Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

VASÁRNAP. Hm. MÁTÜS V). 7 Füle ^ A VÁROSKÖZPONT ÚJRASZERVEZÉSE A városközpont reorganizáció­ja a várostervezés legösszetet­tebb feladata, amely a rekonst­rukció problematikájának szinte minden lényeges, általános és különleges kérdését magába fog­lalja. A reorganizáció megneve­zés átfogó feladatot: újraszerve­zést, funkcionális átalakítást je­lent; a rekonstrukció szűkebben értelmezhető fogalom, lényegé­ben a konkrét átépítési igények és feladatok egy-egy meghatáro­zott csoportját, egyedi példáit jelöli. A gyakorlat a rekonstruk­ció elnevezést gyakran használ­ja a reorganizációs tevékenység egészének jelölésére is. E re­konstrukció folyamatos tevé­kenység, szélsőségesen: a város­építés egésze a maga teljessé­gében. A városközpont reorganizá­ciójának indokalt az X. számú tábla tünteti fel. A felsorolt in­dokok részben vagy egészben va­lamennyi városközpont rekonst­rukciójával kapcsolatban fenn­állnak. A tervezést előkészítő vizsgálatok során az avulási helyzetkép előállítása, vagyis a fennálló indokok konkretizálása, igazolása, valamint további speciális indokok feltárása ké­pezi az első feladatcsoportot. Az eredményekből rendszerint fel­ismerhető az az ellentmondás, amely a múltból örökölt alkat, szerkezet és a mai funkciók, életfolyamatok és társadalmi igé­nyek között fennáll. A feltárás során nagy súlyt kell helyezni a tulajdonviszonyok feltárására, a terület (telek) és az épületál­lomány értékelésére. A tervezési munka súlya a döntéseket meg­alapozó vizsgálatok és nyilván­tartás irányába tolódik el. A városközpontok reorganizá­ciójának átfogó feladatait a 2. számú tábla tartalmazza. A re­organizáció igénye minden fej­lődőképes településben jelentke­zik, tipikus feladatai mégis el­sősorban a történeti városok köz­pontjainak átalakításával kap­csolatosak. A reorganizáció fel­• l. tábla A VAROSKÖZPONT REKONSTRUKCIÓJÁNAK TNDOKAT SZERKEZETI INDOKOK: — a szerkezet elavulása (nem felel meg a korszerű közlekedésszervezés igényei­nek; — a szerkezeti zártság, a tör­teneti központ területének elha­tároltsága. TERULETEELHASZNALASI INDOKOK: — terűlethiány, az újabb igé­nyek kielégítésének nehézségei; — helyenként laza, gazdaság­talan beépítés, gazdaságtalan területhasználat, a terület ér­tékének növekedése; — az építészeti és történeti értékek csökkenése a nem meg­felelő ertekelés és gondozás kö­vetkeztében ; — ötletszerű, a legkisebb el­lenállás irányába ható, koordi­nálatlan beruházások. KÖZLEKEDÉSI INDOKOK: — funkcionális elégtelenség, forgalmi csőd. megközelíthetet­lenség (a hálózat és a csomó­pontok áteresztőképessége ki­merül, a tárolóhelyek telítőd­nek) ; — a megfelelő közlekedési rendszer hiánya; — a különböző közlekedési módok (lassú és gyors, gépjár­müvek és gyalogosok stb.) ke­veredése s az ebből adódó funk­cionális hátrányok és baleset­veszély. TELEPOLESEGESZSÉGÜGYI INDOKOK: — fokozódó zsúfoltság; — a zajszint káros, növeke­dése; — a meglevő lakásállomány fizikai és rrkölesi kopása s az ebből adódó „slum-ösödés"; — a központi területek rela­tív leromlása a külső fekvésű, uj beépítésű területekkel szem­ben; — a levegő romlása, a lég­szennyeződés fokozódása. A városközpont rekonstruk­ciójának Indokai funkcionális jellegűek, szoros összefüggést mutatnak a társadalmi és gaz­dasági fejlődéssel, a tudomá­nyos és technikai forradalom­mal. adatát mindig a meglevő város­szerkezet értékelésének szemszö­géből kell vizsgálni, figyelembe véve a történeti központ kiala­kulásának folyamatát, mai ki­terjedését, funkcióképességét, szerkezeti és építészeti értékeit. Ezek alapján a reorganizáció jel­legzetes esetei különböztethetők meg. A reoganizáció, illetve rekonst­rukció során két alapvető fel­adat jelentkezik: 1. A funkcióképes, tehát a kor­szerű közlekedésszervezés igé­nyeinek megfelelő szerkezet lét­rehozása, s ezen belül a közle­kedési hálózat differenciálása. 2. A műemléki jelentőségű te­rületeknek, a múlt értékeinek, a központ jellegének és hangula­tának megóvása, s a . védelem eszközeként a műemléki együtte­sek vagy épületek aktuális ren­deltetésének biztosítása. E fel­adat jelentőségét azért is hang­súlyozni kell, mert a magyar te­lepüléshálózat történeti együtte­sekben szegény. Mindössze 13 olyan városunk van, melynek meghatározott műemléki jelen­tőségű területét törvény védi. Alföldi városaink „történelem­könyve" szegényebb, ezért úgy­szólván minden lapjára féltő gonddal kell vigyázni. A szerkezet átalakítása és a forgalom differenciálása mellett a történeti városközpontok zsú­foltságának csökkentésére há­rom eszköz áll rendelkezésre: 1. A forgalomkeltő létesítmé­nyek igényeinek csökkentése. 2. A mozgó és várakozó jár­művek részére szolgáló felületek növelése. 3. Egyes megmaradó épületek, épületrészek rendeltetésének mó­dosítása. A központ funkcióihoz lazán kapcsolódó vagy attól idegen ipa­ri, raktározási és egyéb napi te­herforgalmat vonzó létesítmé­nyek kitelepítése, azok kedve­zőbb kiszolgálása érdekében is kívánatos. A rekonstrukció során a több­nyire összefolyó funkciók szét­választására, szétosztására is sor kerülhet. így a központi funk­ciókat ellátó létesítmények egy része valamelyik alközpontba helyezhető át, s a főközpont for­galmi igényei ezáltal csökkent­hetők. Tömbmegnyitósokkal, áttöré­sekkel, az elavult, komfort nél­küli lakóházak lebontásával, az udvari létesítmények felszámo­lásával, telkek és udvarok ösz­szevonásával a közlekedés — parkolás, garázsépítés stb. — céljára szolgáló felületek növel­hetők. Bizonyos utcákban árkádositás révén az útpálya egy forgalmi sávval szélesíthető vagy vala­mely csökkentett méretű for­galmi vagy parkolósáv normál­szélességűvé alakítható (Buda­pesten például ilyen célzattal a Rákóczi út északi oldalán 540 folyóméter hosszú árkádosítást hajtottak végre). A rakodó és teherforgalom bi­zonyos szakaszokon (például a bevásárlóközpontban) burkolat alá helyezése közvetve ugyan­csak növeli a közlekedési felü­letet. Ez a megoldás azzal az előnnyel is jár, hogy nem kell a rakodó forgalmat időben korlá­tozni. A rekonstrukció során gyakori eset, hogy a forgalom elterelése vagy egyirányúsítása következté­ben korábbi lakóutcák forgalmi utakká válnak; ilyen esetben a földszinten levő lakások koráb­bi funkciójuknak nem felelhet­nek meg, ezért rendeltetésük megváltoztatása válik szükséges­sé. • Bizonyos mértékig a közleke­désnek is alkalmazkodnia, kell a városközpont adottságaihoz; erre az átmenő forgalom elkerülő ve­zetésével, a haladó járművek se­bességének korlátozásával, a te­herforgalom időbeli, illetőleg a járművek súly- és méretkorláto­zásával, a parkolási igények dif­ferenciált kielégítésével és a tö­megközlekedés jelentőségének növelésével nyílik lehetőséig. Mindezek alkalmazása mellett is számolni kell azzal, hogy a járműforgalom jelentős része a jövőben is a központokba irá­nyul, sőt e forgalom növekedni fog. Az átlagos utazási sebesség azonban a központok övezetében szükség esetén 40 km/óra sebes­ségig is csökkenthető; ezt a tör­téneti központok atmoszférájá­nak védelme, értékeinek bemu­tatása is megkívánhatja, de a forgalombiztonságnak is előnyé­re válik, sőt a méretezésre is ki­hat (korlátozott sebesség mellett például elegendő három méter forgalmi sáv biztosítása is). A kiszolgálás időbeli korláto­zásával a központokban gyalogos­forgalmú üzletucák alakithatók ki (például Szegeden a Kárász utca, Pécsett a Király utca, Győ­rött a Baross utca). A műemléki jelentőségű terü­letek, sőt a történelmi magok sem mindenütt azonosak a város­központokkal. A mai és a jövő­beli központ részére szükséges valamennyi intézmény á régi központi területen rendszerint nem fér el (lásd pl. Veszprém, Győr, Pécs esetét), de az ősi mag a bővítésre szoruló városköz­pont-együttesnek a jövőben is szerves részét képezi. A rekonst­rukció egyik legfontosabb fel­adata a történelmi együttesek aktuális szerepének meghatáro­zása. Ha a történelmi mag a mai városközponttal egybeesik, vagy mellette lévén, annak funkcióját kiegészítheti, a műemlékek, vá­rosképi jelentőségű épületek megfelelő keretet biztosithatnak könyvtárak, tudományos intéze­tek, klubok, műtermek stb. elhe­lyezésére. Meg kell még emlí­teni, hogy a járműforgalomtól el­különített gyalogútháíózat ki­alakítása a történelmi városma­gokban különösképp kívánatos. Az új épületekkel kapcsolat­ban kerülni kell mind a régies­kedést, mind a semmitmondóin semleges megoldásokat. Ha a ré­gi épületekre vonatkozólag a feltárható adatok elegendő tám­pontot nyújtanak, az eredeti ál­lapotok helyreállítása kívánatos, Ellenkező esetben korszerű épü­letet kell tervezni, az architek­túra mai eszközeivel, az új épü­let azonban tömegével, befoglaló formáival igazodjék a meglevő történelmi együtteshez. A mű­emléki mag élményt keltő meg­jelenését nem szabad jellegétől idegen elemekkel, például kö­zépmagas vagy magas házakkal megbontani. A városközpontok reorganizá­ciójával kapcsolatban mind a közlekedésszervezés, mind az át­alakítás egésze szempontjából hangsúlyozni kell, hogy általá­nos érvényű megoldások nincse­nek, minden városközpontot jel­legének, adottságainak, speciá­lis igényeinek megfelelően, te­hát egyedi módon kell korszerű­síteni. A megoldást azonban ma már minden város esetében gazdaságossági számításokkal megalapozott alternatívák révén kell keresni, valóságos gazdasá­gi erőkre alapozva a tervezett rekonstrukciót. A rekonstrukció során sajatos problémát jelent az a tény, hogy a központok általában ve­gyes felhasználású területek, ahol a különböző funkciók át­fedik egymást, s a közösségi lé­tesítmények között, mellett sok lakóház is áll. A központok nem tekinthetők ideális lakóterületek­nek, lakófunkciójuk felszámolá­sa mégsem lenne kívánatos, mert a nap bizonyos időszaká­ban élettelen központok jönné­nek létre. Azzal is számolni kell, hogy egyesek ragaszkodnak kői­ponti fekvésű lakásukhoz. A központban lakók ugyanis elő­nyöket öveznek személyi szűk­2. tábla A VAROSKÖZPONT REORGANIZÁCIÓJÁNAK FELADATAI MEGLEVŐ VAROSOK KÖZPONTJÁNAK PEJLESZTESE: Védelem (konzerválás) — a szerkezet, — az együttesek, — az ejyes épületek vonat­kozásában ; Reorganizáció (átépítés, átala­kítás) a régi központi terület alkalmassá tétele korszerű lünk­ciók betöltésére — a megmaradókkal össze­hangolt új építészeti együtte­sek létrehozásival; — a környező lakóterületek beépítésének egészségesebbé té­telével, átépítésével; — a szerkezet átalakításával. VÁROSSÁ FEJLESZTENDŐ KÖZSÉGEK KÖZPONTJÁBAN: A kialakult község-, Uletve közpóntszerkezet, a városmag alkalmassá tétele a korszerű városi funkciók betöltésére — a szerkezet átalakításival; — üj építészeti keretek, együt­tesek létrehozásával; — a szükséges Intézmények megépítésével. Minden városközpont reorga­nizációja egyedi feladat, a meg­oldás településenként más és más — az adottságoktól füg­gSen —, hol a védelem, hol az átépítés kerül előtérbe. ségletük kielégítését illetően a nagyobb intézménykoncentráció közelsége és magasabb ellátási színvonala révén. Ennek érdeké­ben azt a nagyobb beépítési sű­rűséget is vállalják, amit a köz­pont városiassága megkövetel. Irányelvként kimondható azon­ban, hogy a családszerkezetnek a központ adottságaihoz való al­kalmazkodása kívánatos, a lar kosság szerkezetének tehát a központban úgy kell módosul­nia, hogy a gyermekintézmények kapacitásával szemben ne tá­masszon nagyobb igényeket. Előnyös a központban garzon­házak, diákotthonok, nővérszál­lások, általában egyedülálló em7 berek részére szolgáló otthontí­pusok telepítése. A megmaradó értékesebb lakóházak adottsá­gaiknak megfelelő rendeltetést kaphatnak, egy részük megtart­ja rendeltetését, más részük, így például " a -műemlék lakóházak egyike-másika, némi átalakítás­sal, kedvező lehetőséget kínál sa­játos hangulatot, patinás környe­zetet igénylő, igényes szórakozó­helyek, éttermek, üzletek elhe­lyezésére, általában az idegen­forgalommal kapcsolatos létesít­mények kialakítására. Még egyet, csali egy mondatban: a holnap­utáni is figyelembe véve első­sorban a holnap számára kell meghatározni a feladatokat. Balogh Tünde RENDKÍVÜLI KÖNYVNAP — Hahaha — mondja gúnyo­san a kulturális főellenőr, és pók­háló vonalait rajzolta a könyv­társzoba állott levegőjébe. — Ez az üdülő híres arról, hogy itt még újságot se olvasnak. Itten csak a kártya járja. — Változnak az idők — mond­tam nyugodtan. — Tessék csak megfigyelni, hogy mi lesz mind­járt. Pontosan négy óra nulla pere­kor kitártam az ajtót, és izgatott tömeg sodort félre. — Könyvet akarunk! — kia­bálták. — Hamar! Hamar! A helyzet magaslatára emel­kedtem. — Először is tessék sorbaáUni. Meglepő gyorsasággal rende­ződtek egymás mögé a könyv barátai. Libasoruk vége valahol az erdőben végződött. — Tessék parancsolni — for­dultam Tarokk Döme pénzügyi előadó felé. — Műszakit? Verset? Regényt? Novellát? — Ebből is, abból is — mondta kissé bizonytalanul Tarokk kar­társ, és csakhamar felpakolva tá­vozott Öklök hadonásztak náthás or­rom alatt és öblös hangok köve­telték Spenót Ignác összes ver­seit és Dugóhúzó Márta háborús naplóját. Cigaretta Imre ógörög nvelvtana éooúgv közkincs lett, mint Törpe Manó szexuáletikája. A főellenőr csak nézett, nézett, aztán fanyarul gratulált. Hiába marasztaltam, előhívatta kocsiját, és oly vidékre távozott, hol kiabálni lehet, gorombáskod­ni, kioktatni, Nálam bizony mind­ez teljességgel lehetetlen. A kiürült könyvtárt ragyogó szemekkél hagytam el és derű­sen vegyültem ügyfeleim viharos tömegébe, mely egy megszeppent kisfiút folyt körül, bizonyos Ru­gó Ádámkát, aki dacosan meredt föl a felháborodott olvasókra. — Vallj! — kiabálta Fejősaék Vladimír főkönyvelő. — Ha val­lasz, kapsz öt forintot! Megvető hallgatás volt a vá­lasz. • .....— — Tizet! — zokogta Vladimír. — Hoci — mondta Ádámka, és zsebre gyűrve a bankót, emígy beszélt. — Téves a tisztelt üdü­lők azon információja, miszerint én ezen intézmény három pakli magyar kártyáját a könyvek lap­jai közé rejtettem. Férfiasan be­vallom, hogy a kártyapaklik már dél óta a helyükön vannak. Alá­szolgálja, bácsik és nénik! Hát így lettem én példakép. Darázs Endre Öreg halász

Next

/
Oldalképek
Tartalom