Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

SZERDA, KHT. JÜLItJB 28. 3 Magyar-szovjet vaskohászati együttműködés /. P. Kazanyec nyilatkozata I, P. Kazanyec, a Szovjetunió vaskohászati minisztere, aki dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására egy hetet töltött Magyarországon kedden délelőtt visszautazott Moszkvába. A Ferihegyi repülőtéren dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és dr. Kocsis József, a miniszter első helyettese büesüztatta. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Elutazása előtt I. P. Kazanyec nyilatkozott, a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Magyarországi látogatásomra — mondotta — dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívása alapján került sor, s ez az út egyúttal viszonzása volt annak a látogatásnak, amelyet dr. Horgos Gyula tavaly ősszel tett a Szovjetunióban. Nagyon örülök, hogy Magyarországon alkalmam nyílt megtekinteni és megismerni a legnagyobb kohászati üzemeket. Jártam Diósgyőrött, Ózdon, Dunaújvárosban, Csepelen és Salgótarjánban is. — Tárgyalásainkon egyetértettünk abban, hogy a legfontosabb feladat: maximálisan kihasználni a magyar vaskohászat meglevő berendezéseit és korszerűsíteni a régi üzemeket. Az együttműködés fejlesztésének egyik lehetőségét abban látom, hogy szovjet megrendelésekkel ki lehetne tölteni az egyes magyar kohászati üzemekben meglevő szabad kapacitást, tehát messzemenően kihasználni a berendezéseket. Tárgyalásainkon véleménycserét folytattunk arról, hogy célszerű lenne a KGST-országokkal együtt építeni megfelelő alapanyaggal rendelkező területen egy nagy kohászati üzemet, amely fél- és késztermékkel látná el a partnereket. Ilyen közös beruházásra nyílik lehetőség, a Szovjetunió kurszki magnetites vasérclelőhelyén. A műszaki és gazdasági számítások már elkészültek, s a KGST-országok igényei alapján egyelőre az első ütemben évi 9—10 millió tonna acélt és ebből kohászati terméket és félkészterméket előállító kombinát létesülhet. Dán miniszter hazánkban H. Helveg Petersen dán kulturális és leszerelésügyi miniszter és felesége llku Pál művelődésügyi miniszter meghívására hétfőn este hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett. Fogadására a repülőtéren megjelent llku Pál, Esztergályos Ferenc nagykövet, a I Külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Sven Kuchler Poulsen, a Dán Királyság budapesti ideiglenes ügyvivője is. Kedden llku Pál művelődésügyi miniszter hivatalában fogadta H. Helveg Petersen dán kulturális és leszerelésügyi minisztert. Iraki szakszervezeti küldöttség A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására kedden Baden Fadhil főtitkár vezetésével Budapestre érkezett az Iraki Altalános Munkásszövetség négytagú küldöttsége. A delegációt a SZOT székházában fogadta Földvári Aladár, a SZOT elnöke. A megbeszélésen kicserélték nézeteiket a két testvérszervezet együttműködésének fejlesztéséről, az arab és más nemzetközi eseményekről. Mindkét fél a leghatározottabban elítélte a szudáni szakszervezetek főtitkára, Safi Ahmed Elseikh kivégzését, a tömegszervezetek ellen indított terrorhadjáratot, s követelték a letartóztatott szakszervezeti vezetők szabadon bocsátását, a szakszervezeti szabadságjogok helyreállítását. irigyeltek PÉNZ ÉS PÉNZ Kaolin külszínről A Hegyaljai Ásványbánya Vállalat a Szerencs melletti Bábavölgyben új kaolinbányát nyit közös vállalkozásban a Finomkerámiaipari Művekkel. A majdani külfejtésen most két nagy teljesítményű földgép dolgozik, hogy a több méteres agyagréteg eltávolítása után hozzáférhetővé váljon az értékes fehér ásvány. Ujabb SALT-iiles A helsinki szovjet nagykövetségen kedden megtartották a SALT-tárgyalások ötödik munkaülését. A 90 percig tartó hivatalos tárgyalás után a szovjet küldöttség ebéden látta vendégül az amerikai delegációt és ezen folytatták a nem hivatalos megbeszéléseket A helsinki tárgyalások következő ülését pénteken tartják az amerikai nagykövetségen. — Apu, hogyan kell irigykedni? — Mit? Hogy jutott ez eszedbe? — Azt mondta a Jancsi, hogy én irigykedem. Mert az ő játékával akartam játszani. S megy. megy a verkli, ki kit. irigyel, miért. Egyelőre nem a pénzért, hanem a játékért, kisautóért, szalagért vagy éppen egy ócska csavarért. A többi később jön. Társaság a vonatfülkeben. Mindenki szóba kerül, aki nincs ott. Aztán úgy általánossságöan Ls az, akit irigyeltnek tartanak ők hárman. Nem szólnék egy szót sem. de ezeknek már két kocsijuk van, nem is akármilyen. Szóval, nem Trabant. Az egyiken viszik az árut — no nem Szegedre, mert itt olcsó minden — Szombathelyre meg Sopronba. A másikon meg furikáznak. Még a bőrük alatt is pénz van. Persze, hogy irigylem őket: mikor lesz nekem ennyi a fizetésem? — Na és a mellékállásod? — Jó. jó. Mindenki ügyeskedik, de azzal együtt sincs meg annyi. Van csendesebb szó is: Itt, vidéken azért nem megy úgy a maszeknak, mint a Váci utcában. Meg is dolgoznak azért a pénzért. Van egy ismerősöm, nem olyan közeli, de néha beszélgetünk, csak rá kell nézni, hogy mennyire tönkrement, mióta kiskereskedő. Van adó is, meg rizikó, meg idegesség. Te se vállalnád azt, meg én se. Az egész család dolgozik látástól vakulásig, még a gyerekek is. Aztán megvan a pénz, de minek. Még a tévét se igazán nézhetik, mert. hajnalban kelni kell. S aztán ismét elölről kezdődik a vita. Családi körben, vonatfülkében, tanácsülésen: szükség van-e a maszekra — a kisiparosra és kistermelőre, a kereskedőre. Akik között mostanában már ismét akadnak fiatalok is, mert bátorítja őket az a józan felfogás, hogy becsületes munkájukra szüksége van ennek a társadalomnak. Különösen ott. ahol a nagyvállalat, szövetkezet nem tartja kifizetődőnek a lakosság ellátását. Sok pénzt keresnek? Bevallják: sokat. Legfeljebb — teszi hozzá némelyikük — ha a kiadásokat is leszámítják. s a maradékot órabérre átfordítják, akkor jönnek rá, hogy nem is jártak túl jól. MEGKESEREDVE közfogyasztási cikkek zömének árát nem tette szabaddá: itt a korábbi rögzítés messzemenően ervényben maradt. A togyasztási cikkek bizonyos körében viszont — a kínálat, a választék bővítése, a fogvasztás szabályozása, a termelői érdekeltség erősítése érdekében, az árak. meghatározott keretek között, szabadon változtathatók. Ehhez két megjegyzést kell fűznünk: egyrészt azt. hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a várt áruellátási hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétet sem kevésbé fontos: az árváltoztatás szabadsága természetesen nem azonos a társadalmi konlrollnélküliség szabadosságával. Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt. hogy az országos áralakulást, a viszonylagos stabilitást nagymértékben meghatározzák az állami költségvetés pénzügyi intervenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy hatvan ártámogató intézkedés született, amelyek összességükben négymilliárd forinttal növelték a költ. ségvetés kiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az. árak évről évre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példa: tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; ahhoz, hogv a drágulás ne érintse a hazai kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték a költségvetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — 1970. évi adatok szerint — így alakult: az importtal összefüggő tamogatás 080 millió, a nem importhoz, fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió. Igaz — és ez is a kép teljességéhez tartozik —: nem kevés vállalat a szabad árváltozás jogát afféle manőverező, spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a hatar, amely az indokolt és a társadalmi értékeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig könnyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termeles korszerűsítéséi, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhet az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sok helyütt — úgy is mondhatnók — különös visszájáról számolás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövelést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget kell elérnie, s ehhez, a megvalósítás fő eszközeként, betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetb n még akkor is manipulációs célzati". van szó, ha a haszonélvező egy egész közösség — a vállalat —, ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására ervényesül. S bármily különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk; az érdekeltek ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók természetesen veszítenek az üzleten. Tábori András A Tiszavirág utca, ha nem is a világ végén, de Újszegednek mindenesetre a vége felé van. Csupa kertektől övezett uj ház, minden talpalatnyi helyen zöldség, gyümölcs, virág. A szorgosoknak — márpedig, mondja a sarkon az itt lakó, az újszegedi nép nagyon szorgalmas — valóságos kincsesbánya ez a föld; terméséből szép ház lesz, bútor, s autó is, mert kell a szállítóshoz. De az en emberem, akihez jöttem, szótlanabb, mint a földje. — Tizenhat éves koromtól ebben vagyok benne. Most ötvenkilenc éves vagyok. Arról meg minek beszéljen az ember, amit meggyűlölt. Dolgoztam nagygazdaságban, a magaméban is. Azt is megtanultam, jobb, ha az ember nem beszél sokat. Mit érdekelné az életem, küszködésem a többieket. Szépet úgy se tudok, nem is igen foglalkozom már kertészkedéssel. Na. isten áldja! S a kerékpár más útvonalra tolódik át. MUNKA ÉLET Nem mindenki mondja el szívesen, miért vergődik a több, a sok pénz után. Aztán köztük is vannak különbségek. Az őstermelők — így tartják — nem jó szemmel nézik, hogy a versenytársak, a munkájuk után otthon ügyeskedő, dolgozgató pedagógusok, munkások kiismerik ennek a földnek, a forintcsinálásnak a titkait. A földem — én vagyok — mondja a termelő. S némelyek: ha Mariska néni után Juliska néni is paprikát kezd termelni, akkor csak az árát rontják. Akit meg lehet szólaltatni, az szereti is a munkáját. A kertész — magában mosolyogva — meséli el, hogy beszélgetés közben miként leste el titkolózó komájától a krizantémkötés féltve őrzött titkát. A fodrász — futballmeccsek szerelmese — elárulja. hogy tévénézés közben, izgalom ide, izgalom oda, árgus szemekkel figyeli a nézőtéren felbukkanó érdekes frizurákat, A kereskedő pedig azt, hogy miért ragyognak a ládában a paradicsomok. hogy érdemes darabonként csillogóra törölni őket, vagy azt, miként tanulta meg hajdani főnökétől, hogy az áru papírját nem szabad kidobni, azon is meg lehet takarítani néhány forintot. Mert nemcsak új gépekre, az üzlet csinosítására kell a pénz, gondolni kell arra az időre is, amikor a megfeszített munkát nem bírja már annyira a derék, a kéz, a láb. S ami igaz, igaz: jó néliányan kacsingatnak oda, ahonnan jöttek — a nagyüzemre. vállalatra. A nyugdíjas állásra. Majd, ha a gyerek felnő, s kipróbálja: mire viheti apja örökében. Ha szerencsés keze van, ő is az irigyeltek közé tartozik majd. Veress Miklós Javult a bányászok egészségügyi ellátása A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége | keddi ülésén többek között megvizsgálta a szénbányászat dolgozóinak szociális és egészségügyi helyzetét, majd megvitatta az új kollektív szerződések megkötésének tapasztalatait. A szakszervezet megállapította, hogy az elmúlt tervidőszakban valamennyi bányavállalat sokat tett a dolgozók szociális és egészségügyi helyzetének javításáért. Az intézkedések, beruházások ellenére azonban az egyes banyákban eltérőek a körülmények és még a legjobb üzemekben is tapasztalhatók hiányosságok a szolgaitatások egy-egy ágában. A IV. ötéves terv időszakában az anyagi lehetőségekhez mérten tervezik űj fürdők, öltözők építését, az üdülők és gyermekintézmények hálózatának bővítését. Nógrádban például a nagybátonyi szénosztályozón és a gépüzemnél, Borsodban az edelényi l-es aknán, továbbá a Dorogi Szénbányászati Vállalathoz tartozó Annavölgyi feladóállomáson építenek uj fürdőt.