Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

VASÁRNAP. 1971, JÜLTtTS 18. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában ma, vasárnap délben nyílik meg a XII. Szegedi Nyári Tárlat. A hazai képzőművészet miind fontosabb seregszemléjén 136 alkotó 272 művét láthatja majd a közönség; a zsűri 173 művész 503 munkájából választotta ki a bemutatásra leginkább érdemeseket. A XII. Szegedi Nyári Tárlatot Ormos Tibor, a képzőés iparművészeti lektorátus igazgatója nyitja meg. A kiállítás hagyományos díjait dr. Biczó György, a városi tanács elnöke adja át a kitüntetett képzőművészeknek. A két főszereplő Ma nyílik a nyári tárlat Tánc a szobrok alatt Ma ismét Spartacus Ma, vasárnap este ismét Haesaturján dallamai csendülnek föl a dóm előtti színpadon: az Állami Operaház balettegyüttese a szombati premier után másodszor mutatja be a szabadtéri közönségének a világhírű táncjátékot. Ezzel a mai előadással az együttes búcsúzik is a szegedi fesztiváltól. Amennyire örülünk a rendkívüli sikernek, annyira sajnáljuk, hogy csak két esten láthattuk a római rabszolgalázadás történetét bemutató drá^ mai táncjátékot. A produkció kőszínházi ból jött a szegedi dóm elé, de méretekben, arányokban növekedve különleges színeket kapott, s monumentalitásával még nagyobb hatásúvá tette a téma kibontását. Képeink, a nagyerejű, lendületes előadás péntek esti főpróbáján készültek. Kevés olyan színpadi mű van, ahol két ember annyira egy és egymáshoz tartozó, mint az Operaház Spartacus balettjében Spartacus és Flavia, Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor, a két főszerep alakítója. Fülöp Viktor, mint riportalany „reménytelen eset". Befeléforduló, fél a közhelyektói, hosszan keresi, nehezen találja a megfelelő szavakat — Az én kifejezési eszközöm a tánc. Szavakkal elmondanom azt amit eltáncolok, ez számomra szinte megoldhatatlan feladat Leginkább a tragikus, töprengő hősöket szeretem. Mindig a Mandarin volt az igazi. És most vele együtt a Spartacus. A konvenciókkal, a megszokottal való szembefordulás kapcsolja őket egymáshoz. És persze hozzám. Az, hogy tudják sorsuk és tragédiájuk kikerülhetetlenségét, mégis vállalják a cselekvést. Van erejük a küzdelemre. Kun Zsuzsa meg meri fogalmazni azt is, amit Fülöp Viktor csak a tánc nyelvén vélt kifejezhetőnek. — Flavia előtt főleg lírai szerepeket táncoltam, s a rabszolgalány szerepének meghódításáért el kellett felejtenem Júliát, a Párizs lángjai színésznőjét és sok mást. Meg kellett tanulnom nem félni a tragikumtól. A bemutató előtt nem láttam más Spartacus produkciót. Csak a Mojszejev és a Leningrádban bemutatott Jacobsen koreográfia néhány részletét ismertem. Inkább Haesaturján zenéje fogott meg. Éreztem benne a nagyszerű lehetőséget. Az előkészületek idején elolvastam én is Howard Fast regényét, melynek alapján Seregi, a rendező dolgozott. Ez adta számomra a legnagyobb inspirációt. Felfedezés volt számomra, amit benne találtam. A próbák alatt a magam módján én is részt vettem a figura megteremtésében, saját elképzeléseimet is megvalósíthattam. Minden szempontból új és rendkívül nehéz feladat volt. A II. felvonásban levő győzelmi tánc például a leghosszabb, amit valaha táncoltam. Hirtelen kell összpontosítani egy nagy fizikai és szellemi erőpróbára. Libanonban, ahol az itteninél jóval ritkább levegőben és lejtős színpadon kellett táncolnom, e jelenet után a 6zínfalak mögött oxigénpaKönyvtári ritkaságok Három esztenedeje, 1969- megnyitó szavaiban tegnap, ben vállalkozott először a szombaton délben elmonSomogyi könyvtár legérté- dotta, az értékes könyvritkesebb, legféltettebb gyűj- kaságok mostani bemutatója teményeinek bemutatására, egyben a kilencven esztenMost pedig — igazodva az dás Somogyi könyvtár alapiidőrendhez - a XIX. szá- tá£dra 13 enÜékfiztet zadból fentmaradt könyvritkaságoikat mutatja be a Tisza-parti épület emeleti olvasótermében. Papp János, dr. Csongor Győző, valamint Tóth Béla kutatómunkája, rendezői ízlése ezúttal is rendkívül érdekes válogatást eredményezett Mint B ezerédy István könyvtárigazgató üdvözlő szavai után Kovács József, Győzelmi tánc Haesaturján a városi tanács művelődésbalettjéből ügyi osztályának vezetője LÁTVÁNYOS. SZÍNES JELENET A KAT.J:TTRAI- Siflis József felvételt! lackkal vártak. Az utolsó felvonás szerepem csúcspontja. A levert rabszolgalázadás után az egyetlen túlélő vagyok, Spartacus születendő gyermekével a „tovább élő gondolat". A koreográfusnak az volt a törekvése, hogy ezt a pátoszos, forradalmi témát sallangmentes, egyszerű, modern módon fogalmazza meg. Szerepemmel a budapesti bemutató óta is győzködöm. Annyi benne a lehetőség, hogy mindig azt hiszem, még lehetne és kell is valamit hozzáadnom. A 70 előadás után is állandóan foglalkoztat, sokat próbálom, mindig újraalkotom. — Ehhez a szerephez fűződik életem egyik legnagyobb öröme és talán legnagyobb csalódása is. Az 1969. évi párizsi balettfesztiválon két díjat nyertünk a Spartacussal, a legjobb együttesnek járó Aranycsillagot, én pedig megkaptam a balettkritikusok díját. Mi azonban ekkor már idehaza voltunk. A minisztérium lehetővé tette, hogy Seregi Lászlóval együtt kiutazzunk a díjak ünnepélyes átvételére. Kalandos úton, Londonon keresztül érkeztünk meg decemberi hidegben Párizsba. Nagyon boldog voltam, Idehaza estélyi ruhát csináltattam, hogy méltóképp jelenhessek meg a zsűri, a pályatársak és a közönség előtt. Bőröndjeinknek azonban a repülőút során nyoma veszett. Télikabátban, pulóverben ültünk az estélyiruhás vendégek és kitüntetettek között. Másnap jöttek meg a bőröndök... Csaplár Ferenc Megkezdődik a rabszolgalázadás. Spartacus (Fülöp Viktor, jobboldalt) élére áll a gladiátoroknak, akik elfoglalják iskolájukat és kiszabadítják társaikat a börtönből A gladiátoriskolában, még a felkelés elött. A gladiátorokat állandó gyakorlással, kemény próbával készítették föl a cirkuszi produkciókra