Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

SZERDA, 1971- SZEPTEMBER 1; Mikor jár átmeneti segély a rokkantnak? Sz. F.-né súlyos beteg;. Öregségi nyugdíjra még nem jogosult, mert csak 51 éves. Táppénzre való jogosultságát lassan kimeríti, ezért kérte, hogy százalékolják le, s helyezzék rokkantsági nyugdíjba. Az orvosi bizottság szerint azonban a rokkantság foka nem éri el a 67 százalékot, így bár 26 évi munkaviszonya van, rokkantsági nyugdíjat nem kaphat. A vállalatnál érdeklődött, hogy ha a táppénzes idejét kimeríti, kaphat-e könnyebb munkára beosztást. A válasz az volt, hogy minden munkakör be van töltve, így beosztást részére nem tudnak adni. A szakszervezeti bizalmitól úgy hallotta, hogy az ilyen dolgozónak a vállalat segélyt köteles fizetni. Szeretné tudni, hogy van-e ilyen rendelkezés, s hogyan kell eljárni, hogy a segélyt megkapja? Az 50/1967. (XI. 22.) Korm. számú rendelet szerint a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók egészségi állapotuknak megfelelő munkára kerüljenek. Ennek végrehajtása érdekében a csökkent munkaképességű dolgozót áthelyezhetik más munkakörbe, más vállalathoz, átképezhetik más munkára, más szakmára, foglalkoztathatják mint bedolgozó, s megállapodhatnak abban is, hogy a dolgozó csak részmunkaidővel végez munkát. Azokról akik egészségi állapotuk miatt a fent ismertetett módon nem foglalkoztathatók, például állapotuk átképzésüket nem teszi lehetővé, pénzbeli segélyezés útján kell róluk gondoskodni. A fenti rendelkezés szerint háromféle segélyezési lehetőség van. Olvasónk által közölt adatokból megállapítható, hogy más beosztást, vagy átképzést nem kaphat, ezért átmeneti segélyt igényelhet. Az átmeneti segély folyósítását a rendelet három feltétel együttes meglétéhez köti. Ezek a következők: 1. Az igénylőnek igazolnia kell, hogy legalább a résznyugdíjhoz szükséges tíz év szolgálati időt megszerezte, de a nyugdíjkorhatárt még nem érte el, és nem jogosult rokkantsági nyugdíjra. 2. A nyugdíjkorhatárt öt éven belül eléri. 3. Végül munkaképességcsökkenésének mértéke az ötven százalékot meghaladja, de a 67. százalékot nem éri el. Az átmeneti segély megállapítását mindig a munkáltató kezdeményezi, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy nincs mód a dolgozó egészségromlásának megfelelő munkakört biztosítani. A segély megállapításával kapcsolatban a következőket kell tenni: 1. A dolgozó munkaképesség-csökkenésének megállapításához szükséges orvosi felülvizsgálat céljából a válalatnak a munkahely szerint illetékes munkaképesség-csökkenést véleményező elsőfokú orvosi bizottságot (MUCSÖ) kell megkeresnie. 2. Az orvosi bizottság szakvéleményének megérkezése után — de még a munkaviszony fennállása alatt — a vállalatnak a dolgozó lakhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóságtól vagy kirendeltségtől pedig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatokat kell kérnie arra vonatkozóan, hogy a dolgozó a munkaviszony megszűnésének várható időpontjáig mennyi figyelembe vehető szolgálati idővel rendelkezik, és az öregségi korhatár elérésekor milyen összegű nyugdíjra lesz jogosult. A megkereséshez a MUCSÖ szakvéleményét is csatolni kell. 3. A társadalombiztosítási szerv értesítése után a munkáltató a vonatkozó iratokat a dolgozó állandó lakhelye szerint illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervéhez továbbítja az átmeneti segély megállapítása, illetve folyósítása végett. Az átmeneti segély a munkaviszony megszűnését követő naptól az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséig jár. összege a dolgozó várható öregségi nyugdíjának 75 százaléka, de legalább havi 500 forint. Az átmeneti segélyben részesülő dolgozó