Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

VASÁRNAP, 1971. JÜLIUS 18. 9 TELEFON ÉS TÁVBESZÉLŐ Sztankó Judit Feküdtem a díványon és ciga­rettáztam. Fentről ütemes kopo­gás hallatszott. Nem értem, miért nem lehet azt felfogni, hogy az 6 padlójuk az én mennyezetem másik oldala? Kopognak a pad­lójukon, ugyanakkor döngetik a mennyezetemet Idegesítől Ne­kem is kopognom kell, különben még azt találják gondolni, hogy megijedtem tőlük. Fogtam a partvist és megzör­gettem fölöttem a falat. A vá­lasz néhány fonnál erősebben visszhangzott Fent dühösen népi táncba kezdtek. Én sem maradtam adós. A mennyezeten nem tudtam tán­colni, viszont cserébe felütöttem a Filozófiai Kislexikont fel­másztam a szekrény tetejére és elszavaltam a jelenségek egyete­mes kapcsolatáról szóló cikkelyt Fentről — szomszédaim műkö­désének eredményeképpen — hosszan csörgésbe kezdett egy vekker. Nem maradt más hátra, mint bekapcsolni a „Neva" márkájú villanyborotvámat s a partvis se­gítségével a plafon közelébe tol­ni. Fölöttem a válaszrendszabály foganatosítása céljából hosszas futkosás kezdődött Végül fel­hangzott a csúfolódó „Csend hó­nol a rogozsi városkapu fö­lött..." E lemez után én is át­tértem a lírára. Tudomásukra hoztam, hogy „Alusznak a sötét dombok...", remegnek a falak. A rövid lírai Intermezzo után szomszédaim fémedény-gurigózó attrakciója következett Fegyvertársra leltem a teljes erejéből dolgozó, csillárra akasz­tott porszívómban. Fölöttem rá­kezdtek a volgai hajóvontatók dalára. Két szólamban! Én meg teljes hangerőre kapcsoltam a rádiót Fent ugatni kezdett egy ku­tya. Nekem nincs kutyám, ma­gamnak kellett ugatnom. Na­gyobb expresszivitással csinálhat­tam mint a szomszédok kutyája, mert őt hamarosan kizárták az előadásból, mint olyan szereplőt, aki a rábízott feladattal nem tud megbirkózni. Kis csönd következett. Álltam a szekrényen, fülemeta mennyezethez szorítva. Hirtelen dobhártyarepesztő berregés — s én áldozatként buktam alá a szekrényről. Üzembe lépett a motorbicikli, A hárfázó Rohangálni kezdtem a szobá­ban. Ott már semmi megfelelő nem akadt a kezem ügyébe! Ek­kor magnetofonommal leszalad­tam a legközelebbi építkezésre. Szalagra vettem a cölöpverést kí­sérő zörejeket. Szomszédaim erre nem számí­tottak. Motorjuk berregése lant­szóvá szelídült a modern ipar le­hengerlő nagyzenekara mellett. Hamarosan kapituláltak: abla­kom előtt meglengették a fehér törülközőt. Fordította: BALGA ATTILA Dorogi Imre A MINTA­VAROS A szovjet nép becsületbeli ügyének tekinti, hogy Moszkva kommunista mintavárossá váljék. Az elmúlt öt évben Moszkvában 800 ezer összkomfortos lakás épült és az elkövetkezendő tervidő­szakban általában 11—15 emele­tes, a főútvonalakon még ennél is magasabb lakóházak épülnek. Moszkva mintaváros abban a tekintetben is, hogy parkban, fá­ban a világ egyik leggazdagabb városa. Területének egynegyede pázsitos, vagy virágokkal beülte­tett. A várost az erdők zöld öve­zete veszi körül. Az új ötéves terv időszakában a moszkvai parkok és virágos terek területe eléri a 750 hektárt. A legutóbbi népszámlálás ada­tai szerint Moszkva lakosainak száma meghaladja a hétmilliót. A lakosság legközkedveltebb vá­rosi közlekedési eszköze a metró, amely naponta négy és fél millió utast szállít. A vonalak hossza jelenleg 140 kilométer, amely 1975-re további 40 kilométerrel növekszik. Folytatják a nagy­köt utak további építését is, ezek a gyors közlekedés érdekében el­kerülik a városközpontot. A te­heráru-forgalom gyorsítására Moszkva körül 554 kilométer hosszú vasúti körforgalmi utat építenek ki. SZOKNYA A TENGEREN A nőíesedés megindult a len­gyel tengerészetben is, pedig ez, a közhit szerint, férfinak való foglalkozási ág. Danuta Walas­Kobylinskának. a nemrégiben még egyetlen női tengerészkapi­tánynak ma már több kolléganője van. A Bieszczady tengerjáró ha­jón vele együtt szolgál Krystyna Tkaczyk. A Kopalnia Wieczorek hajó gazdasági tisztje szintén nő. Lengyel nők dolgoznak a Ko­palnia Marcel, a Pstrowski", a Malbork és a Kopalnia Szczyg­lowice nevű hajókon ls. A len­gyel tengeri flotta hajóin jelenleg 8 kapitánynő teljesít szolgálatot. A Swinoujscie és a svéd Ystad között közlekedő két komphajón a legénységnek több mint egy­negyede nó. De megjelent a szoknya az er­dőben is: Cecylia Dudzik asszony már 16 éve erdészkedik. Az erdő kellős közepén lakik férjével és két kislányával. Az erdészeti téchnikumot 1954-ben végezte el, s azonnal Lipnicában kapott er­dészi állást. Nem titkolja, hogy kezdetben nem volt Irigylésre méltó a helyzete. Sokan gúnyo­san kommentálták, hogy „szok­nyás" kezébe került az „erdei gyeplő". Cecylia asszony azonban átvészelte a kritikus időt, s ma már köztiszteletnek örvendő szak­ember. Amikor Bell bemutatta talál­mányát, még nevettek rajta. A Forsyte család népszerű soroza­tában a cirádás készüléket még a baba szoknyája alóli rejtekből, vagy kis szekrénykéből halászta elő a tulajdonos. Aztán a fekete­sima műanyagszerkezet már he­lyet kapót a szoba sarkában, az előszobában. Kissé még dugva. Végül megjelentek a piros, fehér, zöld, csontszínű és ki tudja mi­lyen könnyű készülékek, színben már a bútorhoz választják őket. Távbeszélő. Így akarták fna­gyarul nevezni egy igazából soha meg nem honosodott, bár való­ban magyar szóval. Lényege sze­rint eszköz, amellyel távolban lé­vő Ismerősökkel, barátokkal vagy üzletfelekkel beszélhetünk. Gyorsan és könnyen, egyszerű­en. Ma már divat is, és egyre fontosabb a szerepe, mint eszköz­nek. És egyre nehezebb — egye­lőre — eszközül használni. Mert ki ne ismerné a bosszúságot: nincs vonal, nem kapcsol a köz­pont és így tovább. Vagy éppen azt a dühöt, hogy kellene a tele­fon, és nincs. Nem kap a kérvé­nyező. Nincs kapacitás. Előfizetés búzával Hogy mikor kezdődött Szege­den? Régesrég. Még az 1800-as évek második felében. Egy vál­lalkozó működtetett akkoriban egy 48 állomással rendelkező ké­zi kapcsolású központot. Havonta egy mázsa búza volt az előfizetés díja. Aztán, 1893-ban a posta ke­zelésébe került a telefon, és az előfizetők száma mostanra 5 ezer­re emelkedett. Nagy szám és mégsem az. Erről tanúskodnak az igénylések számai, melyekre a válasz mindig ugyan­az: a Jelenlegi központ kapacitása nem teszi lehetővé újabb állomá­sok bekapcsolását. A jelentkezők csak az új központ elkészülte után kaphatnak készüléket. Ez alól kivételt csak közérdekből tesz a posta, ha például orvos, vagy új vállalat kér vonalat, te­lefont És egyre többen kérnek. Válla­latok és magánosok is. A mostani központot többször is bővítették már, mire az 5 ezres számot el­érte. Tovább már nem lehet fej­leszteni. Mostani helyén a köz­pontot befogadó helyiségek nem bővíthetőek. Rotary és Crossbar Üj központot kell tehát építeni. Hiszen a régi már kinőtte épüle­teit. És nemcsak a helyét, idejét Árvíz is múlta már. Fogó rendszerű — ezt Jelzi elnevezése, a Rotary — a kopás miatt sokba kerül üze­meltetése, Javítása, és üzembiz­tonsága sem a legjobb. Ezért gyártását és fejlesztését hamaro­san megszüntetik. A jövö Ma­gyarországon a Crossbaré, a svéd szabadalom alapján a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban készid tett új rendszerű központé. Ez már nem forgó, hanem kereszt­rudas rendszer. Kopása gyakorla­tilag elhanyagolható, üzembizton­sága sokkal jobb, mint elődjéé. Az elv magyar Üj rendszer? No, nem is olyaa új. Hiszen a Puskás-féle kézi­kapcsolású központ elvén műkö­dik, csak éppen jóval bonyolul­tabban elődjénéL Az új központ induló kapaci­tása 10 ezer állomás lesz, összes befogadóképessége szükség esetén 23 ezerre emelhető. Ez előrelát­hatólag még a századforduló Ide­jén ls elegendő lesz, az akkorra mintegy 200 ezer lélekszámú város ellátására. Mikorra? Az időpont az építőkön múlik. Rajtuk a város, vagy legalábbis a telefonra várakozók szeme. Mégpedig elsősorban a DÉLÉP­en. A Postaigazgatóságnak ugyan­is még nem sikerült megkötnie a kiviteli szerződést. Hogyan? Hiszen az építkezés megkezdő­dött. Igen, az alapozás, mellyel az alvállalkozó, a Budapesti Víz­építő Vállalat dicséretre méltó módon határidő előtt elkészült. A DÉLÉP-pel ebben a hónapban kell megszületnie a szerződésnek. A posta csak azután tárgyalhat a BHG-val, a központ berende­zéseinek gyártásáról. A posta előzetes tervei szerint 1973-ban kezdenék a berendezések szerelé­sét, és 1974-ben fejeznék be a munkát. Eszerint a jöven­dő telefontulajdonosoknak még várniuk kell néhány esztendőt Várni, mindig csak várni! Való­ban, sokan kénytelenek ezt tenni, de valószínűleg megéri. Nemcsak a várományosoknak, hanem a mostani telefontulajdonosoknak is. Például megszűnik a dühön­gés, a félórás várakozás a vona­lakra. És a táwalasztas. Két perc Sokszor emlegettük már. Csak­hát feltételek híján eddig szó sem lehetett róla. Így aztán csak kül­földön járt ismerőseink meséjé­ből irigyelhettük azt a genfi la­kost ak' két perc alatt hívott föl egy philadelphiai lakást. Svájc­ból Amerikát De hát ilyesminek csak akkor van értelme, akkor gazdaságos, ha száz hívásból csak egy eredménytelen. Vagyis ha a helyi központoknak nagy a ka­pacitása. és a helyközi (városo­kat összekötő) áramkörök száma is többszöröse a mostaninak. Ma még nincs mit tenni, egy pesti hívás jó, ha két-harom óra alatt sikerül. 1974-ben azonban Szeged és Hódmezővásárhely között már lesz táwáiasztás. Vagyis a sze­gedi lakásból minden további nélkül kapcsolja az automata a vásárhelyi lakást vagy hivatalt. Ennek természetesen elsőrendű feltétele, hogy Vásárhelyen is el­készüljön az automata központ, melyet jövőre álk'tanak munká­ba. A telefon évtizede lesz tehát a mostani. Sok-sok millió forint árán magint egy kicsit kényel­mesebb, könnyebb lesz a mun­kánk. életünk. Aki akar, hozzá­juthat a készülékhez. Vita és várakozás helyett elegendő lesz tárcsázni a többi várost. Talán még majd joggal nevezhetjük akár távbeszélőnek ls a telefont. _ _ Szávgy laty.&Q Á E. Poljanszkij KAPITULÁCIÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom