Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

S2ERDA. 19T1. JÚLIUS 21. 3 Mi lesz veled, láda gyár? öt esztendeje keresi he­lyét — s jövendő boldogu­lását — az egyik szegedi kisüzem, a ládagyár. A 104 éves telep sorsa sehogyan sem akar megnyugtatóan rendeződni, legalábbis 210 hűséges munkása és vezető­je szerint nem. A gyárat a városrendezési tervekben ré­gen kitelepítésre ítélték, a költözést azonban még nem hajtották végre. A gépek, az emberek ma is ott dolgoz­nak ... Gyárszeretetből Igen, az üzem ma is dol­gozik. bár állagára — az épületeire és gépeire — jó néhány év óta éppen csak annyit költenek, hogy ne dőljenek össze. Érthetően, hisz mindenki a kitelepitest, a rekonstrukciót várta, a re­git nem kívánták nagyobb összegekkel fejleszteni, ami­kor úgyis elhagyják. A gyenge körülmények miatt csak a leghűségesebbek ma­radtak, az a 210 ember, aki­hez hozzánőtt ez a munka. Mert az bőven akad: a meg­rendelők nem vesznek tudo­mást a gvár öregedéséről. Az icién 58,5 millió forint ériéket termel a ládagyár. Nemrég az iparágban úgy hírlett, nincs szükség a fa alapanyagú csomagolóesz­közökre. ládákra. A gyárat ezért nemcsak kitelepítik, hanem visszafejlesztik. S mintha ez a hiedelem járt volna a sorsalakítók fe­jében: hat év alatt nem tudtak előnyös, a munkás ­gárda és a gyár érdekeit egyaránt szolgáló tervet ki­dolgozni. Pedig nem keve­sebb, mint 5 elképzelés szü­letett. Komlósi Sándor, a Délmagyarországi Erdő es Faleldolgozó Gazdaság (1970­lol a ládagvár anyavállala­ta) igazgatóhelyettese ezeket így sorolta fel: 1. Szőregen új, korszerű üzemet építe­nek a ládagyár részére. 2. Mivel az igények csökken­nek. a lemezgyárban kiseob kapacitással dolgoztatják. 3. A iádagvár és a szegedi fű­részüzem (a régi Lippai fa­telep> a lemezgyár telepére költözik. 4. A ládagyár egyik része Szóregen, másik rés/e a lemezgyárban — ketté­osztva (!) — kap helyet. 5. Változatlan kapacitással a lemezgyár Budapesti úti te­lepén építik fel az új láda­üzemet. Jelenleg ez az utób­bi álláspont a „hivatalos', a OEFÁG vezetője úgy dön­tött, hogy ezt az elképzelést hsjtja végre a közeljövő­ben. Kétszáztíz nem A Szeged városi tanács a kitelepítés fejében mintegy 22 millió forintot fizetett ki a Ládaipari Vállalatnak, il­letve annak fölszámolása után jogutódjának, a DE­FAG-nak. A végső határidő 1971. december 31. ekkor kell befejezni a termelést, további fél év alatt ki kell költöztetni a gépeket, embe­reket. Le kell bontani az épületeket. Hogy ez hogy si­kerül, ma nem lehet tudni, hiszen a nyár közepén a ké­szülődés jelét sem lehet fel­fedezni az öreg telepen. A kapott felvilágosítás szerint a DEFAG műszaki osztálya csak most kezdte el az ötö­dik variáció terveit kidol­gozni. Kívülálló aligha ítélheti meg, vajon melyik elképze­lés a reálisabb, a megfele­lőbb. Egy azonban vitatha­tatlan: 210 ládaipari ember — a törzsgárda, aki Újsze­gedről, Szőregről és környé­kéről jár évtizedek óta az üzembe — nem hajlandó munkát vállalni a lemezgyár területén. A szakszervezet és a gyárvezetés fölmérése után akaratát aláírásában ta­núsította. A másik tény: A munkakörülmények javítása és az újítómozgalom a textiliparban A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége legutóbb egy évvel ezelőtt tárgyalt arról, hogyan te­hető eredményesebbé az újítómozgalom a textilipar­ban. Az akkori határozatok nyomán hozott intézkedések végrehajtását és az újítási szabályzatok készítésének tapasztalatait vitatta meg kedden tartott ülésén az elnökség. A legutóbbi ülés óta ki­dolgozott irányelvek alapján készítették el a vállalatok öt évre szóló újítási szabály­zataikat. Az újítómozgalom helyzetét és a szabályzatokat most a textilipar 45 száza­lékát képviselő tíz vállalat­nál vizsgálták. Az elnökség megállapította. hr>gy a sza­bályzatokban kifejezésre jut az újítási tevékenység ösz­szehangolása a műszaki fej­lesztéssel. A korábbi sza­bályzatokhoz mérten lénye­ges előrehaladást jelent, hogy intézkednek a jogvé­delem biztosításáról, az újí­tók erkölcsi és anyagi meg­becsüléséről. Az elnökség a továbbiak­ban megvitatta a munka­körülmények javításának ötéves vállalati terveiről ké­szült jelentést. A vállalati szakszervezeti bizottságok 723 millió forin­tot kértek munkavédelmi és szociális beruházásokra. Ez­zel szemben a vállalatok 846 millió forintot irányoztak erre elő, és ebbe még nem is számították bele a szövő­és kártológépek cseréjét, s a gépcserékkel összefüggő üzemcsarnok-építésekel. A tervek nyomán várható, hogy a következő években szá­mottevően javulnak a tex­tilipari dolgozók munkakö­rülmén vei: korszerűsítik az anyagmozgatást és világí­tást. csökkentik a zajt, s gyors ütemben javul a szo­ciális ellátottság. A Pamut­nyomóipari Vállalatnál pél­dául 26 millió forintot, a győri Textilipari Vállalatnál több mint 7, a Kenderfono és Szövőipari Vállalatnál kilenc, a Rostkikészítő Vál­lalatnál csaknem 16 millió forintot fordítanak öltözők, mosdók, fürdők létesítésére. A pamut- és gyapjúipar­ban bővítik a munkásszállá­sokat. Üdülők építésére, be­rendesésére mintegy 11 mil­lió forintot kívánnak fordí­tani. elsősorban a kötszövő­iparban. Szőregen — a kitelepítés i céljára — tízholdas terüle- ; tel vásároltak, utat építettek, kutat fúrtak, a telket beke- j rítették — azzal, hogy itt álljon a ládagyár .. . Az el- j kezdett beruházás Orsi Béla 1 főkönyvelő szerint 2 millió 100 ezer íorintot ér. Megint mások szerint ennél jóval többet. A Szeged városi ta­nács által kifizetett több mint 20 millió forint már nincs meg teljes egészében a ládagyári kitelepítéshez. Hogy mennvj van. s azt ed­dig mire költötték — nem tudni. Bizonytalanság A DEFÁG gondjai között a ládagyári kitelepítés egy a sok közül. A másfél évvel ezelőtt megalakított nagy­vállalat házataján ugyanis akad gond szép számmal. Hogy csak néhánvat említ­sünk: napról napra biztosi- j tani kell a több „állomáshe- ! lyen" müködö nagy létszámú vezetőség közötti rendszeres kapcsolatot, az erdőgazdasá­gi tevékenység és fafeldolgo­zás között az összhangot, el­osztani a rendelkezésre ál­ló beruházási összegeket, megküzdeni a vállalaton be­lüli ellenérdekekkel. Ennek fényében tekintve a láda­gyár dilemmája nem nagy. De csak ilyen vetületben. Mert tény, hogy az ott dol­gozóknak, a régi ládagyá­riaknak szívet szorító kér­dés. A külső pártatlan szem­lélő számára sem tűnhet „vállalati témának" — hi­szen megtestesülve látja ben­ne a rossz példát. Arra, hogy napjainkban hogyan nem szabad gazdalkodni és „tervezni", értékeinkkel bán­ni. S még valami: az újság­írót szokatlan kérdéssel il­lették a ládagyáriak. Pon­tosan azt akarták megtuda­kolni, amiért ő indult oda. A munkasok, a műszakiak — az igazgatót is beleértve — tőle kérdezték meg: mi lesz a ládagyárral, melyik az utolsó terv, hol épül fel új­ra, hol lesz. a régi törzsgár­da új munkahelye? Hatha ö jobban értesült, mint ők. A bizonytalanságukat — amelyért nem ők a hibásak — sajnos ezúttal sem lehet egyértelműen eloszlatni. Matkó István Oszlopok és »palánták« Mini villanyoszlopok? — állok meg csodálkozva az ut­cán, kandikálok a kerítésen át. S még ha magukban áll­nának, de gyerekek, szürke ruhás 15—16 évesek is raj­zanak körülöttük. Aztán — lábukon a mászóvas, dere­kukon a biztositóöv — már indulnak is a kicsi villany­iakra. Kezdik a munkát: a csavarást, a szerelést, a ve­zetékekkel való mesterke­dést. Mivel az egész a DÉMÁSZ Pulcz utca 42. szám alatti birodalmában történik, nem lehet kétséges: villanyszere­lő-palántákról van itt szó. ök igyekeznek felnőni a holnapi munkához, egyelőre a pónioszlopokat lovagolva. A nagy azokat a kötésmódokat, ame­lyekről elméletben tanulnak. Szekszárdi István is csat­lakozik hozzánk, ő a másik szakoktató. Mindketten a 600-as számú Szakmunkás­képző Intézethez tartoznak. Mutatnak egy összeszabdalt falszakaszt: ez itt a szerelö­fal. A fogyasztásmérőket — vagyis hát a villanyórákat — szereigetik itt gyakorlás­képp a gyerekek, aztán va­lóságosán is csinálják már: például a tarjáni új házak­CÉLOK ÉS TÁVLATOK NYÁRI GYAKOR­LATON kapu tár­va áll, nem ne­héz közelebb jutni az ipari tanulókhoz. Marschalek Gyu­lának, a fiúk szakoktatójá­nak mondom jövetelem cél­ját, megnézném, hogyan is tanulnak-ügyeskednek a szakma reménységei. A magas férfi elmondja, hogy június 9-től július 24-ig nyári gyakorlatukat töltik itt a gyerekek. Ennek persze csak egy kis részét jelenti az „oszlopos" gyakorlat. — Mikor idejön egy ta­nuló. még magasnak látja az oszlopot, ezért szoktat­juk, gyakoroltatjuk velük a mászást. Ez a tanpálya egyébként új, még nincs is kész teljesen, néhány oszlo­pot még odaültetünk majd — magyarázza. — Amint látja, itt a gyerekek önállóan szerelnek, légvezetékeket te­rítenek, aztán ki is feszítik őket. Így gyakorolják be Növényi kártevők fenyegetik a termést A mezőgazdasági üzemek figyelmébe Több o uerado A Magyar Vöröskereszt­ben elkészült a véradó mozgalom első félévi mér­lege. A szép eredmények azt mutatják, hogy az éle­tek százait megmentő moz­galom hatósugara tovább nőtt. Az év első hat hónapjá­ban összesen 300 000 véradó sietett embertársai segítsé­gére. és együttesen 6.8 szá­zalékkal több vért juttattak a kórházaknak, mint a ta­vabn azonos időszakban. Tovább bővült a téritésmen­te veradók tábora: a do­norok 80 százaléka minden ellenszolgáltatás nélkül adott vért. A vérmennyiség 38,5 százalékát a 18—25 éves korosztály adta. A do­norok 44 százaléka volt két­kezi munkás. Az elmúlt időszakban nótt a fnss vert adok. a hívásra azonnal mozgosithato ké­szenléti brigádok tábora. Az elmúlt napok időjárá­sa. a kánikula és az eső váltakozása olyan klímát te­remtett szerte az orszagban, amely meggyorsítja a gom­bafertőzést, a kártevők sza­porodását. A Növényvédelmi Kutató Intézetben elmon­dották, hogy elsősorban a I peronoszpora-féleségek ve­• szél.veztetik a termést. A ; kártevő család nálunk el­' terjedt 6—7 variánsa a sző­lőkben, a burgonya-, para­dicsom- és a hagvmatáblá­kon fokozatos elővigyázatos­ságra int. A jelenlegi időjá­rás hatására ugyanis több J generációjuk fejlődhet ki az átlagos öt-hattal szemben a párás meleg tíz generációt is létrehozhat. A gomba­fertőzés veszélye egyenlő mértékben jelentkezik a pá­radús Dunántúlon és a szá­| razabb Tiszántúlon is, ahol a kevesebb esőt a hajnali harmat pótolja. melynek apró cseppjei a gombák böl­laesői lehetnek. A kártevő család a termés mennyiségét veszélyezteti: a hagymaperonoszpóra az egész mennyiséget elpusztít­hatja de a szőlőperonoszpó­ra és a burgonya kártevője a pitoítóra is jelentős kiesést okozhat. A peronoszpóra-féleségek mellett gyorsan szaporodik az almák, körték kártevője, a fuzikládium. A termést csúfító varasodást okozó gombaexport lehetőségein­ket csökkentheti, hiszen az előírások szerint csak sima felületű gyümölcsöt szállít­hatunk külföldre. A Növényvédelmi Kutató Intézet szakemberei felhív­jak a mezőgazdasági üze­mek figyelmét, hogy ezek­ben a napokban fokozatosan ellenőrizzék szántóföldjeiket, tartsák szemmel a növény­védelmi szolgálat jelentéseit és a növényvédő szakembe­rek készüljenek fel a gyors beavatkozasra. (MTB Barna szemű, komoly­arcú le­gényke Kormányos Jancsi. Most hagyta el a másodikat. — Milyen volt a bizonyít­ványod? — Négyes. Gyakorlatból ötös voltam, de az elmélet csak hármasra sikerült. — Hová való vagy? — Balástvára. — A bejárás? — Bizony, fárasztó. Há­rom órakor kell kelnem, hogy reggel 6-ra beerjek. — Miért ezt a szakmát vá­lasztottad? — Szeretem. Már kisko­rom óta műhelyben voltam. Igaz, kovácsmúhelyben. Elmeséli, hogyan vezették be az árvizes házaknál a vil­lanyt. Algyőn történt ez. a KISZ-felajánlást váltották valóra. — Mik a terveid? — Ha sikerül a szakmun­kásvizsga, utána érettségizni szeretnék. Itt ugyanis emelt szintű a képzés — fűzik hozzá az oktatók. A legjobbak élnek a lehetőséggel, hogy harma­dik gimnáziumba iratkoz­hatnak. Ígv közelebb kerül­nek a művezetői és egyéb beosztáshoz, növekszik a perspektíva. A szőke, szerény Karip Tibi is ezért tervezi az érett­ségit. Ha megszerzi a szak­munkás-oklevelet, ő is ne­kivág. A kistermetű, szemüveges Kéri Laci azért célozta meg ezt a pályát, mert az uno­katestvérét akarja követni. Elsőéves. Vitathatatlan fegy­verténye: felszerelte otthon a villanycsengőt. Am némi árnyék vetődik erre: — Elektróból meg szak­rajzból elvágtak — közli szo­morkásán. — Ilyenkor természetesen többet foglalkozunk velük, korrepetálunk — mondja Marschalek Gyula. — Lehet-e JUTALOM- vissza­ÜDÜLÉS kapcsolni? — kérdi később a szakoktató. Nagy kapcsolótábla elött áll: a ta­nulók innen kapják, nevelői biztosítással az áramot. Leg­főbb gond itt az érintésvé­delem, s hogy az elmúlt években még kisebb baleset sem fordult elő, sürgősen le kell Kopogni. A tanműhelyben pereg a munka, ügyködnek a holna­pi villanyszerelók. Higany­gőzlámpa-nyelek támaszkod­nak a satus asztalokhoz, most az izzók bekötése van soron, aztán a próbáló vil­logtatások következnek. A szakma kiváló tanulója Vucseta Pali. ősztől már harmadikos lesz. Ö azzal di­csekedhet: a szakmunkás­képző intézet idei versenyén munkájával kierdemelte az első díjat. — A jutalom-? — Aranyérmet kaptam, könyvet, meg egy üdülési be­utalót, augusztusban megyek Siófokra. — Varga Nándi az osztály egyetlen kitűnő ta­nulója is mosolyoghat: ő is jutalmat kapott, üdülni me­het a gyakorlat után. Az áramszolgáltató válla­lat — mint arról Faragó Mihály személyzeti vezető és Peták József oktatási elő­adó oeszámol — sokat áldo­zott s áldoz ma is a szak­munkás-utánpótlásra. Így született a korszerű tanmű­hely, amelyet tovább bőví­tenek, újabb és újabb gya­korló- és szemléltetőeszkö­zökkel látnak el. — A húsz harmadéves ta­nuló közül, élve az új lehe­tőséggel. a második félév­ben tizenegynek már szak­munkásbért, 1200 forintot ad­tunk — morvlja Faragó Mi­hály. Ami persze a jól tanulók, a holnapi jó munkaerők itt­tartását is célozza. A DÉ­MASZ bizony jó néhány szakmunkást képzett az el­múlt, években masoknak is. Most hát. nagyon helyeslik azt az elképzelést, hogy a jövőben minden vállalat, üzem fizessen be bizonyos összeget egy közös szak­munkásképzési alapra, amit a képzés költségeit viselő üzemek közt arányosan el­oltanak. Simái Mihály Új híd épül a Dráván Magyar—jugoszláv vállalkozás Magyar—jugoszláv közős vállalkozással felépül a má­sodik világháború idején eljusztult drávaszabolcsi Dráva-híd. Ezzel újabb ka­pu nyüik Dél-Magyarország és a szomszédos jugoszláv területek között. amelyek már most is élénk kereske­delmet bonyolítanak egy­mással, s lakói is szívesen „szomszédolnak?. A 316,5 méter hosszú köz­üti híd alépítményének ter­vezését és kivitelét a ma­gyarok, a felépítmény ter­vezését és kivitelezését pe­dig a jugoszlávok végzik mindkét oldalon. Az űj Drá­va-hid átadasának határ­ideje 1973. november 29. Ek­kor nyílik a határátkelő­helye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom