Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1971, AUGUSZTUS 12. A „demográfiai robbanás" alakulása az ezredfordulóig •nÚ á Földünk lakossága az átlagos számítások szerint az 19ü9-es 3,5 milliárd főről 1985-ig 4,9 milliárd, az évezred végére pedig 8,5 milliárd tőre növekedik, azaz a három évtized folyamán csaknem megkétszereződik. (Szélsőséges számítások 5,7, illetve 7 milliárd főnyi népességet adnak meg.) Jelenleg a lakosságiak 48 százaléka él a fejlődő országokban, és számarányuk a gazdaságilag fejlett országokénál (1,0 százalék) két és félszer magasabb (2,5 százalék) évi szaporulat következtében a 2000. évre 56 százalékra emelkedik. Az ezredfordulón két ország lakossága meghaladja az egymilliárdot: Kína 1165 millió (jelenleg 740 millió), India 1084 millió (550 millió), további nyolc országé pedig a 100 milliót. Pakisztán 334 millió (124 millió), Szovjetunió 330 millió (240 millió), USA mintegy 300 millió (205 millió), Indonézia 225 millió (116 millió), Brazília 215 millió (95 millió). Mexikó 135 millió (51 millió), Japán 133 millió (103 millió), Nigéria 131 millió (66 millió). A prognózis szerint a magas népsűrűségű Ázsiában és gazdaságilag fejlettebb Latin-Amerikában a népszaporodás üteme csillapodik, míg a ritkán lakott, gazdaságilag legfejlettebb Afrikában és Óceániában továbbra is fokozódik. Ezeken a területeken ugyanis még együttesen hat az egészségügyi ellátottság javulásából és az iparosodás ösztönző hatásából eredő szaporodásnövekedés, amit fokoz az a tény, hogy korösszetételében Földünk legfiatalabb népessége él itt. Az átalagos életkor a fejlődő országok átlagánál (1965—70-es években 49,6 év, ami 1980—85 között 58 évre hosszabbodik) jelentősen alacsonyabb, legrövidebb a portugál gyarmatokon (jelenleg 33,5 év, 1980—85-ben is csupán 41 év lesz). Ugyanakkor a gazdaságilag fejlett országokban jelenleg az átlagos életkor 70,4 év hosszú, ami a következő 15 évben 72,2 évre növekszik. Bár jelenleg még korántsem népesedett túl bolygónk, a fejlődő országokban a „demográfiai robbanás" mégis komoly problémákat okoz, mivel a termelés bővítésének üteme elmarad a népszaporulat ütemétől. Lopás, sikkasztás, csalás Egy közelmúltban készült belügyminisztériumi felmérés szerint a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek kárára tavaly 1811 bűntettet követtek el, s bár a kár összege a szövetkezetek forgalmához képest csupán tízezrelékekben mérhető, mégis figyelmeztetők az adatolt: fokozni kell a vagyonvédelmet a szövetkezetekben. Különösen a betöréses lopások száma növekedett; az okozott kárnak csaknem fele ezekből származott. Az okozott kár másik felét túlnyomórészt az üzletek megtévedt dolgozói követték el sikkasztás, csalás, hűtlen és hanyag kezelés, rongálás stb. útján. Biztató azonban, hogy a sikkasztásnak, csalásnak és hűtlen kezelésnek minősülő bűntettek száma, s még inkább a kár összege csökkent az előző évhez képest. Csaknem kétszeresére — mintegy másfél millió forintra — emelkedett viszont az a kár, amely hanyag kezelésből származik. Amikor az üzemben munka közbeni baleset következtében meghalt egy ember, a kivizsgálásnál a balesetért felelős gondatlan művezető csak úgy „mellékesen" megjegyezte, hogy az elhunyt cigány volt. Nyilvánvalóan ezzel akarta csökkenteni a tragédia súlyát, és saját bűnét, gondolván, hogy ez a munkás származása miatt csupán másodosztályú, sőt azon aluli emberi értéket képviselt. Amikor az egyik könnyűipari üzemben a gép szétroncsolta egy fiatal munkásnő kezét, a baleset okát vizsgáló embereknek a szintén gondatlan igazgató csak úgy „mellékesen" megjegyezte, hogy az illető erkölcstelenül él, gyakran cseréli férfiismerőseit. Tehát nem oly nagy kár érte. Ezek az otromba érvek volnának tehát azok az utolsó