Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

SZERDA, 1971. JtLIUS 81. 7 Új sportstadion Győrött Huszonötezer ember befogadására alkalmas stadion építését kezdték meg Győrött. A Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat az eredeti tervnél korábban, már 1972-ben szeretné átadni a győri sportolóknak és szurkolóknak az új stadiont, amelyhez edzőpályák, kondicionáló termek, orvosi szobák és négyágyas pihenőszobák tartoznak. Most a világító testek tartópilléreit építik. Iskola életközeiben A vádoló pontok Befejeződtek a felvételi vizsgált és eldőlt, hogy kinélkinél mennyit értek az iskolából vitt pontok. A pontok, amelyekért a középiskola elejétől a végéig nehéz munka folyik. Sőt, mondhatom lassan már odajutunk — amióta a felsőfokú intézmények felvételi vizsgáin az iskolában szerzett osztályzatok pontértékével is mérik a jelentkezőt —, hogy elég sok gyermeknél csupán a pontokért folyik a harc, mintha a tudás csak másodrangú lenne. A hajdan szép értékű négyes osztályzat már elvesztette csillogó fényét, megszürkült, mert a maximális pontszámhoz az ötösök jelentik az utat. A szülők pedig — hamis illúziókban — eleve azt hiszik, hogy csak a 10 pontosok előtt nyílnak meg a kapuk, mások előtt bezárul a világ. Ezért tör ki a pánik a csaNHPI KISLEXIKON a keresztrejtvényről Nemrégiben rendezték meg Balassagyarmaton az első országos keresztrejtvényfejtő bajnokságot. Az egyéni versengesben szegedi rejtvényfejtő diadalmaskodott, a csapatversenyt a vendéglátók nyerték. # Virágkor? Magyarországon a keresztrejtvények divata közel fél évszázada terjedt el, s mostanában éli virágkorát. Az újságok többsége minden héten ellátja olvasóinak keresztrejtvényfejtő táborát egy vagy két fekete-fehér mintás, elmetornára alkalmat szolgáltató négyzettel. A népszerűséget jelzi az is, hogy a speciális, rejtvényekben gazdag lapok — Füles, Útitárs — kétszázezres példányszámokat érnek el. + Klubok? Két éve már, hogy egymás után alakulnak meg a rejtvényfejtők klubjai az ország különböző városaiban. A legismertebbek: a szekszárdi, pécsi s most már a szegedi és a balassagyarmati is. Az elmúlt év őszén alakult meg a szegedi rejtvény kedvelők klubja, amelynek a Juhász Gyula művelődési ház ad otthont A 30 klubtag hetente kétszer találkozik, kicseréli tapasztalatait vetélkedőket rendez. Az országos bajnokságot Ugyanis területi találkozók előzik meg, amelyekre készülni keli. # Reklám? Varinak rejtvények, amelyeknek elsődleges céljuk, hogy valamely vallalatra, intézményre, annak produkcióira hívják fel a figyelmet Ilyenek például a Lakáskultúra gyorsan megfejthető reklámkeresztrejtvényei. A keresztrejtvények nagyobb része azonban a művelődés szolgálatában áll: a sztereotipiák mellett számos új fogalommal gazdagítja a megfejtőket. Akik között most már „profik" is akadnak: szorgosan készülnek az augusztusban megrendezendő szekszárdi fej tvényf ejtő versenyre. Eltűnt levelek nyomában A hírek néha enyhén szólva mosolyogtatóak. Olvassuk, hogy Angliában vagy másutt előfordult egy-egy levél húsz vagy éppen ötven év múltán jutott cl a címzetthez. Az azonnali vélemény: micsoda rendetlenség lehet annál az idegen országbéli postánál? Aztán, ha tovább gondolja az ember, rájön, hogy ez ls csak a posta rendjét, kivételes szervezettségét bizonyítja. Hogy évtizedek múltán előkerül egy elkeveredett levél, azt is kézbesítik. Nem sajnálva a fáradságot a senki által már nem várt levélre, a címzett félkutatására. Nincs is semimi baj addig, amíg nálunk, velünk ls elő nem fordul az ilyesmi. Az, hogy egy-egy levelet nem kapunk meg, vagy hiába adunk fel, nem jut el a címzetthez. Márpedig az utóbbi időben elhangzott néhány Ilyen panasz. Igaz, ha a havi félmilliós szegedi postaforgalmat vesszük alapul, számuk nem sok, még ezreiékiben is nehéz lenne kifejezni. De hát a levél mindenképpen fontos dolog, nem szabadna elkallódnia. Vajon hogyan fordulhat elő ilyesmi? Annabring Sándor — az 1- még több kellemetlenséget es postahivatal vezetőhelyet- okoz a feladónak és címtese — információja szerint zettnek egyaránt. Jó lenne lehetőség sok helyen van tenni valamit. A hiba nem arra, hogy egy levél elkal- a postai szervezésben van. lódjon. Lehetőség van rá, de Az bevált, ezt bizonyltja eshetőség szinte semmi, évente sok millió tény: kézMert a levél útját a feladó- besített levél. A hiba valótól a címzettig rendkívül színűleg egy-két emberben precízen, aprólékosan szer- van. Olyanokban, akik a vezett és ellenőrzött appará- postát nem tekintik hivatátus kíséri. Előfordulhat vi- suknak. Nagyon kevés Ilyen szont, hogy tévesen irányi- ember dolgozik ott, marad tanak, máshová küldenek meg hosszabb ideig olyan egy levelet a sok-sok ezer kö- kevés bérért. De a vándorzül. Például becsúszik egy madarak, pár nap, vagy nyitott nyomtatványba. Ez egy-két hónap után odábbazonban csak késedelmet állnak, látva a kis fizetést okoz, a küldemény előkerül, és a szigorú fegyelmet. Okét Az is megtörténhet, hogy nem köti a szakma, a hivakét levél összeragad, a kéz- tás becsülete és könnyen besítő összefogja máséval és rossz fényt vethetnek becsürossz helyre dobja be. Az letesen dolgozó társaikra. .Jó ilyen levél, ha csak új és lenne valahogy segíteni ezen jogosulatlan tulajdonosa a helyzeten, hogy a posta ne vissza nem juttatja, eltűnik, csak küldemények milliós Am »y«füre . Példa még tömegének lelkiismeretes kealig akadt. Az viszont sajnos ,, ? , . . , már előfordult, hogy a kéz- élésével, hanem minden besítő követett el visszaélést, egyes levél gondos kézlbesíMert olyan kevés a fizeté- tésével méltó lehessen ha"rSdi^XKoTS bányaihoz és - úgy érzi Az eltűnt levelek aránya az ember — sokszor meltata posta forgalmához viszo- lanul alábecsült fontosságányítva ki sem fejezhető, hoz. Ilyen esetek azonban előfordulnak és ez sok gondot és Sz. I. iádban egy-egy négyes osztályzat láttán, romlik meg a kapcsolat a szülő és pedagógus között a gyengébb osztályzat miatt, s kap idegbajt a négyestől való rettegésben az agyonhajszolt gyerek. Pedig hát minden pontszám annyit ér, amennyi tudás van mögötte! Állítom én is, hogy a pontszám értéke jó ha mamagas —, de ez mégsem a minden. Az idei felvételiken is számtalanszor kiderült, hogy a gyermek sorsát elsődlegesen nem az iskolából vitt pontszáma dönti el, hanem tárgyi felkészültsége, tudása. Most is találkoztunk olyan esetekkel, hogy hozta ugyan a tanuló a 19 pontot az iskolából, de mivel mindkét írásbelije nullásra sikerült, már nem vehetett részt a szóbeli vizsgán. Az a jórendű viszont, aki mind az írásbelin, mind a szóbeli vizsgán állta a sarat — bejutott. A vitt nagy pontszám tehát nem jelent felvételt. Elég két gyenge dolgozat ahhoz, hogy a 10 pont értéke erősen labilissá véljék. S hogy mindezek ellenére évről évre nehéz helyzetben van minden tanár, ha osztályoznia kell, annak oka az is, hogy a szülők csak az érem egyik oldalát látják. Azt az oldalát, hogyha nagyobb a pontszám, akkor nagyobb a felvételi lehetőség S amikor ezt számolják, nem is gondolnak arra, hogy nincs annál kényelmetlenebb dolog, mint az, ha a felvételi vizsgán nem tud a gyerek. Jó lenne odaültetni jó néhány szülőt ilyenkor a felvételi bizottságba, hogy hadd élje át mindegyik azt a kínos szituációt, amikor a kiverekedett jeles vagy jó iskolai osztályzat mellett nullás dolgozat éktelenkedik az írásbeli borítékjain. Bátran állítom, hogy nincs ennél kényelmetlenebb dolog a világon. Gsak látni kellene a szülőnek is ilyenkor a vizsgabizottság arcát. Mindent leolvashatna róla. (Ugyanis: ők is átlátnak a szitán). Biztosra veszem, jobban meggondolnák, hogy a jegyekért „vívott" harcban kínos helyzetbe sodorják a tanárt és az Iskolát. Még akkor is, ha a vártnál nehezebbek az írásbeli példák. Mert annyira azért azok sem nehezek, hogy egy jelesen végzett tanuló nem oldhatná meg azokat legalább közepesre, vagy a végső esetben elégségesre. Hallottam már így nyilatkozni szülőt: „Azért nem vették fel a gyermekem, mert az Iskola kevés pontot adott. Hét pontot szerzett a felvételin, ha tízet hozott volna, akkor már 17 ponttal lenne esélye. De mivel csak hetet hozott, 14 ponttal nem sokra megy..." A számok azonban itt arra utalnak, hogy az iskola értékelése reális volt. Csak akkor lenne helye a méltatlankodásnak, ha a tanuló az egyetemi felvételin 10 pontot szerez, és az iskolából csak hetet hoz. De így az iskolát okolni — csak lelkiismeretet nyugtató — önámítás. Mert gondoljanak a szülők arra is, hogyha egy tanár osztályzatában sok a jeles, de évről évre gyenge a felvételi eredménye a tanulóinak, akkor nemcsak hogy igen kellemetlen kép alakul ki róla, hanem fegyelmi eset is válhat belőle. Ezért kell a tanárnak is tőle telhetően a 10 „pont adása" helyett, reálisan osztályoznia. A felvételi vizsgák vezetőinek jelentései és a felvételi eredmények alapján ielvonhatják majd a tanulságokat az iskolák, fanárok és az igazgatók egyaránt. De ezt kell tenni azoknak a fiataloknak ls, akik előtt most nem nyílnak meg a kapuk. Egy év nem a világ. Számtalan eset igazolja, hogy gondos és precíz felkészülés után az elkövetkező évben sikerül olyan eredményt elérni, mely elegendő a felvételhez. Szorgalom kell csupán és kitartó akarat Ha valaki hivatást és tehetséget érez egy pálya iránt akkor ne adja fel a harcot Most sem, ós később sem. S ha valahol munkát vállal, akkor még évek múltán is számtalan lehetőség nyílik arra, hogy beiratkozzék az egyetemre a levelező tagozatra. Lehetőség tehát van bőven, ezért elkeseredésre nincs nagy ok. Azonban, ha valaki úgy érzi, hogy a felállított követelményszinttel jövőre sem tud megbirkózni, akkor jobb feladni az álmokat és reálisan megkeresni azonnal a megfelelő életpályát . _ Bánfalvi József Lázár Ervin Zuhanórepülés — Untam.:: ennyi az egész — mondta Bírónak, de akkor már megint a lányt nézte, s mint aki az előbbi témát véglegesen befejezte. így szólt: — Szemez a picike. Az előbbi hangulat akkor már rég elillant, alattomos, bár alig érzékelhető feszültség lengett körülöttük. — Kikezdesz vele, mi? — kérdezte Bíró. — Naná, majd hagyom elröppenni az angyalkát! Bíró szomorúan nevetett — Ez visz téged a sírba. — Micsoda? — Ezek a hülye nőügyek. — Elmondhatom, hogy a legszebb halálnemet választottam. Bíró legyintett és odaszólt a kislánynak, hozzon még két gint. Mikor a tálcát az asztalra rakta, Csapó ránézett és így szólt: — Tudja mit!? Most meghódítom magát. A lány elpirult, nem tudott hirtelen mit mondani zavarában, s Csapó azonnyomban beszélni kezdett, Ismerte már a nőket, ha nem tudnak azonnal visszavágni, játszák a sértődöttet, mert így mégis csak ők győztek. Nem sokára már a pultnál állt Csapó, rákönyökölt, beszélt a lánynak. Bíró némi kárörömmel figyelte — eleinte a lány semmibe sem vette Csapót —, bár az is látszott rajta, hogy azért Rajnálné, ha most ez a férfi elmenne. Aztán egyszer csak elmosolyodott. És elmosolyodott erre Bíró is — micsoda dumája van, gondolta némi büszkeséggel. Fél óra múlva a lány már belemelegedett, az asztaloktól többször is oda kellett szólni egy-egy megrendelésért, mert inkább Csapóra figyelt, mint a vendégekre. Később Csapó lopva meg is simogatta a lányt, Bíró már szedelőzködni kezdett, őrá már itt úgysem lesz szükség, amikor megérkezett a jávorbajuszos egy társasággal. A jávorbajuszos mindjárt le is állt a lánnyal trécselni, mindannyian nagyon otthonosan viselkedtek. Az újonnan jött néhányszor szigorúan Csapóra nézett, hogy most már eltűnhetne onnan. Bíró visszaült a helyére. Tudta, hogy Csapónak esze ágában sincs eltűnni. Továbbra ls ott állt a pult előtt, s talán azért: lássa ez a hülye jávorbajuszos, hogy 6 már nyeregben van, átnyúlt a pulton és megsimogatta a lány arcát. A lány azonban nem úgy fogadta ezt a közeledést, ahogy az előzményekből várni lehetett volna. Némi kis műfelháborodassal (nagyon rosszul állt neki, közönséges lett tőle), elkiabálta magát: — Mit képzel?! A jávorbajuszos azonnal odaugrott Csapóhoz, elrántotta a pulttól. — Na, most már hordd el magad, kispofám! — sziszegte. A presszóben csend lett, Bíró feszülő izmokkal ült a helyén. — Szólt valaki? — kérdezte nagy nyugalommal Csapó, szemlelen tekintettel, sértően fölényesen rámosolygott a jávorbajuszosra és hozzátette: — Uram, valami piszok van az orra alatt. Villámgyors volt a jávorbajuszos, ezt meg kell adni. Csapó óriási pofont kapott. Azonnal visszaütött, cseppet sem ijedt meg, az ütéstől a másik beesett a székek közé. A lányok sikongtak, féktelen hangzavar keletkezett, a jávorbajuszos barátai nekiestek Csapónak. Bíró közéjük ugrott, de nem tudta megakadályozni a verekedést, kapott ő ls egy ütést a vállára, gondolkodás nélkül visszaütött. Derekasan verekedtek — a preszszóslány kapkodta le a szódásüvegeket a pultról, nehogy valakinek a kezeügyébe akadjanak —, de a túlerő egyre hátrább szorította őket az ablak felé. Bíró egy székkel hadonászott, ettől a többiek hátrahőköltek. — Nyomás ki az ablakon — mondta Csapónak. Az ablakon át léptek meg, a keményre döngölt l'öldű udvaron még futottak utánuk, de amikor átdobták magukat a kerítésen, az üldözők elmaradtak — talán nem volt merszük utánuk ugrani a homályba. A kertek alatt ballagtak, tekergő, vékony kis gyalogúton, elöl Biró, utána Csapó. — Ne haragudj, öregem — mondta Csapó, de a másik nem is engedte befejezni. — Ugyan, egy kis mozgás sohasem árt — nevetett —, az a dagadt állat jól eltalálta a torkomat. Kis Ideig csend volt, aztán Csapó megkérdezte: Torkon vágott? — Ja — mondta kurtán, de egyáltalán nem rosszkedvűen Bíró. — Mindig valami szarba keverlek — morogta Csapó. Biró megállt, megfordult. — Engem? — kérdezte komolyan. — Engem ugyan nem. Verekedtem egyet és kész. De magadat, öregem, magadat. Csapó nem válaszolt, némán álltak egymással szemben. — Véres a homlokod — mondta Bíró. Csapó elővette a zsebkendőjét, törölgette a homlokát. — Nem ott — mondta a mésik. — Add ide! Kivette a zsebkendőt Csapó kezéből és letörölgette a homlokát. Az elveszett pilóták másnap délre értek vissza a bázisra, öt perc múlva már látták a gépek felé futó segédszemélyzetet és abba is hagyták a vitát. Látszólag nem volt komoly nézeteltérés, és az előző napi verekedés árnyéka sem vetődött rá. Csupán a repülés miatt dorgálta Bíró Csapót. Ahogy fölszálltak a szőlős! repülőtérről — Bíró úgy képzelte, hogy természetszerűen kötelékben repülnek — Csapó azonnal emelni kezdte a gépét, jóval a megengedett kétszáz méteres magassag fölé. Mikor magasságot nyert, ejtette a gépet, így nagyon fölgyorsult, megelőzte Bíró gépét, egy darabig simán repült, aztán Bíró mögé kanyarodolt s újból kezdte az egészet. Játszott. — Mi a fenének csinálod ezt! — mondta dühösen Bíró, amikor a bázison kiszálltak. — Ne hülyéskedj — mondta a másik elkedvetlenedve. Ügy érezte, hiába minden szó. Csapónál érzéketlen falba ütközött. — Nem hülyéskedek — válaszolta Csapó. Elkomolyodott, olyan arcot vágott, mint aki nagyon sajnálja a társát, amiért kellemetlenséget okozott neki. Bíró megvonta a vállát, elhallgatott, s mert megjöttek a többiek — Huszár, Pálinkás meg Kocsis — vidáman beszélgetve Indultak a puszta felé. (Folytatjuk!