és családtagja a társadalombiztosítás keretein belül betegségi biztosítás szolgáltatásaira ugyanazokkal a feltételekkel és mértékben jogosultak mint azok, akik munkaviszonyuk alapján nyugdíjat kapnak. Az átmeneti segélyt meg kell szüntetni, ha a segélyezett öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra jogosulttá válik; ha a munkaképességcsökkenésének mértéke nem éri el az 50 százalékot; vagy ha egészségi állapotának megfelelő, és számára felajánlott munkahelyen indokolatlanul visszautasítja; s végül ha az ország területét állandó letelepedési szándékkal elhagyja, illetve a rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön. Olvasónk az átmeneti segély folyósítása végett keresse fel a vállalat rehabilitációs (vállalati) bizottságot, és kérje a segély megállapításával kapcsolatos intézkedések megtételét. Dr. V. M. Növény fa lak por és zaj ellen Sok gondot okoz a porképződés, ami különösen azért káros, mert a porszemekkel együtt rengeteg kórokozó szervezet, többek között számtalan betegségokozó baktérium is a levegőbe kerül. Ezenkívül egyre fokozódik a zajártalom veszélye is, mivel a gépesítéssel. a mind sűrűbb településekkel, a közlekedés fejlődésével, egyre emelkedik a zajszint. A porképződés és a zajszint is jelentősen csökkenthető megfelelő fásítással, mert így mintegy fal képezhető a talajt szárító napsugarak, a száraz talajfelszlntet felkavaró szél és a zajforrások ellen. Tisztább levegő Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok szerint a lombfelületek árnyékában rendszerint körülbelül 4 fokkal alacsonyabb a léghőmérséklet a meleg nyári napokon, mint az ányék nélküli területeken. Ugyanakkor a fák lombkoronája akár felére is csökkentheti a szintén száLálvánifos borozó Rendkívül érdekes építési megoldású új borpincét adtak át Egerben. A Székesegyház alatt, a régi borpincék helyén létesítették a Kazamata nevű borozót. Tervezői: Szabó István és Bánk András, a Középülettervező Vállalat mérnökei, kivitelezője pedig a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat rító hatású ós port kavaró szél erejét. A mégis levegőbe kerülő por nagy része megtapad a leveleken, ahonnan a csapadékvíz visszamossa a talajra, és így tisztább lesz a levegő. Ezenkívül a lombos fák a rájuk eső hangenergiának körülbelül egynegyedét elnyelik, és a többit visszaverik, szétszórják, ezért nagy mértékben korlátozzák a zaj terjedését és kedvezőtlen hatásait. Ennek eredménye, hogy a fákkal betelepített utcákban csaknem ötszörte kisebb zajszint mérhető, mint az olyan utcákban, ahol nincsenek fák. Megfelelő fákat! A fásítás kedvező hatása még fokozható is a legmegfelelőbb fafajok telepítésével. Már az eddigi megfigyelések is bizonyítják, hogy a nagy erős lombú fák, cserjék, és közülük is a széles, nem hasogatott levelüek jobb hatásúak a többinél. Ennek megfelelően legjobb hatsásúnak a hegyi juharfákat tartják, és ugyanakkor egyáltalán nem ajánlják fásításhoz a japánakácokat és a fűzfát. A fásításra kijelölt terürület éghajlati és talajadotts-ágait is figyelembe kell venni. Olyan fákat kell telepíteni, amelyek igényeinek megfelelőek az adottságok, különben nem fognak megfelelően fejlődni. Ez nálunk különösen nagy gondot jelent, mert sok a magas sótartalmú, szikes és a száraz, vizet alig tartó, homoktnlajú terület. Ezeken a területeken a mostoha viszonyokat is tűrő fafajokat kell telepíteni, még akkor is, ha kevésbé mutatósak. Ennek megoldásához nagy segítséget jelentene a kedvező természeti adottságok figyelembe vételével előállított új hárs és más fafajták. Zárt fasorok Az a legjobb, ha a fákból nagy területen, jelentősebb megszakítás nélküli, és egészen a földig érő, zárt, tömött lombfal alakul ki. Ezért különösen káros, ha többé-kevésbé indokolatlan fakivágásokkal megbontják a már meglevő fasávokat. A fák alá legalább az egyik oldalán, a zaj-, illetve porforrás felől. sűrű növésű cserjéket is célszerű telepíteni, ami kitölti a fakoronák és a talajszint közötti teret. A kedvező hatás leghamarabb gyors növekedésű, és már koronás állapotban, földlabdával telepített fákkal érhető el. Ahol nincs mód fasáv kialakítására, ott az élősövénnyel is helyettesíthető. Egy húsz méter széles vegyes fa- és cserjesáv hatása ugyanis rendszerint elérhető azonos hosszúságú, de csak egy-két méter széles magassövénnyel. Komiszár Lajos A magamfajta öregasszonynak mi alvás kell már? Mikor pirkad, már ébredek. Felkelni nem szoktam, minek, nincs már jószág a ház körül. Csak forgolódom és gondolkozom. Ilyenkor sok minden az eszembe jut. Mert nem megy Itt minden jól nálunk. Nem mondom, a fiataljának igen. Azokra jó világ van. Ha most volnék fiatal, megnézhetnék, mire megyünk. De mi már öregek vagyunk. Az emberem évek óta nem tud nehéz munkát végezni. Nyolcvan felé jár, meg amúgy is nem jól tartja magát. Beteges. Kétszer operálták, de látom, már harmadszor is kés alá kerül. Sérve van. Nem emelhet, nem hajolhat. Hát csak úgy teng a ház körül. Maholnap oda kell adnunk azt a kis szőlőt is, amit a háztájiba kaptunk, mert nem bírja az öregem a permetezést. A kukorica meg nem pótol anynyit, mint a szőlő. Megöregedtünk. Én se bírom már a napot, magas vérnyomás, az a bajom. Ha kint vagyok egy kicsit a kertben, már csak szédülök befelé. Hát így vagyunk mi ketten. Az öregemet nyugdíjba küldték, nem bírja a munkát. Négyszázhatvanöt forint a nyugdíjunk. Hogy élhessen meg ebből két öreg ember? Valahogy nem jól van ez a ml termelőszövetkezetünkben. Tíz esztendővel ezelőtt tíz holdat vittünk be és dolgoztunk, amíg bírtuk. Most már nem bírunk. Akkor mi legyen velünk? Hogy kérlek a fiaimtól? Mind a kettő városon él. De hogy álljak én a fiaim elé, hogy adjon, amikor az 6 örökségüket vittem be a szövetkezetbe? Odaadtam a bizalmam. Hát nem a szövetkezetnek kéne egy kicsit gondolni velünk? Lehet, hogy nem jól mondom, de valami igazságom csak kell legyen. Gazdag a mi szövetkezetünk. Csak meggondolják magukat, aztán viszik a fiatalokat a Balatonhoz. Meg az idősebbeket is, kik még dolgoznak. Ide mennek, oda mennek, bejárják a fél országot. De jólesne nekünk, ha egyszer azt mondaná az elnök: na, öregek, pakolni, megyünk egy kicsit megáztatni azokat az öreg csontokat. Vagy nekünk már úgy kell meghalni, hogy a Balatonig se jutunk el? Pedig nagyon szép lehet. Míg fiatalok voltunk, nem telt, most öregek vagyunk, már nem telik. Pedig de jólesne, ha ránk, öregekre is gondolnának egy ilyen kirándulásnál. Egy 'buszravaló összegyűlne, nem is lennénk talán többen, a tsz is kibírhatná ezt a költséget. Olvastam az újságban, hogy a mi szövetkezetünkben is segítik az öregeket. Kipótolják a járadékosok pénzét. A mienket nem, pedig tudja-e, hogy a kettő között csak egy lépés van. Azok 360 forintot kapnak, mi 460-at. Hát pénzben nem nagy különbség, csak a neve más. Ez is, az is nagyon kevés. Mégis azoknak minden karácsonyra terményt, tüzelőt, meg egy borítékban 200 forintot ad a szövetkezet. Nekünk nem, mert hogy mi nyugdijasok vagyunk, nem járadékosok. Pedig én azt hiszem, csak a neve más. Nekünk is jól jönne, ha nem kéne fizeni minden fuvarért, lókapálásert, szántásért. Meg itt a tévé. Az egyik fiam azt mondta: Édesanyám, megveszem én maguknak, hogy nézzék. Mondtam neki, jó fiú, hát hogy lehetne nekem televízióm. Ki tudná abból a 465 forintból a havi 50 forintot fizetni? Az lenne jó, ha nyugdíjasok olcsóbban nézhetnék. Hogy nem lehet, hát nem lehet... Én csak monmom, hogyan lenne jó. Mert az öregember, tudja lelkem, sok mindent kispekulál, amikor csak forog álmatlanul az ágyában. Meg kérdeznék is. Mikor tőlünk bemennek a városba, hát mindenki kenyérrel a szatyorban jön vissza. Még szégyellem is, ahogy a sok öreg cseléd nyomakodik a buszra, kezében a kenyér. De hát az sokkal jobb, mint amit itt nálunk kapni lehet. Magyarázza meg nekem valaki, miért van az, hogy bent olyan finom a kenyér, hogy magában is szívesen eszi az ember. Amit meg ide kihoznak, arra uram, bocsá\ néha még nézni is rossz. Hát mi dolog az, hogy a parasztember, aki termeli a búzát, az csak akkor kap jó kenyeret, ha a városban van útja. Látja, olyan sok minden megfordul az ember agyéban, de amikor meghallgatnák, a fele se jut eszébe. Meg aztán akármire gondolok, a végén mindig csak a mi szegény öregségünk jut az eszembe. Hogy nem lehet rajtunk sehogy se segíteni. A tsz, az tudna egy kicsit gyámolítani bennünket. A falu a régi öregek földjéből boldogul, nem juthatna egy kicsit több nekünk is ezen a jogon? Sok minden van itt még falun, amit városi talán nem is ért. Mi amolyan olvasó emberek vagyunk, mindig is azok voltunk. Amíg jutott, nem sajnáltuk a pénzt a könyvre, újságra. A gyerekeket is arra neveltük. És talán nem is hiszi, de van, aki megszól bennünket érte. Még a tanácstitkár is azt mondja: a művelődő Erzsók néni, akinek mindig jár az esze valamin. Pedig csak azop gondolkodom, mi lenne jó, ml kéne másképp. Nézze, megépítettük a mi kis házunkat. Van benne hely még fürdőszobának is. De hát akkor még, most meg már nincs hozzá erő, hogy berendezzük. Ne mondják nekem mindig, hogy a gyerekeim is gondoljanak rám. Nehéz egy anyának a gyerekétől kérni. Meg hogy is kérhetnék. Fiatalok, most rakja fészkét mind a kettő. Nem vehetek el tőlük. En azoktól várnék segítséget, akiknek én is segítettem. Mert a férjem még autóval is járta a falukat, biztatni a népet, hogy lépjünk be. mert most már ez lesz a jó. Ha fiatalabbak volnánk, jó is lenne. De nekünk már kevés erőnk maradt... Deák Rózsi NAPI KISLEXIKON az iskolákról Kíváncsian az elsősök. a nyár emlékeit rendezgetve a felsősök, a továbbtanulásra kacsintgatva a középiskolások — több mint tizenötezer diák kezdi a tanévet most is Szegeden. # Kezdetek? írni-olvasni már a görögök is iskolákban tanultak az időszámítás előtti 5. században. A kereszténység térhódításának eredményeként később az iskolák egy évezredre az egyház kezébe kerültek. A középkorban az egyházi iskolák mellett már megjelentek a városok kézműveseinek céhiskolái, amelyek gyakorlati művelődési anyagot adtak a tanulóknak. # Egység? Magyarországon a 11században alakultak az első iskolák. A felvilágosodás hatására 1777től államilag irányított tanügyigazgatást vezettek be. de ez sem változtatott azon a tényen, hogy az oktatási hálózat nagy része az egyház kezében maradt, s a kettős rendszer — az alapfokú oktatás utáni két iskolatípusból csak az egyik biztosítja a továbbtanulást — egészen 1919-ig, majd a Tanácsköztársaság bukása után 1945-ig érvényben volt. Csak az iskolák 1948-ban végrehajtott államosítása tette lehetővé az egységes, világi jellegű közoktatást. # Tankötelezettség? Az általános tankötelezettség a reformáció korának szülötte: a 17. század közepén Németország néhány protestáns államában vezették be először. Európa jó néhány államát megelőzve, Magyarországon az 1868-as oktatási törvény írta elő 6—12 éves gyermekek számára a mindennapi kötelező iskolalátogatást. A felszabadulás után új oktatási rendszerünkben vált lehetővé. a kötelező nyolcosztályos általános iskola elvégzése mindenki szamára, az 1961-ben hozott törvény pedig már 16 éves korban állapította meg a tankötelezettség határát.