Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-02 / 232. szám

STOMBAT, 1971. OKTÓBER í. Illést tartott az OSZT Az Országos Szövetkezeti Tanács dr. Molnár Frigyes elnökletével pénteken ülést tartott a Gellért Szálló Gobelin-termében. Megvitatta az alkotmánymódosítást előkészítő országgyűlési bizottság javaslatait. Az ülésen megjelent és felszólalt Cseterki Lajos, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. A vita alapján az OSZT egyetértését fejezte ki az alkotmánymódosításra előterjesztett alapelvekkel, javaslatokat tett a benyújtott szövegtervezethez, s ezeket eljuttatta az országgyűlési bizottság elnökéhez. A tanács számba vette az elmúlt ülésszak óta végzett munkát is. Ennek során megelégedéssel vette tudomásul, hogy az országgyűlés a legutóbbi ülésszakán az össztársadalmi, valamint a szövetkezeti érdeket is kifejező, a szövetkezetek fejlődését távlatokiban is biztosító, nagy jelentőségű szövetkezeti törvényt alkotott. Az OSZT felhívta a szövetkezeteket arra, hogy gazdasági, társadalmi munkájukkal segítsék elő a törvény érvényesülését. Javaslat számítástechnikai kooperációra A számítástechnikai prog- számítógépet, adatátviteli ramban érdekelt 19 vállalat berendezéseket gyartanak. A kössön szocialista szerződést fejlesztésre a hat vállalat — javasolta a Vasas Szak- több mint hárommilliárd fo- - - ' költ szervezet elnöksége pénteki ülésén a KGM és a szakszervezet. Különösen a hat késztermékgyártó vállalat összehangolt munkájának nagy a jelentősége, hiszen a tervek . .. . . . szerint 1975-re körülbelül nemzetközi kötelezettségeket 3,5 milliárd forint értékű teljesíteni tudják. (MTI) rintot A beruházásoknak nagyobb részt 1972—74-ben kell megvalósulniuk, hogy az élőirányzott termelést és a Finn diákvezetök Szegeden Tegnap, péntek délelőtt Szegedre érkezett a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa vendégeként egyhetes magyarországi látogatáson részt vevő Seppo Hárkönen, a Finn Országos Diákszövetség elnöke és Seppo Collan, az oulul egyetem diákuniójának elnöke. A finn diákvezetőket délelőtt a KISZ városi bizottságán Hevér László, a KISZ KB tagja, a városi bizottság titkára és dr. Sebe János, a KISZ Csongrád megyei Bizottságának titkára fogadták. Délután a SZOTE KISZ-istáinak vendégeként megtekintették a finn diákvezetők az anatómiai múzeumot, a Jancsó Kollégiumot, majd elbeszélgettek az egyetemi KISZalapszervezet végrehajtó bizottságának tagjaival, este pedig az egyetem KISZklubjában az orvostanhallgatókkal találkoztak. Ma délelőtt a JATE KlSZ-alapszervezetének vendégeiként megtekintik a finn diákvezetők a füvészkertet, majd délután visszaindulnak Budapestre. Álljunk a sor végére Szolgáltatás vagy hivatal? Sokadiknak beáll az ember előnyös a bérlő közületnek az ablak elé, mert pénzt kell Vagy magánszemélynek. Váfeladnia, vagy expressz le- rakozhat ^„g amiatt, hogy velet. Mikor csaknem odaér, ., T . a postás elhúzza a függönyt könyvelik az erkezett ajanNegyedórát megint „eltol- lott küldeményeit. Aztán az tunk". A sor felbomlik, a átvételre jogosult személyek bosszús ügyfelek keresnek új listóját írásban keu benyújablakot, uj sorbaallast. , . , . . . . tani, a névsort 10 forintos okmánybélyeg hitelesíti... De azt meg végképp ki érti meg, hogy bár a levelek átvételének ez a formája a posta kényelmét szolgálja, hiszen az szaladgál, aki bérelte — mégis neki ez külön pénzbe kerül. Bérleti díjat fizet. Aztán a csomagok. Hordják délelőtt, pedig emberi számítás szerint legtöbb csaAz érdekek nem egyeznek Nincs arra megfelelő módszer a postán, hogy a csúcsidőszakban — s ez nemcsak napszak, de a hónap eleji pénzbefizetések időszaka is —, hogy ilyenkor minden ablaknál dolgozzanak? Nem lehet beosztani, hogy melyik ablaknál mikor, hány órától hány óráig van szolgálat, s vagy például a postai telefonközpontos ... A jő szervezés sem rossz A közelmúltban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálta a posta munkáját. Sok hibát, szervezetlenséget felsoroltak, s leszögezték: a posta szolgáltatófeladatot lát el. Mégis: sok helyütt hivatalként, monopolhelyzetét nem titkolva működik. Pedig azt nem lehet elhitetni, hogy a közönség van a postáért és nem fordítva. Mint a javaslatok bevezetésében hangsúlyozza a KNEB-jelentés: „Meg kell keresni annak lehetőségét, hogy a már végrehajtott díjszintnovekedés eredményeként a szolgáltatások színIádnál senkit sem találnak eri'a/fi^eíek stóm7r;Tki- otthon, hiszen csaknem min- vonala növekedjék." Lapunk ezt az ügyfelek szamara ki- csaiádtae is foglalkozott a közelmúltdenutt az összes csaladtag ban ^ postaigazgató. dolgozik. Cédula: átveheti a , . . . . címzett itt és itt, ekkor és Sag munkfe™evel* eppen ezt tűzte ki célul. ekkor. Szegeden többnyire a Számtalan, megoldásra váró Tisza-pályaudvaron. Pedig feladathoz pénz, pénz és ha este vinnék...! Hogy nem Pénz kell. Ezt mindenki tudkapnak embert, aki este dal- De néha e§észen aPrócs" .,„„,. , , , ka kis szervezés is — ami gozik? Pedig sokan dolgozírni? De Jehova óvjon mindenkit attól is, hogy a szabványnál nagyobb terjedelmű, vagy össze nem hajtható levél érkezzék címére. Akkor aztán szaladgálhat! A városi kapualjakban elhelyezett levélszekrényke ugyanis nem képes befogadni az ilyen küldeményt, noha ez már évekkel ezelőtt, amikor is az első kapualji postaládákat felszerelték, nyilvánvaló volt, a posta mégsem állapodott meg abban a gyártócéggel, hogy célszerűbb, nagyobb méretű levélszekrények legyenek. Persze az biztosan drágább lenne. De hát kinek az érdekét szolgálja a kapualji levélszekrény? A közönségét, akinek az a fontos, hogy valahogy eljusson hozzá a küldemény és az már mindegy, hogy szekrényébe, vagy az ajtaján bedobva; vagy a postáért, amelynek az az érdeke, hogy könnyítse a kézbesítők munkáját, hiszen így is kevesen vállalják ezt a munkakört? Mások is dolgoznak este Lehet persze bérelni postafiókot, csak éppen nem pénzbe se kerül esetleg — nak este. A pincér, a nyom- segíthetne! dász, az ügyeletes orvos, P. Sz. M. Az élet valóságából Beszélgetés szegedi munkásokká! Találkozhatnánk-e a munkások közül néhánnyal, akik társaik nevében is tudnak felelősséggel szólni, eléggé ismerve a gyár jellemző gondjait? Hogyne. A készség és a meg az is. Van, aki fütyülve lelép, ha másutt egy százassal többet ígérnek neki, bizalom nyilvánvalóságát bizonyítandó, rövid percek aiatt a másiknak meg ötször anyeérnátók, finomítósok, fonók és szövök jönnek be a szobába. Nyolcan vannak — hat nő és két férfi. A fele kommunista. Helyet foglalnak, kissé tétován, várakozó tartóssal. Ugyan mi lehet a baj, mi végett hívatták őket? A műhelyek „névtelen" dolgotóinak véleményét szeretnénk megismerni — egy fölméréshez szükséges. Hogy az őszinnyi sem éri meg, hogy a jó helyet elhagyja a bizonytalanért. Túlzás nélkül állíthatom, nálunk a munkás a vállalat gondját is magáénak érzi. Talán mert jó a teség jobban kiteljesedjék, a neveket nem kérdezzük, sőt légkör. Ha exportfeladat van, rajtunk kívül minden gyári vezető távozik. Beszélgessenek nyugodtan! — búcsúznak. — A szaktársnőket és a szaktársakat nem éri károsodás, megkapják erre az időre is az esedékes bért. Eleinte nem sokra megyünk, a válaszoknak nincs íze, amolyan hivatalos személyeknek valók. A valóságos élet izgalma csak körülményes puhatolózás utón bukkan elő az el-elharapott mondatokból, nem mintha félni- vagy takargatnivalója lenne bárkinek is, csak éppen tudni akarják, kinek érdemes a sablonos felszínnél többet mutatni. Később azonban elmaradnak a lesarkított, sztereotip szövegek, ám annál több szót áldozunk a legfőbb gondra: a gazdálkodás és a megélhetés problémájára. akartam. Mi nők azt kérjük, Tizenhetedik éve szaggatom itt magamat, de ilyen gyalázatos még soha nem volt az anyagellátás és a minőség mint most Mindig szerettem itt lenni, igazán olyan rendes a mi bandánk, de az utóbbi időben kezdem unni a gyárat. Gyakran dobálják az embert, alig kezdünk el egy anyaggal dolgozni, máris át kell állni másikra. Naponta téma ez a fonodában, nem haladunk vele, hiába kapkodunk, idejönnek: elvtársak, ezt meg kellene csinálni, ezért meg ezért. Volt úgy, hogy fáztunk tőle, de nekigyűrkőztünk. Persze, kölcsönös dolog. Ha mi kérünk olyat, ami jogos, a vezetőség is teljesíteni szokta. Csak azt ne higgye, hogy a munkás hallgat ha bántja valami. Régen volt az kérem. Manapság, amikor mindenfelől szinte mézzel csalogatják a munkaerőt, sokan rá se hederítenek a ne szólj szám „bölcsességre", s a fegyelemre. Fölveszünk egy az ilyen problémát ne üssék anyagmozgatót kilenc forinel az illetékes elvtársak az- tos órabérért, de csak lődözal, hogy igen-igen, vannak még nehézségek, hanem férög, lopja a napot. S merjenek szólni neki! De húszkezzék meg az indokolatlan éves gyakorlattal rendelkező áremeléseket Mi nem a mechanizmust akarjuk lassítani, mert végeredményben értjük, tudjuk, hogy a népnek akarnak vele jobbat, hanem a munkásembernek szeretnénk évről évre színvonalasabb megélhetést, úgy, ahogyan a X. pártkongreszesztergályosok is mentek már el innen, mert tizenegy forint órabér helyett másutt tizenhetet kaptak. Volt úgy, hogy az újonnan felszabadult szakmunkás intett búcsút a kapufélfának, elment a falemezgyárba rönköt mozgatni, mert nyolcgeskedünk. S emiatt a pénz szuson is elhangzott. Ne ha- százzal többet keresett. Igen is kevesebb valahogy. így van, az egész gyárban ezt hallja az ember. Sokan úgy fogalmaznak — nékünk, ugye, ápertén megmondják —, hogy az akadozó anyagellátás, meg a gyatra minőség miatt ma több munkával kevesebbet keresünk, mint azelőtt Dehogyis a vezetés az oka! Szerintem nem a vezetés romlott le, hanem a gép, meg a fonal. Valamikor az ilyet föl se dolgoztuk volna, most muszáj kínlódni vele. Amiért régen ragudjon, nekünk van olyan érzésünk, hogy a pórt- és a is, a régi melósok joggal sérelmezik, hogy anyagilag kormány príma elgondoló- még mindig kevésbé becsüsait lent az életben néha ferdén valósítják meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem törődnek velünk. Tavaly én is kaptam ezerötszáz forint jutalmat, aztán ezzel az igazgatói dicsérettel is jár valamennyi. Kétszáz forint, ha jól tudom, Legutóbb négyszázhatvanan kaptak, s akárhogyan nézzük, mindegyik megérdemelte. Mégis hallunk száz forintot kaptam, most olya". morgolódást, hogy jó, ha nyolcvanat. Különben mi az a száz forint is! A boltban alig adnak érte valamit a szatyor aljára. Mindig osztom, meg szorzom, amit keresek, mégsem jövök ki vele sehogy se. Legjobban egyes élelmiszerek drágulása nyugtalanít. Tessék már nekem erre az egyszerű kérdésre válaszolni: meddig kapaszkodnak az árak fölfelé? Hogy mást ne mondják, a mákoskocka ára a múltkor még két forint volt, most meg kettőhatvan, pedig az alapanyag, tudtommal, egy fillérrel sem lett drágább. Az iskolai füzet szintén többe kerül, mint ezelőtt, s ezt nekem nehéz megmagyarázni. Mert a keresetünk alig gyarapodik ám, legalábbis nem arányosan, öt évvel ezelőtt ezernyolcszáz forintra bírtam jutni a szövődében, idén pedig, mivel tízgépes rendszerben dolgozom, ezerkilencszáz forint a havi átlagom. Azt hiszem, ezzel megmondtam, amit mindig majdnem ugyanazok vannak soron. Mit csináljunk neki, a mechanizmusnak az az elve, hogy aki mindig többet produkál, attól soha nem szabad sajnálni az elismerést. Itt van például az éjszakázás! Háromszáz forint pótlékot adnak érte, s legalább kétszázötven embert érint nálunk. Az egyik azt mondja, nagyon megéri, a másik meg úgy számít, hogy az egészség a pénznél is fontosabb. Nyilván igazsága van neki is. Hogy melyik kell jobban, a pénz vagy a rendes bánásmód? Azt hiszem, ez is lik meg őket, mint az újakat, akiknek valósággal pitizik most mindenki. Nem mondom, olyan ember is akad, aki elmegy, aztán gyorsan visszajön. Ne sajnálja az időt, őgyelegjen többet a gyári műhelyekben, ha van füle, észreveszi, hogy miközöttünk nem lehet ám handabandázni, olcsó hangulatot szítani, mert egyikőnk, vagy másikónk hamar megkérdezi: te mit akarsz, melyik oldalon állsz? A rendes emberek — pláne ha dolgozni is tudnak —, nem sokat adnak a bírálat formájára, úgy vannak vele, a mai rendszer az övék, joguk van a sajátjukat jobbítani. Csak hallaná, miket mondanak a jól összeforrott brigádokban az ingyenélőkre, a társadalmi vagyont dézsmálókra! Meg azokra is, akik csak úgy dádázgatásképpen hoznak ítéletet rájuk. Nálunk úgy vélik, a jog nagyon fontos dolog, de a társadalmi erkölcsöt is illik figyelembe venni. Kiállítás a tMávészkiubban Kováts Ferenc grafikus, a Sajtóház Müvészklubjának októberi kiállítója orvosprofesszor, Kossuth-díjas. De nem tudja — mondotta megnyitójában Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója —, hogy van annál még egy veszélyesebb mesterség, és ez a képzőművészet. Nem tudja, mert belső kényszerből alkot, mert érdekes, gazdag művészegyéniség. Olyan univerzális tehetség, reneszánsztípusú ember, aki nemcsak szereti, de érti is az életet. Képeinek, grafikáinak témái két forrásból táplálkoznak. Egyik forrás utazásainak emlékképei, architektúrák s emlékeinek strukturális kompozíciókban jelentkező megoldásai. Egyszerre jelentkezik ezeken a lapokon a monotípiák finom vonaljátéka. és a linóleummetszetek fekete-fehér ritmusa. Az építészeti emlékeket rendező, átalakító, újraformáló, a valósággal azért kapcsolatot tartó absztrakciók ezek az alkotások. A gótika architekturális ereje fogja meg, a vonalak suhanása, ragyogása és komorsága, áhítata és realitása. Legszebben a Ragyogó gótika, a Komor gótika és a Gótikus konstrukció című képein ragadja meg a gótika ma is izgalmas lényegét. Architektúrákat rajzol kék-pirosban, aranybar, zöldben, mindig visszafogott színekkel, finom technikai megoldásokkal, sok ötlettel, emberi melegséget lopva a vonalak mozgásába. A Sikátor I—III. című lapjain a monotípia vonalés foltritmusait érte tetten. Női aktokat ábrázoló mozdulatrajzain, vázlatain a fiatalság szépségét örökíti meg. Lírai indulattól fűtöttek a Fáradtság, a Derű, a Vetkőző, a Vízparton című artisztikus monotípiái. Papp Judit varrott képei dekoratívak, szín- és formagazdagságukat zárt szerkezetben, az agyag törvényeinek teret engedve jeleníti meg. A megnyitó után Kováts Ferenc mint orvos és mint grafikus, egyszemélyben mutatkozott be. Vetített képes előadást tartott Leonardo da Vinci anatómiájáról. T, L. Senkit nem kell már szóra bátorítani. Egymástól kapkodják el a mondandót megtoldva, kiegészítve saját tapasztalataikkal. Izgatottak és el-eltűnődők vita közben. Szeretnének eligazodni az élet bonyolult jelenségeiben. Ehhez várnak segítséget elsősorban a pártszervektől, s mindenkitől, aki képzettsége, vagy beavatottsága révén a dolgok összefüggéseit is látja, illetve azokat másokkal is láttatni képes. Mert bizony az is kiderül ezen a mini tanácskozáson, hogy sok munkás csupán „nagy vonalakban" ismeri a vállalati szándékokat és gondokat. Az asszonyok bizonygatják: ha elmennek egy-egy előadásra, nem mindig képesek odafigyelni, mert a család ügye-baja jár a fejükben, őket érdemesebb szűkebb körben, közvetlenebb módon, lehetőleg minél gyakrabban tájékoztatni. A fáradság bizonyosan nem vész kárba. F. Nagy István Kisegészségőr csoportok Megfiatalodik a hazai ifjú-vöröskeresztesek gárdája. A Magyar Vöröskereszt bizalmat szavazott a 7—10 esztendős kisdobosoknak: soraikból a következő hetekben több százan léphetnék be az ifjúsági Vöröskereszt újonnan szervezett Kisegészségőr csoportjaiba. Az úttörőcsapatok, rajok, őrsök volt tisztaságfelelősei az idei tanévben elsajátítják majd az elsősegélynyújtás alapfokú tudnivalóit, s ezenkívül részt vállalnak szűkebb közösségük, egy-egy őrs vagy osztály tisztaságának megőrzésében. Az 1971—72-es tanévben 187 eaer fiatal jelentkezett az elsősegélynyújtó, ifjú egészségőr tanfolyamokra, s több százezer piros nyakkendős pajtás teljesíti majd az úttörőpróbák egészségügyi követelményeit. A Vöröskereszt legifjabb aktivistái az idén is harcba indulnak a tisztasági verseny legjobb helyezéseiért. A cél az, hogy tovább növekedjék a jelenleg nyilvántartott háromezer „Tiszta iskola", 27 600 „Tiszta osztály", 250 „Tiszta műhely", és 182 „Tiszta kollégium" száma. Ez évben több ezer fiatal vesz részt az egyedülálló, idős emberek gondozásában, a városok, községek tisztasági mozgalmában is.