Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

CSÜTÖRTÖK, 1971. SZEPTEMBER 23. 3 Brezsnyev—Tito tárgyalás # Belgrád (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán délelőtt Joszip Broz Titónak, a JKSZ elnökének, Jugo­szlávia köztársasági elnöké­nek meghívására négyna­pos nem hivatalos, baráti látogatásra Belgrádba érke­zett. Brezsnyev utazóban átre­pült hazánk" területe felett, s Kádár Jánoshoz, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához intézett táviratá­ban kifejezte a magyar nép boldogulására és felvirágo­zására irányuló legőszin­tébb jókívánságait. Brezsnyevet és kíséretét a jugoszláv főváros repülőte­rén Tito elnök és a legma­gasabb rangú politikai és állami vezetők köszöntötték. „Különös megelégedéssel üdvözlöm önt Brezsnyev elvtárs, és a többi szovjet elvtársat Jugoszlávia népei és a saját nevemben, és kel­lemes tartózkodást kívánok körünkben" — e szavakkal fogadta Tito Brezsnyevet, aki köszönetet mondott a meleg fogadtatásért. Az SZKP Központi Bizottsága nevében a szovjet kormány és az egész szovjet nép ne­vében melegen üdvözölte, és a legjobb kívánságait fejez­te ki a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének és a testvéri Jugoszlávia minden állampolgárának. „Nem először találko­zunk Tito elvtárssal és Ju­goszlávia más vezetőivel. E találkozók tapasztalatai alátámasztják: szükségesek és hasznosak közvetlen kap­csolataink. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi vélemény­csere is hozzájárul majd a szovjet és a jugoszláv né­pek barátságának és sokol­dalú együttműködésének to­vábbi erősítéséhez" — mon­dotta Brezsnyev. A szombatig Jugoszláviá­ban tartózkodó szovjet ve­zető és kísérete látogatásá­nak első napján szerdán, gazdag programot bonyolí­tott le. A repülőtéri fogad­tatás után a déli órákban koszorúzás következett, majd délután Tito elnök belgrádi rezidenciáján meg­kezdődtek a két fél megbe­szélései. A jugoszláv állam­fő este vacsorát, a késő esti órákban pedig a kormány új belgrádi márványpalotájá­ban nagyszabású fogadást adott vendége tiszteletére. Közép-Ázsia közepében A. Egy légy a Marx térről Két Javaslat Kína ENSZ-tagságáról # New York (MTI) Az Egyesült Államok szer­dán hivatalosan is a köz­gyűlés elé terjesztette az ál­tala kidolgozott két javasla­tot Kína ENSZ-tagságával kapcsolatban. Az egyik ja­vaslat, mint ismeretes, eljá­rási, s kétharmados többsé­get követel Tajvan kizárá­sához; a másik érdemi ja­vaslat, s mind Kína, mind Tajvan ENSZ-tagságát elis­meri azzal, hogy a népköz­társaság foglalja majd el Tajvan helyét a Biztonsági Tanácsban. A két határoza­ti javaslat szövegét még nem tették közzé. Az általános ügyrendi bi­zottságban a vita arról fo­lyik majd, vajon a közgyű­lés általános politikai vitá­jában egy s ugyanazon az ülésen vagy külön-külön vétessék napirendre az al­bán, illetve amerikai hatá­rozati javaslatokat. Az Egye­sült Államok az együttes vitáit pártfogolja. Szerdán megválasztották az ENSZ-közgyűlés hét fő­bizottságának elnökeit A közgyűlés szerdán szavazott az alelnöki tisztségek betöl­tőiről. Nincs előrehaladás az NDK—NSZK tárgyaláson % Nyugat-Berlin (ADN, DPA) Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtit­kára szerdán Kohl NDK-mi­niszterelnökségi államtitkár­ral folytatott alig félórás megbeszélés után küldöttsé­gével együtt visszatért Nyu­gat-Berlinbe, ahol a DPA egyik tudósítójának kijelen­tette, a tárgyalások gyors befejezésének oka az volt, hogy a két fél továbbra is különböző állásponton van a négyhatalmi keretmegálla­podás német szövegét illető­en. Az államtitkár szó sze­rint ezeket mondotta: „... Megállapítást nyert, hogy a négyhatalmi megál­lapodás német fordításával kapcsolatos közös fáradozá­sok továbbra sem jártak eredménnyel. Ilyen körül­mények között nem lehetett folytatni a tárgyi megbeszé­léseket a közlekedés kérdé­seiről. A legközelebbi talál­kozó időpontjában a két kül­döttség vezetője a későb­biekben egyezik majd meg." Kohl államtitkár sajnál­kozását fejezte ki e maga­tartás felett, és újból meg­erősítette az NDK kormá­nyának hajlandóságát a gör­dülékeny tárgyalások folyta­tósára, hogy mielőbb pozi­tív eredményekre juthassa­nak. Jövő szerdán Nfxon—Gromiko találkozó # Washington (AFP) Nixo-n—Gromiko találkozó lesz szeptember 29-én a Fehér Házban. Hivatalos washingtoni Icözlés szerint az amerikai elnök ezen a napon fogadja majd a szovjet külügymi­nisztert. Koszigin Marokkóba látogat # Moszkva (MTI) Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Alekszej Koszigin, a szovjet minisz­tertanács elnöke II. Hasszán király meghívására október­ben hivatalos látogatásra Marokkóba utazik. „ ... Meg kell vallanom, hogy a színes kupolák és tornyok első hatása, amint a reggeli nap sugaraitól teljes fényben ragyogtak, sajátsá­gos és igen vonzó volt." — Vámbéry Ármin írta ezeket a sorokat, száz évvel ezelőtt, miután hosszú útja utolsó állomásához, Timur városá­hoz érkezett. Több hónapig tartó lovaglás, „tevegelés", gyaloglás volt már mögötte, sivatagon, hegyeken át, útja utolsó szakaszát — Bokha­rától Szamarkandig — sze­kéren tette meg. „ ... E kez­detleges jármű mindenfelé hajigált. A folytonos odaütő­déstől nemcsak fejünket sér­tettük meg, hanem az első órákban úgy éreztem' maga­mat, mintha tengeri beteg­ség szállt volna meg; és sok­kal többet szenvedtem a sze­kéren, mint a tevén..." (Most már nem tudom, ho­gyan is írjam meg, mennyire haragudtunk, mert kerek egy órát késett repülőtéri bu­szunk, Erzsike, a könyvelőnő pedig azon mérgelődött, mi­ért is nem vette be azt a Daedalont: „Kicsit fáj a gyomrom, most nem valami szépen szálltunk le..." Megérkeztünk tehát mi is a fényes kupolák, tornyok városába, a hányatott sorsú, Dzsingisz kán hordáitól, föld­rengésektől megtépázott ősi Szamarkandba. Délután ér­keztünk a városba és tanú­síthatjuk, hogy a Regisztán halványzöld kupolái a leme­nő nap fényében is nagyon szépek. Furcsa, mégis így van: ma több ősi építészeti remekmű­vet láthatnak a világ min­den részéből idesereglett tu­risták, mint a kolduló der­visnek öltözött Vámbéry lát­hatott annak idején. Azt írja többek között a régi város­központot, Regisztánt alkotó medreszekről (mohamedán teológiai főiskolák): „ ... né­hány még lakásul szolgál, a többi azonban el van ha­gyatva, s nemsokára rommá lesz..." Nem lett rommá. Az el­múlt években eredeti szép­ségükben restaurálták a hí­! res, mozaikdíszítésű minare­teket és kupolákat. Sok he­lyen folynak ásatások, me­lyek tanúsága szerint Sza­markand a világ egyik leg­régibb városa, az időszámí­tás előtti VI—VII. században alapították. Tavaly még szü­letésnapot is ünnepelt: a két és félezrediket. Talán sokat idéztem világ­hírű hazánkfiát, de hát ki is tudhatna többet erről a vá­rosról, múltjáról? Mi ide­genvezetővel jártuk végig a szent nekropolisz, a Sah-i Zinda mauzóleumait, ahová ő élete kockáztatásával ju­tott csak be. Mielőtt elin­A VDK tiltakozása % Hanoi (VNA) A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma szerdán hivatalos nyi­latkozatban élesen elítélte a VDK ellen végrehajtott újabb amerikai bombatá­madósokat. A keddi légitámadás során a VDK légvédelme két ame­rikai vadászbombázót sem­misített meg — közölte a hanoi rádió. # Párizs (UPI, AFP) Tiltakozásként a VDK te­rülete ellen kedden végre­hajtott nagyarányú ameri­kai bombázósok miatt, a VDK és a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttsége csütör­tökön nem vesz részt a viet­nami négyes értekezlet 130. ülésén. dultunk volna. Ólja, a sza­markandi kislány figyelmez­tetett bennünket, jól számol­juk meg a felvezető lépcső­fokokat, mert aki elhibázza, bűnös: vezekelnie kell. Én nem tudom, az igazhitűek annak idején hogyan csinál­ták, mi nemhogy számolni, de még lélegzeni sem tud­tunk a ménkű magas mór­ványlépcsőkön kapaszkodva. Kevesen találták el a 36-ot (ennyit kellett volna), úgy látszik, sok bűnös volt köz­tünk. Szerencsére a vezek­lést elengedték. (Szegény Vámbéry, nem csoda, ha bé­na lábával többnek érezte az óriások számára készült lép­csőket — ő negyvenet említ könyvében.) Délután az autóbuszban láttunk egy legyet. Miért ér­dekes ez? Csak azért, mert ez volt az első légy, amit Közép-Ázsiában találtunk. Lehet, hogy ezt is mi vittük oda kofferben, tán hazánkfia légy volt, esetleg éppen sze­gedi, a Marx térről. (Én már ott is mondogattam, hogy ezt úgyse hiszi majd el nekünk senki otthon, pedig igaz: légynek, szúnyognak, de más kisebb-nagyobb bogárnak se láttuk nyomát hosszú utunk során.) Előre megmondták, hogy vigyázzunk a fényképezéssel, a hithű mohamedánok nem szeretik, tiltakoznak majd ellene. Bíztam az emberi hiú­ságban, mely legyőzhetetlen és időtálló. (A Sah-i Zinda szent épületeinek homlokza­tát díszítő arab betűs Korán­idézetek között csak nemrég fedezték fel az építők oda­csempészett, profán neveit. Nem állhattak ellen a kísér­tésnek, hogy nevüket kőbe véssék, pedig az életükkel játszottak.) Bementünk hát egy kis óvárosi házba, kö­rülnézni. Néhány gyereket láttunk, egy asszonyt, aki mosott az udvaron, egy nyi­tott verandán pedig a falra akasztott gyönyörű türkmén szőnyeg előtt egy nagymama teázott, párnán ülve — ahogy ez itt szokás. Bemutatkozás után olyan barátságosan fogadtak ben­nünket, mint réglótott ked­ves rokont. A meghívást nem lehetett visszautasítani, illa­tos teával kínáltak bennün­ket. Négy gyerek volt otthon a nyolcból. — Szabad-e lefényképezni, barátságunk emlékére? — Szabad volt. Jól látta a nagymama is, hogy rossz az irányzék, őt is célba veszi a gép, mégse mozdult a he­lyéről. Odaült a mama is a gyerekek mellé — szabályos családi kép lett az ered­mény. Sokat lehetne írni az új Szamarkandról is, de nagyon hasonlítana ahhoz, amit a többi közép-ázsiai városról említettem. Az üzbég város­nak 300 ezer lakosa, 114 gyá­ra, 5 főiskolája, egyeteme van — ugye, mennyire ha­sonlít ebben a többihez? Mo­dern városrészében vékony homokréteg borítja az utcá­kat és a háztetőket, itt a vá­ros széle, néhány méterre pe­dig a sivatag. Este százwattos hangerő­vel megszólalt ablakunk alatt az „Obladi-oblada" egy szórakozóhely teraszáról. Mit mondjak? — Beatlesék jobban játsszák. Utána mélabúsan zengett az „Ocseny csorna­ja ...", ez már sokkal szebb­re sikerült. Beatzenekari elő­adásban is szívesen hallgat­tuk, bár különös és kissé anakronisztikus volt így együtt a kettő: gitárzene és a Regisztán sziluettje. Ezen az utolsó közép­ázsiai utunk búcsúestjén — akár egy giccses levelezőla­pon — sütött a holdvilág. Azok a bizonyos „fényes ku­polák és tornyok" a hold­fényben is nagyon szépek voltak. Somogyi Károlyné M Dn^~uílí i >> F <SPORT» BORÍTÉKOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom