Délmagyarország, 1971. július (61. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1971. JÜLIUS 1. 2 Gromsko— Riad találkozó © Moszkva (TASZSZ) Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere szerdáin baráti eszmecserét tartott a szovjet—egyiptomi kapcsolatokról és a közel-keleti helyzetről. Az egyiptomi vendég a Kairóban, május 27-én aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikációs okmányainak kicserélése céljából érkezett a szovjet fővárosba. Engedélyező döntés # Washington (AP, DPA, AFP) Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága szerdán hat szavazattal, három ellenében úgy döntött: engedélyezi, hogy a New York Times és a Washington Post folytassa a vietnami háborúval foglalkozó titkos Pentagon-doku mentumokra alapuló cikksorozatát. Moszkva Termékeny vita jellemezte a szovjet írók V. kongreszszusának második napját. A sok nemzetiségű szovjet irodalom imponáló fejlődése, a szocialista realizmus, a hazafiság és az internacionalizmus kérdése — ezeket a témákat érintették a felszólalások. Saigon A dél-vietnami hazafias erők szerdán folytatták tüzérségi támadássorozatukat a Saigontól körülbelül 430 kilométernyire északkeletre fekvő Qui Nhonban elhelyezett hatalmas lőszerraktár ellen. A harctérről érkezett jelentések szerint a raktárt jóformán teljesen megsemmisítették. Melbourne Ausztráliában szerdán több százezer diák és szakszervezeti tag tartott tüntetést az ország valamennyi államában tiltakozásul a vietnami háború ellen. A tüntetők között volt dr. Benjámin Spock híres amerikai gyermekorvos és békeharcos, aki repülőgépen utazott Melbourne-be, miután előzőleg Adelaideben mondott beszédet egy tömeggyűlésen. Washington Az amerikai igazságügyminisztérium szerdán bejelentette, hogy vesztegetés, hazárdjáték és törvény érvényesítése akadályozásának vádjával letartóztatták Jim Garrison New Orleans-i körzeti államügyészt. A „szeFél évszázados a KKP Sanghájban, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. A KKP hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzdelem, a forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütembne leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában sajnos negativ irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatalmi ábrándoktól fűtött antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a testvérpártok zömével és szakadár tevékenységbe kezdtek. A kínai vezetők, bár rákényszerültek a „kulturális forradalom" időszakában folytatott politika durva módszereinek megváltoztatására, elvi álláspontjukon nem változtattak: ha álcázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőségi jelet vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az imperialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordítani egymással a szocialista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most a párt megalakulásának ötvenedik évfordulóján? tiszteletüket fejezik ki mindazoknak a kinai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbb-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. rencsejáték razzia" során őrizetbe vettek két New Orleans-i rendőrtisztet és két másik személyt is. Garrison államügyész nevét akkor ismerte meg a világ, amikor perbe fogta Clay Shaw üzletembert, és Kennedy elnök meggyilkolásában való öszszeesküvéssel vádolta őt. Kairó Ma. csütörtökön tartják Egyiptomban az Arab Szocialista Unió általános alapszervi választásait. Ezzel kezdetét veszi az EAK szocialista tömegpártjának teljes átszervezése, amely a július 23-án megnyíló kongresszussal záródik. Jeruzsálem Richárd Helms, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (a CIA) főnöke Jeruzsálemben tárgyalásokat folytatott az izraeli vezetőkkel. Helms, aki egyébként ritkán hagyja el az Egyesült Államokat, és akinek személyében először látogat a CIA vezetője Izraelbe, találkozott Golda Meir miniszterelnökkel, Dajan hadügyminiszterrel és Abba Eban külügyminiszterrel. A látogatást csak Helm elutazása után közölték. Belgrád A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés mind az öt háza jóváhagyta a Tito jugoszláv államfő által tavaly szeptemberben kezdeményezett alkotmányreformot, s a parlament népek tanácsa szerdán kihirdette az alkotmánymódosítás hatályba lépését A reform értelmében összesen 21 függelékkel egészítették ki a jugoszláv alkotmányt, s ennek értelmében a szövetségi állam jogkörének nagy részét az országot alkotó hat tagköztársaságra és két autonóm tartományra ruházták át Stockholm Lemondott Torsten Nisson svéd külügyminiszter. A volt külügyminiszter 66 éves és 26 évet töltött a kormárty szolgálatában. Helyét a 47 éves Krister Wickman, volt iparügyi miniszter foglalta el. Genf Az ENSZ világűr bizottságának Genfben működő jogi albizottsága szerdán elfogadta a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös űrkutatási szerződéstervezetét. Ha a világűr bizottság és az ENSZ közgyűlése elfogadja a szerződés értelmében ezentúl meg kell téríteni a Földre visszahulló műholdak és azok alkatrészei által okozott esetleges károkat. A világ együttérzése (Folytatás az 1. oldalról.) megdöbbenését Tito jugoszláv elnök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök, £dward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán miniszterelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök. Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. A szovjet kormánynak mélységes részvétét nyilvánította Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Pjotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök, Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkára, Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök, Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román államfő, Richárd Nixon amerikai elnök, II. Erzsébet angol királynő, Willy Brandt nyugatnémet kancellár, Olof Palme svéd miniszterelnök, Emilio Colombo olasz miniszterelnök. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett szovjet —amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttműködés kérdéseiről — ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Róbert Gilruth, az emberlakta amerikai űrhajók repülési központjának igazgatója így nyilatkozott: „Mélységesen megrendített a hír. Márcsak azért sem számítottunk tragédiára, mivel a küldetés mindvégig a legkisebb nehézség nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a tölbbi űrhajós, és mindazok számá; ra, akik oly keményen dol' koznak a program megvalósulásáért. Nagyon szomorú hír mindannyiunk számára". Bemard Lövell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója, Nagyritannia egyik legtekintélyesebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait és hangsúlyozta, hogy a tragédia okát majd alapos és részletes vizsgálat derítheti fel, addig nem is érdemes feltételezésekbe bocsátkozni. Hasonló álláspontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves Bochum-i (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is, aki hangsúlyozta: a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött és visszahozta az összegyűjtött felbecsülhetetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. M. Royle, a Cambridge-i egyetem rádióasztronómiai obszervatóriumának igazgatója együttérzését nyilvánítva rámutatott, hogy az űrkutatás rendkívül nehéz és mérhetetlen kockázattal járó munka. A szovjet űrhajósok még halálukkal is nagy szolgálatot tettek a tudománynak, mert a tragédia körülményeinek tanulmányozása segít majd abban, hogy megóvják más űrhajósok életét a jövendő űrrepülések idején — mondotta. Az űrhajósok kitüntetése A Szovjetunió Legfelső Ta" nácsának Elnöksége törvényerejű rendeletet adott iá, amelynek értelmében haláluk után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki a három űrhajóst, hősiességükért, bátorság,ükért és merészségükért, amelyet az új kozmikus komplexum, a Szaljut orbitális állomás és a Szojuz—11 szállító űrha' jó ' kipróbálása során tanúsítottak. Hőstettek áldozatai A

Szojuz—11 fedélzetén a világűrből indultak viszsza a Földre, ők, hárman: Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev. A 25. napot töltötték a kozmoszban, ebben a még rejtelmekkel teli, felderítetlen világban, amikor leszállásra készültek. Irányították a bonyolult műszereket és bizonyos, hogy nagyon várták az újbóli találkozást, a viszontlátást szeretteikkel, barátaikkal, munkatársaikkal. S röviddel előtte bekövetkezett a tragikus szerencsétlenség. A hősök, a bátrak útját megjárva, eleget tettek a kozmoszban feladataiknak, a tudományos, műszaki vizsgálatoknak, és kabinjukban hozták ezek eredményeit, feljegyzéseiket a tapasztaltakról. A küldetést teljesítették — életük árán. A Szojuz—11 legénységének kutatásai bizonyosan páratlan eredményekkel gazdagították, gazdagítják a kozmosz megszelidítéséért folyó tudományos vizsgálatokat, a tudományos előrehaladást. Ök, hárman, az űrhajózás viszonylag rövid és küzdelmes történetében a leghosszabb időt töltötték a világűrben, egyedülálló olyan felderítéseket végeztek a „csillagvilágban", amire még senki nem vállalkozott, és senki nem érte el. A tudományos előbbrejutásért, az emberiség jövőjéért áldozták életüket. A szerény magatartású, de nagy tudású bátrakat, hősöket ezért gyászolja hozzátartozóikkal, barátaikkal, munkatársaikkal együtt az egész világ, köztük mi, magyarok is. A világűrbe menni, és ott időzni, bármennyire is pontosait, nagyszerűek a berendezések, kitűnőek az űrállomások — nem veszélytelen. A kockázat minden, k-épperi nagy, és nyilván", tudta ezt Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev is, s számolniuk kellet ezzel a tragikus tehetőséggel is. A bátrak, a hősi tettekre vállalkozók és végrehajtók azonban nem hátrálnak. A tudás, az akarat, a feladat teljesítéséért érzett felelősség, a haladás ügyének szolgalata — erre kötelez. Borisz Jegorov, a szovjet űrhajós orvos — az idén járt körűnkben, Szegeden — erről is beszélt. Meg arról, hogy ők, az űrhajósok, mindig készek újabb és újabb feladatok elvégzésére. A kozmosz meghóditása — bár éteteket is követel — nem hátráltathat meg. Titkaikat tárták föl ők hárman is, akiket most őszintén gyászolunk, Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev becsülettel teljesítette küldetését. Nevük, hősiességük, kötelességteljesítésük fennmarad úgy, mint akik a kozmosz felderítéséért a legtöbbet adták. Morvay Sándor Modern-e az iskola ? Közületek! Magánosok! Figyelem! Szeged városi Beruházási Vállalat a tarjáni VI. ütemben kerülő családi házakat versenytárgyalás formájában 1971. július 3-án 8 órai kezdettel értékesíti A versenytárgyaláson megvásárolt épületek után 2000,— Ft óvadékot a helyszínen, míg a további öszszeget a versenytárgyaláson ismertetett és megkötött szerződésben foglalt határidőn belül csekken kell befizetni. Az épületeket a bontási szerződésben foglalt határidőig le kell bontani. Versenytárgyalás helye: Szeged, Tarján, Sólyom u. 4. sz. alatti lakóépület. X. S. 269 553 Vitatkozunk az iskoláról, s aki megfigyelte, észrevehette, hogy ezekben a vitákban olyan területről közelítjük. meg a problémát, amely az iskolán tulajdonképpen kívül esik. Ez a kiinduló alapállás teljesen természetes. Az iskola jövőjéről, arról a kérdésről, milyen legyen, milyenné alakuljon a ma iskolája, helyes eredménnyel csak úgy lehet dönteni-vitatkozni, ha azt is megvizsgáljuk, mi lesz a funkciója a tanuló későbbi életében annak a tudásanyagnak, amit az iskolától kap. Tudja-e használni, s mire? Ez . a kérdések kérdése, amelytől az iskola jövője függ. A hajdan való időkben könnyű tett volna ilyen kérdésre válaszolni. Minden tudásanyag, amelyet az iskola adott amelyet tanulóéveiben az ember egyáltalán megszerezhetett, egész életre szólt, akár ipart munkás, akár orvos volt valaki Ezt a tudást részleteiben. árnyalataiban az idők folyamán természetesen tehetett és keltett frissíteni, lényegét tekintve azonban évtizedeken át változatlan ma • radt. Aki fiatal korában megismert és elsajátított valamilyen mesterséget, egész életében elboldogulhatott hajdan megszerzett tudásával. Ma merőben más a helyzet. A modern világ, a tudományos-technikai forradalom következtében hihetetlenül gyorsan szaporodnak és avulnak el az ismeretek. Minden szaikmát legalább tizenévenként újra kell tanulni, s nemcsak a tudás legmagasabb csúcsain, hanem a középtájon, és az ilyen szempontból jóval alacsonyabban állóknak is; ezt a mai étet parancsolóan. követeli. S ha a körülmenyek olyanok, hogy a tudásnak erre az újjászületésére-átalakitasára nincs szükség vagy mód. akkor a világban, az életben rögtön valamiféle zavar keletkezik. A társadalom igényei és szükségletei ugyanis attól teljesen függetlenül, a modem életnek megfelelő irányban, ütemben és módon fejlődnek, hogy az objektív lehetőségek és körülmények képesek-e ezeket az igényeket kielégíteni. A zavar oka és forrása éppen ez a kielégítetlen ség. Köztudomású például, hogy a mai nyomdaipar — enyhén szólva — válságjelenségekkel küzd. Egy könyv ma hússzor annyi idő alatt készül el, mint harminc esztendővel ezelőtt. E lehetetlen helyzet következtében vált például az idei könyvhét — az új kiadványok feltűnő hiánya miatt — szegényessé, érdektelenné, és ezzel nyugtalanítóvá. A társadalom ugyanis nyilvánvalóan nem hajlandó alkalmazkodni a nyomdaipar „objektív adottságaihoz", és elmaradottsághoz, ahhoz, hogy ez az iparág az elmúlt néhány évtizedben műszakilag semmit vagy alig valamit fejlődött. A nyomdásznak, aki harminc vagy ötven évvel ezelőtt szerezte tudását, azért nem keltett a szakmáját tízévenként újra tanulnia, mert az ipar megállt a fejlődésben. így függnek össze a dolgok: az iparág messze elmaradt a társadalom követelményeitől. Képzeljünk el egy orvost, aki nem tudja, mi a penicillin vagy az EKG. Ha volnának ilyen orvosok, éppúgy képtelenek lennének eleget tenni a társadalmi szükségleteknek. mint a nyomdák. Szerencsere nincsenek. . De nem erről akarunk most szólni, hanem az iskoláról. Pontosabban arról, hogy ebben a helyzetben, amikor az iskola után az élet parancsoló szükségleteként mindenkinek, a szakmunkásnak éppúgy, mint a tudósnak, állandóan tanulnia kell, mi tegyen a tanintézetek, az állami, a hivatalos oktatás sorsa-feladata. Alkalmazkodjanak-e a gyorsan változó világhoz, a rohamos tempóhoz igazodva öt vagy tíz évenként alakítsák-e át tananyagukat, vagy pedig valami egészen mást kell tenniük? A kérdésre jelen pillanatban, azt hisszük, senki sem tud minden részletre kiterjedően pontos és megnyugtató választ adni. Az azonban biztosnak látszik, hogy bármennyire új is ez a probléma — az iskola több ezeréves történetében még sohasem kellett ilyen nehéz kérdéssel szembenézni — megoldása semmiképpen sem jár együtt a hagyományok radikális felforgatásával. A hagyományos iskola „nem avul el", iskola marad a jövőben is. Mindenekelőtt azért, mert a lépéstartás a tudományos-technikai forradalom tempójával. a tudásanyag öttíz évenkénti elavulásával lehetetlen és értelmetlen. Nemcsak azért, mert megoldhatatlannak látszik, a tantervek, tankönyvek ilyen gyors és állandó cseréje — ez végül is, ha nagyon muszáj, valahogyan csak véghezvihető —, hanem azért, mert ha így szerveznénk az iskolát, tulajdonképpen semmit sem tennénk. Mire a tanuló öt-tíz évi tanulás után kilépne a középiskola vagy az egyetem kapuin. tudásának már alig lenne gyakorlati, praktikus értéke: éppen akkorra avulna el. Nem mindenben persze. de jó részében, sőt éppen abban, ami a tanulás kezdetén a legfrissebb volt, 8 legújabb ismeretekben. Az egyszeregy eddig meg egyszer sem