájáról. A tulajdonos Kovátsnak leszármazottja volt az imént említett Kováts István építőmester. Báró Jósika Miklós (1794—1865), a magyar regényirodalom jelentős, úttörő képviselője először, mint nagyjaink közül annyian, 1849 júliusában fordult meg Szegeden, amikor a Honvédelmi Bizottmány tagjaként a kormánnyal együtt Debrecenből jött ide, és Aradra ment tovább. Rövid itt időzése elég volt, hogy megihlesse a genius loci, a hely szellemp, s emigrációjában megírja A szegedi boszorkányok (1854) című regényét. Péter László (Folytatjuk.) A kigyésánc titka Kijev közeLében a tudósok földsáncok maradványait fedezték fel. Bugaj régész vezetésével most elkészítették a sáncok vonulásának térképét. A felmérés meglepő eredményre vezetett: a védelmi sáncok körívben veszik körül az úgynevezett kijevi háromszöget, hosszúságuk 800 kilométer A feltárások sorén elszenesedett fadarabokat találtak; a vizsgálatok kimutatták, hogy a 4—6. századból származnak. Ebben a korban a poljánoknak nevezett szláv nép lakott ezen a vidéken. Korábban úgy hitték, hogy ebben az időben a keleti szlávok törzsi szervezetben éltek. Ezt a hatalmas építkezést, amelynek során mintegy 200 millió köbméter földet kellett megmozgatni, kisebb törzsek nem hajthaitták végre; csak szervezett állam volt képes ilyen munka elvégeztetésére. A védősáncok kígyóvonalban köröznek a kijevi háromszögnél, a régészek „Kígyósáncnak" nevezték e! a vonulatot. Ez a rendkívül érdekes építészeti emlék arra mutat, hogy a Kijevi Fejedelemség megalakulását jóval megelőző időszakban itt már erős, magas fejlettségű szláv állam létezett. NAPI KISLEXIKON a vegytisztításról Egyre természetesebbnek tartja mindenki, hogy ha véletlenül folt esik ruháján, akkor napok, vagy éppen egy nap alatt kitiszíthatja. # Büntetés? A század elején még kemény büntetéseket szabtak ki arra, aki másnak a ruháját leöntötte, az étkezők nyakukba gyűrt szalvétával védték magukat az ételfolttól: ez ad képet a vegytisztítás akkori állapotáról is. Drága volt, s a pucerájosok — ahogy akkor nevezték a vegytisztítót — terpentint, benzolt, majd benzint használtak a foltok eltávolításához. Kevesebb, mint több sikerrel. Ma már a vegytisztítás elvileg eljutott oda, hogy minden szennyeződésnek ismeri az oldószerét. # Vasalás? Nemcsak a kémiai oldószerek fejlődtek, a gépek is, amelyek a nagyüzemekben tömegessé teszik a tisztítást. A száraztisztító gépeknek az a lényege, hogy olyan gyorsan és erősen nyomja át a ruhán az oldószert, hogy a legkisebb szálakból is eltávolítja a szennyeződést, majd párologtat. A vasalás nagyját is gépek végzik, csak annak korrigálása vár a kézierőre. 0 Veszélyek? Mégis sok a reklamáció — ahogy a szkeptikusok állapítják meg. Ezek egy része azonban onnan ered, hogy a textilipar legalább annyit fejlődött az elmúlt húsz évben, mint a tisztítás. A szintetikus anyagok kezeléséhez ennek is idomulnia kellett, de gyakorta előfordul, hogy egyazon anyagban különböző természetű szövetféleségek vannak. Különösen azokkal vannak bajban a tisztítók, amelyek külföldi eredetűek. s nem a hazai kereskedelemben megszokott anyagok.