Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

8 VASÁRNAP, 1971. AUGUSZTUS 8i Siflis József felvitele Jelenet az előadásból. Balról jobbra Tibay Kriszta, Krasznói Klára, Gyimesi Kálmán, Domahidy László és Turpinszky Béla Csínom Palkó Bemutatták Farkas Ferenc daljátékát a szabadtérin Nem rossz tudni, a valóságban Érsekújvár bevétele korántsem zajlott le olyan simán, ahogy most Balogh Ádámék előadják. De hát a Csinom Palkóban természetesen romantikus mesejátékká szépült kuruc korunk; sírva-vigadó, dalolva-harcoló, szeretve-gyűlölő szegénylegényeik népesítik be a színpadot, pontosan úgy, miként bő két évtizede már a kurucdalok lelkével teli muzsikájával odaálmodta Farkas Ferenc. Gondolná az ember, miközben a rárakódó évgyűrűk tekintélyével szeme láttára izmosodik klasszikus értékké — a maga helyén — ez a jókedvű daljáték, tán előadásonként! megújulása, kifényesítése bizonyosfajta történelmi vállfákon esedékes. Nem! A Csinom Palkó pénteki szabadtéri premierje semmivel sem komolyabb, homlokráncolóbb, mélyebb szántású mondjuk a tizenegy évvel korábbinál. Sót. Kicsit vásáribb, olcsóbb annál. Nem lehetetlen, egyszer még fölfedeznek benne valami nemesebb vezetéket, amitől éppúgy nem idegen a szerelmi románc, lobogó vitézség, s amibe magasabb feszültségű áramot lehet vezetni. Mert Farkas Ferenc zenéje érdemlegesebb színpadot is kaphatna, hiszen nem hopszasári vigalom, de nemzeti-romantikus daljáték, melynek palástját Szegeden is szabad folölteni. nyomban rükvercben visszafarolt, s a derék mézeskalácsos híres-dalos mondókáját elnyomta a körülállók marasztaló igyekezete. Amitől még tartani lehetett: hogyan birkóznak meg énekesi dolgukkal a prózai színészek? Segítségül ott volt persze a szabadtéri erősítő berendezése — mindez azonban olykor hatástalan maradt. üreséből és Kati lányából (Tibay Kriszta, Krasznói Klára) például alig hallatszott valami, de az egyébként sem rezestorkú Agárdi Gábor is beleizzadt az énekleckébe. Szerencsére kivételes karakterizáló tehetsége — és a mellette daloló széphangú lánya, a szerepe szerint veleéneklő operista Berdál Valéria — átsegítette a nehéz pillanatokon, így Agárdi szellemes játéka végeredményben nagy sikert aratott. Kellemes meglepetésre új oldaláról mutatkozott be a kitűnő Bessenyei Ferenc. Azt vártuk, varjuk tőle, hogy remek Dózsa lesz Illyés Gyula színpadán, de hogy ilyen Balogh Ádámot is tud, igazán csak felsőfokú elismeréssel szólhatunk róla. A címszereplő szegénylegény Palkó és Jankó életteli, vérbő figurák, Turpinszky Béla és Gyimesi Kálmán megformálásában, ők Farkas Ferenc ideális hősei, de Zsuzsika némileg halványabb szereplehetőségeiben is talál nagy pillanatokat Horváth Eszter, Domahidy László Tyukodija és Gregor József bandavezére képes elhitetni az öreg harcimedvék életformáját. Tetszett F ogarossy Mária bájvájling-grófnéja. Bicskei Károly (Koháry gróf) drámaszigorú tartása, meg néhány percben is az a bravúros reszketés, amivel Janka Béla tette nevetségessé Kucug Balázs labancérzelmeit. Persze szaftos alakok valamennyien színpadon, Mentes József Rézangyala, v.agy Marosi Károly Göcs Pistája, Kovács János és a többiek percszerepe — a vezénylő Farkas Ferenc, és a rendező Horváth Zoltán láthatólag dolgozott velük. Barkóczy Sándor balettesei pedig óramű pontosan behozták a vastapsokat. Ami egyáltalán elgondolkodtat, az a szemlélet. Az árnyalatnyi különbség, mely elválasztja a Csinom Palkót például a János vitéztől, s közelíti például a Háryhoz. Még a szabadtéri nagy stíluskohójában is Nikolényi István Az idei műsorban úgynevezett nagy közönségdarabnak szánták. Csengő-bongó, füstfelhős, lövöldözős attrakciónak, kacsalábon forgó várral, regényes tájakkal, lovas szekérrel és lovas vitézzel, kardok villogásával és csattogásával, kastélyi bállal, sátras kuructáborral. Tömött nézőtérrel. Sikerült. A Csinom Palkó bemutatóján mindez összejött. S ha igaz (márpedig van benne valami), hogy pusztán díszlettel, világítással, pirotechnikával félig csatát lehet itt nyerni, ennek a görögtüzes előadásnak alig maradt több dolga, mint