Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

8 VASARNAP, 1971. SZEPTEMBER tft. KEREKASZTAL A GAZDÁLKODÁS TISZTESSÉGÉRŐL A gazdálkodasnak megvan a maga szigorú rendje: törvények, jogszabályok, utasítások, szabályozók terelik kerítések közé. Mindent azonban nem lehet paragrafusokba foglalni, különösen akkor, amikor elv a gazdasági szervezetek önállósága is. Szabályzatok helyett így sok mindennek a megítélése felelős emberekre marad. A döntések lehetnek tökéletesek — de hibásak is. S e két véglet között még jól megfér a tisztesség, de a huncutság, s akár a spekuláció is. A gazdasági élet tisztességnormáiról rendezett kerekasztalbeszélgetést legutóbb szerkesztőségünk. Részt vett a vitában Horváth János, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője. Jenei Tibor. a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóság területi igazgatóságának vezetője. Kálmán János, a szegedi járási-városi tsz-szövetség titkára, dr. Májét János, a Csongrád megyei tanács pénzügyi osztályának helyettes vezetője és dr. Veszelovszki László, a Csongrád megyei gazdasági döntőbizottság elnöke. A vitát Sz. Simon István. a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese vezette és dolgozta fel. A szocialista gazdálkodás erkölcsi normái éppúgy születőben és kialakulóban vannak, mint az általános erkölcsé. Milyen alapon tudjuk megítélni, hogy szembekerül-e ezekkel valaki? Hogyan lehet különbséget tenni erkölcsi szempontból vállalati gazdasági intézkedések között? HORVÁTH JÁNOS: — A gazdasági vezetőknek ismerniük kell a gazdasági morált, a gazdálkodással összefüggő tisztességnormákat. Nincs ugyan ennek kátéja, de az általános erkölcsből. politikánk természetéből, gazdaságpolitikai törekvéseinkből és a társadalmi elvárásokból pontosan kikövetkeztethetők. Ezeket a női-mákat érvényesíteni keli a gazdavágvezetésben es a gazdálkodásban általában, mert a paragrafusokba nem foglalható társadalmi érdekeket fejezik ki. Különösen fontos ez a vállalati önállóság, a nagyobb gazdasági szabadság keretében. JENEI TIBOR: — A gazdasagirányítás mai rendszerében a jogszabályok száma kevesebb — bár bizonyos területeken több. A közöttük levő hézagok és ellentmondások miatt, gyakran adódik olyan helyzet, hogy csak erkölcsi normákkal tudjuk biztosítani a helyes gazdasági megoldást. A sértő magatartások forrása például egy helyes elv keretében fakad. A nyereség a vállalati munka megitélésenek mércéje — ám igy egymagában ez nem állhat! Ehhez meg kell vizsgálni a nyereség összetevőit, keletkezésének módját! Ha egy vállalat magas jövedelmezőséggel dolgozik, de ezt nern termelési megoldásokkal éri el, hanem a piaci feszültség vagy a monopolhelyzet kihasználásával, árpolitikai machinációval — nem szolgálja jól a népgazdasági érdeket: nem tiszteli a szocialista gazdálkodás erkölcsi követelményeit. DR. VESZELOVSZKY LÁSZLÓ: — A visszaélések megakadályozására vannak, illetve volnának szankcióink: a gazdasági bírságról szóló rendeletek világosak, egyértelműek. Büntetni kell a szocialista gazdálkodás elveit, sértő, jogtalan előnyt szerző vagy kárt okozó gazdálkodási magatartást Csakhogy ennek tettenérésére és eldöntése rendkívül nehéz. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elmúlt három évben országosan összesen csak 20 esetben szabtak ki gazdasági bírságot a döntőbizottságok — igaz. hogy 28 millió forint öszszegben. Ezt mégis elenyészően csekélynek minősíthetjük! DR. MÁJER JÁNOS: — A gazdálkodó szervekkel, vállalatokkal szemben szigorú követelmény, hogy hatékonyan dolgozzanak, a szükségletek kielégítésére törekedjenek, árut termeljenek, forgalmazzanak, szolgáltató tevékenységet folytassanak — ne pedig nyerészkedjenek. Mindezt jövedelmezően csinálják! Ebből a szempontból szemléleti torzulás, ha az anyagi és morális érdekeket egvmás ellen eresztik. Köztudott, hogv évek óta nem épül a szegedi járási, a szentesi és a csongrádi rendelőIntézet. Ez kevésbé nyereséges építkezés. Van persze pozitív példa is: az árvizes házak újjáépítése sem sokat hozott a vállalatoknak. mégis megcsinálták. A vásárhelyi szandálüzemnek sokba van a gyermekszandál, súgták is az igazgatónak: ne csinálják. O azt felelte: ez képtelenség, hiszen nagyon nagy szükség van rá! Hogy ne csupán szubjektív snegrtéléeen múljanak ilyen toa-. tos dolgok, a reális társadalmi elvárások gazdasági garanciáit helyes lenne a szabályozó-rendszerbem jobban megerősíteni. KÁLMÁN JÁNOS: — Különös jelentősége van az erkölcsös gazdálkodási magatartásnak a gazdasági partnerek között, hiszen ez a fajta morál sem ahsztrakció, hanem a leghétköznapibb gyakorlat. És egyre több jó példát szolgáltat az élet. A szőlőtermelő gazdaságok biztonságérzete állandóan kétséges volt. mert a szerződéseik egy évre szóltak. Most sikerült a pincegazdasággal évekre előre megegyezni. Az ár sok mindentől függ évente —, de ebben is kölcsönösen elfogadható megegyezés született: védőárakat alakítottak ki. — Egymás becsülése és támogatása igen fontos a szocialista gazdasagok és vállalatok között — ez a tanulsaga például az idei őszibarack-feldolgozásnak. A konzervgyár nem kötött rá nagyobb szerződeseket, sőt paradicsomot kért mellé. És ha a gazdaság nem termel paradicsomot? S mi lett a vége? A gyenge termés miatt minden barack kellett volna a gyárnak. HORVÁTH JÁNOS: A jövedelmezőségre, a nagyobb nyereségre törekvés egyáltalán nem bűnös dolog — ellenkezőleg: elve a helyes, a jó gazdálkodásnak. De ebben a törekvésben a népgazdasági érdeket sohasem szabad megkerülni vagy csorbítani. Ez az egyik legszigorúbb tisztesség-norma. De a másik vállalattal, a parnerral szemben is kötelező a teljes korrektség. Olyan alapvető követelmények ezek, amelyeket joggal elvárhatunk mindenkitől, akire népgazdasági vagyont bíztunk. Más kérdésekben — a gazdálkodás részleteiben — nem ilyen egyszerű az állásfoglalás, hiszen gvakran nincs elegendő információ és áttekintés vagy elemzőA vita résztvevői (jobbról balra): dr. Májer János, Kálmán János. Horváth László, Jenei Tibor és Sz. Simon István. János, dr. Veszelovszki készség egv-egy intézkedés valamennyi konzekvenciájának felderítésére. KÁLMÁN JÁNOS: — A vállalatok, termelőszövetkezetek között a gazdasági viták elkerülhetetlenek. Tisztességes megoldósokra kell minden esetben törekedni. Példákat említek. Korábban adtak a téeszeknek termelési, előlegeket vállalatok —• most nem. Valaki tiltott hitelezésnek minősítette ezt a viszonyt. Nagyobb szállítások esetén a korrekt és szükséges együttműködés formájának kellene ezt tekinteni. A