szalmaszálak, melyekbe kapaszkodva egyes felelőtlen vezetők szeretnének a hullámokból a szárazra kerülni, a felelősség alól kibújni. Megrendítő dolog a baleset, még inkább a halál. Az üzem felbolydul, az emberek letargiába, nemegyszer pánikba esnek. Sajnálják társukat, akivel azelőtt még együtt nevettek, beszéltek, dolgoztak. Nem állítjuk, hogy a balesetért felelős vezetők mindegyike a példában említett elítélendő módszerekkel védekezik. Még kevésbé, hogy minden balesetért a termelés vezetői közvetlenül felelősek. Általában a balesetek okai összetettek. De a vezetők, különösen a termelés közvetlen irányítói, az üzemben mindenért felelnek, az emberek testi épségéért és életéért is. Viszont sokszor az adott esetben e felelősséget elkenik, s a felelősségre vonás nagyon „humánus", vagy esetleg el is marad. Az utóbbi években sokat javult ipari és mezőgazdasági üzemeinkben a munkásvédelem, csökkent a balesetek száma. De az eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Előbbre jutnunk e területen viszont csak az eddigieknél hatásosabb társadalmi összefogással lehet. Nem is olyan régen lezuhant az állványról egy tizenhét éves építőipari tanuló, aki éppen vizsgamunkáján dolgozott. A fiú élete legszebb percében meghalt. Vezetői szerették, sajnálták. Koszorúra gyűjtöttek, a temetésen mindannyian megjelentek. Sokan könnyeztek. De ez már késő bánat. Elejét kell venni a bajnak. Nem érzelgős álhumanitásra van szükség, de arra, hogy a vezetők a terv teljesítésénél számoljanak az emberek teherbíró képességével és testi épségével is. A balesetek megelőzésére tehát a vezetők mindenekelőtt akkor tesznek a legtöbbet, ha üzemükben a termelési rendet, a technológiát és a munka szervezettségét a lehetőségeken belül a legtökéletesebbre fejlesztik. A vizsgálatok során gyakran hallottuk a termelés parancsnokaitól: a dolgozók nem tartják be a munkavédelmi előírásokat. Sajnos, ez is igaz. A dolgozók figyelmetlensége és felelőtlensége' is sokszor okoz balesetet. Az egyik állami mezőgazdasági üzemben, játék közben, egy dolgozó elbotlott és nyitott bicskájába esett. Sebébe belehalt. Talán ez kirívó példa, de a fegyelmezetlenség és a munka közbeni ittasság (különösen a mezőgazdasági üzemekben) sok halálos baleset előidézője. De ez nem változtat azon a sajnálatos tényen, hogy a munkavédelmi oktatás gyakran formális, elmulasztják a visszakérdezést. Tehát nem győződnek meg arról, mit és mennyit értett meg a munkás az előadásból. Így történhet, hogy a gépek kezelésének előírt szabályait azért nem tartják be, mert nem ismerik a lapuló veszélyeket. (A balesetek nagy százaléka a gépek rendeltetésszerű működése közben történik.) A balesetek kivizsgálása külön párbaj a vezetők, valamint a sérült és az őt védő társadalmi szervek között. Most ennek általános hatására, következményeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Miután gyakran nem az igazi okot (és felelőst) állapítják meg, nem is tesznek semmit a valódi ok megszüntetésére. Emiatt sok a visszatérő, azonos baleset. Persze, az abból ls származik, hogy a társadalmi aktívákat gyakran lehetetlen helyzetbe hozzák az üzen* vezetői. Gáncsot vetnek nekik, nem mindig engedik meg, hogy részt vegyenek a kivizsgálásban. Ha pedig megengedik, az erre fordított időt levonják a keresetükből. És ha nagyon „harcos" a társadalmi munkavédelmi felügyelő, akkor amolyan csendes bosszú áldozata lesz. Elfelejtik előléptetni, kihagyják a jutalmazások és prémiumok osztásóból. Akad persze jó példa is. Az egyik igazgató fegyelmi elé állította azt a művezetőt, aki a munkavédelmi felügyelő intézkedéseit keresztül aKarta húzni. A munkakörülmények javításával foglalkozó tervekben sok biztatót olvasunk. Mindez azonban egymagában kevés. A balesetek számát csak akkor tudjuk a minimumra szorítani, ha a termelésben részt vevő minden ember rangjának és beosztásónak megfelelő hozzáértéssel végzi feladatát. És ehhez is hozzáad még egy ki» pluszt: figyel, törődik, vigyáz magára és társaira. S. A. Lázár Ervin Zuhanőtepiilés 16. Meghallotta a cirregő zúgást. Bíró most indít! Lélekszakadva rohant, még éppen idejében nyitotta ki a gép ajtaját, beugrott, sajgó fájdalom csapott a térdébe, kiálló vasba verte. Belekapaszkodott Bíróba. „Pusztulj Innét" — sziszegett Bíró. A légcsavar megindult, Bíró el akarta indítani a gépet, ő meg szabad bal kezével vakon a műszerfalon kutatott. Végre ki tudta kapcsolni a motort. Bíró elengedte a botkormányt, igyekezett Csapót kilökni a gépből, szerencsére a lábkormányhoz szíjazott lába akadályozta a teljes erőkifejtésben. „Hagyjál! Hagyjál, te szar selyemfiú, te hülye hímringyó!" — üvöltötte. Csapónak sikerült őt lerántani az ülésről, egy darabig mind a ketten a gép oldalán lógtak. Bíró lóba nehezen szabadult ki a lábkormány szíjából. Aztán a földre huppantak. Bíró felugrott, Csapó hirtelen becsapta a repülőgép ajtaját, s mór nem tudta kivédeni Bíró ütését. Megtántorodott. Bíró igyekezett kinyitni a repülő ajtaját, a másik ráugrott. A földre estek. Bíró ütni próbált, artikulótlan hangok törtek fel a torkán. Csapó igyekezett lefogni a kezét. Végül felülkerekedett, a földre szorította a részeg karjót. Bíró teste elernyedt, hüppögő, nehéz nyüszítés tolult az ajkára. Csapó föltérdelt, elengedte az ernyedt, rázkódó testet. Ekkor villant fel az éjjeliőr zseblámpája, a kutya mérgesen ugatott. „Ki az?" — kérdezte ijedten az öreg. Csapó az arca elé tartotta a karját, mikor ráhullott a fénycsóva, és azt mondta: „Menjen a francba!" Az éjjeliőr megismerhette a pilótát, mert füttyentett a kutyának. Csapó megérintette Bíró hátát: „Na gyere! — mondta. — Szedd össze magad". Bíró engedelmesen fölállt, Csapó vállára tette a kezét a kezét és botorkálva, lassan elindultak a puszta felé. Másnap szótlanul dolgoztak estig, de Bíróban is, Csapóban is végtelen jó érzés feszült. Sikerült valami szörnyűségen túljutniok. Mindegyik szeretettel, büszkén nézte a másik gépét. Este bementek a városba, Csapó boldogan taposta a gázt. — Már megint úgy vezetsz, mint egy őrült kakadu — mondta Bíró. összenevettek, Csapó lassított. — Igy megfelel? Sokáig szótlanul ültek egymás mellett, aztán Bíró azt mondta: — Tulajdonképpen bocsánatot kellene kérnem tőled. Csapó egy pillanatra ránézett. — Miért? — A lány miatt volt az egész. — Tudom — mondta Csapó. — De azért ne tedd tönkre — mondta Bíró és csendesen mosolygott. — Nem teszem. Leköpök, — Miért? — Nem nekem való ügy ez. Meg félek is tőle. Könnyebb, ha most lelépek. Bíró hallgatott. Csak egy kávét ittak a presszóban, a preszszósnő csalódottan nézett Csapó után, mikor búcsút intett neki. — Azt hitte a drága, itt maradok — mondta Bírónak. — Egy hadtest nem lenne neki elég. Nevettek. 1 Csapót két hét múlva Hívták be fölvételizni az egyetemre. Mér reggel korán Keszthelyen volt, megállította a piros Fiatot, és elindult csavarogni. Kilenckor már összeismerkedett egy nővel. Azonnal megfeledkezett a vizsgáról. Boglárra vitte a nőt, egy barátja villájába. Ott töltötték az éjszakát is. Másnap zúgó fejjel ébredt, először nem tudta hol van, aztán lassanként rájött, hogy ml történt. Keserűen fölnevetett — marhaságnak tartotta a vizsgát is, meg a nőügyet is. Hazafelé az autóban kínzó szégyenérzet fogta el. Nem a bázisra ment, hanem Krisztinához. — Azt mondtad, nem jössz többet — mondta neki a lány. — Nagyon ocsmány vagyok — mondta Csapó —, nem bírom elviselni nélküled. Krisztina boldog volt. Hitt Csapóban. Csapót persze nem változtatta meg ez a látoKrisztinához. Csak valami kínosat érzett, „most megint hozzákötöttem magam". Csapó könnyen felejtett. Annak idején nagyon szerelmes lett a lányba — ezért tudta Bíró haragját is könnyebben elviselni. Krisztina is szerette őt, ragaszkodott hozzá, s ez a ragaszkodás kezdte dühíteni Csapót. Pedig nem volt követelőző a lány, csak éppen súlyos, tudta az ember: az ilyen nő sohasem játszik. S Csapó ezt nem bírta elviselni. Nem akart felelősséget vállalni senkiért. Már a vizsga előtti napokban mondta Krisztinának — nem sokkal azután, hogy Bíróval kibékült —, ne jön többet, úgy jobb lesz. Krisztina bólintott: „Ahogy gondolod" — mondta. Ezt követte a vizsga utáni látogatás — aztán már Csapónak arra sem volt ereje, hogy újból megmondja: nem megy el többé. Azért mégiscsak érzett egy kis szorongást, hét végén Pestre utazott, azzal a céllal, hogy nagyot mulat, de mire Pestre ért, megint csak elkapta a szomorúság, ki sem mozdult a lakásból, még italért sem ment le, mozdulatlanul hevert az ágyán. Estefelé felhívta Etus. Ilyen még sohasem fordult elő. Talán a pénz miatt? — gondolta Csapó. De nem, Etus találkozni akart vele. Azt mondta, rohadtul érzi magát, szeretne vele begatás. Másnap már el is felejtette, miért ment szélni, ha csak fél órát ls. Vagy ha nincs kedve beszélgetni, azt se bánja, csak jöjjön el és üljön mellette egy kicsit. „Ügy szeretném megint embernek érezni magam" — mondta Etus. Nem normális ez — gondolta Csapó. Nincs kedvem — mondta és letette a kagylót. Nem sokkal ezután valaki sokáig csengetett. Nyilván Etus volt, de Csapó meg sem mozdult, nem nyitott ajtót. Másnap visszament a bázisra, a rosszkedvét elfújta a szél, újra bolondozni kezdett és majdnem minden este bement a városba. Istentelen híreket terjesztettek róla, s nem is minden alap nélkül. Aztán egy napon megint majdnem összeveszett Bíróval. — Egy taxi — mondta valamelyikük, mikor észrevette az étkező ablakán át a fékező kocsit. Aztán az egész brigád egy emberként felugrott. Szélütötten bámultak az ajtó felé. Csak Csapó maradt ülve, mindössze egy pillantást vetett az ajtóra, s már el is fordult. IFolvtatjukJ NBPI KISLEXIKON a festésről A nyár a lakásfestés időszaka is. A csapadékmentes, napsütéses hónapok a legalkalmasabbak az újrafestéshez vagy festetéshez. Mert van, aki szakembert hí-^ vat, más maga fog hozzá. # Festékek? A folyadékban vagy más oldószerben nem oldódó, saját színű festéktest (pigment) a festékanyag, az ebben oldódó színezőképes adalék a festőanyag. Ezenkívül kötőanyag és más festékipari adalékanyagok keveréke adja a bevonati anyag színét. így van mész-, enyves, olaj és más festék. £ Festőanyagok? A folyadékban, vízben oldódó, természetes állati és növényi eredetű, illetve mesterséges kátrányfesték származékok, melyeket festéknek csak földpát, kréta stb. anyagokkal, úgynevezett festéklakká alakítva használnak fel. Állati eredetű pl. a bíbor, a kármin szépia, növényi az indigó, a krapplakk, kátrányszármazék a mészsárga, a cinóberpótló stb. festőanyag. # Festési eljárás? A hagyományos a mészfestés vagy enyves festés, korszerű a műanyag diszperziós festékek (Emfix, Wallkyd stb.) használata. A korszerű festés színtartóbb, könnyebben tisztán tartható, de gondosabb előkészítő munkát követel. # Foltok eltüntetése? A festést gátló foltokat, a dohányfüst, korom lerakódását oldással (benzin, vasgáliccal kevert mészpép) vagy elszigeteléssel (hígított színtelen lakk, oldott sellakk, kréta és mészpép, kenőszappan és mészpép) lehet megszüntetni. # Festési hiba? Okozója lehet a nedves fal, illetve vakolat, vegyi hatások, szakszerűtlen munka, a siettetés. a Szerszámok? Legfontosabbak: ecsetek, kefék, spatulyák, kaparok, hengerek. A munkaeszközök közül a csapózsinór, a nyomkodok, az erezőfésűk, és a törlők, az edények, vedrek, létrák, állványok.