Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

7 VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER Ml ILLÚZIÓK NÉLKÜL f EZ MEG AZ Mackó szövetkezet öt világrész különböző orszá­gaiban lengyel játékokkal játsza nak a gyerekek. Még olyan tá­voli, egzotikus vidékekre is eljui a lengyel játék, mint Afganisz. tán, Kuwait, Elefántcsontpart. A nagy keresletnek örvendő, ötle­tes játékok jelentős többségét a bialystoki vajdaságban működő Mackó szövetkezet állítja elő. 1971-ben 70-féle játékot gyártot­tak, 200 ezer példányban. A dolgozók 90 százaléka nő. A múzeumváros Az 5. század végéig Meheta a grúzok fővárosa volt. A közel­múltban olyan döntést hoztak hogy az egykori várost a grúz régészeti intézet székhelyév" avatják. A városban és környé­kén számtalan műemlék találka, tó; a régészek évtizedekig foly­tathatják itt munkájukat. A dön­tés értelmében az egész várost múzeummá alakítják és pályáza­tot hirdettek a legkorszerűb b ! vetelményeknek megfelelő és ugyanakkor a környezetbe eszté­tikusan és történelmi szempont­ból is beilleszkedő lakóházak építésére. A város vezetősége megkezdte szállodák, kempingek építését és az üzlethálózat kiépí­tését, hogy megfelelő felkészült­séggel fogadhassák az érdeklő­dőket. Abagar Az elsó nyomtatott bolgár könyv, az Abagar 1651. május 6-án jelent meg. Ez a Rómában készült imakönyv Filip Szanisz­lavov bolgár püspök müve, amely Avgar cár episztoláit tartalmazza. A későbbi századokban a könyv származásával kapcsolatban vi­ták merültek fel, de a külföldi és a bulgáriai kutatások egyér­telműen bizonyították a bolgár eredetet A szófiai Cirill és Me­tód Nemzeti Könyvtárban van az Abagar elsó példánya, és az első kiadás példányai vannak meg az odesszai, a lipcsei és a moszkvai könyvtárakban is. Szobrásziskola Az Antony Kerner Állami Kép­zőművészeti Líceum Lengyelor­szág különleges iskolái köze tar­tozik. Zakopanéban működik és a diákok oktatásában közvetlenül felhasználja a gazdag népművé­szeti hagyományokat. A két b'ce­umi szaktárgynak, a szobrászat­nak és a beiső építészetnek 150 hallgatója van. A növendékek megtanulják az anyagkezelés technikáját: a fa-, a kerámia-, a fém- és alabástromtechnikát. A tantervet a diákok jórészt a pro­fesszorokkal együtt állapítják meg. Előadásokat nem tartanak az iskolában; minden felmerült kérdést a gyakorlati foglalkozá­sokon oldanak meg. A növendé­kek szabadon valósíthatják meg saját elképzeléseiket és képezhe­tiL- p<j,.V-i-'-.••i'-ot A „divertimento" kifejezés — tudjuk — szórakozást jelent. A múltkor, egy társaságban, lemez­játszóval meghallgattuk Bartók Divertimento című alkotását és utána vitával szórakoztunk. Es a vita tárgya éppen az volt. va­jon a mindenkinek oly szüksé­ges szórakozás feltétlenül együtt jár-e azzal, hogy szét kell szór­ni magunkat, gondolatainkat, ér­zéseinket? Megállapodtunk ab­ban, hogy a szellem is megkö­vetelj a maga pihenését hogy nem lehet mindig a végsőkig koncentrálni, az egész lét felada­taival birkózni. Rá kellett jönnünk azonban — és nem utolsósorban a bizonyos szórakozásokat gúnyos idézőjelbe tevő Bartók-mű hatására ls —, hogy gyakran, amikor azt hisz­szük, no most pihenünk, külön­böző közhelyek és hamis érzések nagyonis serényen munkálkod­nak