Délmagyarország, 1971. augusztus (61. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

2 VASARNAP. 1971. AUGUSZTUS i. Külpolitikai REFLEKTOR Az élet ismételten azt bizonyítja, hogy az imperialista agresszorok népellenes tervei meghiúsításának döntő feltetele-: a szocialista országok, a kommunista világmozgalom, minden forradalmi erő egysége, együttes akciója az antiimperialista harcban. Ez a küzdelem napjainkban igen bonyolult és kiélezett annak következtében, hogy az ame-. rikai imperializmus meg-megujyló kísérleteket tesz az antiimperialista egysegfront, a haladás erőinek megbontására. Ez ellen — miként a/. MSZMP és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány múlt heti együttes ülése leszögezte — szilárd egységben kell fellépni, hogy elháríthatok legyenek az imperialista erők bomlasztó próbálkozásai. A szocialista országok vezetőinek múlt heti krími állásfoglalása is q^t a célt szolgálta. Az USA becsapja a közvéleményt Nemcsak mi, szocialista sajtó állítjuk, hogy enyhén szólva hamis az imperialista politika, Az elmúlt héten az amerikai képviselőház 17 tágja közös nyilatkozatot adott ki, mélyben köyeteli, hogy „állítsák helyre a kongreszszus szerepét a legfontosabb külpolitikai kérdések éldöntésében", és hangoztatja: „Az Egyesült Államok kormánya rendszeresen becsapja a kongresszust, és az egész amerikai közvéleményt''. Ezek- bizony kemény szavak, de hát tények tömegével igazolhatók. Éppen két nappal ezelőtt fecsegte ki John Stennis szenátor, az egyik közismert amerikai „héja" az USÁ-nak a vietnami háborúra vonatkozó igazi terveit. Eszerint az Egyesült Államok még több évig százezer katonát tart Dél-Vietnamban — tehát nem igaz az a propagandaszólam, hogy Nixon teljes egészében ki akarja vonni csapatait Indokínóból. Már pedig Stennis tudja: ugyanis ő vezeti a szenátus tekintélyes hadügyi bizottságát, s a kormány, egyik bizalmi embere. A múlt héten lezajlott a párizsi Vietnam-értekezlet 124. ülése is —, és az USA még mindig nem adott konkrét választ a DIFK kétpontos javaslatára, a csapatok visszavonása határidejének kérdésére. Üzi tovább a cinikus, időhúzó játékát a hadifogságba esett saját katonáival éppúgy, mint az egész vietnami néppel. A „Két Kína"-politlka taktikai lépés Sok nyugati sajtóorgánum továbbra is aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Nixon pekingi útjáról szóló döntést Washington bizonyos körei olyan politikai manőverként használhatják fel, amelynek célja: elvonni a népek figyelmét a vietnami háborúról, elhúzni ezt a háborút, és egyidejűleg gyengíteni a háborúellenes mozgalmat az Egyesült Államokban. Nixon számára pedig kedvezőbb helyzetet teremteni az 1972-es választási kampány küszöbén. A szocialista országok, a kommunista és munkáspártok sajtója viszont hangsúlyoz^: megértéssel fogadná a nemzetközi közvélemény, ha a két ország kapcsolatainak normalizálása a különböző társadalmi rendszerű államok bék^s egymás mellett élésének politikájából indulna ki, ék elősegítené a béke megszilárdítását világszerte, mindenekelőtt pedig Délkelet-Ázsiában. A nemzetközi demokratikus közvélemény nyugtalanságát azonban éppen az a tény váltja ki, hogy Washington és Peking érintkezése az Egyesült Államok agresszív imperialista politikája folytatásának viszonyai között megy végbe Rogers amerikai külügyminiszter hétfői bejelentésével kapcsolatban érdemes idézni illetékes francia jogászkörök véleményét, mely szerint az Egyesült Államok álláspontja — „Peking felvétele és Tajvan kizárásának ellenzése" — nemigen egyeztethető össze az ENSZ-ben kialakult szabályokkal. E körök véleménye szerint Tajvannak, ha továbbra is részt akar venni az ENSZ munkájában, a megszokott forrnék között kell a Biztonsági Tanácshoz, az új tagok felvételére egyedül illetékes ENSZszervhez fordulnia. Az Egyesült Államok tulajdonképpen új jogkörökkel akarja felruházni a közgyűlést, amikor itt kívánja eldönteni a KNK ENSZ-jogainak kérdését. Ezzel a közgyűlést a Biztonsági Tanács fölé rendelné. Találóan bírálta Edward Kennedy a Nixon-kormányt a „két Kína"-politika miatt. Bármilyen formulával törekszik is az Egyesült Államok a kettős képviselet elfogadtatására — jegyezte meg Kennedy szenátor —, az mindenképpen csak újabb taktikai lépésnek fog tűnni, amellyel az Egyesült Államok megpróbálja távol tartani Pekinget az ENSZ-től. Sisco üres kézzel távozott A közel-keleti amerikai diplomáciára is a további manőverezés a jellemző. Sisco, az amerikai külügyminisztérium közél-keleti ügyekben illetékes államtitkára befejezte szokatlanul hosszú — közel kéthetes — izraeli látogatását, és pénteken hazautazott Washingtonba. Azt a jelentést, hogy Sisco nem Kairóba — amint azt előzőleg híresztelték —, hanem Washingtonba utazik, jeruzsálemi kormányforrésok és az izraeli televízió egyaránt hírül adták. A következtetés: az izraeli—amerikai tárgyalások zsákutcába jutottak, és Sisco azért utazott haza, hogy megvitassa Nixon elnökkel az amerikai javaslatokra adott izraeli választ. Bár a tárgyalások érdeméről mind amerikai, mind Izraeli részről hallgattak, a" UPI hírügynökség azonban úgy tudja, hogy Izrael nem tért el eddigi „kemény" vonalától: Meir miniszterelnök ragaszkodott ahhoz az állásponthoz (nincs egyiptomi átkelés, korlátlan tűzszünet), amelyet nyilvánosan is meghirdetett. A Reuter ugyanakkor azt írja, hogy jeruzsálemi politikai körökben gyakran idézik Dajan tábornok napokban elhangzott nyilatkozatát, amelyben a többi között az volt olvasható, hogy „Szadatot komolyan kell venni, amikor azt mondja, hogy háború lesz, ha a jelenlegi zsákutcából még az év vége előtt nem sikerül politikai eszközökkel kitörni". E politikai körök úgy értelmezik Dajan nyilatkozatát. mint annak jelzését, hogy „valaminek kell történnie a politikai rendezés reményeinek ébren tartása végett". Ám a szuezi rendezés és az amerikai fegyverszállítások világszerte összefüggésbe hozott tényei, hozzávetve az arab világ megosztottságát, azt mutatják, hogy az USA csak a saját érdekeit tartja szem elótt Közel-Keleten. Márpedig ez a taktika békét nem hozhat. Markovits Ttbor A közel-keleti tűzszünet első évfordulója # Kairó (Reuter, AI>) Egy évvel ezelőtt a Szuezi-csatorna mentén életbelépett a tüzszünet. Kairóban az évfordulón az a vélemény, hogy a fegyvernyugvás semmivel sem vitte előbbre a lényegi kérdés megoldását, az izraeli megszállás felszámolását. Mint az A1 Akhbar című lap írja, az Egyesült Államok állítólagos „jószándékát" is meg kell kérdőjelezni, mifldaddig, amíg fegyvert szállít Izraelnek. Az A1 Ahram kommentár j ában szombati hivatalos körökre való hivatkozással többek között azt írja Sisco amerikai külügyi államtitkár izraeli látogatásának kudarcával kapcsolatban Kairó nincs abban a helyzetben, hogy további próbálkozásokra várjon, ha azok nem érnek el határozott eredményt. Az Egyesült Államok többször kijelentette, hogy van lehetőség eredményekre, ha alkalmat kap arra, hogy rávegye Izraelt a BT határozatának teljes végrehajtására. Az egyiptomi kormány úgy véli, hogy Washington nem engedheti meg Izraelnek minden próbálkozása kudarcra' Ítélését, és ugyanakkor nem tanácsolhatja azt Egyiptomnak, hogy tartózkodjék az elrabolt arab területek és jogok visszaszerzésének más módjaitól. 0 Tel Aviv (Reuter, AFP) A közel-keleti tűzszünet ekő évfordulója alkalmából nyilatkozott a televízióban Abba Eban izraeli külügyminiszter. Elégedetten fejtegette, hogy a fegyvernyugvás egy éve kedvező volt Izrael számára, mept megszűntek az emberveszteségek, és az ország „minden tekintetben erősödött". A közel-keleti válság átfogó megoldásának kilátásairól ugyanakkor egy szót sem ejtett, csupán arról beszélt, hogy egy év alatt az egyetlen alternatíva a háború vagy a béke. Izrael most úgy véli — mondotta —, hogy a békét szakaszosan kell megvalósítani, és ebben első lépés a Szuezi-csatorna újramegnyitása volna. Ezzel kapcsolatban a holtpontért Egyiptomra igyekezett hárítani a felelősséget. Haim Bar-Lev tábornok, vezérkari főnök szintén nyii latkozott a televíziónak. Magabiztosan kijelentette, hogy az Izraeli hadsereg erősebb, mint valaha, és ha az egyiptomiak megkísérlik, hogy fegyveres erővel átkeljenek a Szuezi-csatornán „biztos vereség vár rájuk". KORSZERŰ KONYHA. A szovjet bútorgyárakban hamarosan sorozatban készül a legkorszerűbb konyhaberendezés. A bútorokba beépítették a négylapos villanytűzhelyet és a szagelszívó berendezést, a hűtőszekrényt, a konyhai robotgépet, a világítást, az elektromos szemétőrlőt, és több más háztartási gépet. A konyhabútor variálható elemekből áll, így különféleképpen helyezhető el, 2-től 3,2 méter hosszú falfelületen. A képen: variálható modern konyhabútor Heroinélvezök ellen helikopterrel # Saigon (AFP) A Dél-Vietnamban szolgáló amerikai katonák körében ijesztő méreteket öltött a kábítószer-élvezet. Ezért az illetékes amerikai szervek elhatározták: új, fondorlatos módszerhez folyamodnak a pusztító szenvedély elleni küzdelemben; könnyű felderítő helikoptereket vetnek be a „gyanús elemek" megfigyelésére. A helikopteres akció az elmúlt héten, több letartóztatás formájában, máris meghozta első „gyümölcseit". A helikopterek pilótái például egyik alkalommal szemtanúi voltak annak, amint egy amerikai polgári egyén éppen javában alkudozik egy jármű mögött rejtőzködő katonákkal és igyekszik túladni portékáján. Az „árut" az egyesült államokbeli árhoz viszonyítva tízszeres áron próbálta rásózni élvezetekre éhes vevőire. Ne Win Kínában % Peking (Gj Kína, Reuter) Ne Win, a burmai forradalmi tanács elnöke, Burma miniszterelnöke feleségének, továbbá Hla Hau külügyminiszternek és Chit Khin ezredesnek, a burmai hadügyminisztérium vezérkari osztálya igazgatójának és más hivatalos személyiségeknek kíséretében nem hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. Csou Enlaj miniszterelnök, Huan Jung-seng vezérkari főnök; Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes és Kuo Mozso, a népi- gyűlés állandó bizottságának alelnöke „baráti légkörű" megbeszélést folytatott Ne Win tábornokkal, majd Csou En-Iaj bankettet adott a burmai vendégek tiszteletére. Kína ÓB Burma között 1967-ben — a kínai „kulturális forradalom" következményeként — a kapcsolatok megromlottak, a két kormány kölcsönösen visszahívta nagykövetét. A kap-' csolatok nagyköveti szintjét csak tavaly elevenítették fel. Egy hongkongi Reuterjelentés szerint a most esedékes kfnai—burmai megbeszélések egyik fő témája az a támogatás lesz, amelyet fíína részben anyagiakban, részben rádióadások formájában nyújt a burmai kormány fegyveres ellenzékének. Ne Win 1965-ben járt először és eddig utoljára Kínában. Nimeri nyilatkozata # Khartúm (AFP. MENA, UPI) Nimeri szudáft! államfő áz egyiptomi Akhbar el-Jom című . hetilapnak adott nyilatkozatában szólt országa ésá Szovjetunió viszonyáról. Kijelentete, hogy „Szudán ném akarja megszakítani a kapcsolatokat a Szovjetunióval, de minden Moszkvától függ". A szudáni államfő cáfolta, hogy a szovjet szakértők visszahívását kérte volna. A nyilatkozatban Nimeri ismét kifejtette, hogy a kommunistákat legfeljebb „jóakaratú" egyénekként hajlandó eltűrni a politikai életben, mert a politikai pártok be vannak tiltva Szudánban. Nimeri „tiszteletre méltónak" nevezte Kína magatartását Szudán iránt, de nem volt hajlandó nyilatkozni a Mao Ce-tunghoz és Csou En-lajhoz intézett üzenetéről. A szudáni kormány szombaton elfogadta az általános választásról szóló törvényt, amelynek értelmében szepfémber 15-én Szudánban elnökválasztást tarta- ; nak. Szombaton Kairóból a EÍ» szudáni fővárosba érkezett az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének küldöttsége, Favzi el-Szajed főtitkár vezetésével. A delegáció a .szudáni szakszervezeti vezetőkkel folytat tárgyalásokat. Mikor utazik Nixon? # Tokió (UPI) Tokdói értesülések szerint egyébként Nixon esetleg karácsony tájt fog Kínába utazni. A hírt a japán parlament három tagja közölte tokiói sajtóértekezletén, amelyet az Egyesült Állainsokban tett utazása után tartott meg. 4 Aki sokat markol, keveset fog — tartja a szólásmondás. A megalapozatlan, nagyravágyó igények felkiáltójelei a befejezetlen beruházások: a félbe maradt üzemi csarnokok, istállók, az udvaron tárolt új gépek, a földbe süllyesztett betonalapok, az égbe nyúló, mihaszna szerkezetek. Az átmenetileg parlagon heverő értékek külön-külön is milliókra, az országos statisztikában pedig milliárdokra rúgnak. A megálmodott uj termelő részlegekre bizonyára nagy szükség lenne, milliókat fiazhatnának, ha Időben elkészülhetnének. De Időközben elfogyott a vállalat, a szövetkezet pénze. A helyi vezetők a bankot szidják: „Veszni hagyják a befektetett milliókat, nem adnak hitelt". A dolgozók pedig a pazarlás láttán nem tudják, kinek higyjenek. Mintegy 100 vállalat tovább nyújtózkodott. mint ameddig a takarója ért. Száz vállalatnak vásárlásaira, rendeléseire, beruházásaira nincs elég pénze. A hitel sem segít rajtuk, mivel máris olyan adósságba bonyolódtak, hogy azt sem képesek törleszteni. Gépvásárlásaik, beruházásaik, készletnöveléseik önmagukban bármennyire indokoltak, a vezetők mégis felelőtlenül, az államkassza terhére költekeztek. Most „hozomra" kérnek hitelt, úgy. hogy annak törlesztését esetleg csak évek múltán képeBeruházási lázgörbe A légvárak nem épülhetnek fel sek elkezdeni. Mert addig minden befolyó forintnak van már helye és gazdája. Fizessen hát az állam — mondják —, hozza rendbe a költekező vállalat szénáját, fejezze be beruházásait. Az állam végül is a kényszerhelyzetben fizet, mert különben azok a. vállalatok szintén pénzzavarba kerülnének. amelyek vétlenül gyártottak, szállítottak a száz túlkölfekezőnek. Tegyük mindjárt hpzzá: rendszerint más terven felüli beruházási kiadások is terhelik a központi alapokat. A különböző minisztériumok, főhatóságok gyakran előállnak soron kívüli igényekkel. Az ilyen gazdaságosnak és halaszthatatlannak minősített beru. házási javaslatok közül ha csak elvétve fogadnak el néhányat — ez is tetemes többletkiadás. A központi beruházások befejezéséhez pedig időnként jelentős összegű póthitel szükséges. mert az eredetileg tervezett és jóváhagyott keretek kevésnek bizor nyúltak. ^ Szóval, különféle, címen újabb és újabb többletterhek hárulnak az államháztartásra. A baj csupán az, hogy a bank páncél jában, a kincstárban sincsenek felesleges milliárdok. Az évek óta egyébként is deficites állami költségvetést egyre inkább terhelik mindezek a soron kívüli kiadások. Mennyit költhet az ország felhalmozásra, beruházásra? Hol van a határ? Alapvetően a termelés és a fogyasztás színvonala behatárolja a lehetőségeket. Az évente megtermelt új értékeknek. a nemzeti jövedelmnek átlagosan 76 százalékát elfogyasztjuk, 24 százalékát felhalmozzuk; beruházzuk, készletnövelésre fordítjuk. Nyilvánvaló. hogy a fogyasztás, az életszínvonal rovására nem növekedhet a felhalmozás, bár 1951—1952-ben erre is volt nem éppen jó emlékű példa. Átmenetileg persze az életszínvonal veszélyeztetése nélkül is költhetünk többet, mint amennyit megtermeltünk. A valóban hatékony és gyorsan megtérülő beruházásokért