Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

SZERDA, 19?1. SZEPTEMBER 4. Az energiaprogram megvalósítását munkabizottságok Az energiagazdálkodási program zökkenőmentes megvalósításához munkabi­zottságokat szervezett az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság, gyakorlott energetikai szakemberek be­vonásává], A bizottságok tagjai megalapozott felmé­rések és gazdaságossági szá­mítások alapján tanulmá­nyokat készítenek, amelyek az energiastruktúra fejlesz­tésének kulcskérdéseire ad­nak választ. A kormányha­tározat szerint ugyanis a szilárd energiahordozók fel­használását a jelenlegi 50 százalékról 1980-ig 30 száza­lékra csökkentik, s ennek megfelelően nő az olaj- és gázfelhasznai ás. Elsődleges feladat megha­tározni, hogy miiyen mér­tékű és Összetételű keszletek teszik biztonságossá az energiaellátást. A Műszaki Fejlesztési Bizottság kijelöli azokat a nagy felhasználó­kat, amelyeknél variálha­tók az energiahordozók, ja­vaslatot tesznek arra is, hogy mely erőművek, vegy­ipari üzemek, hóközpontok üzemeltethetők esetleges hiány eseten a szokásostól eltérő nyersanyagokkal is. KGSI­megbeszélés Kedden Salgótarjánban kezdte tanácskozását a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottságának 5-ös számú szekciója. A négynapos ta­nácskozáson a fényforrások távlati kutatásának és fej­lesztésének koordinálását beszélik meg. Nagygyűlés a nemzetközi antifasiszta nap alkalmából Kedden, tegnap délután a nemzetközi antifasiszta nap alkalmából nagygyűlést rendezett a Magvar Partizan Szövetség, a Nácizmus Ül­dözöttéinek Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Jogász Szövetség a Vasas Szakszervezetek Köl­tői Anna utcai székházában. Sós György, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezt követően Harmati Sán­dor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Bevezetőben kiemelte, hogy a fasizmussal szemben — amely a legveszélyesebb gonosztett az emberiség el­len — nincs helye megal­kuvásnak, az elnézés politi­kájának. A továbbiakban Harmati Sándor — egyebek között — rámutatott, hogy ma az Egyesült Államok a világ első számú agresszora, az elnyomot népek csend­őre. Az országgyűlés honvédelmi bizottsága katonai bemutatót tekintett meg Katonai bemutatót tekin­tett meg kedden az ország­gyűlés honvédelmi bizottsá­ga néphadseregünk egyik dunántúli hegyi kiképző bá­zisán. A látogatáson részt vett dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke és Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes, kiképzési főcsoport­főnök is. A bizottság tájé­koztatót hallgatott meg a bázis tevékenységéről, a ki­képzés programjáról, majd megszemlélte a bemutatót. Ennek során a képviselők meggyőződhettek arról, hogy néphadseregünk katonái ké­pesek minden olyan harci feladatot megoldani, amit a kiképzési tervek előírnak. Az erdős, hegyes terep kü­Fónösen nagy fizikai felké­szirttseget igényel a kato­náktól — ezt bizonyították a honvédelmi bizottságnak bemutatott gyakorlatok. A honvédelmi bizottság­nak bemutatott gyakorlatok arról tanúskodtak, hogy a felkészítés rendkívül alapos és eredményes. Ezt láthat­ták a képviselők a hegyi akadálypályán, a hegvi lő­elókészítő pályán, a függő­hídon. A bemutató legérde­kesebb és legizgalmasabb része volt, amikor 200 mé­teres hosszúságú drótkötél­pályán kelt át az egyik al­egység, teljes felszereléssel. Mindez mintegy 140 méter mély szakadék felett tör­tént. Befejező mozzanatkent ugyancsak nagy bátorságot, fizikai erőt igénylő feladatot — sziklamászást — hajtottak végre a katonák. A bemutatót köveiden a képviselők és a jelenlevő katonai vezetők szívélyes, baráti beszélgetést, folytattak azokkal a katonákkal, akik a gyakorlatokat végrehajtot­ták. Ez alkalommal Pap Já­nos. a honvédelmi bizottság eilnöke elismerését fejezte ki képviselőtársai és a ma­ga nevében a látottak fe­lett. A tapasztalatokat a bi­zottság a délutáni órákban a helyszínen tartott ülésen összegezte. A megbeszélésen felszólalt Nagy Richárd. Úszta Gyula, Kárpáti Fe­renc, Kálazi József képvi­vselő, valamint Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes. Hajnalok hajnalán Ahogv városlakó lett be­lőlem, hozzászoktam lassan a kései keléshez. Esős idő­ben az is megesik, hogy vek­kerrel húzatom a fülembe az ébresztőt. Fölismerven lusta­ságomat, elindultam a minap megnézni, hogy a világéleté­ben látástól vakulásig dol­gozó parasztember hogyan is áll mostanában a koránke­léssel. Hátha kedvet kapnék föltámasztani régi elmélete­met: igazán jóízűt dolgozni csak hajnalok hajnalán le­het. LEGNAGYOBB ÜR A VAGON Szeged alatt. a Csongrádi út mel­lett van a Rózsa-tanya. Na­gyon korán ide mentem vol­na, ha Szilágyi Ernő nem biztat előző este. Azt mond­ta. ha látni is akarok vala­kit, tűi korán ne menjek. Bent a körúton egyik for­galmi dugó a másikat vál­totta már, mikor indultunk. Féltem is, hogy elkések, de nagyon pontosan érkeztünk. Akkor gyülekeztek az em­berek a majorban. Pálinkás jő reggelt he­lyett azzal az együgyű kö­szönéssel köszöntem a rak­tár tövében összeverődő gya­logmunkásókra: Hé, embe­rek! Mikor hajnal a hajnal? — Amikor hasad-'. — Éjfél után egy kakas­lépéssel. — Amikor még csak ép­penhogy pirkad. Talán négy órakor. Ha igaz. Lehetnek már tizenhár­mán. Kiderül, hogy közülük se ma, se tegnap nem látta senki a hajnal hasadását. A nyáron látták lucernahor­dáskor. de az már elmúlt. — A vasút rankhozza oly­kor a hajnalnéző kedvet, mert előfordul, hogy akkor jövünk haza. Ha azt mond­ja, itt a vagon, akkor menni kell. így igaz. ahogy mon­dom: legnagyobb úr miná­lunk a vagon. Érdekes gyülekezet a gya­logmunkások félmaréknyi csapata. Egyik érdekesség, hogy összesen tizenheten vannak. A másik érdekes­séget nekem egy olyan mon­dat adja, amit csak korán kelő ember tud kicsiholni az eszéből: — Olyan a mi munkánk, mint a' boldogság. Elönt a gyönyörűség. Hát nem szép? Itt a teljes betel­jesülés. A munka boldogság — kell ennél több? óvatos­ságból rákérdezek mégis, hogy az milyen. — Határtalan, kérem. Amit embernek ki lehet ta­lálni, azt a munkát mi mind végezzük. NEM DIRIGÁL SENKI nvos-technikaj forradalom hazai hatásaival te­hát mindenképpen számolnunk kell. A mn érvényben levő oktatási rendszerünket 1981-ben alkotta meg az országgyűlés. A törvény neveléstörténeti jelentőségét önma­gában az is jelzi, hogy az 1777-es Ratio Eduea­tionis óta ez volt az első átíogó oktatási keret­törvény hazánkban. 1981 óta jelentős módosítások történtek az ok­tatási dokumentumokban, ezek azonban nem lehettek elegendők ahhoz, hogy az elmúlt évti­zedben házánkban bekövetkezett változások köz­oktatási összefüggéseit megoldják. A 60-as években bekövetkezett napy társadalmi, gazda­sági fejlődés az oktatás számára is új helyzetet teremtett, új követeimenyeket fogalmazott meg. Fejlődésünk döntő lépése volt a szocializmus alapjainak lerakása, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejeztével. Az oktató-nevelő munkát közvetlenül is érintette a származás szerinti kategorizálás eltörlésére hozott társa­dalmi jelentőségű döntés. Az elmúlt évtized második felében több eves előkészítés után be­vezettük a gazdasági mechanizmus átfogó re­formját, amely a fejlődés dinamikus, intenzív oldalat helyezte kozéppontöa. Hazánkban az utóbbi években a területfejlesztés, a település­fejlesztés terén hosszú távú programok készül­tek és készülnek napjainkban is Nemzetközi gazdasági felteteleink területén kiemelkedő je­lentőségű a KGST közelmúltban elfogadott komplex programja. E programok birtokában lehet foglalkozni a hosszú távú szakemberigény megtervezésével* Nagv fontosságú lepések történtek az állam­élet. a társadalom demokratizmusának kiszéle­sítésében. Meg kell vizsgálni azt is, hogy az ok­tatási intézmények beisö munkája, mechaniz­musa mennyiben felel meg a társadalmi de­mokrácia mai követelményeinek. Pártunk ele­mezte és meghatározta tudománypolitikánk helyzetét és feladatait. Társadalmunk szinte egészét közvetlenül érinti ifjúságpolitikánk, nő­politikánk továbbfejlesztése. összességében: a táradalmi. gazdasági, tudo­mányos élet területén megkezdtük az intenzív fejlesztés nagy munkáját. Igényként jelentkezik olyan képzés és továbbképzés, amely biztosítja az ismeretek bővülésével napirendre kerülő dinamikus lépéstartást. Ehhez szükséges az ok­tató-nevelő munka tárgyi-személyi feltételeinek brztosítSsa. Ma még a közvéleményben a Köz­oktatást gyakran az improduktív ágazathoz so­rolják. E nézet általában is helytelen, de ha­zánkban különösen nem állja meg helyét. A tu­domány termelőerővé válása ugyanis nem kis mértékben éppen az általános és szakmai kép­zésen múlik. Hazánkban — mivel nyersanyag­ban nem vagyunk gazdagok, mivel a szabad munkaerő minimális és mivel a természetes népszaporulat kevesebb, mint 1 százalék — az új munkahelyek tömeges teremtése nem lehet reális célkitűzés, a gazdasági élet és az élet­színvonal fejlesztésének döntő tényezőjévé így a termelékenység, a h<itékonysá.g válik. Ez jól képzett munkaerő nélkül nem lehetséges. Az oktatásra ma fordított költség holnap közvet­lenül és hatványozottan térül meg a termelés­ben. Feladatunk tehát a társadalmi, gazdasági, tudományos fejlődés ütemével tökéletesen szinkronba hozni a közoktatást, közművelődést, és még határozottabban a holnap követelmé­nyeinek nevelni. E munka hatalmas energiát, széles kö­rű körültekintést, alapos elemzést. anva­gi erőfeszítéseket. a pedagógusok jobb munkáját. a gyakorlati tapasztalatok okos fel­használását követeli mindannyiunktól. Csakis alapos mérlegelés után lehet dönteni átfogó el­vi és gyakorlati kérdésekben, illetve az oktatás struktúrájának kérdésében. Az máris látható, hogy bizonyos kérdések­ben rövidebb. más problémák megoldásához hosszabb elemzésre van szükség. Változtatni csak akkor lehel, ha egy jobb megoldás telté­teleinek elegendő többsége biztosított. Fíilmprii! a Kérdés, mi a féladatunk a most I UlIIICl Ul induló tanevben. Sok a tenni­valónk Ezért nem várhatunk tétlenül a köz­ponti döntésre a közoktatás kérdéseiben. Egy­részt — a jövő felnőtt generációja iránti fele­lősségérzetével — tovább kell gondolkodnunk azon, hogyan fejlesszük oktatásunkat, de ez nem kötheti le egész energiánkat. Számtalan olyan feladat áll előttünk, amelyek megoldá­sához nem szükséges külön központi döntésre várni. Az iskolai élet demokratizmusa, az okta tó-nevelő munka hatékonyságának növelése, az ötéves terv oktatási programjainak ésszerű és jól koordinált megvalositasa, a pedagógusok közérzetének javítása mind olyan feladat, amellyel naponta kötelességünk magasabb szín­vonalon foglalkozni. A pedagógusok jobb anyagi feliételek között kezdik az új évet,' mint ahogyan a tavalyit be­fejezték. Külön érteke a fizetésrendézésnek, hogy először történt differenciált módon a pe­dagógusok körében. Er.nek őszintén örül egész társadalmunk, meg akkor is. ha tudjuk, hogy minden gondot nem tudunk megoldani Most ennyire volt lehetőség az ország gazdasági ere­je alapján. E gazdasagi erő még gyorsabb nö­velése és ezáltal az életszínvonal tovább,iavitása terén nagy felelősségük és feladatuk van azon­ban a pedagógusoknak is. A pedagógusok lépés­tartása a növekvő követelményekkel szakmai­világnézeti téren, szervezeti kereteit tekintve, lehet fakultatív, de tartalmi súlyában kötelező minden nevelő számára. A felnövekvő gene­rációnak joga van ahhoz, hogy az oktatás ke­retében a legjobb felkeszitést kapja, és ebben a