Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 23. 3 A szövetkezeti és az ifjúsági törvényjavaslat a parlament előtt (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezeti ágazat jogi kérdéseinek egységes szabályozása? Lehetséges, mert: bár az egyes szövetkezeti ágazatok eltérő tevékenységet folytatnak, és megvannak a maguk sajátosságai, mégis tisztázódtak és kiforrottak azok a közös vonások, amelyek mindegyik szövetkezeti formára egyaránt jellemzőek. Az egységes szövetkezeti törvény megalkotásának lehetőségét éppen a közös ismérvek, az azonos elvek szerint működő közösségek, a szövetkezeteken belüli társadalmi viszonyok sok azonos vonása adják. Szükség van arra is, hogy az egy-egy szövetkezeti ágazat konkrét tevékenységi körét, a többi ágazattól eltérő sajátosságait az egységes törvényen alapuló, azzal összhangban álló ágazati jogszabályok rendezzék. Egységes elvek, egységes nézőpont, egységes szabályozás a fő kérdésekben, de lehetőség az egyes szövetkezeti ágazatok speciális követelményeinek rugalmas szabályozására: ez az előterjesztett törvény szabályozási módszere. Következésképpen: a korszerű szövetkezetpolitikai elvekhez korszerű jogi szabályozási módszer párosul. Az egységes törvénynek és az ágazati jogszabályoknak közös vonása, hogy tág teret engednek a szövetkezet önszabályozása számára. A demokratizmus — a gazdasági önállósággal párhuzamosan — a szövetkezeteknek az önkéntességen alapuló létrehozása, szétválása, egyesülése vagy megszűnése, továbbá a belső önkormányzat útján kap igazi tartalmat. A törvény rendelkezései ezt jól biztosítják. A szövetkezetre mint a demokratikus önkormányzat álapján működő szervezetre jellemző, hogy minden alapvető kérdésben — természetesen a jogszabályok keretei között — a tagság dönt: a szocialista önkormányzat nemcsak a nagyobb hatáskört, de a nagyobb felelősségvállalást is magába foglalja. . A törvényjavaslat demokratikus szemléletét érzékeltetve mutatott rá a miniszter, hogy egyenrangúnak ismeri el a szövetkezetben végzett munkát a társadalmi tulajdon más szervezeteiben végzett munkával, azonos anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti azt. Ma még ugyan nem tudjuk teljesen azonossá tenni a társadalombiztosítási juttatásokat a két szektor dolgozói között, de a népgazdaság teherbíró képességével összhangban már eddig is sokat tettünk ama célkitűzésünk megvalósítására, hogy a társadalmi gondoskodás körébe tartozó juttatások mértéke a szövetkezeti tagok számára fokozatosan megközelítse illetve azonossá váljék a munkaviszonybak, állókéval. — A szövetkezetekkel kapcsolatosan is szükség van meghatározott állami-jogi tevékenységre, nem utolsósorban éppen a szövetkezetek érdekében. A szocialista szövetkezeti mozgalom sem tűzött maga elé olyan célokat, hogy semleges, az államtól elkülönült, „területen kívüli" szervezet legyen. Arra azonban az állam és a szövetkezetek részérői egyaránt szükség van, hogy a kapcsolatok igazán elvi alapokon nyugodjanak, és tartalmukban a közös érdekek jussanak kifejezésre. Ezt csak a szocialista állam és a szocialista szövetkezetek kapcsolatai valósíthatják meg igazában. A szövekezetekkel kapcsolatos állami tevékenység a szövetkezeti életviszonyok jogi szabályozása, az állam gazdasági irányítása és hatósági tevékenysége, végül a törvényességi felügyelet keretében valósul meg. Ennek kapcsán megemlítette, hogy jogszabályok határozzák meg — egyebek között —, a szövetkezetek tevékenységi körének terjedelmét is, tehát azt, hogy mivel foglalkozhatnak, illetve mi tilos a számukra. Növeli a törvényjavaslat a közgyűlés hatáskörét, a szövetkezeten belüli ellenőrzés hatékonyságát, a vezető szervek felelősségét, a felügyelő bizottság jogkörét is. A szövetkezetek gazdasági tevékenységüket a jövőben is a mindenkori gazdasági szabályozók, a társadalmi vagyonvédelmi, szabvány, közegészségügyi, biztonsági, stb. követelmények állami előírásai szerint végezhetik. — A törvényjavaslat célja megállapítani az egész szövetkezeti mozgalmunk számára irányadó elveket és azokat az alapvető közös szabályokat, amelyek minden szövetkezetre egyaránt vonatkoznak annak érdekében, hogy a szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazata szocialista építőmunkánk követelményeinek megfelelően fejlődjék tovább. Kívánatos, hogy amilyen nagy aktivitás volt tapasztalható a törvény előkészítése során, ugyanilyen tettrekészség legyen a végrehajtásban is a nagyszámú szövetkezeti tagság és egész társadalmunk javára, a szocializmus hasznára. Korom Mihály, a kormány nevében kérte az országgyűlést, hogy a szövetkezetekről előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, és emelje törvényerőre. Fehér Lajos: A szocialista demokrácia erősödését szolgálja majd az űj törvény Bevezetőül utalt arra, hogy a törvénytervezet azokra az alapvető kérdésekre, szabályokra fordítja a fő figyelmet, amelyek valamennyi szövetkezetre érvényesek. Az egyes szövetkezeti ágazatok sajátosságaival összefüggő kérdéseket törvényerejű rendeletekkel, kormányhatározatokkal szabályozzák, ezeket az egységes törvény elvei alapján ez év végéig kell elkészíteni és kiadni. A szövetkezeti demokrácia érvényes ülésének lényeges eleme a többi között a felügyelő bizottság munkájának fejlesztése, hiszen a vállalati gazdálkodás erősödésével, a szövetkezeti önállóság bővülésével a belső ellenőrzés feladatai is nőnek. Ilyen szempontból még mindhárom szövetkezeti ágazatban sok a tennivaló. Helyes, hogy a kötelező rendszeres külső ellenőrzést a szövetkezeti önkormányzaton belül oldjájt meg, ez felel meg a kormányhatározat intencióinak, mert az ellenőrzésnek éppen ebben van az ereje, újszerűsége. Ezután rámutatott, hogy a szövetkezeti mozgalom hagyományai közé tartozik a kölcsönös segítés és önsegélyezés elve. A mostani törvénytervezet is a kölcsönös támogatás sokrétű kibontakoztatására bátorítja a szövetkezeteket. A kölcsönös támogatás erősítése növeli a szövetkezeti gazdálkodás biztonságát, lehetővé teszi az indokolt kockázatvállalást, s alkalmas arra, hogy megoldja a bajbajutott, az átmeneti nehézségekkel küzdő szövetkezetek gondjait. Részletesen foglalkozott az érdekképviseleti szervek munkájával, kiemelve, hogy az országos és a területi szövetségek a szövetkezeti mozgalom fontos részei, de nem alkothatnak alá- és fölérendelteégen alapuló hierarchikus szervezetet. A szocialista országok mindegyikében számottevő szerepük van a szövetkezeteknek, a szövetkezeti mozgalomnak. A szocialista államnak a szövetkezetekkel kapcsolatos magatartasa szilárd elméleti alapokon nyugszik. Még Lenin fogalmazta meg, hogy a szocialista állam minden társadalmi, gazdasági és politikai segítséget meg ad ahhoz, hogy a szövetkezetek a szocialista építésben betöltött szerepüknek megfelelően fejlődjenek. A társadalom érdekeit az állam a szövetkezetekben a gazdasági befolyás útján, a működés, valamint a tulajdonviszonyok szabályozásával, és az állami felügyelettel érvényesíti. A szövetkezetekre csak törvény, törvényszintű és kormányszintű jogszabályok, e jogszabályok által meghatározott körben miniszteri rendeletek, illetve államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek saját határozatai és szerződései róhatnak kötelezettségeket. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése azt is jelenti, hogy központi, helyi és társadalmi szervek egyebekre nem kötelezhetik a szövetkezeteket. Nem igényelhetnek olyan tevékenységet, amely a szövetkezeteknek veszteséget okoz, ami a tagok érdekeivel ellentétes. Az államigazgatási szervek tehát nem gazdálkodhatnak a szövetkezetek helyett. A szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolataiban a törvényjavaslat leszögezi az egyenjogúság elvét. Állami gazdálkodó szervezetek (vállalatok, bankok) hatósági funkciókat a szövetkezetek fölött nem gyakorolhatnak. Az olyan feladatok ellátásáért, amelyeket az állam' társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból szükségesnek ítél, de gazdaságosan nem oldhatók meg, a szövetkezetek állami támogatásban részesülhetnek. Az állami törvényességi felügyeletet a szövetkezetek alapszabályszerű működése fölött a tanácsok gyakorolják. A törvényjavaslat magában foglalja, hogy e felügyeleti jogkörrel élve milyen intézkedéseket tehetnek a tanácsok. A gazdaságirányítási reform bevezetésének éveiben, mint ismeretes, feloldottuk azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemek munkáját pusztán az „alaptevékenységre", tehát a növénytermesztésre és állattenyésztésre korlátozták. Az iparosításnak, a műszaki fejlesztésnek és a korszerűsítésnek ugyanis törvényszerű velejárója, hogy a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válik, továbbá fejlődik az ipari tevékenység a mezőgazdasági nagyüzemekben. A téeszek gazdasági tevékenységének bővítését a jövőben is támogatjuk, ösztönözzük. A mezőgazdaság és az ipar érintkezési pontjain többirányú érdekek egybeesése nyomán bontakozott ki bedolgozás formájában az ipari termelés. Az ilyenfajta munka vállalása elsősorban a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek érdekük. Az ilyen szövetkezeteknél szükségtelenné vált a jövedelemkiegészítő állami támogatás. Ugyanakkor a bedolgozásos ipari munka szervezése érdekük az érintett gyáraknak is, mert ily módon beruházást takaríthatnak meg. Végül érdeke az egyébként „ingázó" munkavállalónak, aki a közeli termelőszövetkezetben is kaphat munkát, s megtakaríthatja az utazással járó időt. Az állami vállalatokkal kooperációban végzett ipari termelés tehát hasznos és azt fenn kell tartani, de az eddiginél nagyobb szervezettséggel és szigorúbb állami szabályozással, az ipar szoros irányításával. Az előbbiektől eltérő, közvetlen értékesítésre szánt ipari árutermelést a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jövőben nem szabad engedélyezni, illetve bizonyos türelmi idő után meg kell szüntetni. A készülő kormányszintű jogszabály szerint a szövetkezeteket továbbra is mezőgazdasági szövetkezetként kell számontartani. Azok a termelőszövetkezetek, ahol az összes termelési értékhez viszonyítva az élelmiszer-gazdasághoz egyáltalán nem kapcsolódó gépi. vegyi és könnyűipari bedolgozásból származik az árbevétel 30—50 százaléka, alakuljanak át mezőgazdasági-ipari szövetkezetté. Azok pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé emelkedik, ipari-mezőgazdasági szövetkezetté. Ezekben a már ma is létező vegyes profilú szövetkezetekben a mezőgazdasági tevékenységre a mezőgazdasági, az iparira pedig az iparra vonatkozó jövedelemelvonást kell érvényesíteni. Szigorítani szükséges a bérezést is, mert bár a termelőszövetkezetek ipari részlegeiben betartják az alapbérezéssel kapcsolatos rendelkezéseket, egyes helyeken azonban jutalom és pótlékok címén magas összegeket fizetnek ki, s így meghaladják az állami vállalatoknál azonos munka után fizetett alapbéreket, s ez rossz társadalmi visszhangot vált ki. Végül elmondotta, hogy a törvény előkészítői jó munkát végeztek, jól hasznosították a szocialista szövetkezeti mozgalmunk gazdag tapasztalatait. Az új törvény jól illeszkedik a szocializmus teljes felépítését szolgáló munkába, a társadalmi és politikai életünkre jellemző demokratizálódás folyamatába. Mélységes meggyőződésünk — mondotta —, hogy a szocializmus teremti meg az igazi politikai és gazdasági demokrácia feliételeit, ugyanakkor a demokrácia fejlesztése előfeltétele a szocializmus fejlődésének. A szövetkezeti törvény jól szolgálja majd szocialista demokráciánk erősítését, egészséges továbbfejlesztését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány nevében a beterjesztett törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. Rév István: A szemléletnek is mei i keli változnia A Csongrád megyei 9. számú választási körzet országgyűlési képviselője, a csongrádi MIRKÖZ Ktsz elnöke felszólalásában többek között elmondotta: Nem lehet kellő hangsúlylyal kifejezni, hogy a magyar közvélemény és ezen belül a szövetkeztiek milyen nagyon várták ezt a törvényt, milyen lelkesen vitatták és keresték a legjobb megoldásokat, mert a szó nemes értelmében a törvényen és a végzett munkán keresztül válik valóban egyenjogú gazdálkodó egységgé minden szövetkezet. Nagy utat tettünk meg, amíg a „félmaszek'1 társaságtól a „szövetkezeteikre még hosszú időn keresztül szükség van" magfogalmazáson át ilyen törvényjavaslat ma az országgyűlés plénuma elé kerülhetett. Pártunk politikája, a X. kongresszus szelleme kezdeményezte, és inspirálta kormányunkat e törvény megalkotására. E nagyszerű munka úgy jött létre, hogy abban érvényesült a szövetkezetiek több milliós táborának véleménye és elképzelése. Egész közvéleményünk élénk figyelemmel kíséri ezt a törvényalkotást, de úgy vélem nem kisebb figyelemmel kísérik barátaink sem. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista átszervezése, pártunk és kormányunk egyik legnagyobb, elévülhetetlen cselekedete volt. Ma mégis vannak problémák, ha ezek a problémák mindjárt a fejlődés velejárói is. Például országos méretű vitát váltott ki az úgynevezett melléküzemági tevékenység. Helyesen meghatározott és szervezett ipari- és kereskedelmi jellegű tevékenység nélkül mezőgazdasági szövetkezeteinknek túlnyomó többsége szinte életképtelen. Erre a tevékenységre feltétlenül nagy szüksége van a szövetkezetnek is, a népgazdaságnak is. Az a javaslatom, hogy határozzuk meg a törvény erejével azon területeket, ahol az ilyen tevékenység nem kívánatos. De a kívánatos területnek még nagyobb támogatást, még nagyobb segítséget kell biztosítanunk mint eddig. Az általános fogyasztási szövetkezetek az egész ország területét behálózva, mind nagyobb számban tevékenykednek és nagyon sok területen csak a szövetkezetiek bonyolítják a kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet. Ugyanott jól együtt dolgoznak és segítik az ipari szövetkezetek lakossági szolgáltatásának hatékonyságát azáltal is, hogy összegyűjtik a javításra váró tartós fogyasztási cikkeket és háztartási, ruházati javításra váró termékeket. Csak a mi megyénkben, Csongrádban több mint 800 üzlet és áruház, és több mint 300 vendéglátóipari szövetkezeti egység működik. Éppen ezért jelentőségük hatalmas, fejlesztésük, további szervezésük szükséges a lakosság jobb ellátottsága, de az idegenforgalom szempontjából is. Az ipari szövetkezetekben több mint 310 ezer ember dolgozik és 1970-ben termelésük meghaladta a 27 milliárdot. Főleg ez az a terület, melyet olyan sok kritika és támadás ért, s mely kritikák egyrésze feltétlenül jogos, amit mi szövetkezetiek is elismerünk. Engedtessék meg azonban annak kijelentése, hogy a visszaélések számottevően nem többek, mint más területen, legfeljebb nagyobb publicitást „élveznek". Ez a szövetkezeti törvény sokat foglalkozik a vezetés és a szövetkezeti élet demokratizmusának továbbfejlesztésével, kiszélesítésévei és azzal a társadalmi, szociális és kulturális tevékenységgel, amelynek jobb, átfogóbb, tervszerűbb fejlesztését a törvény előírja és erkölcsi elvárással kötelezővé teszi számunkra. Meggyőződésem, hogy a törvényesítés ezen a területen is nagy és kívánatos, pozitív jellegű változásokat és gyorsuló fejlődést hoz majd. A törvény a szakmai, ágazati beilleszkedést, fejlesztést és szakirányítást a közeli és távolabbi terveik és célok meghatározását az ágazati minisztériumokra bízta. Sajnos ezen a területein az előrelépés sokkal lassúbb. Nem a részletekbe menő beavatkozást és ellenőrzést hiányoljuk. Nem is a tömegével érkező különböző adatkéréseket. De hiányoljuk a valóságos, a teljes szakágazati életbe való tervszerű bekapcsolásukat. Ügy gondoljuk, hogy ezen a területen sürgősek a tennivalók, a szemlélet olyan változása mellett, hogy a szövetkezetek is szerves részei, alkotó elemei az illetékes szakminisztérumok területének, mind szervezés, mind tervezés, mind további fejlesztést illetően. Ez utóbbi annál is inkább időszerű, mert a szövetkezeti egységek nagyrésze sem helyiségileg, sem helyileg, sem a gépesítés és korszerűsítés területén nem tartanak ott, ahol ma kívánatos volna. Ugyanakkor ezen célok megvalósítása érdekében a műszaki fejlesztési alap jelentékeny részét a szövetkezetek befizetik a minisztériumokhoz. Befejezésül még annyit, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a maga nagyszerűségében is írott szöveg marad, ha a megalkotásra kerülő ágazati törvényerejű rendeletek eltérnek attól a szellemtől, amit e törvény sugároz, vagy a részletekben elvész az alkotói szabadság, amit ez a kerettörvény egyébként megtestesít. Tudjuk, hogy a szocialista demokratizmus kiterjesztése nem határtalan, parttalan demokrácia. A mi alkotmányunk, szocialista életfelfogásunk és erkölcsi törvényeink ennek a partjai. Tehát az ágazati törvények engedjék a tudásra és szervezettségre, a kollektívákra épülő, megfontolt kockázatvállalást, tegyék lehetővé a tisztességes, jól képzett vezetők és beosztottak számára az alkotó kezdeményezést és ne a túlbiztosítás legyen a meghatározó, hanem a tervszerű, egész gazdaságpolitikai koncepcióba beilleszthető és beilleszkedő vállalkozási szabadság. Akik pedig ezen írott és íratlan törvényeinkkel szembehelyezkednek, vagy pzzpj viszszaélnek, azokat felelősségre kell vonni. Kívánjuk, hogy a beterjesztett szövetkezei 'örvény 1 töltse be hivatását, és mi szövekezetiek fogcd "k, hogy azokat betartjuk és meg is valósítjuk. A törvényjavaslatot elfo~adom és a tisztelt országjűlésnek elfogadásra ajánlom.