Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

viáaOBMP, tm. jtfcros Bégen zengette meg a tapsnak ilyen sok és erős hullámverése a Dóm téri tribün hangszóróit, minit pénteken éjjel; régen örvendezett így együtt néző és szereplő, mint most, a Magyar Állami Népi Együttes majd másnapba nyúló bemutatkozásán... Lepergett egy szám, öszszeverődtek a tenyerek; lepergett a másik, meg hangosabban csattogott a sok kéz. És ez így ment programpontról programpontra, s csak a hosszú műsor lazább perceiben volt érezhető egy kis figyelemszétszóród ás. Nem először — és reméljük. nem is utoljára — láttuk Szegeden a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas címen összeállított jubileumi műsorát „Kritikát" írni róla — lehetetlenség. Üjabb színrevitelén legfeljebb ha elmélázhatunk, okait keresve az illendő jelzőkkel aligha minősíthető összeállítás sikerének. Miért olyan tiszta fényű és java részeiben oly pompásan illeszkedő színpadi füzér ez? Egyrészt azért, mert a két évtizedes művészcsoport vezetői valóban a legsikeresebb számokat sorolták egymás után, másrészt pedig azért, mert a régi legendás féllépések szépségét idézi fel, ismétli meg a mostani megvalósítás. Lányok tánca az Első szerelemből Hogy a jó régen meghonosított szellemet a mindig változó lelkekben így tudja tovább éltetni! Az idő múlik, az együttes hite, folklórszeretete, technikai tudása azonban — az említett kisebb hullámvölgy ellenére — a kemény munkával megteremtett régi jó színvonalon maradt A Szegedi Szabadtéri Játékokra ismét elhozott Ecseri lakodalmas egyes számairól bővebben szólni, a bennük nyújtott táncos, énekes, zenés teljesítményt a szokásos módon „értékelni", mint mondottuk, értelmetlen volna. Legfeljebb „lereagálásként" írjuk még ide, hogy többek között a Kállai kettőssel, a Botos pásztortánccal, a Széki muzsikával, a Soproni képekkel, az Első szerelemmel, a Magyarországi cigánytánco'kkal és persze magával az Ecseri lakodalmassal gyönyörködtette az együttes a közöséget. Azt viszont feltétlenül meg kell említeni, hogy a színpadi szépség megidézése ilyen tömegben bizony fárasztó. A műsor este nyolc óra tájban kezdődött, és éjfélfelé járt, amikor a műsorzáró lámpasor végre kigyulladt. Három ekkora műsorblokk két szünettel bizony túl sok! Jobb lett volna összevonni a programot, s egy „pihenő" közbeiktatásával sebesebben lepergetni. Mindezt egyébként már az eljövendő évekre gondolva is mondjuk, hiszen Szeged nagy pódiuma mindig barátságos otthona volt a Magyar Állami Népi Együttesnek, s azt szeretnénk, ha ugvanilven szén, de azért valamivel ökonomikusabb műsorral látogatna el ide legközelebb a világjáró művészcsoport. Akácz László Pénteken ismét a Borisz Godunov Az Ecseri lakodalmas mai, vasárnapi előadása után hétfőn új darab próbái kezdődnek a dóm előtti színpadon. Horváth Zoltán rendező és Farkas Ferenc zeneszerző irányításával megkezdődnek a Csínom Palkó helyszíni próbái. A legközelebbi előadásra pénteken kerül sor: a szabadtéri játékok együttese Szinetár Miklós rendező rendezésében és Vaszy Viktor vezényletével Muszorgszkij hatalmas zenedrámáját, a Borisz Godunovot mutatja be. Az opera címszerepét az európai hírű bolgár művész, Nikola Gyuszelev énekli. Jobb oldali képünkön a kiváló művész Borisz szerepében az opera első felvonásának fináléjában, a koronázási jelenetben. A nagyravágyó vajdalány Karikó Teréz, a szegedi opera Liszt-díjas művésznője a szabadtéri operaelőadások előkészületeinek törzsközönsége előtt arról ismert, hogy a próbákat is teljes hanggal „meri" végig énekelni. Két esztendővel ezelőtt a Carmeniben Micaelaként aratott zajos sikert a dóm előtt. Az idei Borisz Godunov-beli szerepében is otthon érzi magát. — A szandramiri vajda nagyravágyó lányának szerepe eddigi pályám legnagyobb sikerére a Nabucco Abigailjére emlékeztet. Azóta szinte minden operai nőalakot „magamra próbáltam", voltam naiv lányka, önfeláldozó vagy épp megtévedt aszszony, majd szelíden a halál elé siető nőalak, leginkább azonban a kemény nagyratörő hősnőkhöz vontuk, és akár csak ezért az egy pillanatért érdemes vállalnom őket. De bűneikért is, hisz a színpadon minden izgalmas és szép lehet, ami az emberről szól. Persze Marina, aki most vagyok, nem válik tragikus hősnővé. Erre az opera dramaturgiája miatt „nincs ideje". Én azonban már Shakespeare és Verdi hősnőjére, Machbethre gondolok, akit majd Menyasszony, vőlegény. Varga Erzsébet: a Cigánytánc szólistája Berki László: a zenekar vezető prímása Békás János rajzai Folytassuk talán ez utóbbival, s mondjuk ki: újra felívelőben van, újra a régi önmagát adja a Magyar Állami Népi Együttes. Míg két évvel ezelőtt a régi nagy táncosok kiöregedésén búslakodtunk, addig most azt kell mondani, hogy beérőben van a megfáradtakhoz méltó utánpótlás. Beérőben, s ami nagyon jó: nemcsak tánctudásukat tekintve, de táncszeretetük szerint is. Látta volna csak a nézőteret betöltő sokezres publikum, ahogy egy-egy szám után a siker fényével az arcukon a díszletfalak mögé szaladtak a piros csizmás lányok, a fekete csizmás legények! Látta volna csak a sokezres publikum, ahogy a búcsúzófélben lévő, másfél évtizede színpadot járó „vezértáncos" vállát szorongatja, homlokát törli, s persze kezét rázza a nála jóval fiatalabb kezdőnek. És ez a csodálatos ebben a Rábai Miklós vezette együttesben, hogy mindig és piimdig meg tud így újulni. A lakodalom olyan dolog minden ember életében, mely általában nem ismételhető meg tetszés szerint. Féltucatnyi újrázás például már ritka dolog. Persze vannak kivételek. Incze Péter és Nagy Erzsébet még a kétszázötvenedikre is lelkesen készül. Ez nem is csoda, hisz mindketten a Magyar Állami Népi Együttes táncosai, lakodalmuk pedig „csupán" színpadi proJ dukció. Ók ugyanis az Ecseri lakodalmas című műsor lakodalmas jelenetének menyasszonya, illetve vőlegénye. — Idestova már négy esztendeje vagyok menyaszszony, persze csak a színpadon — mondja Nagy Erzsébet. — Tíz esztendeje vagyok az együttes tagja. 1967-ben kaptam meg ezt a szerepet. Akkori partnerem, Tarti László 18 évig volt vőlegény, s ezalatt 9 menyaszonyt „fogyasztott el". Én voltam közöttük az utolsó. De megvan már a tizedik is, tavaly ugyanis kisfiam született. Ö most a nagymamánál van, én pedig ismét menyasszony lettem. A lakodalomba úgy látszik nem lehet belefásulni. Mindig ez a szerep volt a vágyam, szinte gyermekkoromtól fogva, mióta csak népi táncosnak készültem. Sohasem mertem annak idején arra gondolni, hogy egyszer megkaphatom. Annak ellenére, hogy immár családanya vagyok, mindig újra élem. — Három éve táncolom, játszom a lakodalmas vőlegényét — mondja Incze Péter. — Egyébként tősgyökeres budapesti vagyok. Annak idején műszerésznek készültem. A Bihari Jánosegyüttesben szerettem meg a népi táncot, innen kerültem mintegy tíz esztendeje a Magyar Állami Népi' Együttesbe. 1968-ban „vettem át" zódorn. Jellemük bonyolul- „odabenn", a szegedi színtabb, sorsuk is drámaibb, házban próbálok eljátszaniNagy bűneik vannak, s ezek énekelni a következő színrévén mindenki másnál in- házi szezonban. Addig azonkább magukban hordozzák ban még meg kell birkózvégzetüket. Nagy életet akar- nom a szabadtéri színház ha• „ - ^ ,, .... t-i j i i. , . nak, így aztán kudarcuk sem talmas terével. Néha bia vőlegenyt Tarti Jozsefto lakddal°m volt: szűkebb lehet ^e, elmúlás. Bu- zony az az érzésem, mintha Azóta volt lakodalmam' családi-barati korben lezaj- kásuk piUanatában azonban a világűrben énekelnék. Angliaban, Olaszorszagban lott „csöndes' ünnep egy megmutatkozik embervol- Cs. F. es persze idehaza, összesen varosligeti kisvendéglőben. mintegy kétszázötven. Az el- Pedig feleségem is népi tán- ső néhány után aztán „ko- eevüttes taeia Színmolyra fordult a dolog": a cos' az egyuues tagja' bzln MMiMWEaWMBHaMPBMBH^IgS''WffClí színpadon kívül is vőlegény Padon szeretek újra és újra ^^•^•^^••^^•H^VIIB^B^^^BHmi^ba lettem. A miénk — beval- vőlegény lenni. lom — eléggé „stílustalan" Cs. F. Karikó Teréz az opera második felvonásában Siflis József felvételei Ma, vásárost* este Ismét a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című jubileum] műsora kerül a doni-előtti jzinpadra. Képünkön: jelenet * nyitótáncból, a Kállai kettősből. Ecseri lakodalmas