Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

8 yasaknap, 1371. május 30. Nadasdv Éva SEBESÜLTEN Miért nem repül el az a (madár! Piros szalak megbűvölik, fekete szemek bámulják, hogy sírdogál. Repülni újra nem tanít senki, menedcked csupán sebesült [szárnyad, ne kérj segítséget, bár, ha (bicegve, szállj el, mert piros (szemekkel, fekete szallal megkötöznek. Beér András ÉJFÉLI VÁROS Megvakult ablakok Kődoboz-világban Örtas-gyomor A tájat elnyeli Arcomra hallanak ötiet-kl tártán Éjféli város Rabszolga-fényei a Mezei András ÉG FELÉ EMELT KARRAL Búcsúzom ettől a fától, szépséges magányától, mintha egy erdő állna, úgy zúg, zeng minden ága. £g felé emelt karral szólal mezőny! karddal gerincén áramolva tombol, kitárulkozva. Hangok, karok és ágak hallani allelujáznak. £n sem állhatok szebben: ember az éggel szemben. Karomat öröm nyújtja. .... . _ ereim szökókútja nem lehet láthatatlan — állok kivághatatlan. János FENNMARAD-E A CSALÁD? házasságokban csökken (1949:53,2V 1969:41,0%), a gyermekes házasságokban emelkedik (1949:46,8%, 1969:59,0%), mégpedig nemcsak az egy- (1949:29,7%, 1969:37,9%), hanem még a'négyes többgyermekes házasságokban is. Ez annál is inkább fenyegető jelenség, mert a gyermektelen házasságok aránya — a születési arány csökkenése miatt — emelkedik. Tehát a csökkenő arányú gyermekes házasságokban emelkedik a válás aránya. Még aggasztóbb, hogy a gyermekes házastársak hűtlenségi aránya is romlik a gyermektelen házastársakéhoz viszonyítva. Merjünk tehát szembe nézni a megkerülhetetlen realitással: intézményes alátámasztással magasabb szintű közgondolkodást kell kialakítanunk, nehogy a monogám házassági erkölcs anarchiává lazuljon. A mostanra kialakult válási helyzetet, „világdicsőségünket", a szerelem mint házassági „kohézió" is tényszerűen dokumentálja, magyarázza. A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézete egyik legutóbbi vizsgálata szerint a válásra vezető és a házasság folyamán létrejött okok kb. 48 százaléka az érzelmi tényezőt érinti — elhidegülés, • szexuáiis meg nem értés, szerelmi kapcsolat létesítése (Kulcsár Kálmán). Egy nemzetkőzi UNESCO-vizsgálat 11 országra kiterjedő szociológiai időmérleg-felvételt készített a házasság és a szabad idő kapcsolatáról. A 11 ország rangsorolásában feltűnő és nagyon tanulságos az a különbség, amely a sor közepe táján helyet foglaló NSZK és hazánk adatai között mutatkozik: Határozott útmutató lehet mind a társadalmi, mind az intézményes tennivalókra, hogy a válási sor közepe táján (pozitív sorrendben a 4. helyet foglaló NSZK-ban a házastársak naponta két órával többet töltenek együtt, mint hazánkban. Függetlenül attól, hogy hol vannak együtt a házastársak, a dolgozó magyar házastársak több mint háromszor annyi időt töltenek a munkatársakkal (a férjek: 7,1 órát, a feleségek 6 órát), mint egymással (mintegy 2 órát). A nyugatnémet feleségek viszont majdnem a duplájával több időt töltenek a férjükkel (4.4 órát), mint a munkatársakkal (2,6 órát), és a férjek is több érdeklődést mutatnák az otthon iránt (a munkatársakkal 4,9 órát, a feleségükkel 4,3 órát töltenek). Házasságkötés után a nyugatnémet fiú a munkatársakkal együtt töltött időt majdnem másfel órával csökkenti, a magyar csupán — írd és mondd — 0,2 órával, azaz 12 perccel Hogyha a 11 vizsgált országot aszerint ls sorba állítjuk, hogy a férjek hány percet töltenek otthon szabad idejükből (ahol a „szabad idó" kategória bizonyos munkán kívüli tevékenységeket — például beszélgetést, vendégeskedést, pihenést — magában foglal, más tevékenységeket viszont — például az önképzést, olvasást, tévénézést, rádióhallgatást — nem), a sort Magyarország zárja 20,3 perces napi átlaggal. A szakirodalom legfőbb megállapítása, hogy „az otthontól távol töltött idő", mint válási ok, az esetek 39 százalékában kapcsolódik ahhoz a másodlagos válási okokhoz, hogy „szerelmi kapcsolat harmadikkal — munkahelyen vagy egyebütt" (Klinger András). (Az UNESCO-vizsgálatot ismerteti, elemzi Varga Károly Üj Írás 1970. és a Család es házasság a mai magyar társadalomban c. most megjelent kötetben.) 3. Első és utolsó helyezésünk egymást támogatva Stendhalt igazolja: „Csakis azok a házasságok valóban törvényesek, amelyeket igazi szerelem parancsol." Ehhez a mi viszonyaink ismeretében hozzá kellene még tenni: a törvény kötése csak szentesítheti az érzelmekét, de sohasem pótolhatja. Ha azt akarjuk, hogy a szüksegeg isztezkadeselc célba talaJjcttuik, A házasság es ennek negatív tünete, a válás jogi intézmény is. Ezért a válás problémája törvényalkotási és jogszolgáltatási kérdés is. Az eszmény és valóság kapcsolatában vízválasztónak is tekinthető pozitív állásfoglalásokkal egyidejűleg vettük a hírt. hogy a világtáblázaton, a válási rangsor elére „küzdöttük fel" magunkat, még az USA-t ís magunk mögé utasítottuk. Űj erkölcspolitikánk szerint az ideális szocialista hazasság alapja a monogámia (a házasságnak az a formája, amely egy férfinek és egy nőnek tartós együttéléséből áll), és összetartója a szerelem. Nemzetközi viszonylatban is méltányolt erkölcspolitikai megújhodásunkkal e súlyos kérdés még nem oldódott meg. Az „igaz", a monogamia még az 1970-es válási mutatóink szerint is — Kölcseytől kölcsönözve a kifejezést — „pártfogás nélkül süllyed a veszélybe". 1009 __ A válások fennáll* , házsssajÉv száma házasságra lakosra kfttésre válás Jnt Fodor József 9,7 9,98 9,2 1,1 9,22 27,9 5,8 1,1 119,5 7,9 2,1 222,4 6,1 2,1 227,8 — V 257,2 \ V aranyban — illegitim életközősségre. Budapest két különböző szociális karakterű (a fizikai es szellemi munkavállalók azonos arányú, illetve egyik tipikus munkás) kerületében végzett vizsgálatok szerint a felnőtt népesség 8,1, illetve 9,8 százalékának bomlott fel a házassága. Ebből jogilag házas, de a bontóper nélkül külön élő 3,2 százalék, illetve 4,3 százalék. (Lőcsei Pál: Üj írás 1970.) Ijesztő tehát a de jure elváltak száma, de még megdöbbentőbb a de facto különélőké. A bomlás irányába mutató további tünet, hogy a bíróságok évről évre több házasságot bontanak fel a házassági hűséget sértő magatartás miatt. Egy 1956. évi reprezentatív vizsgálat szerint a házastársak a bontóperek 72 százalékában követtek el hűtlenséget, mégpedig 35 százalékában a férj, 31 százalékában a feleség, 6 százalékában pedig mindkét fél. (A bontásra vezető okok hosszú sorában csak az iszákosság nagyobb arányú és emelkedőbb tendenciájú, mint a hűtlenség.) A társadalmi kőzmeggyőződés nem egységes a tekintetben, hogyan ítéljük meg a hét nem hűtlenségét, Önös férfifilozófia szerint a feleség hűtlen magatartása szomorú, a férfié vidám tényállás. Még maguk az asszonyok is súlyosabban ítélik meg asszonytársuk hűtlenségét, mint a férjükét. A férjeket, akik növekvő gyakorisággal egyszerűen „otthagyjak" asszonyukat és gyermekeiket, már egységesen ítéli el a társadalom, de a társadalmi közmeggyőződés a tekintetben is elég egységes, hogy „a hitszegés a nők második természeté" (Léautaud), meg hogy „olyan asszonytól, aki bosszút akar állni az urán, mindent meg lehet tudni" (Dürrenmatt). A válás alatt és után tanúsított magatartást tekintve a mérleg a férjek javára billen. A férjek, akik rosszul mondták ki az igent, vagy nem vették komolyan, hogy az őrködésnek a házasságban nincs alternatívája, vagy önhibájukon kívül jártak porul, általában beérik azzal, hogy — Tömörkény kintvaló népének nyelvén szólva — megszabadultak „kedvös életöröm párjuktól". Az asszonyok azonban gyakran nem elégszenek meg azzal, hogy az utak kettéváltak, hanem még gyermekeik feláldozása árán is bosszúhadjáratot indítanak volt férjük ellen. Még akkor is, ha maguk kérték a bontást, és még akkor is, ha férjük — a bíróság szokásos kíméletes megfogalmazása szerint — nem völt hibásabb a hazasság feldúlttá válásában. Előfordul az is, hogy . egyegy asszony évtizedekig működteti az igazságszolgáltatás gépezetét. Az anyák és apak egyre felelőtlenebb és gátlástalanabb boldogságkeresése a harmadiknál hivatalosan is tényszerű: Míg a válások aránya a felbontott hácBtiágokoa belől a. ayeonektelsn 1990 1271 1915 1979 1919 12 556 19(8 a 255 1969 » 655 1979 22 900 "A bíróság tehát már minden megkötött negyedik-harmadik (1000-ből 237,2-ed) házasságunkat (elbontja. (A franciák sírnak, hogy náluk már minden tizediket.) A valóságban természetesen jóval több a felbomlott házasság, mint amennyit a bíróság is felbontott 1. A pedagógusjelöltek körében folytatott felmérések szerint a jövő generáció szexuális nevelői, házasságra való felkészítők (301 személy) közül csak 30 százalék (90) helyteleníti, 70 százalék (211) pedig helyesli a házasság előtti nemi életet és a vizsgált mintának 28 százaléka (bevallásuk szerint is) rendelkezik már közösúlési tapasztalatokkal, legnagyobb részt vidéki lányok! (Szilágyi Vilmos.) A monogám házassági erkölcs lazulásának egyre általánosabbá váló jelensége, hogy házassági kötelékben álló férfiak és nők sokszor létesítenek a házasság szempontjából meg nem engedhető kapcsolatokat. Számot tevő gyakorisággal az is előfordul hogy a házastársak a legitim házassági kapcsolatok mellőzésével — egyre növekvő arányban — egyszerűen elhagyják £.,otthagyják") egymást és ami még súlyosabb, gyermekeiket is, s mással lépnek — ugyancsak növekvő Szőlőhegy a jelen megismerhető tényeiből, abból, ami van, kell kiindulnunk, de számolnunk kell a valószínűség szabályai szerint a tavlati helyzettel is, azzal, hogy mi várható. A házasság és válás jogi intézményének krízistünetei: 1. A legitim formák mellőzése egyre nagyobb arányokat ölt a párkapcsolatok létesítésénél és az»k felszámolásánál egyaránt. Egyre növekszik azoknak a száma, akiknek tényleges családi állapotúit lényegesen különbözik törvényes családi státusuktól Ezeknek magatartása minimum közönyt, maximum tudatos elutasítást jelent a válás és újraházasod ád törvényesítésével, széleskörűen elterjedt, hagyományos normáival szemben (Lőcsei Pál, Kartárs, 1965.). 2. A házasságkötések száma csökken, ugyanakkor a válások száma emelkedik. Pl. a háromszor és többször házasságot kötő nők száma 1956-tól (563) 1969-ig (1763) több mint háromszorosára emelkedett. 3. Az újraházasulók arányának emelkedése jóval lassúbb ütemű, mint az elválóké, és a többször elválóké. 4. A valóságban jóval több a felbomlott, mint a felbontott házasság. 5. Évről évre több házasságot bontunk fel a házassági hűséget sértő magatartás miatt. 6. Egyre növekszik a gyermekes feleségek hűtlenségi arányszáma. 7. Míg a válások arányszáma a gyermektelen házasságokban csökken, a gyermekes házasságokban emelkedik (a születések csökkenésével a gyermektelen házasságok aránya emelkedik); másként fogalmazva: a gyermekes. házasságok aránya csökken, és a válások száma ezekben mégis emelkedik. 8. A hűtlenség: arány emelkedése a felbontott gyermekes házasságokban gyorsuló tendenciát mutat 9. A válási mutatók és az otthon töltött szabad idő kölcsönös függősége negatív: 11 ország között válár-i mutatóink a legmagasabbak, a férjek otthon töltött szabad ideje pedig annak megfelelően a legalacsonyabb. 10. Az otthontól távol töltött idő mint fő válási ok kapcsolódik a „szerelmi kapcsolat harmadikkal" másodlagos válási okokhoz. 11. A családban élők öngyilkosságában, alkoholizmusában (az utóbbi esetben elsősorban a nőknél) nagy szerepe van a családon belüli érzelmi kapcsolatok megbomlásának (Kulcsár Kálmán, Üj Írás 1970). Bár a jövő tényei így még hozzáférhetetlenek, az intézkedések meghozatalánál mégsem lehet figyelmen kívül hagyni: 1. a veszélyt a házasság intézményére. (A házasságkötésék száma az elmúlt 20 év alatt 11,2 százalékkal 107 820-ról 95 614-re csökkent, ugyanakkor a válások száma 74 százalékkal 12 556-ról 21855-re és 1970-ben még külön 4,8 százalékkal emelkedett; az ezer lakosra jutó házasságkötések száma 20 év alatt 11,7-ről 9,3-ra csökkent, a válások száma mégis 1,4-ről 2,l-re emelkedett; a megkötött és megszűnt házasságok különbsége 20 év alatt 52 847-ről 16 837-re csökkent (az ezer lakosra jutó különbség 5,7-ről 1,7-re csökkent!); a válások számának százalékos aránya a házasság első négy évében 1949-től 1969-ig majdnem 20 százalékkal, ugyanezen idő alatt a 25 éven aluli férfiak válási aránya is (ezer megfelelő korú házas férfira jutó válások számára vonatkoztatva) 13,1-del, több mint a háromszorosára emelkedett, 2. a terhelést a gyermekre: 1949-ben 194 941 öszszes születésre mintegy 9 ezer úgynevezett „válási árva" jutott, 1969-ben jóval kevesebb, 155 848 összes születésre már mintegy 18 ezer, (1949-ben „még csak" minden 21. gyermek volt „válási árva", 20 évvel később már minden kilencedik). A születések jövőbeni alakulására következtetési alap lehet, hogy 21 év alatt az ezer lakosra jutó természetes szaporodás 9,2-ról 3,1-re csökkent. 3. a lemérhető negatív hatást a többi sorskérdésünkre: a művi vetélesekre, a születésekre, az alkoholos és mentális megbetegedésekre, az ifjúkari bűnozesre, éz öngyilkosságokra, altalaban nemzeti . közállapotunk alakulására. Mondjuk tehát ki: „dolgunk" a házasság intézményét — az élet megérett követelményeinek megfelelő törvényalkotással és jogszolgáltatással — „kivinni á mély süllyedésből, s ... olyan magasra" tenni, hogy a valóság megfetelhesten az eszmapynek.