Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

VASÁRNAP, 1971. SZEPTEMBER 19. 3 Magyar—libanoni egyezmény Szurdi István belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke és dr. Szaeb Dzsarudi libanoni gazdasági és turisztikai miniszter a két kormány képviseletében szombaton Budapesten, a DunaIntercontinentalban aláírta a magyar—libanoni idegenforgalmi egyezményt Kiegészítik a téesz- és a földtörvényt A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban miniszteri értekezlet tárgyalt az élelmiszergazdaság néhány időszerű kérdéséről. A minisztérium vezetői egyebek között megvitatták a téesztörvény és a földtörvény végrehajtási rendeletének módosításáról szóló tervezetet. Az értekezlet megállapította, hogy a téesztörvény — amely összegezi a téeszmozgalom csaknem két évtizedes tapasztalatait és meghatározta a közös gazdaságok helyét a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett rendszerében — a szövetkezetek ugrásszerű fejlődése, a felhalmozódott jogalkalmazási tapasztalatok következtében módosításra, kiegészítésre szorul. A MÉM vezetői a törvény módosítására, kiegészítésére készült tervezetet előterjesztés előtt megbeszélik a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa vezetőivel. Tervezés a könnyűiparban Keserű Jánosné elnökletével a Könnyűipari Minisztériumban értekezleten vitatták meg az ágazathoz tartozó vállalati és szövetkezeti középtávú tervek és a néogazdasági terv összefüggéseit. Az értekezleten részt vettek a textil-, a ruha-, a bőr-cipő-, a nyomda- és papíripar, az építő- és faipari valamint a helyiipari dolgozók szakszervezetének vezetői, az Országos Tervhivatal és az OKISZ képviselői. £ 1 Első munka: a tereprendezés Becsvágy vagy törtet és 7 Képünkön az első sírni- j tást, a tereprendezést vég;-; zik azon a közel hat hektárnyi területen, a Shell-kút szomszédságában, a Szabadkai út mentén, ahol majd; — a tervek szerint jövőre — i megkezdi a DÉLÉP az élei-1 miszeripari oktatási központ. s életének eddigi legnagyobb csalódását, építésének első ütemétj Magánügy — vágnánk rá azonnal. De csak az első Mondhatni, hogy Szeged ok- pjilanatban tűnik annak a fiatalember gondja, hiszen az alaposabb szemlélődés után kiderül, hogy bizony ilyenfajta panasz nem ritkaság. Kiderül, hogy a baj jóval több, mint egy érzékeny fiatalember lelki panasza. L

evelet irt F. M., az egyik szegedi nagyüzem fiatal mérnöke. Hét oldalon mondja el pályakezdésének, munkában eltöltött első hónapjainak történetét — tatási intézményeinek egyik legnagyobbika épül majd itt fel. ahol szakmunkások, szakközépiskolások és főiskolások tanulnak, őszesen közel 900-an. Az építkezés első ütemében mindtegy 50 milliót, a befejező szakaszban pedig közel 70 milliót fordítanak a létesítményre. A tervek szerint az első ütemben elkészülő épületekben a tanévet 1974 szeptemberében szeretnék megnyitni. Jelkép, min! a főnixmadár Látogatás Szamosközben Egy hatalmas főnixma- néztek maguk elé, értelmet- vonta. Nagy Zcátahteknak darat kellene kifejező szép- lennek látván az újrakezdés viszont erre nincs szüksésegge! megformálni, s em- gondjainak vállalását. A gük. Habár minden odavelékmüként fölállítani a szat- többség azonban hangoskod- szett a régi helyen, már rnár-beregi táj valamely par- va követelőzött. Mi az, hogy mindketten derűlátóak. Szőném szabad a romok helyére vetkezeti tagok. Az asszony építkezni! Fölvonultak a ta- úgy tesz-vesz a ház körül, nácsháza elé: oldják föl mintha mindig itt laktak azonnal az építési tilalmat, volna. Hátul érdekes megök itt szoktak meg, majd oldású gazdasági épület is bolondok lesznek másutt le- magasodik, amely pincét, telepedni. Pusztuljon az olyan vezetőség, amely ilyen ostobán