pedagógus kulcsszerepe nem vitatható A ne­velői felelősséget a pedagógusszemlélet közpon­ti kérdéseként kell kezelni. Minden oktatómunka annvit ér, amennyi ab­ból aktív tudásként a tanulókban megmarad. Jól oktatni, nevelni a pedagógus kötelessége, de felelőssegge! felkészülni saját jövőjére a tanu­lónak kell. Ez nemcsak joguk, de kötelességük is. Az élet követelményei nem tesznek különb­séget ki. mikor, milyen körülmények között ké­szült élethivatására. Ezért fontos azonos, vagy megközelítően hasonló feltételeket biztosítani tanulóinknak, különös tekintettel a fizikai dol­gozók gyermekeire. Ez számunkra elvi és gya­korlati politikai kérdés. A knllégiumépités, az oktatási intézmények azonos felszereltségi szint­re hozása egyik kiemelt feladat számunkra. Az e téren megindult széles körű társadalmi össze­fogást mindenképpen tovább kell fejleszteni. Összességében az a feladatunk — és eb­ben nagy szerepük van az isKoiai pártszervezeteknek —. hogy a most kö­vetkező tanévben az oktató-nevelő munkát za­vartalanul folytassuk az adott lehetőségek és feltételek között leghatékonyabb módon, mert csak ez biztosít megfelelő feltételt ahhoz, hogy higgadtan, felelősséggel, a közoktatásban nagy tapasztalattal rendelkezők bevonasával elemez­zük munkánkat, megőrizzük és továbbfejlesszük a jót,, és megoldjuk .problémáinkat, Dr. KONCZ JÁNOS. Az egyik atyafit sarokba szorítja az agronómus. Hol volt teg­nap? Nagy kacskaringós be­széd következik arról, hogy ő nézte az ütközetet. Igaz, hogy az „ütközet" három nappal előbb volt, de ennyi beszédet nem győz végighallgatni az agronómus, odébb megy. A gyalogmunkások tehát nem mondták meg. milyen az augusztusi hajnal. Meg­kérdeztem Fúrós Pétert, a görgős eke alatt, ő hátha tudja. Lapos vasat cserél. — Naptár szerint nem tu­dom, emigy fél négykor pis­log. De én ma véletlenül csak fél ötkor keltem. Eszem ágában sincs ne­heztelni érte. de magvaraza­tot azért kapok hozzá: — Nekem nem dirigál senki. Akkor kelek, amikor akarok. Az ember öntuda­tából ered, ki. mennyit dol­gozik. Én például szeretek hajtani, szeretek keresni, de azt is szeretem megnézni, ki­fizetik-e rendesen. Alig lépett egyet a mu­tató a hatosról, akkora nyüzsgés van a majorban, hogy szót alig lehet érteni. Most látom meg a legkoráb­ban kelő embert. A telepen egyedül őneki kukorékol a kakas. Bodrogi Ferenc üzem­ágvezető itt lakik. Közel nyolcezer hold gondja nyom­ja, azért nem tud aludni. — Mivel kezdi a napot? Legfőbb parancsolója neki is a vasút. Az ügyeleteshez megy először, első szava ez: jött-e vagon? ö akkor örül, ha jött. Műtrágya vagy ve­tőmag. MESSZIRŐL JÖTT ASSZONYOK Férfi­akkal ta­lálkoz­tam ed­dig. pedig ők vannak keve­sebben. Úgy látszik. nem­csak a pedagóguspálya női­esedik el, hanem a mezőgaz­daság is. Tizenhét gyalog­munkást tudtunk összeszá­molni, asszonyokból csak a kertészetben dolgozik leg­alább százhetven. Aki leg­korábban kelt, azt keresem. Van belőlük egész buszra­való. Oka van annak, hogy ko­rán kelnek. Baksról. Sövény­házáról, Dóéból jöttek. Ben­ne vagyunk már annyira a reggelben, hogy világos fej­jel gondolkozzunk. Miért jönnek ide? Az asszonyok azt mond­ják. ott nem foglalkoztatnak alkalmazottakat. Mellettem valaki cinikusabb választ ad: „Ügy látszik, ott később éb­rednek a téeszek. Hagyják elmenni a munkaerőt." Azt azért megkérdezem, mivel tudja ilyen messzire elcsalni az embereket a Fel­szabadulás Téesz. Kertészek és Hgronómusok egyformán mondják: Itt adnak ebédtó­ritést is. szabad szombatot is. Az utazás természetesen díjtalan. Körüljártam a majort. Hét órakor kérdezhetem a paradi­csomszedőket is, vagy kazal hűvöséből a kazalrakókat is, másokat is, a munkából föl­egyenesedő ember első sza­va mindig ez: — Rettenetes meleg lesz megint. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom