Délmagyarország, 1971. szeptember (61. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

2 SZERDA, 1971. SZEPTEMBER 1. II háború emiékezete Ma harminckét éve, hogy a német monopoltőke támogatását és bátorítását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyelországot és ezzel kirobbantotta a világtörténelem legszörnyűbb és legnagyobb pusztításalt eredményező háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben birodalmához csatolta Csehszlovákiát. A lengyelországi támadást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor európai kis országot, A nyugati hatalmait formálisan hadiállapotba kerültek ugyan a hitleri birodalomnál, valójában azonban nem mozgósították teljes erejüket a fasiszta veszély elhárítására. A Szovjetunió népcinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberiséget azoktól a szörnyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy antifasiszta koalíció létesült, és hogy a szabadságszerető népek összefogott erővel küzdöttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zászlaját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek a legméltóbban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy megalapozzák a jövendő generációk boldogabb életét. Egyiptomban, Líbiában és Szíriában Ma: népszavazás • Kairó (MTI) A népszavazás eredményét Egyiptom, Líbiai és Szíria Szádat egyiptomi, Kadhafi több mint tízmillió válasz- líbiai es Asszad szíriai elnök tópolgára járul az urnák elé egyidejűleg csütörtökön délma, szerdán, hogy döntsön ben hirdeti ki. Ezt követően a három arab országot egye- Egyiptom az Egyiptomi Arab sítő államszövetség megala- Köztársaság nevet veszi fel. kításáróL A referendum Az EW\Pto™ Arab Köztár... sasag allando alkotmanyat mindhárom orszagban reggel szeptember 11-én bocsátják 8 órától délután 5 óráig tart. népszavazásra. Heluáni vizsgálatok # Kairó (MTI) A heluáni vas- és acélműA szakszervezeti szövetség különbizottsága vizsgálatot veknél lezajlott sztrájkkal indított a heluáni kombinát kapcsolatban Szidki miniszterelnök-helyettes és ipar11 tagú szakszervezeti bizottsága ellen. Lapjelentések ügyi miniszter felfüggesztette szerint a vizsgálat kiderítetállásából a kohászati iparág igazgatóságának elnökét és elnökhelyettesét, a vas- és te, hogy a gyári bizottság nem tájékoztatta a szakszervezeti szövetséget a munkáacélművek elnökét és elnök- sok követeléseiről. A szakhelyettesét, az ipari kapcsolatok igazgatóságának vezetőjét, és a hengermű igazgatóját. A vizsgálat az iparügyi miniszterhelyettes irányításával folyik. A heluáni vas- és acélművek élére új igazgatót neveztek ki. szervezeti szövetség egyébként nyilatkozatban ítélte el a sztrájk szervezőit. Szidki miniszterelnök-helyettes közölte, hogy szeptemberben országos viszonylatban rendezik a munkások problémáit. Barangolás spanyol földön Amikor a bikát kifütyülik... Rogers beszéde # Washington (MTI) William Rogers külügyminiszter kedden délben az amerikai légió évi közgyűlésén egyórás beszédben vázolta kormány „külpolitikai meg. a külügyminiszter ezután biztosította hallgatóit, hogy a Nixon elnök tervezett pekingi látogatása során „előítéletek nélkül, de kemény eltökéltséggel fogja sikereit". Az „új külpoliti- képviselni az Önök legjobb ka" alapjaként Rogers változatlanul „a senki mögött érdekeit". Ismételten hangoztatta, hogy az amerikai— el nem maradó" amerikai kínai közeledés nem irányul katonai hatalmat jelölte Libia két éve L

íbiai katonatisztek hangsúlyozzák, hogy szem1909 őszén megdön- ben állnak a gyarmatosítás tötték Idrisz király és az Imperializmus erőivel; reakciós rendszerét, s kije- ugyanakkor „Nyugat-Eurólentettók, hogy ez a hata- pában" keresnek partnerelamátvétel nem holmi palo- ket. Ezek az ellenitmondátaforradalom, hanem de- sok nyilvánvalóéin gyengítik mokratikus forradalom. Be- a programot de továbbra is részt vesznek az antiimpekívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, rialista küzdelemben, felsorakoznak az izraeli agressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió következményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a történelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rövid idő alatt is sokat tettek, sok ígéretüket váltották valóra. Elsősorban megszabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlététől, azoktól a támaszpontoktól, amelyek lényegében béklyóba verték az országot. Megindult az a folyamat is, amelynek lényege: a külföldi társaságok olajjövedelmeinek erélyes lefölözése, tevékenységük ellenőrzése. Líbia ezen az úton ugyancsak sikereket ért el, és az így szerzett többletjövedelemből igen jelentős pénzügyi támogatóst nyújt a haladó arab rendszereknek, elsősorban Egyiptomnak és Szíriának. Ami az arab egységtörekvések szolgálatát illeti, Líbia fővárosában fogalmazták meg a Tripoli Chartát, az arab államszövetség alapokmányát. Khadaíi ezredes Szadat egviptomi és Asszad szíriai elnökkel együtt nemrégiben írta alá az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánytervezetét. amelyet éppen most, szeptember 1-én a három országban 1 népszavazással erősítenek meg. A líbiai fiatal katonatisztek nacionalisták, a nemzeti tőke érdekeit is képviselik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója. Így álta- 1 Iában nem ismerik — és' következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyományára hivatkoznak. Viszolyognak a marxizmustól, de> a Szovjetunió ellen, s nem homályosítja el a japán— amerikai kapcsolatok fontosságát sem. A külpolitikai eredményeket összegezve Rogers kijelentette: „Ideiglenes megállapodást értünk el Berlinről. A SALT-megbeszéléseken elérendő megállapodás kilátásai jók. Megállapodtunk a Szovjetunióval és más nemzetekkel a tengerek és óceánok fenéktérségének atomfegyvermentesítéséről. Egy európai értekezlet — az USA és Kanada részvételével — immár határozott lehetőség" — mondotta. 4

A bikaviadal — meg• lepetésemre — ez alkalommal éjjel fél tizenkettőkor kezdődött. Máskor általában délutón tartják. Ezen a córdobai viadalon négy matador és négy bika párharcának voltam tanúja. A matadorok fiatalok voltak, 23—25 év körüliek. Amikor az aréna elcsendesedett, a szemközti oldalon kinyitottók egy keskeny kaput, amelyen — mint dühödt fekete fúria — bevágtatott egy feldühített bika. A banderillerók előjöttek a palánk mögül, s rózsaszín lepleikkel izgatták a bikát. Miután meggyőződhettünk ügyességükről és kecses mozdulatóikról, egyikük letette a hatalmas rózsaszín köpenyt és két szigonnyal a kezében jelent meg az aréna sárga homokján. A többiek félrehúzódtak, a banderilleró a két szigonnyal és a bika egymás felé indultak. A bánderilleró a magasba szökell, két szigonyát a bika nyakszirtjébe vágja, majd hirtelen kitér előle. Néhány másodperc múlva megismétlődik a jelenet, s bizony ömlik a vér a bikából. Eddig csak a banderillerók voltak a színen, ezen a viadalon picador nem volt. (A picador a lovas, amely a lándzsájával dühíti, illetve gyengíti tovább a bikát, amely olykor-olykor felökleli a lovat.) Ekkor következik a végső roham, a matador engedélyt kér, hogy a színre léphessen. Miután ezt megkapja, kisebb méretű piros leplével, rövid kardjával belép az arénába. A matador mozdulatai kifinomultak, nemesen mozög, forog, kecsesen elhúzza a bika szemmagasságában piros leplét, úgyhogy a bika szarva szinte súrolja a matador gyomrát Ilyenkor, egy-egy szép akció láttán, elismerően mordul fel a nézőtér. A matador olyan fogást mutatott be, amit csak abban a bizonyos bárban, képről láttam addig: térden állva, piros köpenyével elhúzta maga mellett a bikát. Félelmetes látvány volt. A viadalon egy másik torreró, miközben Cserepárus Toledóban a bika feléje rohant, megcsúszott, elvesztette lendületét, földre esett, kiejtve kezéből a kardot és a piros leplet. Ekkor úgy védekezett, hogy fektében két lábát a bika szarvai közé feszítve, megakadályozta abban, hogy felöklelje őt, majd hirtelen hasra fordult, miközben társai rúzsaszín lepleikkel elterelték a bikát. A torrerót ez nem akadályozta meg abban, hogy tovább folytassa a viadalt. A matadorokon látszott, hogy még nem elég tapasztaltak, mégis — bár valóban nem vagyok szakértő — egynéhány nagyon szép és bátor akciót láthattam tőlük. Volt amikor kifütyülték őket, volt amikor a bikát fütyülték. Az történt ugyanis, hogy amikor a harmadik bika feltűnt az aréna bejáratánál, bármit kezdtek vele a banderillerók, az mindig csak azt nézte, hol a kapu, ahol bejött, ahol kijuthatna az arénából. Egyszóval kifütyülték a bikát. Nagy nehezen aztán mégiscsak feldühösítették, s végül is elég szívósnak bizonyult, bár az is lehet, hogy a matador volt ügyetlen. Miután a matador engedélyt kapott a bika megölésére, illetve felajánlja azt a nézők számára, kalapját a földre dobja, s egy görbe toledói pengéből készült kardot kap. Ilyenkor csinál még néhány jelenetet, szinte balett-táncosra jellemző mozdulatot a bikával, majd megállnak egymással szemben: ember és bika. A matador kardjával megcélozza a bika nyakszirtjének azt a részét, ahol egyetlen szúrással lehet leteríteni. Az én emberem azonban hiába szúrt, a bikában maradt a kard markolatig, de ez csak nem aikart összerogyni. Ekkor a segédek ismét futtatni kezdték a bikát, mert egy igazi matador csak ugyanazzal a karddal szúrhatja le az ő bikáját. Addig ügyeskedtek, amíg ki nem „piszkálták" a bikából a kardot. Elölről kezdődött a matador és a bika párjelenete, s ez vagy háromszor megismétlődött. A bika csak nem rogyott össze. Miután a bikáit a matador mégis leszúrta, megjelent egy fehér köpenyes ember, tőrrel, s még utoljára beleszúrt az állatba. A bika azonban még mindig nem akart kimúlni. A matador dühében öklével a levegőbe sújtott, majd a palánknak támaszkodott és könnyezett. Az aréna hangosan nevetett, majd megkönnyebbülve látták, hogy a bika egy újabb szúrástól végre összeomlik. Felzúg a taps. Másodperceken belül — miközben a zenekar tust húz — megjelenik az arénában egy pár ló, utána kötik a bikát és kihúzzák. Boros Béla Következik: Grecotól a Pradóig II holnapnak nevelünk Párllinlr X kongresszusa határozatában leI ŰIIUIIH szögezte: „A közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét." Emellett az elmúlt oktatási év során több politikai és szakmai fórum foglalkozott a nevelés és a nevelők helyzetével: így a Pedagógusok Szakszervezetének IX. kongresszusa, az V. Nevelésügyi Kongresszus. Kormányunk még a tanév során döntést hozott a pedagógusok fizetésének rendezéséről, amely azóta realizálódott is. Érthetően széles körű társadalmi érdeklődési váltott ki közoktatásunk elemzésének bejelentése. Megfogalmazódtak vélemények: „Ugye megmondtuk, hogy nagy problémák vannak a közoktatásban!" — Míg mások szerint: „Minek ez a vizsgálódás, hiszen közoktatásunknak hatalmas eredményei vannak!" E végletes megfogalmazások egyike sem fedi a valóságot, hiszen egyrészről nem igaz. hogy „csődbe került" volna a magyar közoktatás, másrészt azonban vannak a fejlődésünkkel párhuzamosan napirendre került megoldandó problémák. A felszabadulást követően közoktatásunk demokratizmusa. szakmai szintje világnézeti tartalma hatalmasat fejlődött. Közoktatásunk értékes tapasztalatait szívesen tanulmányozzák a különböző országok oktatáspolitikusai is. Akkor mégis miért kell tökéletesíteni a közoktatást? — merül fel a kérdés. A választ több oldalról lehet megfogalmazni, itt csak néhány gondolatsort vetünk fel az általános — mondhatnánk világméretű — és speciális — hazai — okok sorából. Ai Ofll/jk tényező kétségtelenül a tudomáHt cyym nyos-technikai forradalom, amelyről ma sokszor és sokat beszélünk Egyesek úgy vélik, ez nem a mi dolgunk, erről csak a gazdaságilag erős, nagy országok beszélhetnek; míg mások szerint a tudományos-technikai forradalom önmagától oldja meg a problémák sorát. A tudományos-technikai forradalom a termelőerők rohamos fejlődésének világméretű tényezője, de hatása világrendszerenként, sőt országonként is változik. A fejlett tőkés országokban a termelőerők forradalma — mint társadalmi jelenség — tovább mélyíti a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásait. F.nnek különböző megnyilvánulásaival naponta találkozunk. A szocialista országokban a tudományos-technikai forradalom és hatása — vagyis a termelőerők gyorsütemű fejlődése — a szocialista forradalom győzelme után jelentkezett, és a szocialista feltételek között bontakozik ki. Eredményei az embert szolgálják. Az elmúlt egy-két évtized tapasztalatai bizonyítják, hogy a tudományos-technikai forradalom igazi kibontakoztatásának társadalmi feltételei csak a szocialista, kommunista társadalomban biztosítottak. A tudományos-technikai forradalomnak a szocialista termelési viszony a társadalmi megfelelője. Az ifjúság nevelése területén ebből számos tényező következik. A kapitalista társadalom uralkodó osztálya ugyanis csak arra törekszik, hogy a felnövekvő ifjúságban saját életideálját reprodukálja. Az ifjúsági és diákmozgalmak jelenségei az utóbbi években azt mutatják, hogy az ifjúság tiltakozik a burzsoázia eme nevelési eszméje ellen. A szocialista társadalom nevelési eszméje az. hogy a felnövekvő ifjúság tanulja meg, és tisztelje mind azt, amely az elődök alkotásai sorából száméra munkájához szükséges, de egyben legyen több is az őt megelőző korok generációinál alkotóképes szakmai ismeretekben, erkölcsi-politikai-világnézeti arculatban, a kultúra értékeinek ismeretében, vagyis egész egyéniségében. E célt kell szolgálnia a társadalmi és ennek részeként az iskolai oktató-nevelő munkának is. A tudományos-technikai forradalom átalakítja a szakmai ismeretek struktúráját is. Felgyorsul a tudományos ismeretek felhalmozásának üteme, alig néhány esztendőre rövidül a tudományos ismeretek „lappangási időszaka" — amely a felfedezéstől a gyakorlati alkalmazásig terjedő időt jelenti. Ebből adódóan meggyorsul az elsajátított ismeretek amortizálódása is. A szakmák és munkakörök tömege változik jellegében egy ember aktív élettartama alatt. Vagyis: eddig nem ismert, új követelményekkel kell számolnunk. Ahhoz, hogy meg tudjunk felelni e növekvő követelményeknek, a' változásra érzékeny szellemi arculattól, megfelelő készséggel ismereteink állandó, dinamikus fejlesztéséhez, és mindehhez az alkotás iránti felelősség belső erkölcsi indítékaival kell rendelkezni. A befejezett képzés időszaka lejárt, helyét fel kell váltania a .folyamatos továbbképzésnek. önképzésnek. A munkaidő csökkenésésével felszabaduló idő egyre nagyobb részét ez ismeretek folyamatos feltöltésére kell fordítani. Ehhez biztosítani kell a szükséges tórgyi-személyi feltételeket. Bármily paradoxonnak hangzik is, ehhez nem az szükséges, hogy az ember a felhalmozott ismerettómegből mindent megtanuljon — mert ez lehetetlen —, hanem az, hogy a felhalmozott ismeretekből csak annyit sajátítson el, amenynyivel a legtöbbet tudja alkotni. Oktatásunk itt sok helyen ellentmond a követelményeknek. Sokszor szükségtelen statikus ismereteket továbbít. és ennek elsajátítását méri és értékeli, ugyanakkor elmarad az alkotóképes aktív tudás és képesség kialakítása. Nem kis gondunk, hogy közvéleményünk sokszor helytelenül értelmezi a tehetség fogalmát is. Leszűkíti az értelmiségi pályákra való alkalmasságra. Pedig tehetsége minden embernek van és társadalmunk alapvető feladata: tehetséges ipari és mezőgazdasági ifjú munkálok, szolgáltató ipari dolgozók tömegének nevelése. Az iskola és család közös feladata a tehetség reális felmérése, és a pályairányulás e szerinti segítése. Fiataljaink egy része nem képes eligazodni az információk tömegében, elveszíti önbizalmát, és előbb-utóbb konfliktusba kerül a növekvő követelményekkel. Az oktatásnak az eligazodás iránytűjét kell továbbadnia a fiatalok számára. Ehhez végig kell gondolni, mi az a műveltségi törzsanyag, amely nélkül nem lehet eligazodni a mai és holnapi várható feltételek között, és mi kéoezi az ismeretek azon részét, amelyek a speciális élethivatáshoz szükségesek. Ezt eldönteni nagvon nehéz, széles körű elemzést és az ehhez szükséges időt igényli. Csak így lehet úrrá lenni az indokolatlan túlterhelésen, amelv hosszú ideje világméretű kórtúnete a közoktatásnak. Oktatasunk tökéletesítése során a tudomá-