intézkedik! tosabb részén. Hadd jelképezze a hamvaiból megújuló élet halhatatlanságát! Tizenhat hónappal ezelőtt mintegy 30 ezer családra rátört, a Szamos és fölfalt úgyszólván minden hajlékot, amelyet sárból és vályogból alapoztak meg. Csupán a fehérgyarmati járásban 91 község lakosságát ejtette rémületbe a víz, az olyan falvakat pedig mint Nagygéc, eltörölte a föld színéről. Tunyogmatolcsra május 15-én hajnalban zúdult rá az áraistállót, sertésólat magába foglal. A segélyből csináltatták, sőt a házépítés részleteit is ebből fizetgetik még ... . . . egv ideig. Egy tehén a borii Itt CK IS, nem IS .iával, három süldő és malacok, egész sereg baromfi — ez a jószágállomány. „Dolgozunk, amennyi a bőrünk alá fér, mégse panaszkodhatom. Tessék megnézni a lakásunkat: előszoba, két tágas padolt szoba, konyha, „Azt hittem, beleörülünk itt valamennyien — így Pusztalaki Józsefné vb-titdat, hogy teljesen eleméssze kár. — Hatvanmillió forintos a község nyugat felőli olda- kárunk lett. Hetekig alig lát. Nem is csoda. A folyó hunytuk le a szemünket, annyira megbolondult, hogy rendes étkezésre gondolni se fürdőszoba, kamra. Konga4700 köbméternyi vízzel szá- mertünk, naponta néhány nak még az ürességtől, búguldott másodpercenként, te- korty tejjel tartottuk ma- tort; kell most már vennünk, hát 600 köbméterrel még a gunkat. Szerencsére a ta- de meglesz az is. Egy nagy Tiszára is rátromfolt. A eá- nácselnök elvtársat már bánatom van, hogy hiányzik takon kívül 2 méter maga- május 18-án berendelték a az utcai kerítés." És Nagyné san gördült félelmetesen, járáshoz, ahol tájékoztatták. pémi irigységgel mutatja a Ameddig ellátott a szem. milyen segélyeket és kölcsö- „í- i-,-, sárgás-szürke víz tajtékzott nöket kapnak a bajbajutot- szomszedok P0*333 cle hu" a vidék fölött, miközben úgy tak. Hitték is. nem is. De 201-1 betonoszlopos vaskenzuhogott az eső. hogy szinte később, amikor látták, hogy téseket. Namzeiiségs ankét Battonyán A Hazafias Népfront Bé- j kés megyei bizottsága, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, az MSZMP és a tanács battonyai szervezetével közösen szombaton nemzetiségi ankétot rendezett a magyar-, román- és délszlávúakta Battonyán. Részt vett rajta Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. fiz országgyűlés külügyi bizottságának ülése Az országgyűlés külügyi bizottsága Komócsin Zoltán elnökiésével szombaton ülést tartott. Az ülésen megjeleni és felszólalt Apró Antal, az országgyűlés elnöke is. Peter János külügyminiszter az időszerű nemzetközi kérdésekről tájékoztatta a bizottságot. Barcs Sándor tájékoztatást adott az Interparlamentáris Unió konferenciájának közelmúltban megtartott párizsi ülésszakáról A vitában felszólalt Darvasi István, dr. Bartha Tibor. dr. Beckl Sándor. Nánási Iászló, Nagy Miklós és dr. Mondok Pál országgyűlési kepviselö. leszakadtak a fellegek Emléke is elszomorít Mintha az elemek összeesküdtek volna az itteni nép ellen! az egész ország segít, csillapodtak a kedélyek, A baranyaiakat ma is sokan emlegetik. Ez a megye patronálta Tunyogmatolcsot. s ruhát, pénzt, jóságot, takarmányt, faházakat küldött részünkre." A törpe vízmű ezüstös gömbje csillámlik a napfényben. Százötven méterenként működnek az utcai vízcsapok, ezeket táplálja. A villanyoszlopok tetején higanygőzlámpák sorakoznak, Hallottuk, egy év alatt a ,. , Szamos-közben öt és félezer eJszaka ragyogo fényességet családi házat teremtett a megértő nemzeti összefogás. A kerítés még hiányzik ' Volt jajgatás és határtalan kétségbeesés. Szegeden lehetett ekkora azon a szörnyű 1879-es márciusi éjszakán! Juhász József, a tunyogmatolcsi tanácselnök mélyet sóhajt: nem szívesen beszél arról, aminek még az emléke is elszomorít. Az emberek nehezen mozdultak, sokan csak átkot kiabáltak, értetlenkedtek. toporogtak. Ha- véve azt a jelszót, hogy 19"0. talmi szó meg erőszak kel- n0vember 7-re valamennyi lett némelyiknek, hogy el- árvízkárosult család új házáhagyja egész életeben össze- ban lakható legyen legalább árasztva. Az egyik palatetős házon emléktábla: „Építette a Magyar Néphadsereg...." Igen. itt katona volt a fiú amikor betört a víz. Összefogtak a bajtársai. Most csendes-szelíden folydogál medrében a Szamos. Egy hatalmas főnixmadarat kellene formálni és emlékígy igaz. Most már lényegesen jobb a lakosság közérzete. A helyi erők mellett 4 ezren forgatták itt a szerszámot, nagyon komoran műkéTlt fölállítani a partjara, hadd jelképezze a pusztulásból megújult élet múlhatatlanságát. gürizett ingóságait. Hiába volt azonban a sok sírás, vittek mindenkit Mátészalkára. A legmakacsabb ragaszkodókat is megmentették a pusztulástól. F. Nagy István Nézzük tehát a levelet! A gazdasági reform bevezetése óta nagyobb műszaki apparátussal dolgozó gyár több mérnököt alkalmazott. A műszaki fejlesztési osztályt 50 körüli, tapasztalt, munkásból lett mérnök irányítja. A beosztottak — önálló munkatársak — pedig kivétel nékül a KISZ-korosztályba tartoznak, F. M.-nél legfeljebb 4—5 évvel idősebbek. De ami ennél is fontosabb: közös a céljuk, s a gondjuk egyaránt, hisz a munkahelyi követelmények szerint mindegyiküknek érdeke, hogy a mérnökcsoport — vagy annak egy-egy tagja — produkáljon, a jelenleginél gazdaságosabb, célszerűbb módszert találjon, amelyet a termelésben hasznosíthatnak. Mindezt azért kell ilyen részletesen elmondani, hogv a történétet, a konfliktust világosabban lássuk. Mint F. M. írja: „Az első napokban nagyon boldog voltam. Valamennyi munkatársam barátságosan fogadott, bátorított. Felajánlották segítségüket az első lépéseimhez, még az apróbb hivatali >-belügyekben* is segítettek. Egyszóval úgy látszott, egyenesbe jutottam, kedvemre végezhetem azt. amit szeretek, amire a szakmám képesít. Mindig vágyódtam az aprólékos, sok munkát igénylő, de izgalmas kutató feladatok után. S végre megkaptam a lehetőséget", F. M. ennek megfelelően nagy energiával látott a feladathoz. Bennmaradt a gyári könyvtárban délutánonként cédulázni a szakirodalomban, sőt még diplomát adó egyetemére is levelet írt a legújabb külföldi tapasztalatok megszerzéséért Gyakran hazavitte számításait S mindezt nemcsak azért, hogy a kapott feladatot minél előbb megoldja, hanem azért is, mert a téma érdekelte. A fáradságot nem ismerő, érdeklődéssel végzett munka (meg talán a hozzá szegődött szerencse) eredményre segítette F. M -t. Nem valami világra szóló dolgot talált fel, hanem várakozáson felül teljesítette első megbízatását, „őszinte örömmel újságoltam a kollégáknak, mire jutottam. Barátságosan gratuláltak, de valami furcsa vonás jelent meg az arcukon. Nem törődtem ezzel, gondoltam, majd tisztázódik, elmúlik a félreértés. Nemsokára azonban visszahallottam, mit beszélnek a hátam mögött, -Törtető, karrierista.* Higgye el, azóta ólomlábon jár az idő a laboratóriumban, pedig azelőtt kevés volt a nap. Idegenül érzem magam a helyemen. Igaz, tudatosan törekedtem arra. hogy jó eredményt érjek el minél hamarabb. Bevallom, mielőbb bizonyítani szerettem volna, hogy lehet rám számítani. hogy a diplomát nem ajándékba adták, s tudok dolgozni, ha kell. De ezért én törtető lennék?" A kérdés nyomán sok hasonló eset merült fel az emlékezetemben, az élet szinte minden területéről. Hisz hányan panaszkodtak már ilyenfajta vádak miatt, egyetemi szemináriumokon, szocialista brigádértekezleten, építőtáborban tábortűz mellett és párttaggyűléseken! Vajon — ahogy írja F. M. — miért fagy meg a légkör a környezetüknél szorgalmasabb