szövetkezetek szüntelen perlekedésben vannak a baromfifeldolgozó iparral, mert az csak feldolgozás után minősít. De így a feldolgozás közbeni minőségi károsodást át lehet hárítani! A gabonaipar „kemény" búzáért és „lágy" búzáért más-más árat fizet, holott nincs olyan termék, amely csak ebből vagy csak abból készülne... — Az ilyen viták természetesek és jogosak —, de a lecsapódó jövedelemtöbblet miatt már a gazdálkodási erkölcs kérdése is szóba jöhet. S itt látszik, hogy a morális kérdéseknek is súlyos anyagi következményei vannak vagy lehetnek. DR. VESZELOVSZKI LÁSZLÓ: — Meggyőződésem szerint nz írott normák alapos ismerete nagy segítség az erkölcsi elvárások megérzéséhez is. Ezeknek elve ugyanis kihat a gazdasági magatartásra. A kifogásolható gazdálkodás jó részt ismerethiányból vagy hanyagságból ered. Meginkább fennáll a tisztesség megsértésének veszélye, ha a jogi, közgazdasági stb. tudatlansag komplett tájékozottsággal kerül szembe — hiszen az egyik oldalon teljes az érdekek képviselete, a másikon meg nulla. Így lehet egy 900 forint értékű munkáról 18 ezer forintos, teljesen szabályos számlát kiálHtani és elfogadtatni, mint a Szegedi Építő Ktsz tette az Utasellátóval szemben. A gazdasági döntőbizottság is szinte csak „bibliamagyarázattal" tudta már utólag a felére mérsékeltetni a tételt! Ez pedig arra bizonyíték, hogy még az írott normák között is lehet ügyesen közlekedni ! SUMMAZAT: Nem a nyereségszemlélet rontja a gazdasági morált, hanem a megfontoltan nyereséghajhászás és a társadalmi érdekekkel szembeni kellő tisztelet hiánya. Erkölcsileg a felelősségtudatot kell erősíteni: gondolatilag pedig azt a szemléletet, hogy az egyének, a csoportok és a népgazdasag érdekei egységesek. Legtöbb vita a népgazdasági és a csoportérdekek ütközéséből származik. Beszélünk gyakran tisztességtelen haszonról és spekulációs törekvésekről is. Hogyan érhető tetten az ilyen gazdasági magatartás? Mit tud tenni ezek ellen a társadalom — hiszen nem bűncselekményekről van szó? HORVÁTH JÁNOS: — A népgazdasági, a csoport és az egyéni érdekek sohasem kerülnek egymással abszolút harmóniába. S minthogy ütközésük gyakorlatilag elkerülhetetlen, ez morális problémákat is okoz. Ha azonban egymással összefüggő fogalmakként kezeljük az érdekeket és mindig a magasabb kategóriába illesztjük az alacsonyobbat —, ezzel a szemlélettel biztos iránytűnk van a tisztességes gazdálkodáshoz. DR. MÁJER JÁNOS: — Á tisztességtelen haszon kategóriája „gumifogalom". Nehezen ismerhető fel, de nem is jellemző. hogy erre törekednének vállalatok. A fogyasztókat azonban mindenképpen óvni kell. Ragaszkodhat a társadalom ahhoz, hogy választási lehetősége állandó legyen: ne kényszerítse az ipar drágább cikkek megvasariatara KÁLMÁN JÁNOS: — Az élősdi elemek befurakodasához bizonyos gazdasági nehézségek járultak hozzá — így a szövetkezetekben a gyenge állóeszköz-ellátottság és az ezzel összefüggő kapacitáshiány. A kényszerhelyzetben saját egységeket kellett létrehozni, építő brigádokat közös vállalkozásokat. A konjunktúrát „vállalkozó szellemű" emberek helyenként kihasználták, azonban korántsem ez jellemző a szövetkezet gazdasági tevékenységére. DR. VESZELOVSZKI LÁSZLÓ: — Kártékony dolog a gazdasági nagyvonalúság is. Az olajipar milliárdokat fektet be itt a megyében — és csodák csodaja, évek alatt egyetlen számlavitája sem volt az épitőipajrral. Olyan, pontosan számláznak —, vagy olyan mindegy? JENEI TIBOR: — A tisztesség elvét gyakran sérti a reprezentáció összegének meghatározása s máginkább felhasználásának módja. A régi kötöttségek megszüntetése óta a vállalatok a részesedési alap terhére és a termelési költségre is számolhatnak el reprezentációs kiadásokat. A következmény? Óriási mórtékben megnőttek ezek a költségek. Országosan legalább három-négyszeresére. A tanácsi vállalatoknál hétszeres az emelkedés! A termelőszövetkezetek élen jámak a reprezentációs kiadások felduzzasztásában. Sem vállalati sem társadalmi szempontból nem lehet ezt helyeselni, es igen komoly morális érdek fűződik ahhoz, hogy elejét vegyük a további pénzpocseko1 ásnak! HORVÁTH JÁNOS: — A reprezentációs költségek aránytalan és indokolatlan növekedése mellett egy másik új vonás is megjelent — nevezhetnénk valamiféle „egzisztenciális szint-tartásnak". Bútor, szőnyeg, gépkocsi ... — egymásra licitálva vásárolják és cserélgetik némely gazdasági vezetők ezeket a drága árukat. A versengés eredménye az. hogy az ilyen költségek sokkal dinamikusabban emelkednek, mint a fedezésükre szolgáló jövedelmek. DR. MÁJER JÁNOS: — Egymagában ls csupa kérdS. jel az a gyakorlat, hogy számos helyen szinte elszámolási kötelezettség nélkül rendelkeznek gazdasági vezetők bizonyos öszszegekkel, melyeknek gyakorta nem is titkolt rendeltetése az, hogy üzleti tárgyalásoknál, beszerzéseiméi, szerződéskötések nél előnyöket szerezzenek. A korrupció ettől már csak egy lépés. de néha még annyi sem, ahogy az több bírósági tárgyaláson is bebizonyosodott. SUMMÁZATi Körültekintés, megfontoltság nélkül elhamarkodott lenne egyegy jelenség fölött ítélkezni: tisztességes gazdasági eljárás vagy sem. A társadalmi érdekkel való szembesítés a legbiztosabb iránytű. Sajnos, egyelőre még az írott jogszabályok között is van ellentmondás — más esetben a jogszerű, szabályos eljárás is lehet erkölcsileg kifogásolható! A népgazdaság nem érdekelt semmiféle tisztességtelen haszon megszerzésében, a lakosságot pedig kifejezetten megkárosítja minden ilyen vállalati ügyeskedes. A fogyasztóknak jó tudni: milyen tipikusabb esetei fordulnak elő a kárukra való jövedelemnövelésnck? oly módon, hogy az olcsóbbat kivonja a forgalomból — mert így már a tisztességen esik csorba. JENEI TIBOR: — A melléküzemágak, az alaptevékenységtől eltérő vállalkozások még ma is sok fekete ügyet takarnak. Egy szakszövetkezet például varrógépalkatrészeket „gyárt". Két vállalkozója után háromnegyedév alatt 9 ezer forint volt ebből a haszna — a vállalkozóké pedig 113 ezer! Egy termelőszövetkezet kefeértékesitésre adta a fejét. Egy év alatt másfél millió forint értékű árut vásárolt egy vak kisiparostól. A célzatosság világos: annak jövedelmi és forgalmi adó mentessége van! Az összefonódások, a szertelen üzletelések népgazdasági kára mindig kimutatható, s gyakran adnak dolgot ilyen „vállalkozasokj a bírósagoknak is. HORVÁTH JÁNOS: — Minthogy a kereslet bizonyos termékeknél jóval meghaladja még a termelői kapacitást, a vállalatok automatikusan úgy állítják össze gyártmányszerkezetüket, hogy a legjövedelmezőbb cikkek maradnak a programban. Ezzel is társadalmi szükségletre dolgoznak — nem lenne indokolt megróni őket. Az építőipar is ezt teszi. Az árutermelés jövedelmező — a szolgáltatás kevésbé, mégis fejlődik a szolgáltató hálózat is, jóllehet sokoldalú ösztönzésre. Ezeket aj ösztönzéseket nem hanyagolhatjuk ed a jövőben sem. — Sajnos, egyelőre még késik a kereslet és a kínálat kiegyenlítődése, s az ezzel járó termelési és áralákulási előnyök hatása. Ez a folyamat még magasabb nyereségben és magasabb árakban jut kifejezésre több cikknél, de közgazdasági sorsa kétségtelenül pozitív lesz. JENEI TIBOR: — A vállalati árpolitikában sok a negatív tendencia. Számokkal bizonyítható, hogy az építőiparban — különösen a kisebb építőipari szervezeteknél — a szabadáras munkák vállalási aránya egyre nő a maximált árasokéhoz képest. Ennek egyetlen oka az. hogy itt lehetőségeik vannak az árak emelésére. Az építőipari számlázásokban fokozódott az emelt pótlék-kulcsok alkalmazása. A fuvarozás a szabad árformába sorolás óta óriási — 40—45 százalékos! — jövedelmet hoz, mégsem érjük el, hogy a szállítóeszközöket gazdaságosabban, hatékonyabban dolgoztassuk. A nyereségnövelés „szabadsága" így gyakran ellenkező hatást vált ki. DR. MÁJER JÁNOS: — Olyan fonák helyzet állt elő manapság, hogy pl. egy nagykereskedemli vállalatnak előnyösebb. ha egy százalékos készletcsökkentést ér el, mintha egy százalékkal növeli a forgalmát. Ez tovább gyűrűzik a kiskereskedelem felé s végül a vásárló csekély választékkal, akadozó aruellátással kerül szembe. Az erkölcs ennek ellentmond. De lehet-e egy ilyen vállalat vezetőségének dogozói anyagi érdekei ellen cselekedni? Az is erkölcstelen volna. A mindenkori szabályozás tehát sokat jelenthet a tisztességnormák közötti egyszerű és logikus természetes eligazodásban. JENEI TIBOR: — A lakosságot károsító tisztességtelen haszonszerzés és áremelés köre. elég tág. Súlycsonkítással, minőségrontással, a szabványtól való eltéréssel lehet találkozni.Az árak „tiszteletben tartása" ugyanis még nem tisztesség egymagában. A kereskedelemnek sokkal nagyobb feladatai lennenek az áruátvételkor a minőségi ellenőrzésben. Nagyobb szerénységet tanúsíthatna az árképzésben is. Az import cikkek áreltérítő hatása például a kereskedelem kezében ellentétesre vált — nem mérsékli ve.lük, hanem felveri az árakat! Vagy: egyetlen példa nem volt még rá, hogy nagykereskedelmi vállalat tovább adott volna a termelőtől év végén egy összegben kapott engedményt a kiskereskedelemnek, illetve a fogvasztónnk! DR. VESZELOVSZKI LÁSZLÓ: — Visszaélés, spekuláció ott lép fel. ahol tájékozatlanság, tudatlanság van. vagv nincs kellő piaci egyensúly. A legtöbb a viszszás helyzet az építőipari piacon. Szinte egy-egy per minden társasházépítés .... örökösek a perlekedések vállalatok között is. A fogyasztási cikkek Diacán nehezebb a visszaélés, hiszen az emberek ismerik az árakat. Ott inkább minőséerontással. a szabványtól való eltéréssel lehet „üzletelni" SUMMAZAT: A fogyasztókat mivdenkérmen men kell a k-rosítástól: a gazdasági lehetőségeket éppen a lakosság szolgálatába kell terelni. E- sok szakmai és politikai munkát igényel vállalatoktól, ellenőrző szervektől, társadalmi és tömeoszpri-szetektél és politikai testületektől in