a csata másik feléért megküzdeni. Varga Mátyás színpadképe (Márk Tivadar jelmezeitől fölerősítve), olyan naturalisztikusan bőkezű, hogy légterében kedvére mozoghat főszereplő és statiszta, kardos vitéz és szerelmes kapitány, egy ember, tíz ember, száz és száz. Nem csoda, ha hosszú évek után ismét fölbukkant a ló is e színpadon. Háromszori jelenése volt, s a rendező, Horváth Zoltán még nem tudta, hogy türelmét próbára tenni kockázatos. A balga állat, melyből mára tán virsli maradt, alig bandukolt be Rosta Mártonékkal az első felvonás kellős közepébe, Történetek a térről A szabadtéri játékok és a sült kolbász, most már úgy tűnik, elválaszthatatlanok egymástól. Amikor tavaly a Trójai nők próbái folytak, valóságos fokhagymás illatfelhők kavarogtak a színpad fölött. A dühös kolbászszagáradat gyomrot korgatva, ínyt csiklandozva gyözött le isteneket és embereket. Latinovits Zoltán, az egyik főszereplő, idegesen tekintgetett a büfé felé, majd amikor már végképp nem bírta tovább, így fakadt ki: — Könyörgöm gyerekek, ha nem hoztok mustárt, kenyeret, gyomorrontást kapok! Amikor az idei fesztivál szereplőinek fényképeit kitették a Kárász utcai szervezőiroda kirakatába, hogyhogynem Turpinszky Béla fényképére Nikola Gyuszelev nevét írták. A tévedés hamar kiderült, magam is szóltam, hogy cseréljék ki a névaláírásokat. Néhány nap múlva Pesten összetalálkoztam Turpinszky Bélával. — Képzeld csak, Szegeden összecserélték a fényképedet Gyuszelevével. Turpinszky rám nézett. — „Nocsak" — mondta afféle „csinomos" mosolylyal, majd hirtelen elkomorodott az arca: — Csak legalább a fizetésünket is összecserélnék! Csemer Géza A színpadon általában az tntelektuális elnyomót szokta életre kelteni. A hideg esz és a kegyetlenségig erős kéz emberét. A hatalom és fölény mindig és mindenáron győző birtokosát. Azt, aki nemcsak a győzelmet, hanem a vert ellenség teljes megsemisítését is pontosan megtervezi, végrehajtja. — Nem berzenkedem az ellen, amivé a színpadon nap nap után lennem kell. Legfeljebb néha eltűnődöm a helyzet hihetetlen furcsaságán. Az életben ugyanis — lámpalázas vagyok, az általam játszott típusnak épp az ellenkezője. Ez, a korábban bénítóan erős belső bizonytalanság vitt a pályára. Családi tradíció nem volt, csak nagy meghökkenés. Megirigyeltem a színészeket, azt hogy jól tudnak beszélni, s biztosan mozognak a legkülönbözőbb helyzetekben. Ennek képességét akartam én is magamévá tenni. Általában a művészet szokott az élettől tanulni, én a művészettől tanultam meg az életet. A színpad halálos biztonságot adott nekem, úgy éreztem, és ma is úgy érzem, rajta naponta pár órát rizikó nélkül élhetek. A színháznak köszönhetem, hogy ma már odakinn is „be tudok lépni egy ajtón", sőt néha „rögtönzésekre" is vállalkozom. Zápolyában is — aki Illyés Gyula Dózsa György című drámájának szabadtéri beEmlékpénzek bemutatója Kissé szerencsétlen volt az Időpont és nagyon nagy a meleg tegnap délután három órakor, amikor a Juhász Gyula Művelődési Központban megnyílt A világ emlékpénzei című numizmatikai kiállítás. Mindenesetre erre a két dologra lehet következtetni a gyér közönség láttán. Pedig sokat vesztettek a hiányzók. Dr. Mihály József köszöntőjében méltatta a művelődési központ gyűjtőklubjának szorgalmas, becsületes munkáját, melyet e mostani, harmadik kiállításuk is fényesen bizonyít. . Dr. Csongor Győző, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese nyitotta meg a kiállítást. Az emlékpénz jelentőségéről, alkalmi célzatáról és esztétikai értékeiről szólt, majd felvillantotta az emlékpénz történetének néhány állomását. Rögtönzött tárlatvezetésen ismerkedhettünk meg, kerülhettünk közelebb ehhez az érdekes, tanulságos és gyönyörködtető hobbyhoz. Albánlátói Zambiáig vonulnak fel a szebbnél szebb érmék, mesélve hazájukról, árulkodva a nép temperamentumáról, történelméről. társadalmáról, művészetéről. Az emlékpénzekből rendezett kiállítást, amelyet 11-ig lehet látogatni, prospektusok, katalógusok, plakátok egészítik ki. mutatóján leszek — szinte minden megvan, ami belőlem hiányzik. Ez a figura — bár Dózsa győző ellenfele — nem egyértelműen negatív. Ez az izgalmas benne. Neki is van egy saját igazsága, saját elképzelése az ország megmentésére. Reálpolitikus. Akár az ördöggel is hajlandó szövetkezni a maga és az ország érdekében. E kettő nála egybeesik — ennyiben volt különb főúri társainál. Messzibbre és világosabban lát, mint közülük bárki más. Szívesebben ajánl kezet Dózsának, mint Báthorynak. Persze ez nem baráti jobb, hanem amolyan „dialektikus" kéznyújtás. Mögötte ott van a kor és az adott történelmi helyzet megannyi sötét machinációja. — Illyés-darabban játszani színésznek igen megtisztelő feladat. Erre egyszer már volt alkalmam: az elmúlt szezonban a Vígszínházban a Tiszták bemutatóján én játszottam az albigenseket leigázó francia hadvezér, Des Arcis szerepét. Izgalmas és szép munka volt a mű „modern klaszszikus" szövegét megtanulni. Tömény próza ez, sajátos, titokzatos erejű nyelv. Ahogy Básti Lajos mondta, meg kellett tanulnunk „Illyés Gyulául". A szegedi szabadtéri színpadon, a mostani Illyés-bemutató színhelyén még soha nem játszottam. Ezért jártam az első napokban izgatott kíváncsisággal a Dóm teret. A várost pedig azért, mert pályám egy szakasza fűződik hozzá. Huszonöt éves koromban, 1941-ben ugyanis egy évadot a szegedi színháznál töltöttem. Tavaly már kaptam meghívást nyárra Szegedre. A Trójai nőkben játszottam volna az egyik férfi főszerepet, ám akkorra már meg volt szervezve a nyaralásom. Az idei előadás — úgy érzem — szerencsés csillagzat alatt születik. A szerepeket jobban ki lehetett adni, mint egy társulaton belül, legyen az akár a legerősebb is A vállalkozás nagysága és fontossága valamennyiünket lelkesít. Illyés mindig a mának és nekünk ír, bármelyik korba helyezze is darabjai cselekményét. A mának írt a Tisztákban, a mai magyarsághoz szól a Dózsa Györgyben is. Csak figyelni kell üzenetére. Csaplár Ferenc Mezőgazdasági kiállítások Enyedl Zoltán fettétele Részlet a virágkiállításról Férfi statisztákat A DÓZSA GYÖRGY C. DRÁMÁHOZ A SZABADTÉRI JÁTÉKOK IGAZGATÓSÁGA Jelentkezés: hétfőn délután 6 órakor, a Dóm téren. Tegnap, szombaton délben nyitották meg Szegeden a Mérey utcai iskola termeiben a nemzetközi meghívásos hagyományos virágkiállítást. Vágottvirág-különlegességekben, érdekes megoldásokban, a fővárosi kertészet dáliaparádéjában, a budapesti kertészeti vállalat rózsafajta gyűjteményében, a Szegedről elnevezett rózsa különlegességében, Sasad gladióluszgyűjteményében gyönyörködhettek a megnyitóra érkezettek. Figyelemre méltó a balotaszállásiak kiállítása; két napig terepjáróval gyűjtögették össze az ötven vadontermő gyomnövényt, hogy bemutassák, mit termett a sovány homok régen, aminek helyén őszibarackos, gyümölcsös, szőlő díszlik. Dr. Ormos Imre nyugalmazott egyetemi tanár, kétszeres Kossuth-díjas megnyitójában utalt az ember, s a virág összhangjára, hiszen lakóhelyét, környezetét széppé varázsolja, az esztétika elengedhetetlen tartozéka az életnek. Másrészt a nemzetközi jellegű kiállítás a népek barátságát is szolgálja. A megnyitón megjelent Nagy István, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnöke, és Hofgesang Péter, a népfront városi bizottságának titkára. Á bírálóbizottság 11 különdíjat, 9 első, 8 második, és 8 harmadik díjat, 32 dicsérő oklevelet adott ki. A kiállítók közül 18 vállalat, 8 intézmény, 6 téesz és 13 magánszemély anyaga került a látogatók elé. Romániából, Jugoszláviából és Csehszlovákiából 2—2, Hollandiából pedig egy kiállító jött el Szegedre. A cserepes dísznövények kategóriájában igen jól szerepelt és különdíjat nyert az orosházi-békési vetőmagvállalat. A szegedi Felszabadulás Tsz levéldísznövényeiért első helyet kapott. A TIT galambtenyésztő szakköre első ízben Szegeden, a Tisza-híd aluljárójában röp-, dísz-, és haszongalamb-kiállítást rendezett. Kétszáznegyven galambot mutatnak be a lelkes tenyésztők. Kilenc tenyésztői nagydíjat, 11 shampiondíjat, 2 díjat fajtára, egyet pedig színre adott., ki az öttagú bírálóbizottság, Beszélgetés Somogyvári Rudolffal Az elmaradt kézfogás