emberek körül? Miért bélyegzik meg őket a törtetés, a karrierizmus vádjával? Néhol miért lesz kényelmetlen azoknak a helyzetük, akik jobban igyekeznek, akik nem elégszenek meg magukkal, akik nem érik be a szokásos követelményekkel, akik nem úgy tartjók: le kell tudni a munkát és kész. Nem könnyű kérdések ezek. és vitathatatlanul nem egyéni bajok. Ezért kell felelni rájuk. Az emlegetett vádaskodás természetrajzát elemezve azonnal szembetűnik a legfontosabb jellemző: egészséges, kommunista szellemű kollektívában nincs termőtalaja az ilyenfajta „Ítélkezésnek". Nincs az egyenes jellemű, becsületes emberek között; szakra, életkorra, nemre való tekintet nélkül. Nem korosztályi probléma ez, s nem valamiféle intellektuális betegség, amely csak a szellemi foglalkozásúak között szedi áldozatait Viszont virulni kezd — bárhol a társadalom posztjain — a pozíciót féltők között, akik remegnek attól, hogy bebizonyítják róluk a valóságot. A kényelmeskedést, a lógást, vagy a tehetségtelenséget. ás a törtető és más az igyekvő, szorgalmas, még inkább nagyon igyekvő, nagyon szorgalmas — a becsvágyó — ember célja. A karrierista minden áron saját boldogulását hajtja, s kizárólag ez érdekli. A becsvágyó rendszerint nagyon keményen megküzd az eredményért, azért az eredményért, amely az egész társadalmat gazdagítja, nemcsak önmagát! Aki valódi eredményt produkál, s ezért hajlandó áldozni, gyötrődni, fáradságot nem kímélve dolgozni — mint történetünkben F. M. —, nem lehet karrierista. Matkó István M egy szoba-konyha. „Bondorkész állapotba kell hozni" — mondották, és ez már a humor, az optimizmus éledésére vallott. Tölgyesnek nevezik a közKözel egy hónapig tartott ségnek azt a részét, ahol az a kényszer-távollét, s csak a új lakónegyed élete bontafertőtlenítés után lehetett kőzik. Ez legalább két tnéhazaköltözni. Haza? Három- terrel magasabban fekszik, száztíz család hiába kereste mint az elmosott, egykori utaz otthonát, helyén törme- casorok. Győzött tehát a jóléket talált az iszapban. Ki- zan megfontolás és az itteni lencvenkét házat úgy meg- dolgos nép teremtő akarata, rongált a veszedelem, hogy Takaros utcák képződtek a kerülgetni lehetett, lakni tetszetős új házakból. Kéazonban nem. Mi lesz ezután?! A kérdés eleinte félve-suttogva hangzott, később dübörögve száguldozta be a falut. Voltak akik semmire szen áll valamennyi károsulttá, az egyik nagyobb, a másik kisebb Az idős. magányos embereknek valószínűleg elengedik a törlesztést. Tegnap és ma nemzetközi kutyakiállitás Bővelkedett eseményekben érkezett szakácsmesterek a Vadászati Világkiállítás mérték össze tudásukat, tegnapi napja. Reggel Sas- A világkiállításon tegnap halomról 16 fogat indult el az NDK nemzeti napját ren- konferencia csaknem 400 Gödöllő felé, hogy az első dezték meg. Ebből az alka- résztvevője, hajtó Európa-bajnokság ke- lomból az NDK-beli vadá- A Vadászati Világkiállítás retében 28,5 kilométeres tá- szok és erdészek fúvószene- megtekintésére feleségével vot teljesítsenek. A kiállító- kara köszöntötte a vendége- együtt Budapestre érkezett son tegnap, s ma folytatódik ket. Dragutin Haramija, a Hora CACIB nemzetközi kutya- A Magyar Tudományos vát Szocialista Köztársaság kiállítás, melynek tegnapi Akadémián véget ért a nem- végrehajtó tanácsának elnöbemutatóira több ezer ven- zetközi tudományos vadá- ke, aki hivatalában kereste dég volt kíváncsi. A nao S2ati konferencia, amelyen 15 {e] vályi pétert a Miniszterharmadik eseménye volt a SM^^S^Tü tanács elnökhelyettesét, aki halaszlefozo verseny, ahol az külföldi és 20 hazai előadó ezt követően ebédet adott H sem reagaliak, apaíakusan amely 30ft—400 torint ba-iorszas kutóoboaó- uodékeizől beezámolojat <átatta mejj vendegek i^f^r*