Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

8 VASÁRNAP, 1971. AUGUSZTUS 8i Arany is lehetne a magyar ezüst Forradalmasíthatja az építiip&rt Két tonna bauxitból lehet értük, hogy egy lakosra tíz vagyis a feldolgozott alumí­nyerrü egy tonna timföldet, kiló alumínium „fogyasztás" nium kerüljön a hazai és a aztán ismét két tonna tim- jut. S hogy mennyire meg- világpiacra, földből kapunk egy tonna nőtt az „étvágyunk", arra alumíniumot és minden jellemző, hogy 1960-ban egyes tonna alumínium elő- mindössze négy kiló volt. állítása húszezer kilowattóra közismertenÍVete1'számottevő MÍ ÉS * "W*11* A-g Ta StTTa zikUXÍv.VKimó tonnát61^ AZ ENSZ. felmérése sze- SS*' nvásrtmw k. i fölHhóf 25* aZ eln?Últ húsz eSZten" szonöt dollár. Az alumínium, dőben a világ alumínium ter- tömbért már ötszáz dollárt azt jelenti, hogy Európaban melése több mint ötszörösé- adnak a félgyártmány érté­a re ~ -asfél tonnáról kf tuilephetifSnkenti előznek meg, de vilaavi- -...1.-.1111 ... . *....,. . . . szonylatban is a Ezer pótkocsi A dorozsmai MEZŐGÉP Vállalat szentesi üzemében az idén rátértek az önálló gyártásra, és ennek kereté­ben ezer közúti pótkocsit ké­szítenek. A pótkocsikat me­zőgazdasági és más üzemek vásárolják az ország külön­böző részeiben. A gyártási folyamatok állandósulásával a technikái színvonal emel­kedett, és új munkalehetőség nyílt a nők számára is, Nagy­mágocsról és Derekegyházá­ról a gyáregység saját autó­buszával szállítja a munka­helyre a dolgozókat. Jelen­leg a női munkások létszá­ma megközelíti a 60-at. A a^t_rnajd tízszereséra sok- a több­ranchstán "yolfm''hora ~ emelkedett hétszáz dollárt és a készter. szociáHs- viszonyök fejlettsé­ranglistán Hazánkban ugyanezen idő mékké feldolgozott ahimí- | gét mutatla a hideg-meleg vizes fürdő és öltöző, ezen-l kívül a saját üzemi konyha. A gyáregység a közúti pót­kocsigyártáson kívül foglal­kozik kertészeti üvegházi vasszerkezetek előállításával is. timfőld-gyartásban sincs szorozódott az alumínium fel- szöröse S^iwí&mihasznalas és ma már nagy" Az értékesebb feldolgozás r jóbó1 eléri a "yugat-európai érdekében sokat tett az ipar­termel\je Annáf Sgffij ÍCjlett ^ fejlesztésünk. Korszerű gya­gondot jelent — éppen az energia-szegénységünk miatt — a timföldet átalakítani alumíniummá. Négyszázezerszer — húszezer fejlesztésünk. Korszerű gya Nézzünk néhány összeha- újabb és újabb területeken sonlítást: ha egy lakosra szá- alkalmazva kezdjük felfedez­moljuk az alumínium fel- ni patinás kincsünket — a használást, akkor egysorban magyar ezüstöt. Sajnos, a állunk Angliával, ahol könnyűszerkezetes építési ugyancsak tíz kiló, Francia- mód a szükségesnél lassab­országé csak hét kiló, előt- ban válik „népszerűvé", pe­tünk jár az NSZK 12.5 kiló- djg az építőiparban ugrás­Be lehet szorozni: hazánk val és a világon a legtöbbet szerű fejlődést ígér. Nagyobb jelenlegi timföld-termelése— az Egyesült Államokban rangoj; kaphatna a csomago­amely húsz év alatt éppen a használnak fel: 23 kilót. lásban és az élelmiszeripar­húszszorosára emelkedett — Mindezek látványos sza- ban is az alumínium, dé túlhaladja a négyszázezer mok- azonban, ha a felhasz- ugyanez a sürgetés áll tonnát. Ha valamennyit itt- nalas módjait vizsgáljuk, ak- jármú- .és a gépiparra, hon akarnánk alumíniummá kor„ orvoslásra váró „sebe- A hazai felhasználás átalakítani nyolc milliárd ki- ke<: Js talalunk A jarmu- turáltabbá tétele mellett még lówattóra energia kellene! «yartas — a felhasználásból egy haszonnal kecsegtet a Csillagászati szám... Éppen mmdóssze — tíz százalékos félkésztermékek és készter­ezért, ha a magyar ezüst út- ^ssra tartott igényt, (az mékek arányának javítása. A ját követjük, akkor sorsdön- NSZK-ban a járműgyártás világpiaci árak bevétéle bő­éppen ketszer ennyivel ré- ségesen kárpótol a belefek­szesül); az építőipar meg tetett munkáért és összegért, szerényebb, alig nyolc sza- Hazánk — nemzetközi mé­zalékkal is beéri (Svájc a retekben is - jelentős ered­Uj Updike-kötet szegedi fordítókkal John Updike régi ismerő- Joó Ágnesé volt a nehezebb se a 'magyar olvasónak Most feladat a Keresztény szoba­az Európa Zsebkönyvek so- ^ ^ cjmű beszélés for­rozata lepte meg olvasoit egy , . . . . reprezentatív növeliaváloga- ditásáral. Nemcsak «ntfUL> lássál. A kötet címe: Ilyen me miatt, összetett, több sí­boldog te voltam. Húszon- kon mozgó, jelképesen kitá­ket elbeszélést kap kézhez az g(tható mondanivalót kellett olvasó, tizennegy fordito tol- .. ­macsolasában. nyelvünkre ültetnie. Pontos , . J , . jellemzéseket megoldani, A kötet külön érdekessége , . ,, . , . ,, . ... és öröme számunkra, hogy a pszicho,ó*iai feílódést sti" fordítók között két szegedi Hsztikailag is helyesen át­egyetemista lány nevét ol- üitetni ~ mÚtordiíwl. A kö­vashatjuk. Bódis Kláráét és tet novellafüzérét elolvasva Joó Ágnesét. Bódis Klára a megállapíthatjuk, hogy egye­Reggel című elbeszélés for- temista lányaink szép mun­dításával jelentkezett. A kat végeztek. Csak néhány novella valóságsíkján tói helyen ütk6zik eS>'"®8y nyelvileg ls jól érzékeltette a mondandó jelképes utalá­sát, a történeti részeken túl a pszichológiai leírásokat is. Búsulunk A technikának tudvalevő- szél sodorja a hamut. Yan­en vannak áldásai. Áldás a nak ugyan olyanok, akikről villany, a gáz, a beépített azt állítják, hogy kl lud.iák | szekrény és a szúnyogháló, szagolni még mindig, mer­a l Sőt, már olyannyira dúsla- ről fúj a szél. de ez nem jel­fkodunk az aldásokban, hogy lemző Azt azonban minden­kuH gyakorta szidjuk őket. Mert kl tnpcsztalhatja. hogy szag. "" " ~ "a villany is addig jó. amíg lása még jó megállapítani: nem ráz a fürdókád, a be- dúsítanak, avagy nem. tő kilométerkő: a nemzetkö­zi együttműködések dátu­ma. 1960. Először a lengye­lekkel kötöttünk együttmű­ködés, megállapodást es az ZTl^T " ^íttl^t ményeket ért el az alumí­évi nyolcvanezer tonna ki­szállított timföld alumínium­tartalmának negyven száza­léka kerül vissza hazánkba. felhasználás a mienkének háromszorosa); a gépgyártás nium felhasználásban, és a a sereghajtó öt százalékkal, tervek szerint tíz éven belül Dicséretre méltó adatok is még a is a kétszeresére nö­Ezt követően újabb es még £annak' elsők vagyunk k ik d h aránnvá" Jelentősebb megállapodás Európában a vUlarnosiparban ™ey: aláírósára került sor a Szov- es "f^ncsak mi használjuk váljon a magyar „ezüst , eh­jetunióval. A timföld-alu- ~ egy Iakosra számítva — a hez az is kell, hogy az alu­mínium egyezmény alapján é^tómV^kk'g^riására^^ ^^ TáldblgozásSt, "Szélé* hazánk 1980-ig fokozatosan A.gkfya sebb körű alkalmazását még évi 330 ezer tonna timföl- A Jobban szorgalmazzuk. Vagy­det szállít az energiában Pem,ls a ter™eles fokozá- J , gazdag szovjet iparvidékre ^n kell keresnünk - bár a « a szerepének megfelelő és cserébe 165 ezer tonna tervtörvény a jelentós bauxit rangra is kell emelni azalu­•lumíniumtömböt, illetve fél- vagyonúnkra és a nemzet- míniumot, amit az ötéves pártmányt kapunk. A vil- közi együttműködésre tá- tervünk így fogalmaz meg: SzovTua.nlleSértSresett TT^ ,* kÖVetk6ZÖ * feldolgoz°ttabb- «él»­alumíniummal törlesztjük. A évben is eMrja 82 lparáS sebb félgyártmányok terme­nemzetközi együttműködés kapacitásának növelését, lését kell gyorsabban fej­és a hazai termelés növeke- mégis — sokkal inkább sür- leszteni." dése révén tavaly végre el- get, hogy az értékesebb, Bán János épített szekrény is, amíg nem csikorog az ajtaja, a busz, mígnem elfelejt jön­ni, a televízió, amíg nem zebrásodik. Ki- tagadná például, hogy azokban a városnegyedük­ben — és egyre többen —, ahol' nem szénnel tüzelnek, hanem gázzal, tisztább a le­vegő. A szél nem nyomja alá fulladásig a füstöt, s nyitott gyermekkocsival is nyugod­tan léHet járni fűtési sze­zonban, mert az apróság nem eie^r re.we, szivárgásra lesz tfz perc múlva olyan, n«k«ik. tudniillik, mint Kisbence az emlékeze­tes gyereknótóban. Szóval, áldás a gáz, kivéve, ha... dúsítják. Lázár Ervin Zuhanó­tepihés 13. — Csak találkoztunk — mondta Csapó, és mo­solygott. — Haragszik? — Nem — mondta kis gondolkozás után a lány —, a cselekedetek önmagukban hordják a jutalmukat is. meg a büntetésüket is. — Ez nekem bonyolult — mondta Csapó —, csak annyit mondhatok, hogy utána megálltam, és szerettem volna maga után rohanni... Az ember néha csinál hülyeséget. Elszontyolodott. -— De utána megtanított egy kisfiút a mille­csinkvecsentóra. — Honnan tudia? A lánv keresgélt a szemével a gyerekek kö­zött: — Ott van — és odahívta a gyereket. — Megismered a bácsit? A kisfiú azonnal rávágta: — Millecsinkvecsento — és megfogta Csapó kezét. — Maga furcsa ember lehet — mondta el­gondolkozva Krisztina. Elállt a szél, újra dolgozni .kezdtek. Az isko­lások égy ideig még nézték a repülést. Bíró csak az első leszállás utón szállt ki a gépből — többé mm. Tudta, hogy Csapó mindig kiszáll és oda­megy a tanítónőhöz. Egy kanyart rosszul vett, megcsúszott a gép. a laikus talán nem is vette észre, de Csapó fölkiáltott: — A szentségit! — Valami baj van? — kérdezte ijedten Krisz­tina. — Nem, nem, úgy látszik, kicsit megdobta a szél. — Maguk barátok? — Azt hiszem, igen — mondta Csapó. — Szereti a barátját? — Nagyon rendes ember — válaszolta a fér­fi és elszomorodott. A következő forduló után elbúcsúzott tőlük a lány. Bíróhoz oda kellett menni a géphez, mert nem szállt ki csak akkor, amikor látta, hogy a lány búcsúzni akar. Csapó kiszált, azonnal. — Már megy? — Sietni kell a gyerekek miatt. — Maga ugye. Verebesen tanít? — Igen. — Meglátogathatnám egyszer? — Hát, ha van kedve, persze. És az autós­modorát hagyja otthon. Egymásra nevettek. — Legszívesebben már ma elmennék — mond­ta Csapó. — Hát jöjjön — mondta kedvesen a lány. Este a többiek kocsmába készültek. Csapó meg öltözködött. Bíró mogorván feküdt az ágyon, csizmás lábát a vaságy támlájára rakta. — Na, nem jössz? — kérdezte tőle Pálinkás. — Nein, nincs kedvem. — Mi bajod? — kérdezte Huszár csodálkozó arccal. — Semmi. Fáradt vagyok. Sötéten nézte Csapót, szeme résnyire szű­kült. Csapó az ablakkilincsre lógatott tükör előtt kötötte a nyakkendőjét — kicsit meg kel­lett roggyantania a térdét, hogy jól lássa a bo­got —, és dudorászott. — Mi az, apa, kiborultál? — kérdezte vidá­man Bírót, de a másik nem is válaszolt, Csapó csodálkozva feléje fordult. — Dühös vagy valamiért? — Ha valaki szabálytalanul bokszol, a har­madik mélyütés után leléptetik. Mehet a franc­ba. Csak ebben a rohadt életben nem. — Az életben, fiacskám, mélyütésekkel kell dolgozni. Itt a szabályosan bokszolókat agyon­verik. Bíró hallgatott. — A feleségeddel Van valami zűr? Erre" sem felelt á másik, dühösen felállt és fel-le járkált a szobában. .... Csapó már menni késziílt, mikor Bíró gyors, szinte durvának tetsző mozdulattal megfogta mellén a kabátot, maga felé fordította. — És mégis azok győznek, akik betartják a szabályokat!. Érted í? A többi, mind a szemét­dombon fog megdögleni. Mert ha igen, akkor elő a gázálarcot, vagy ki a sza­badba. Ha vendégeket fogad­nánk, előzetesen közölni kell velük mi a helyzet. mert különben — nem tudván a dúsításról — meg lesz ró­lunk a véleményük. Mert ha szaknyelven a gáz ilyenkor dús is. az egyszerű ember _ bü­dös. S. megkaphatja a szag­éi-tői magyarázatot is. ha életét féltve, szivárgásra gya­nem a gáz szivárog, csak a dúsí­tó szaga. Az olyan nyo­masztó, mint a Forsyte-saga. Két-három nap múlva csak Az ember fejlődése folya- rossz emlék az egész, S az mán elvesztette egyes ér- ember boldogan nvújtózhat zékszerveinek azt a finom- el. áldva a technikát, beszí­ságát, mely az állatokat jel- va a friss. 16 cigarettafüstöt, lemzi. A szaglása például amely most már nem tűnik korántsem olyan, mint va- büdösnek. Aldva a techni­laha, mikor a szélirányból kát. igen. egészen a követke­meg tudta állapítani, hogy ző dúsulásig. jön a mammut, vagy csak a S. V. M. — Mit ordítozol velem? Megbolondultál? Levette Bíró kezét a melléről és elment. A többiek jó későn jöttek meg, Bíró akkor már feküdt. Csendben levetkőztek, lekapcsolták a villanyt. A levegő megtelt az alvók szuszogá­sával. Bíró forgolódott, vad tekintettel nézett Csapó üres ágya felé. Üvölteni szeretett volna. A tornácos iskolához tartozó keskeny kis szo­bában — itt lakott Krisztina —, kellemesen telt az idő. Csapó értett a nők nyelvén, ezt meg kell hagyni, volt a modorában valami elbájoló, egy­szerre egyerekes meg férfias, amit imádtak a nők. Csapó boldog volt, hogy a lánnyal beszél­gethet. Este tízig ott ült velük az öreg paraszt­asszony is, ő takarította az iskolát. Tíz perc alatt a tűzbe ment volna Csapóért. A lány tar­tózkodóbb volt, látszott rajta, hogy örül Csapó látogatásának, de azért volt benne valami meg­közelíthetetlen. — Van magában valami kemény vonás — mondta Csapó —, olyasmi, mintha valamit rej­tegetne. Valami rosszat. Krisztina tiszta szívből nevetett. —•' Lehet, hogy néha nehézkes vagyok. De az nem rossz. Csapó hozott egy üveg konyakot is. Krisztina ali.g Ivott belőle, ó sem sokat, de azért már ki­csit meglátszott rajta. Persze, az is lehet, hogy csak a lánytól támadt jókedve. Csodálta Krisz­tinát, mint valami különös ritkaságot. Űj vilá­got ismert meg benne. Hiszen ez a lány annyira különbözött Csapó eddigi társaságától! Még a reflexei is mások voltak. Vidám, csapongó beszélgetés folyt köztük. Is? merkedés. Két ember között mindig ez tűnik a legizgalmasabbhak. — -Szeret repülni? — kérdezte a lány. — Persze. — Miért mondta ezt Ilyen szomorúan? — Szomorúan mondtam? — Igen. — Néha nagyon nem találom a helyem. Min­den hiábavalónak látszik. — Ezt nem értem. — Most én sem — nevetett Csapó —, de elő­fordul, hogy legszívesebben lehánynám az egész világot. Még talan a repülés az, ami tartja bennem olyankor a lelket. Persze, ezt úgy sem tudnám megmagyarázni. Csak az érti, aki ma­ga is repülő. (Folytatjuk.) bonyolultabb kifejezésnél a rutin hiánya. Elvegyülnek a kötet többi fordítója között. És ez egyáltalán nem kii dolog, ha figvelembe vesz­szük, hogy olyan sorba áll­tak, ahol Réz Adóm. Osztro­vits Levente vagy éppen Tandori Dezső nevét olvas­hatjuk. T. L. NAPI KISLEXIKON ! I • i a légi közlekedésről Az ember ősidőktói irigyelte a madarakat, élt benne a repülés vá­gya (Ikarosz — monda), de az. olyan repülőesz­közt, amely alkalmas a légi szállításra hadi­okok . miatt találták fel. A rendszeres polgári légi közlekedés az első vi­lágháború Idején hasz­nált nagyobb bombázó­gépek átalakításával va­lósult meg. Az első út­vonalak (1919-től): Pá­rizs—London és Berlin —Weimar voltak A II. világháborúig különösen Nyugat- és Közép-Euró­pában, az Egyesült Ál­lamokban, majd a Szov­jetunióban fejlődött ki a légiforgalom, a menet­rendszerű járatok rend­szeres működtetése. fi Nagy távolságokra? A kontinentális útvo­nalakon kívül hamaro­san az interkontinentá­lis légi útvonalakat is kifejlesztették, hiszen a hajóközlekedés lassúsá­ga a XX. század embe­rét arra késztette, hogy az óceánok átrepülését is megoldja. A dél-atlanti­óceáni járatok 1934-ben, a csendes-óceániak 1935­ben, az észak-atlanti­óceániak csak 1939-ben, ez a közismerten ked­vezőtlen időjárású terü­let felett nehezebb fel­adat volt. (Cskalov út­törő-repülése nyomán ezeket a járatokat az Északi-sarkvidéken át­repülve rövidítik meg.) C Magyarországon? Az átmenő légiforga­lom 1922-ben, a hazai légi közlekedés 1923-ban indult meg, 1937-ben 3600 utast szállítottak, 1949-ben 32 700, 1960­ban 151 900 fó volt az utasforgalom, 1969-ben 318 000 utast szállított a MALÉV. # Légifolyosó? Ma már olyan sok a rendszeresen közlekedő , repülőgépek száma, hogy az átmenő légi közieke- I désre kijelölik a légtér t sávjait — ezt neváuk ; légifolyosónak. c Eszközei? Maga a repülőgép, a repülőterek, az irányító és biztonsági technikai halózattal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom