Délmagyarország, 1971. október (61. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

SZOMBAT, 1971. OKTÓBER 16. 3 Hűtőházból raktár > Ásotthalmon — láda terem Egy közeli esztendő bőséges gyümölcstermése idején kezdtünk nagyokat panaszkodni. Azt mondtuk, akkor lesz igazán jó dolgunk, ha hűtőházakat építünk. Majd ha el tudjuk tenni ősszel azt, ami megtermett, és elővehetjük tél derekán, vagy éppen tavasz közepén. A nagy sóhajtásokból és kemény forintokból egymás után épültek a termelőszövetkezeti hűtőházak. Megítélésünk szerint jó, hogy épültek, feltehetően továbbiakra is szükség lesz majd. Most egy éve írtunk járásunk három ilyen nagyszerű építményéről, az ásotthalmiról, a zákányszékiről és a forráskútiról. Ásotthalmon üresen találtuk akkor a termelőszövetkezet és a négy szakszövetkezet első közös összefogásával és fele-fele arányban állami támogatással épült 50 vagonos hűtőcsarnokot, mert tavaly a gyenge esztendőből és a korán jött őszi fagyból nem maradt annyi gyümölcs, hogy érdemes legyen hűtőszerkezetét bekapcsolni. A kíváncsiság hozott ide bennünket újra: mi várható idén? Keserű mosollyal hangolódik rá a beszélgetésre Lábecz József, az öt érdekelt közül a Szabadságharcos Tsz-t képviselő elnök. Pedig végeredményben megnyugtatni akar. Harmadik évi fennállása után végre megtelik idén a hűtőház hajója. Néhány látogatás erejéig ismerem a szövetkezet gondjait. Gyenge adottságú, nehezen vergődő gazdaság. Első szóra együtt tudok örülni velük, hiszen akkor jó a hűtőház, ha használják. Ha végre pénz terem benne. Valóban, csak az első szóra lehet örülni neki. A Volán Vállalat vette bérbe a hűtőház egyik felét, a másikat pedig a Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat. A szövetkezet jól jár. A bérleti díjból fizetni tudja a hitel esedékes részleteit. Három év alatt először kerül ilyen kedvező helyzetbe. Szőnyegeket, ruházati cikkeket és ládákba csomagolt export-, vagy importárukat hűtőházban tárolni nagy luxus — vagy éppen erős kényszerűség. Meg lehet szorulva raktár dolgában az a pesti vállalat, amely ide hozza holmiját a határ mellé. Akárhogy nézzük is, ez a bérbeadás egy csődbe jutott közös vállalkozás utolsó kapaszkodása. A másfél millió forint állami támogatást kimondottan mezőgazdasági termékeket hűtve tároló épületre és berendezésre adták. Ez a bérlet a mezőgazdaság fejlesztésének forintjait végeredményben átjátssza a kereskedelemnek. Semmi baj nem lenne belőle, ha kiderülne, hogy a mezőgazdaságnak már nincsen szüksége rá. De van. Lépten-nyomon panaszkodunk, hogy gyümölcs- és zöldségtermő terület ugyan a miénk, de falvaink lakosságát már nyáron se tudjuk ellátni tisztességesen se gyümölcsből, se zöldségből. Itt lenne segítségnek egy hűtőház, ebbe meg szőnyeget és gépalkatrészeket tesznek. A tervezési iratokban 140 hold alma, 140 hold csemegeszőlő és 65 hold őszibarack termésére számítottak. A termőterület azóta se változott, csak éppen a hűtőházat kerüli . el a termés. A szőlőt eladják a pincet

azdaságnak, az almát és szibarackot pedig piacra viszik. A négy szakszövetkezet tagjai valahogy így spekulálnak: ha elviszik a gyümölcsöt frissen az ország másik felébe, kapnak érte annyit, amennyit hűtve kapnának, mondjuk karácsonykor, helyben. Kevesebb a rizikó, biztosabb a pénz és hamarabb is jön, tehát nem hűtenek. A józan számítás hűtőházzal számolt, a pillanatnyi előnyökkel kalkuláló „józanabb" pedig hűtőház nélkül. A szövetkezet — anyagi helyzetét tekintve — egyik évről a másikra él. Nem tudja vállalni, hogy ő vegye meg ősszel az Ásotthalmon termett gyümölcsöt és továbbadja télen. Pedig kimondottan jól járna vele. Annyi pénze sincsen, hogy a hűtőház „bebútorozásához" ládákat vegyen. Volna persze más lehetőség is. Ha a termelőszövetkezet nem tudja eltenni a termékét télre, eltehetné ugyanazt a fogyasztási szövetkezet. Az is gondolkodhatna így: megveszem ősszel a termést, elteszem télire. Én is jól járok, meg a vásárló is. Tagságunk meg majdnem közös, az kétszeresen is jól járna. Fölajánlották a hűtőházat az áfésznek, de nem vállalta. Hirdették újságban, hűtőházként senkinek nem kellett. Végül az is öröm, ha raktárnak legalább használja valaki. Akárki tervezte Ásotthalomra ezt a hűtőházat, úgy tűnik, rosszul tervezett. Azt se nézte meg, hova teszi az állam pénzét, meg azt se, hogy az öt szövetkezetét mire fordítja. Lehet, hogy számba vettek mindent, de egy lényegeset nem: nem rágták meg jól, mivel rakják tele. Vagy éppen az az egy ember hiányzik Ásotthalmon, aki tele tudná rakni? Egy jó kereskedő aranyat csinálhatna belőle. Hasznot hoz így is a szövetkezetnek végre, jól jár a két bérlő vállalat is, mégis ráfizetünk a végén. Hűtőházat építeni oda, ahol csak raktárra van szükség, hihetetlenül nagy bőkezűség. Hát még mekkora lenne, ha kiderülne egyszer, hogy mégiscsak jó lenne az a hűtőház — hűtőháznak. H. D. A zöldségtermesztésről tanácskozott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága Dr. Bélák Sándor elnökletével pénteken a Parlament Gobelin-termében ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Patai János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese és SimTca István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára — a képviselők megvitatták a zöldségtermesztés helyzetét, fejlesztési teendőit. A vita, során kifejtette véleményét Mateovics József, Vadkerti Miklósné, Biba Miklós, Varga B. István, Gajdos János, Kovács Sándor, Kovács István, dr. Molnár Béla, Farkas Pál, Nieszner Ferenc és Szemerits Ferencné országgyűlési képviselő. Dr. Dimény Imre vitaöszszefoglaló zárszavában elmondotta, hogy a figyelemreméltó indítványokat abban az előterjesztésben hasznosítja majd, amelyet a minisztérium a zöldségtermesztés helyzetéről a közeljövőben a kormány elé visz. A bal kéz maga talál la meg kerek fejű kalapácsot; a kis asztal rendjét emberöltő szokása, gyakorlata alakította ilyenné. Minden ott van, ahol lenni szokott, ahol lenni kell. Fél óra, s az elnyűtt vasutasbakancs szép, vastag bőrtalpat kap. Nézem az apró suszterájt, a háború előtti Schmollpaszta reklámot a falon, a régi szerszámokat, az öreg cipész mozdulatait. A harmónia csodálatos. — Megéri? — Munkám akad bőven. Na persze nem mindig talpalást csinálok, leginkább filléres munkát. A hasznot nemigen számolom, amenynyi nekem kell, azt a bevétel kiadja. Anyagra, ennivalóra is. — És a nyugdíj? — Az öreg értetlenül pillant szemüvege mögül, szemében látom a kérdést: „Hát lehet egyáltalában ezt abbahagyni? Nem veszem észre, hogy ez neki nem egyszerűen gazdasági kérdés. Hogy a műhely, a munka, a csomó rossz cipő — beleértve a régi reklámot —, az egész együttvéve az ő világa? Ameddig a kalapácsot emelni tudja ... t kaFANTAZIA VAN BENNE... pun alig lehet beférni, az udvarban két kocsi áll. Hatalmas fenyőgerendát cipelnek a szalagfűrészhez, deszka lesz belőle. A mester — magas termetű, árettség'yrit ember — olyan tempót diktál, hogy a végén a fuvarosok levegő után kapkodnak. — Jobban kell sietni, kérem, mindennap jobban. — Az adó miatt? Szob—Budapest—Lőkösháza vasútvonal villamosításához. Hazánk viszont áruhitel ellenében azbesztet és papírkartont szerez be a Szovjetunióból. Tárgyalunk cellulóz- és vaskohászati üzemek közös beruházásáról is a Szovjetunióban. Anyagi erőforrásaink azonban végesek. Más piacokról pedig drágábban szerezhetjük be a többlet nyersanyagot és energiahordozót. Különösen bonyolult és igen hosszadalmas feladat a tömeges kooperáció devizális — ár — és sokoldalú elszámolási feltételeinek kialakítása. A komplex programból — a jelenlegi szakaszban — kizárólag a kormányszervek számóra adódnak közvetlen tennivalók. Fontos, hogy minden minisztérium kiválassza közülük azt a 3—4 legfontosabbat, amire összpontosítani kívánja az erőket, a figyelmet. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a magyar szakemberek kezdeményezően. konkrét javaslatokkal léphessenek fel a KGST különböző fórumain, a két- és a sokoldalú tanácskozásokon. A komplex program lehetővé teszi, hogy mindazokat a kérdéseket, amelyek megoldásában több tagország is érdekelt, a KGST keretében rendezzék. így minden bizonnyal növekszik majd a sokoldalú, bár nem teljes körű tárgyalások és megállapodások szama. Jelenleg — és még hosszú ideig — változatlanul fontos azonban a kétoldalú kapcsolatok ápolása, építése, fejlesztése. A kétoldalú kapcsolatok rendszerében kiemelkedő a a magyar—szovjet gazdasági, műszaki-tudományos együttműködés szerepe. Az életre való kezdeményezések, az előremutató intézkedések gyakran előbb találnak megértésre a témában leginkább érdekelt partnernél, mint széles körben. így a kétoldalú megállapodások élesztői, segítői, ösztönzői lehetnek a KGST útkereső munkájának. Arról sem szabad megfeledkezReznünk. hogy napi. de rövid és közép távú külgazdasági gondjainkra nem adhat gyógyírt a komplex program. Azért, miközben kormánysizerveink hosszú távra dolgoznak, a szocialista gazdasági integráció megalapozásával foglalkoznak, a vállalatok, az üzemek vezetői, dolgozói ezt azzal segíthetik leginkább, hogy sikeresen teljesítik a ÍV. ötéves terv célkitűzéseit. Az idén csakúgy, mint a következő években azokra a fő feladatokra összpontosítsák a helyi kollektívák erőit, figyelmét, amelyeket a X. pártkongresszus határozatai szabnak. így mindenekelőtt a hatékonyság emelt se, a termelés szerkezetének átalakítása. a korszerű. , keresett, külföldön is versenyképes cikkek és gyártmányok arányának növelése álljon a gazdálkodási, a fejlesztési feladatok homlokterében. A vállalatok nálunk közvetlenül érzékelik külkereskedelmi tevékenységük előnyeit és hátrányait. Nagyfokú önállóságuk lehetővé teszi, hogy kezdeményezően kapcsolódjanak be a nemzetközi munkamegosztásba. Erre napjainkban különösen nagy szükség van. mivel a reform bevezetését követő kedvező eredmények után ismét egyensúlyi zavarokkal küszködik külkereskedelmünk. Korszerű, gazdaságos, jó minőségű munkával minden üzem megválthatja belépőjegyét a nemzetközi munkamegosztásba. Erre csak az a kollektíva számíthat, amelynek tevékenysége a legigényesebb piaci követelményeket is képes kielégíteni. Ilyen értelemben a tőkés export mértéke, gazdaságossága a munka színvonalának egyik legmegbízhatóbb mércéje. Azok az üzemek és vállalatok, amelyek magasabbra emelik a mércét, ugyanúgy a nemzetközi munkamegosztás hosszú távú megalapozásán fáradoznak. mint a komplex program előkészítésén tevékenykedő kormányszervek. Termékeink versenyképességének. konvertibilitásának megteremtése legalább olyan hosszadalmas és bonyolult feladat, mint a kollektív valuta technikai, elszámolási feltéleleinek létrehozása A két feladat szorosan össze is függ egymással: az egyik kérdésben kormányok, a másikban az üzemek dolgozói, vezetői, fejlesztői döntenek — naponta. Kovács József — Nem, nem, manapság nem azért van az adó, hogy az iparengedélyt visszaadjuk. Igyekszem, mert van fantázia a dologban. — Hogy érti ezt a fantáziát? — Ha az ember bírja erővel, pénzt kereshet. Bűn volna kihagyni a fellendülést, jó világ van. — Mennyit tud megkeresni? — Ilyet nem illik kérdezni ... „KétA TÁBLÁS emeleÜZLET tes" szabóság, a magas helyiséget galériával építették be. A bekeretezett oklevélen olvasom: „1937ben Zágrábban Oláh Jenő megfelelt a női és úri divatszabóság mestervizsgájának." — Régen volt, de a fiatalságára mindig szívesen gondol az ember, no meg az akkor betanult divatvonalakkal rendelik a mai ruhát ... A Kx-oátia-szalonban ezt úgy megtanították velem, hogy jól rááll a kezem most is. — Megél a konfekció mellett? — Ameddig világ, világ lesz, mindig kell szabó. Mert a divat határok felett uralkodik, az utóbbi időben meg pláne kell a szabó: az embereknek van pénze, szép ruhákra, öltönyökre. ízlés, külön kívánság szerint. — Hívták-e gyárba, szövetkezetbe? — Mór dolgoztam üzemben, de mindig külön kenyérre kívánkoztam. Nem vitás, tisztességgel meg lehet élni egy jó szabásznak a gyárban is. Sokan jól megélnek így, de én jobban szeretem a táblás üzletet, ahonnan az ismeretlen is rám nyithatja az ajtót. Az önállóság persze nem jár kockázat nélkül. Nem lehet pihenni, a munkaidő elején és végén nem csöngetnek, szabadság meg akkor van, mikor fogytán a rendelés. Hiába, ilyennek születtem. Nézze, van ebben valami, hiszen a fiam ide szokott hozzám, amióta visszajött a katonaságból. Családtagként segít, s jól megvagyunk egymással. — S persze a jövedelemmel. — Nyolcszázat adózok egy hónapban, azaz havi 3—4 ezer forint a jövedelmem. S ez nekem elég. AZ ÜZLET TITKA nikumot végzett, hivatalban, íróasztalos lásban, áramszolgáltató vállalatnál, s nagyüzemben, mint TMK-vezető. Meglepődve hallottam, hogy villanyszerelő kisiparos lett. Kitűnően felszerelt műhelyben fogad, ipari tanulójával éppen egy bonyolult háztartási gépet szerel. — Miért nyergelt át? — Véleményem szerint a kisiparban most komoly lehetőség van. Konjunktúra korában élünk, agyonterhelt minden szerviz, mindene szolgáltató műhely. S ez csak fokozódni fog, hát nem lehet ebből kitűnően megélni egy olyan embernek, mint nekem? — Pontosan mennyi? — Havi 5 ezret keresek tisztán. — Sok munkával? — A napi 12—14 órát mindig végigdolgozom. Elvem, hogy aki hozzám becsönget, vagy benyit, akár nappal, akár éjszaka, ne menjen el dolga végezetlenül, hatforintos biztosftékavításról, vagy drágább szerelésről legyen is szó. Ez a titka az üzletnek, meg az, hogy ilyen piszlicsáré rendeléssel nem nagyon foglalkoznak a szövetkezetnél, vagy vállalatnál. A fából, üvegből készült bódé DIVATÁRU KÉTMILLIÓÉRT előtt hosszú sor áll — olasz kardigánokért, maxikosztümórt. nylonharisnyáért. Fejkendős asszonyok az aznapi bevételt váltják drága divatholmira és tinédzserek, akik 390-ért vesznek farmernadrágot. A cégtulajdonos ökrös János csak percekre állhat rendelkezésre. — Vásározó árus voltam Mélykúton. Onnan jöttem 1968-ban Szegedre. Én építettem ide a Marx térre az első pavilont. Hatvanasért. — Mennyiért? — Hatvanezerért. Persze, olcsón, mert egy mérnök barátom sokat segített. — Megtérült a befektetés? — Óh, igen ... — Pontosan mennyiért? — Hát nem titok, a forgalmam évi 2 millió, 2 millió 200 ezer, nyolcvanast adózok. A tisza jövedelmem 10—11 ezer havonta, és besegít a feleségem is. — S mindig van elég áru? — Igen, az egész országban járunk, egy hónapból egy hetet beszerzéssel töltünk el. — Mi a titka ennek a nagy forgalomnak? — A piac ontja az embereket, meg nálam olyasmi van, ami az állami boltokban nem igen található. A SOR ELEJE ÉS VÉGE Villamosipari techdolgozott álTalán a kétmilliós forgalmú divatáru kiskereskedőt nem kellett volna ide sorolni. Ö, és az utána következő súlycsoportok, mondjuk a nehézsúly és az ólomsúly képviselői, más kategóriába tartoznak. Az országban a termelés 1,2—1,3 százalékát a kisipar adja. Soraiban a munkaképes lakosságnak körülbelül 3,6 százaléka dolgozik. így összesen kisiparosok, pedig mennyire különböznek már egymástól. A sor elejét és végét máshogy kellene minősíteni... Matkó István