Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-30 / 126. szám

4 vasárnap, 1971. ma jtjs3r Motorral az Adriára Már nincs messze Lete­nye, a határállomás, amikor egy bokor mögül kilépő ka­tona megállít és igazoltat. Hová megyünk? — hangzik a kérdés. Jugoszláviába! — válaszolom az útlevéllel rendelkező, szénáját tekint­ve is rendben levő állam­polgár minimális, de tagad­hatatlan öntudatával. Az iratok körül nincs semmi hiba, a határőr udvariasan jó utat kíván. Bárcsak iga­za lenne — sóhajt az em­ber. Mert hiszen kétezer ki­lométeres út, egy alaposan túlterhelt Tatran motorke­rékpárral — nem a legbiz­tonságosabb. De a határon is átjutunk, a motor és utasai nagy megkönnyebbülésére. A Ju­goszláv oldalon tükörsima út fogad. Ezen az úton már jártam három éve. Akkor ugyanilyen, jó volt. Külön­ben az út alaposan kanya­rog. Igaz, a kanyarok köny­nyen vehetők, vezetesd szempontból jók. fis szinte minden kanyar előtt ott van a sebességkorlátozó tábla, amely az átlagos vezetői ké­pességekhez maximálja a aebessegeketi Ha azt valaki betartja, baj nem nagyon történhet. Bár egy, a kuko­ricásba tartó féknyom fi­gyelmeztet: nem árt az óva­tosság. Nagy a forgalom, rengeteg a külföldi és hazai kocsi. De már közel van Zágráb. Itt némi keresgelés után si­kerül is megtalálnunk bará­tainkat, vendéglátó házigaz­dáinkat. Az új Zágrábban, a mi Tarjánunkhoz hasonló hatalmas, még épülő város­részben laknak. Másnap városnézés a programunk. Az első, ami feltűnik, a lakótelepen folyó építkezés szokatlansága. Pa­neleket alig. edöregyártott elemeket egyáltalán nem le­het látni. Az épületeiknél először a vasbeton vázat készítik el. Ha ez készen vart 'a közfa lakat - égetett­vagy cementtéglákkal rak­ják be. Méghozzá nagyon • gyorsan: Két tízegynéhány szintes épület falainak majd a felével elkészültek egy hét alatt. AZ építészeti megoldások ls változatosak és a lakások is viszonylag tágasak. Igaz. a fürdőszobá­ban szabadon van a szenny­vízlefolyó-cső, de holt tér­ben. És ezzel is nyernek 20 —30 centit. Egész Zágrábban hatalmas ZÁGRÁB Egy részlet a zágrábi új lakó telepből. A házak közti par­kolóhelyen munkaidőben csa k ilyen kevés autó van. A sok látnivaló közül csak meg egyet: a jugoszlá­viai naiv festők kiállítását. Csodálatosan gazdag kép- cs szoboranyag. Egy Rousseau, egy kicsit gall, egy kicsit a bartóki motívumvllág — de nevet­séges lenne folytatni ezt a sort. önálló festészet, népi festészet, mindemellett kor­szerű, nagyon is korszerű. Jó lenne kiállítani nálunk is ezt az anyagot. Utólag még valutában sem sajnál­tam az igencsak borsos be­léptidíjat. Zágráb különben a fiata­lok városa is. Rengeteg a fiatal. Mégis, hosszú hajat és farmert szinte nem is látni. Színesen, kultúráltan öltöznek, egy kissé a sze­cesszió jegyében. A fiatalokról még csak kíesit egy mosoI-vra késztető pér­c- beszédet! Egy pár áll szo­katlanul csendesen egy üzlet árkádja alatt. Kísérőnk vé­letlenül meghall néhány szót, amint a lány szinte Éva szavait ismétli a Tra­gédiából, mármint az anya­sággal kapcsolatban. Es a férfiak reakciója úgy látszik nem sokat változott. Ádám a porba roskadt, szimpa­tikus fiatalemberünk pedig a fejéhez nyúl. Valami olyasmit mondhat magában: „Te. jó isten 1" Különben szép pár. Lehet, hogy még összeházasodnak ... Szávay István meg magyarán... Lőrincze professzor sze­líd modorú ember — talán éppen nem kis részben en­nek köszönheti népszerűsé­gét —, s nemigen szokott beszelni a nyelvrontásról. Inkább azt magyarazza, ho­gyan kell szépen beszélni édes anyanyelvünkön. Például részese voltam egy beszélgetésnek a tihanyi rév­nél, ahol a pénztárosnál megtudakoltam: mikor in­dul a legközelebbi komp. Azt válaszolta — egyszerű mondatban —, hogy minden óra negyvenkor. Erre én ki­számoltam, hogy ötven perc múlva. Éppen el akartam menni, hogy valamivel agyonüssem az időt, de sze­rencsére közben Ittam egy kávét, s így öt perc múlva meghallhattam a hangszóró­ból: — Menetrenden kívüli kompjárat Indul azonnal Szántód-rév felé. Beszállás után a komp azonnal indul. Ezek már nem olyan egy­szerű mondatok voltak, ha­nem kellően bővítettek. Á pénztáros gondolkodtak volna, a pénz­táros udvarias kérdésemre így válaszol: — Menetrend szerint csak minden óra negyvenkor in­dul a komp, de ha közben összegyűl egy hajóra való kocsi, indítunk egy mente­sítő hajót. Ez a „régies" közlési for­ma úgy látszik kezd kimen­ni a divatból. Mert másutt is valami furcsa, új „ma­gyar nyelvtant" beszélnek. Például a boltokban. Kérdés; „Van friss ke­nyér?" Válasz: „Ninca!" Régies tormák; „Sajnos, nincs. Elfogyott, ma már nem is kapunk!" „Sajnos, nincs. Még nem érkezett meg. Egy órán belül vár­juk!" ,.Sajnos, nincs. Elfo­gyott, de utána rendeltünk, mindjárt hozzák!" A hivatalokban is egyre tömörebben beszélnek. El­mondják például, hogy el­intézés előtt kivel kell lát­tamoztatni egy bizonyos ké­relmet, de azt sokszor nem ban úgy, hogy kimondjuk, amit gondolunk. Nehogy mások olyasmit gondolja­nak a mi gondolkozásunk­ról, amit még csak nem is tőmondatokban, hanem tn­dulatszavakkal szokás kife­jezni. A nyelvet — vagy a hangulatot — tehát nemcsak nyelvtani hibákkal lehet rontani. Lehet azt, fájdalom, nagyon szabatosnak és tö­mörnek látszó mondatokkal is. Magyarul beszélni tudni­illik egyebek között azt is jelenti, hogy azt mondjuk meg a másik magyar em­bernek, amit kérdezett, ami­re kíváncsi. Pintér István felvilágosítása teszlk hozza, hogy az elin­és a hangszóró belelentése "SSi (egy nekem egyszerűbb mon- "ffi&H JWÍS^Í^LK dalban) azonban együtt ffíífi® le«kb?fj rendkívül bonyolult monda- ^^^SS^LtJ^t tot jelentettek. Olyasmit mondtak el nekem, amit ki sem mondtak, mert úgy lát­szik, féltek jogos felháboro dásomtól hát az ügyfél szaladgálhat, s áldhatja azt a legújabb ma­gyar nyelvet, vagy inkább azokat, akik ezt felhasznál­„ '"/Ml, B1UK VSb ICII hogy nem ^deklem őkotV*> — menjek a pokolba, ne há­borgassam őket, vegyem tu­domásul, hogy ők a komp, s szívességet tesznek, ha át­visznek. Mert ha nem így Domaszéki nagylegények A község vendéglőjében szolgáló utána szaladt, öten söröztek egy asztalnál: visszavitte a sört. . ­Bende Vince, 30 éves (Le­nin u. 18.), Szűcs Sándor, 19 éves (Dózsa György u. 14.), Ördögh János, 26 éves (Dó­zsa György u. 10.), Kószó János, 22 éves (Tanya 770.) és Koza János 21 éves (Ta­nya 695.), valamennyien do­maszéki lakosok. Sem a rendőrségi vizsgálat, sem a bíróság nem tudta megálla­pítani, hogy egyenként vagy összesen mennyi szeszes italt fogyasztottak. Az tény, hogy az ugyancsak domaszéki sértett. Vőneki Mihály any­nylra italos állapotban volt, hogy a felszolgáló már nem adott neki több italt. Vóne­8 forgalom. Rengeteg az au- társasáé aszta­lé. Parkolni szinte egyálba- ,z, , jarsasag aszta „wi,™. láro1 felvett ket üveg sort Ián nem. olykor meg menni, „ . ^ . „, * ,„ c haladni is alig lehet. A 10— 15 perces torlódás, várako­zás nem tartozik a ritkasá­gok közé. Meglátszik, hogv1 több mint 130 ezer autó .ván a városiban. Számuk főként az utóbbi két-három évben . nőtt meg. Kétségte­lenül sok előnye van az autónak, de Itt már egyre szembetűnőbbek hátrányai is. No. nemcsak a torlódá­sok. Inkább áz, hogy az autó olykor már a társadal­mi státus jelképévé avan­zsálódik. A Zastavától, a FIAT-tól és az NSU-tól ál­talában mindenki szabadul­ni akar. Mercedest vagy Fordot vásárolnak — ez most a „menő". És bizony azok ott sem olcsó kocsik. Ara többéves hitel. De a rosszabbul keresők akár az NSZK-ba is kimennek dol­gozni, csakhogy nagyobb kocsdt tudjanak szerezni. Zágrábban rám elsősorban az óváros hatott, piacával, templomaival, hangulatos •életével. A piac különösen érdekee volt. Főként a nép­művészeti cikkeket árusító bódék. Csodálatosain szép szőttesek, invenciózus fa­faragások. Feltűnt egy gyö­nyörűen faragott Krisztus­fej. Ismeretlen alkotója va­lahol Macedóniában élhet. És feltűnt az ékszerekkel teleaggatott, elegáns ruhát hordó, öregedő ajnertkai tu­ristanő ls, aki úgy látszik, tipikus és mindig jelenlevő alakja a hasonló helyüknek. zsebre tette és elhagyta a helyiséget. Ezt látva, a fel­Az ajtón ki tántorgó Vő­neki után ment ördögh Já­nos, Kószó János, Koza Já­nos. majd Szúcs Sándor es Bende Vince. Először es minden indok nélkül Kószó János ütötte meg a sértettet ugy, hogy az a földre esett. A magával tehetetlen em­bert Koza emelte fel, majd másodszorra Ördögh csapta arcul. A sertett újból el­esett, s megintcsak Koza emelte fel, akibe beleka­paszkodott az ütlegektől megszédült ittas ember, Ko­za nadrágja elszakadt, s ennek láttán Koza a sértett arcába rúgott, majd oda­adta neki a kerékpárját, hogy elmehessen haza. Az csak imbolyogva, szédelegve es tántorgott a kerékpárral, amely hozzáért Szűcs Sán­dorhoz, aki ezért a. sértettet kerékpárostód fellökte. Szűcs „búcsúzóul" még szájon ütötte Vőneki Mihályt, aki az öt ember ütéseitől sú­lyos sérülést szenvedett, s egy. a társaságtól kívülálló személy, Borbély Gyula kí­sérte el az orvoshoz. A büntetes kiszabásánál a szegedi járásbíróság mind­egyik vádlott terhére sú­lyosbító körülményként ér­tékelte a durva, közösségel­lenes magatartást, amellyel súlyos testi sértést okoztok Vőneki Mihálynak, és nem jogerősen, 10—10 hónapra ítélte Bende Vincét, Szűcs Sándort, Kószó Jánost, Koza Jánost, Ördögh János 1 évi szabadságvesztést kapott. lyognak, mégis biztosítják őt mélységes lenézésükről és megvetésükről. Nem ritkán mar a sajtó is hódol — sajnos — ennek a furcsa tömörítési mozgalom­nak. Nemrégiben például néhány lap közölte, hogy a nyugdíjfolyósító Intézet egy­szerre háromhavi lakbér­hozzájárulást küld ki a nyugdíjasoknak. A lapok el­felejtették hozzátenni: ez azt jelenti, hogy a nyugdíjastól már kérik a felemelt lak­bért, de ő még csak később kapja meg a különbséget. Es azt is elhallgattak, hogy egy másik, s szerencsére való­ban magyarosan gondolkodo rendelet szerint addig sen­kitől nem lehet kérni a több pénzt, amíg ő nem kapja meg a hozzájárulást. Később aztán megjelentek azok a közlemények, amelyek va­lóban magyarán beszéltek. Elmondván a teljes igazsá­got, a teljes tényállást. Az olvasó, aki bizonyára magyar ember, ha magyar újságot olvas, maga is el­döntheti, hogy mi a magya­rosabb beszédforma. Mert igaz ugyan, hogy a szabatos fogalmazás egyik fontos kö­vetelménye a tömörség, de a beszéd gondolataink közlésé­re szolgál. Mégpedig általa­Szenvedély Árpád csillogó szemekkel hajolt hozzám a fogaskerekű vasúton: — Olyan boldog vagyok. Végre si­került megszereznem Rabindranath Tagore verseit. Evek óta hajszolom ezt a kötetet. — Tisztellek, becsüllek, ez valóban nagy öröm, hajoltam meg elismerően Árpad előtt. — Nézd, öregem, nekem nincs kü­lönösebb szenvedélyem. A cigarettá­ról leszoktam első gimnazista korom­ban. A borfejadagom évenként egy hosszúlépés a születésnapomon. Hu­szonkét éve csak egy nő van az éle­temben: a menyasszonyom. Ópiumot sohasem szívtam, nincs is szándékom­ban elkezdeni. Egyetlen szenvedélyem van: a könyv, özép kis könyvtáram van. Egy új kötet megszerzése után valami csodálatos, kellemes zsibbadt­ságot érzek. Hulás vagyok Gutenberg­nek, aki feltalálta a könyvnyomta­tást. Van-e tisztább és igazabb öröm. mint amikor egy könnyű vacsora után ledől az ember a heverőre, jobb ke­zébe vesz egy Jó könyvet, miközben a bal kezével csokoládés pralinét csi­peget. Könyvek nélkül céltalan és üres lenne az életem. Esténként, ami­Kor hazamegyek, első dolgom, hogy végigsimogassam a kis könyvtáramat. Büszke vagyok a gyűjteményemre. Megtisztelnél, ha egy pár percre fel­ugranál hozzám. Kapsz egv jó feke­tét, és megmutatom a könyveimet — nézett rám kérőén Árpád. — Nagyon szívesen. Hiszen én is ,, szeretem 4 nyomtatott betűt — felel­tem, s rövid hegymászás után belép­tünk Árpád otthonéba. — Ez az én kis kétezer kötetes könyvtáram. Parancsolj, nézz körül, amíg elkészítem a feketét — mondta es magamra hagyott. Találomra leemeltem egy melybordó vászonkötésű kötetet: Balzac: „Pajzán históriáit" tartalmazta a könyv. A bel­ső oldalon dőlt betűs kézírással ez ál­lott: „Blankának, bérmálása alkal­mából. Sok szeretettel: Bözsi néni." Az alsó polcon megtaláltam Thacke­ray „Hiúság vásárát". A belső oldalon kedves ajánlást olvastam: ..Édes Klárikám! Főtörzsőrmesteri rendfokozatodhoz gratulál a te Ottód." Flaubert „Bovaryné" című alkotá­sában ez állott: „Abból az alkalombol, hogy az en Dezsőkém ma lett bádogossegéd. Örök szerelemmel Jolán." Fannie Hurst „Mellékutca" című regényében ez a dedikáció állott: „I.ajoskám! Légy mindig ilyen jo fiú, mint [mostanában. Ugye, soha nem fogsz többé lopni? Irma néni aki bízik benned." Némi szemlélődés után megállapí­tottam. hogv Árpád könyveinek egy részét ajándékba adták, de nem Ár­pádnak. Mikor beléoett az illatos fe­ketekávéval, megkédeztem: — A könyveidet biztosan valame­lyik Múzeum körúti antikváriumban vásároltad ? — Szó sincsj rólá. K^írréikérffl ján szereztem a könyvtaramat — fe­lelte szemrebbenés nélkül. — Mind a kétezer kötetet? — ker­deztem elhülten. — Természetesen. Itt van például a legelső szerzeményem — mutatott Dickens „Pickwick Clubjára". Hu­szonegy évvel ezelőtt kértem kölcsön egy volt ískolatársamtól. Szerintem ma már lemondott róla, hogy vissza­kapja. A legújabb szerzeményem pe­dig, amit te is láttál Rabindranath Tagore versei. Ma délelőtt kértem kölcsön az utolsó barátomtól. — Mit jelent az, hogy , utolsó bará­tod? — Mert a többi barátom mar mind összeveszett velem, mert nem adtam vissza könyveiket. Egyedül állok, a vi­lágban, nincs nekem senkim, csak ez a szép könyvtáram — suttogta elér­zékenyülten, és egy közepes nagyságú könnycseppet törölt ki a szeméből. — Az még sohasem jutott eszedbe, hogy pénzért vásárolj egy kötetet? — kérdeztem kíváncsian. — Ne gondold. Megpróbáltam, de amit pénzért vásárolok, abban nincs olyan örömöm — felelte elgondolkoz­va. — Mindenesetre gratulálok a könyvtáradhoz. Valóban büszke le­hetsz rá. — Köszönöm, — mondta hálásan. A bal felső polcon megpillantottam Hemmingway „Vadásznaplóját", amit már oly régen kerestem: — „Add köl­csön! Két nap alatt kiolvasom — kö­nyörögtem. Árpád hidegen nézett rám: — Ne haragudj, öregem. Ezért nem sertődhetsz meg: Könyvet elvből nem adok kölcsön! Galambos jS&Wesgter NAPI KISLEXIKON a fagylaltról Ha néhány napja nincs ls kimondottan jó idő. a fagylaltárusok még­sem panaszkodhatnak. Ilyenkor is sokan vásá­rolnák náluk, hat még az igazi kánikulában. Gyermekeknek, felnőt­teknek egyaránt hűsítő csemegéje nyaranta a fagylalt. Csakhogy nem éppen veszélytelen cse­mege. Mit is kell tudni róla? # Készítése? Már az alapanyagok felsorolása sem egysze­rű. Hiszen felhasználnak hozzá gyümölcsöt, cuk­rot, tejet, tejszint, tojást, vizet; valamint ízesítés­re, színezésre stb. szol­gáló más anyagokat. Ezeket összekeverik, fő­zik vagy pasztőrözik és azután fagyasztják. A fagylalt készítéséhez csak egészségre árial­matlan és romlatlan anyagokat lehet felhasz­nálni. A tejet csak pasz­tőrözve vagy frissen for­ralva, a gyümölcsöt gon­dosan megtisztítva, mos­va. A fagylaltüzemben a nyersanyagokat külön kell tárolni. A tejet pél­dául hűtve, a tojást ls külön helyen. A tojást különben felhasználás előtt lehetőleg egy kü­lön erre a célra szolgáló helyiségben kell fertőt­leníteni és mosni. Mi­után a keverék főzese elkészült, azonnal kez­dődik a hűtés, plusz 3 fok alá. A keverék hő­mérséklete szállítás köz­ben sem emelkedhet 8 fok fölé. 0 Árusítás? Az árusító helyen csak akkor szabad át­venni a fagylaltkeveré­ket, ha az hidegen és időben érkezett. Ha már felmelegedett, tilos felhasználni. Az átvett keveréket azonnal hűtő­szekrénybe kell tenni, és a megszabott időn belül fagyasztani. A fagylaltpult tégelyeiben azután mínusz 8 és mí­nusz 14 fok közötti hő­mérsékleten 72 óráig tá­rolható a fagylalt Fel­olvadt fagylaltot újra­fagyasztani vagy kiszol­gálni tilos. 0 Mérgezés? Éppen a szigorú sza­bályok következtében az utóbbi időben sze­rencsére már kevesebb fasrylaltmérgezés fordul elő. Mégis jó tudni, hogy ilyen esetben mi a teendő Ha valaki a fagylalttól rosszul lesz (hányás, hasmenés stb.V. azt azonnal Jelenteni kell az illetékes köz­egészségügyi felügyelő­nek, községekben a körzeti orvosnak Az érusítóbelven a kígzol­GÓlést be kell «riinte<ni és mindent változatla­nul hagyni, míg a köz­egészségügyi hatosáé képviselője megérkezik

Next

/
Oldalképek
Tartalom