bennünk. Nem a semmit tesszük ilyenkor — ez néha jó volna, a teljes kikapcsolódás használna testünknek, lelkünknek —. hanem azt a sekélyes, felszí­nes valakit erősítjük, aki nem képes bátran élni. hasznosan dolgozni, és okosan pihenni, mert különböző rossz beidegzések fog­va tartják. Kalodába zárja a „többnyire lelki lapulásra kész­tető" múltnak az a hatalma, az « „beletörődése az ál-életbe", amelyről a Divertimentóról Irt kritikájában Tóth Aladár, a né­amit Bartók a népdalok tiszta forrásából merített, de gyanak­szanak a disszonáns hangokra. Nem veszik észre: a bartóki re­ményt éppen az hitelesíti, hogy ez a művész nem fordította el fejét a valóság kínzó ellentmon­dásaitól, felismerte, hogy a jobb világért vívott harc nem pusz­tán elhatározás, és lelkesedés dolga. Bartók nemigen kommen­tálta műveit, ő a zene anyanyel­vén fejezte ki gondolatait. Élet­művéből azonban az a gondolat sugárzik, amelyet egyik kortársa, a fényért vívott győztes csatát, de a pokoljárást is jól ismerő Káro­lyi Mihály így fogalmazott meg „Hit. illúziók nélkül." Illúziókkal persze, kényelme­sebb. Az illúziók azonban előbb utóbb eltompítják az emberi. Lehet, hogy jobb marad a köz­érzetünk, de a világot rosszab­bul látjuk. Az érzékeny morál­nak és a mélyebb összefüggésre kíváncsi értelemnek naponta kell megmérkőznie a jelenségek vi­lágával és a világ jelenségeivel, és ez aló] a „Jákobi birkózás" alól vonják ki magukat azok. akik az illúziókhoz menekülnek. Az elmúlt években tényleg so­kat tettünk azért, hogy „meg dolgozzunk Bartókért". Es itt most nem annyira a különböző rendezvényekre — köztük közéD­iskolás diákok Bartók életével és művével kapcsolatos, nagyszerű versenyeire — gondolok, hanem arra, hogy közvéleményünk job­ban, elmélyültebben kapcsolódik az ember, a népek felemelésé­nek gondolatához, mint régeb­ben, és arra is, hogy már nem a „mindennap győzelem" lelkesítő­nek tűnő. valójában lefegyverző. Illúziójának közegében élünk és mozgunk. ANTAL GÁBOR hány éve elhunyt, kiváló zene­tudós beszélt. A leggyermekibb, látszólag primitív játékokkal is szabad és lehet szórakozni — szűrtük le a Bartók műtől ösz­tönzött. felfrissítő beszélgetés'-"'! — ám a „sírva vigadás", a „szét­rúgom a világ oldalát". a „száz szál gyertyát ide az asztalra", meg az ehhez hasonló érzések és indulatok kultusza éppen hogy nem feledteti, hanem aktivizálja bennünk az olcsó sóhajok és óha­jok — mondjuk így — roman­tikáját. Vannak, akik nem tudják, de nem is kívánják a XX. század magyar világ-géniuszától megta­nulni. hogy korunk a nagy drá­mák és a nagy remények kora. Vannak, akik felületes és kusza ismereteik, egész szórakozó élet­filozófiájuk — pontosabb azonban, ha így mondjuk: köz­érzetük — közegébe zárják Bar­tók nevét ls, amelyet „ismer­nek". mivel divat ismerni és el­ismerni is. Esetleg odáig is el­mennek. hogy szólnák valamit a világ bartóki disszonanciájáról, ám arról, hogy van nehéz, küz­delmes, teljes emberségünket Igénybevevő kiút és hogy éppen ez a legigazibb mondanivalója Bartók művészetének, arról már nem vesznek tudomást Nem kevésbé felületesen köze­lednek azonban Bartókhoz azok is, akik — különösen évfordulók alkalmából — elfogadják azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom