Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

vasárnap, 1971. május 83. 7 Szerkesztőségünk újabb kerekasztal-beszélgetést szervezett A demokratizmus hétköznapjai című sorozatunkhoz. Ezúttal a munkahelyi demokratizmusról, közkeletűbben szólva az üzemi demokráciáról folyt az eszmecsere. A beszélgetésen részt vett Csonka István, az MSZMP Szeged városi bizottságának munkatársa, Harmatos József, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa közgazdasági bizottságának vezetője, Kása Mihály gépészmérnök, a Szegedi Tervező Vállalat pártsaervezetenek titkára, Lajkó Ferenc, a szegedi textilművek KlSZ-bizottságánaik titkára, Márl Sándorné, a szegedi ruhagyár szakszervezeti bizottságának titkára és Tóth Antal, a szegedi szalámigyár szakmunkása. Vitavezető Sz. Simon István, a Délmagyarország főszerkesztő-helyettese volt. Sorozatunkat egy hónap múlva fejezzük be, amikor a pártélet demokratizmusát tűzzük napirendre, meghívott vitapartnerekkel. Képünkön a vita résztvevői. Jobbról balra: Tóth Antal. Kosa Mihály, Harmatos József, Csonka István, Lajkó Ferenc, Mári Sándorné, Sz. Simon Istváa Az üzemi demokráciával kapcsolatban ma més igen sok elvont elképzelés él. Sokak szemében távoli dolognak tűnik. Mások szembeállítják a szakértelemmel és az egyszemélyi felelős vezetéssel — vagy, vagy? De a munkások a döntésekhez szükséges gyakorlatot csak döntéseken keresztül szerezhetik meg. Hogyan halad ez a gyakorlás? KÓSA MIHÁLY: — A demokratikus életforma alkotmányos elemeinek gyakorlásával már jól tudunk élni. Az üzemi közélet demokratizmusának mércéje viszont a feladatokban való részvétel, a mindennapi problémákhoz való viszony. Sok-sok apró szálka fájdalmassá válhat; sok-sok korrekt, igazságos hatás pedig meggyőződéssé. MARI SÁNDORNÉ: — A döntés kötelességei emelhetik és rongálhatják a vezetők tekintélyét. Nem jogkörök vagy hataskörök kritériuma ez. Az is dönthet rosszul, akinek jogköre van a döntésre — s az is ajánlhat rosszat, akinek nincsen. Ugyanígy fordítva. CSONKA ISTVÁN: — Hogy az üzemi demokrácia szintje milyen, azt nem csak azon lehet mérni, miként dolgoznak az erre hivatott üzemi szervek, intézmények. A munkások, a dolgozók magatartása, közérzete, cselekvési készsége mutatja meg leginkább. Az üzemi demokratizmusról az is véleményt alkot, aki hűséges a gyárhoz — az is, aki nem találja fel magát egy munkakörnyezetben. HARMATOS JÓZSEF: — Szegeden a szakszervezetek kifogásolási jogukkal az elmúlt három évben mindössze kétszer éltek. A társadalmi szervezeteknek tehát mégis nagy gondot kell forditanlok arra, hogy az üzemi demokrácia már rendeletben szabályozott intézményei is hatékonyabbak legyenek. LAJKÓ FERENC: — A dolgozók egy része még ma is attól reméli problémái megoldását, hogy minél magasabb fórumhoz fordul. TÓTH ANTAL: — Az üzemi demokráciával kapcsolatban vannak még aggodalmak és fenntartások a munkások körbében, de hogy ezek feloldódjanak, jobban oda kell figyelniök arra, ami rajtuk múlik. Példának hozhatnám a kollektív szerződést. Sok helyen a „hivatalos" emberekre bízzák csupán a munkás közösségek a gyári munka alkotmányának megszövegezését, pedig érdemes odafigyelni, mert a hasznos javaslatokat beépítették a szerződésbe, s így azokból már nem kívánság, óhaj lesz, hanem a közösség törvénye. Sajnos, még ilyen fontos dokumentum iránt sem elegendő az érdeklődés és a figyelem, pedig ezt most már még hosszabb időtartamra fogalmazzuk. MÁRI SÁNDORNÉ: — A termelés kis munkarészleteinek elvégzésével megbízott dolgozók nehezen szerezhetnek áttekintést egy nagy gyár gondjairól. Milliókkal számolni anyagban, munkában, bérben, piaci értékesítés lehetőségeiben .. — meghaladja tájékozottságukat. Viszont tapasztalatból mondom, hogy föl lehet bontani ezeket a nagy egységeket. A kisebb munkahely dolgaival kell kezdeni! CSONKA ISTVÁN: — Megfelelő öntudat nélkül csak álom az üzemi demokrácia fejlesztése. Még mai lehetőségeinek gyakorlása sem megy kellő ismeret és kollektív felkészültség nélkül. A vezetőknek például fel keU ismerniök, hogy nem a bosszantásukra szolgál, hanem éppen erősítésükre. Növeli biztonságérzetüket, garanciát jelent a döntések nagyobb sikeréhez. A munkásoknak viszont azt is be kell kalkulálruok. hogy a munkahelyi demokrácia sokkal több a belebeszélésnél. A belesegités inkább a lényege. KÓSA MIHÁLY: — A munkahelyi demokráciát ma már a szocialista fejlődés magasabb szintjén és magasabb igényével fogjuk fel, úgy is gyakoroljuk, Továbbfejlesztésének társadalmi vagy politikai akadálya nincsen. Hogy mégis többet beszelünk róla, annak az lehet az oka, hogy a szakmai vezetés felelőssége megnőtt a munkában is, és ez bizonyos helyzetekben konfliktusba kerül a demokratikus elvekkel. Azonos társadalom képviselőiről van szó, amikor vezetőket és beosztottakat emlegetünk, mégis vannak az egybetartozás keretében ütközések ls. Jó gyakorlatias értelmezésre, egyöntetű felfogásra lenne szükség az egyszemélyi felelős vezetés és az üzemi demokrácia viszonyában. Hiszen olyan esetek és emberek is adódnak, akikkel ezeket a közös' nevezőket nem lehet vagy nehéz megtalálni. LAJKÓ FERENC: — Amikor információról van szó, sokan csak az egyik kötelességre gondolnak: hogy a vezetés tájékoztassa a munkásokat A vezetőknek viszont legalább olyan fontos, hogy tájékozottak legyenek a munkások hangulatáról, termelési kedvéről, munkahelyi közérzetükről. Annyi vetemény elhangzik, de nem mindig illetékes helyen. így nem követheti ezeket kellő válasz vagy intézkedés. Hiszen tudunk olyan példáról is, hogy már pletykaszinten, a városban beszéltek egy üzem belső nyűgeiről, de a vezetők csak véletlenül és idegen forrásból tudták meg a belső problémákat SUMMÁZAT: A demokratizmus élő, eleven Igénye a dolgozók aktív, érdeklődő tömegeinek. A munkahelyi demokrácia gyakorlásához azonban nem a vágyakat, a messzi, a kommunizmusra jellemző elképzeléseket kell csupán alapul venni, hanem elsősorban a munkások mindennapi világát, annak problémáit, eredményeit és ellent mondásait. A gazdaságirányitág rendszerének megújításától vártuk' és várjuk az üzemi demokrácia élénkülését. A munkahelyi demokráciától viszont a lehetőségek nagyobb kibontakoztatását. Ez a kölcsönhatás hozzásegít bennünket a szocialista társadalom magasabb szintű építéséhez. Mi az üzemi tapasztalat? HARMATOS JÖZSEF: — Ha céljaink azonosak a megvalósítás tapasztalataival — akkor jól dolgoztunk és jói politizáltunk. Már hosszú ideje megfelelő az egyenleg a gazdasági vagy a társadalmi számvetések kaiméval. A munkában éppen a demokratizmus hozta meg a várt gazdasági eredményeket, és az ezek eléréséhez szükséges munkahelyi légkört. Nagy szerepük van ebben a szakszervezeteknek és az üzemekben, munkahelyeken működő társadalmi és tömegszervezeteknek. Egy sereg törvény ls szabályozza az üzemi demokrácia kereteit, mintegy mutatva, hogy Itt nem csupán megértésről vagy értetlenségről van szó. MÁRI SÁNDORNÉ: — A munkahelyi demokrácia gyakorlásának nagy iskolája volt az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése és a kollektív szerződés felelősségteljes vitája. Az a megbízatás például, hogy a ru házatl ipar számára szinte „mintha" kollektív szerződést dolgozhatott ki' az üzemünk munkásközössége, még nagyobb gondosságot es körültekintést parancsolt. És az emberek jól fölismerik ebben a rendszerben jogaikat, kötelességeiket, jól meg tudják fogalmazni a kölcsönös elvárásokat. Tárgyalóképes javaslatokhoz mindig sok hozzászólás van, hát még ha érdekek is forognak kockán! A törzsgárda nagyobb megbecsülése például jogos igény. Ennek viszont anyagi konzekvenciái is vannak. Érdemes hát ilyen es ehhez hasonló témákról nyíltan beszelni a társadalmi szervek és az üzemek vezetőivel. LAJKÖ FERENC: — Az, hogy új érdekeltségi rendszer született a munkában, új felelősséggel, egyenesen megköveteli a munkahelyi demokratizmust. Az érdekek viszont közösek a felelős vezető és a közösség szómára. Csak együtt lehet boldogulni. Az bizonyos, hogy ma már csak szakismerettel lehet érdemben beleszólni a ter • melés dolgaiba. Aki nem ismeri a közgazdasági hátteret, a tervezés módszereit stb., természetesen bátortalan is a véleménynyilvánítás során. De nem lenne helyes lemondani a dolgozók tudatos felkészítéséről. Továbbképzéssel, tájékoztatással növelni lehet a „beavatottak" körét mind a tervezésben, mind az ellenőrsésben. A politikai elgondolásokat pedig mindig tetten lehet érni a termelésben ís, s ezekre ma is a dolgozó osztályok a legérzékenyebbek. — A bírálat viszont még ma sem valamiféle foszlós kalács — meg-megorrolhatnak érte, és valamilyen alagúton gyakran visszavághatnak. Ezért erkölcsi bátorság is kell hozzá, amit viszont erősíthet az a tudat, hogy a közösség érdekében bírálókat minden körülmények között meg kell becsülni és védeni. CSONKA ISTVÁN — Társadalmi fejlődésünknek olyan korszakában élünk, amikor minden lehetséges energiát céljaink szolgalatába kell ailté tani. Ilyen emberi „energiahordozó" a munkahelyi demokrácia is, hiszen a cselekvőkészséget sokszorozza meg; a munka tudatosságát fokozza; a termelési felelősséget növeli. Éppen ezért nem lett igazuk azoknak, akik ellentmondást láttak a gazdaságirányítás mai rendszere és a demokratizmus kiszélesítésének igénye között. Azoknak sem, akik féltették a demokratizmust a közgazdasági gondolkodástól. És előre látható volt, hogy ezek a ferde jóslatok nem válnak be, hiszen már a gazdaságirányítás rendszerének átdolgozása ls a legdemokratikusabban történt, tartós és sokrétű közvéleménykutatással, létszámban és társadalmi képviseletben ís nagy bizottságokkal, kollektív határozatokkal KÓSA MIHÁLY: — Kontrollálni és új döntést előkészíteni; a döntésbe beleszólni és felelősen határozni — más és más. Ahogy már arról szó volt: nem szavaztatás kell, hanem gondolat. A felelős vezető dönthet a véleményekkel szemben ís, az nem feltétlenül antidemokratikus. A döntés megmagyarázása azonban magának is erkölcsi és anyagi érdeke. Ha elfogadnak az emberek egy határozatot, egészen más lélekkel dolgoznak a megvalósításán. MARI SÁNDORNÉ: — Néha a közösség is kényelmes. Előfordult, hogy rábíztuk, döntse el, kik érdemelnek kitüntetést, jutalmat a munkájukért. Eleinte nem volt eredménye. Ügy nyilatkoztak az emberek: döntsék el a vezetők, ők jobban tudják.., Kényelmetlen lehet egymást minősítem? Bizonyára. Ezért keresgélni kell a módszert, hogyan is szerezzük meg az aktivitást bizonyos demokratikus jogok gyakorlásához. Talán ilyen esetben jobb a közvéleménykutatáson alapuló előterjesztés. Viszont fordítva i» megtörténik: mikor népszerűtlen dologban kell dönteni vezetőnek, szívesen odaadja a döntés jogát a közösségnek. LAJKÓ FERENC: — Nem lenne Igazi üzemi demokrácia abból, ha mindent szavazásra tennénk fel. Ki ne szavazna meg további munkaidőcsökkentést vagy újabb járandóságokat? De hol van a lehetősége? A szocialista munkahely demokratizmusának lelke talán éppen az, hogy a közösen óhajtott célokhoz közösen megteremthetjük a fedezetet. SUMMÁZAT: A szakértelem és a demokrácia nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő, támogató fogalmak. Minél nagyobb a kollektív szakértelem, annál biztosabb lábakon áll a munkahelyi demokrácia valamennyi kritériuma, a dolgozók sok mindenhez értenek és sok mindent jobban tudnak, éreznek, mint a vezetők. Hogyan lehetne jobban dolgozni? Megfelelnek-e a munka természetének a munkakörülményeik? Helyesek-e a kialakult bérarányok, s hol szenved csorbát a munka szerinti elosztás elve? stb. — ezt mind-mind megbízhatóan meg lehet tudni tőlük. Tájékoztatásuk és gazdasági iskolázásuk pedig feltétlenül elvezet a kívánt hozzáértéshez is. A termelőeszközök társadalmi tulajdona kétségbevonhatatlan hazánkban. A munkások (ulaldonosi érzése a munkahelyi demokrácia tartalmát nagyban növelheti. De vajon úgy gondolkodnak-e és cselekszenek-e az emberek a munkahelyen, mint tulajdonosok? Gyakorolják-e a tulajdonos jogait és kötelességeit? LAJKÓ FERENC: — A demokratikus üzemi közérzethez hozzátartozik a tulajdonosi viszony érzete is. Ebben még elég komoly az elmaradás. Sokan egyszerűen az anyagi érdekeltséggel azonosítják. TÓTH ANTAL: — A munkás beleszámítja a munkahelyi demokráciába a munkakörülményeit ls. Olyan megfontolás alapján, hogy ahol a feltételek megteremtése és állandó javítása nincs napirenden, ott keveset ér a szava és a közvetlen érdeke. Ott a tulajdonosi érzés is gyengébb. A józan megértés határáig természetesen a gazda szemével nézi a gondokat, de mint gazda is, mint munkavállaló ls érthetően jobb körülményekre törekszik. HARMATOS JÓZSEF: — Az üzemi demokrácia iránti igény megnőtt, gyakorlása pedig megélénkült, jórészt a pártdemokrácia kisugárzásának hatására. Sok jogszabály is serkentette ezt a folyamatot. Említhetjük az új Munka Törvénykönyvét, a termelési tanácskozás jogköréről hozott rendeletet, a szakszervezetek jogainak növekedését stb. A legáltalánosabb kollektív érdek meghatározása így a kollektíva jogkörébe került. Ezeken kívül számtalan lehetőség van. Kitűnő iskolájává vált például az üzemi demokrácia gyakorlásának a szocialista brigádmozgalom. Az emberi és munkaviszonylatok közvetlen érvényesülésé zajlik itt le. Szegeden azonban gondot okoz az üzemi demokrácia teljesebb kibontakoztatasának folyamatában, hogy itt a gyáregységi szervezés a jellemző. MARI SÁNDORNÉ: — A szocialista brigádmozgalom szinte tipikus esete annak, hogy miként fejlődnek nézetek és fogalmak. Kezdetben sok vezető terhesnek érezte a mozgalmat: sok adminisztrációval, formasággal jár. Szinte csak a statisztikai számbavételig becsülték a brigádokat Ma már szükséglet az üzemekben. Ha valakivel szót lehet érteni fontos termelési gondokban, ha a helytállás magasabb fokára van szükség, a brigádokhoz fordulnak a vezetők. Ezt a folyamatot megfigyelhetjük az üzemi demokrácia értelmezésében is. CSONKA ISTVÁN: — Még kettős szemlélet él az emberekben. Ha jogaik hangoztatásáról van szó, sokan hivatkoznak tulajdonosi mivoltukra. Ha a tulajdonosi kötelességeket kell emlegetni, akkor gyakran szívesebben tekintik magukat emberek csak munkavállalónak. SUMMÁZAT: A munkások tanuljanak meg a sajátjukkal gazdálkodni — ez a szocialista tulajdonosi viszony egyik sarkpontja. Semmiben sem lehet mellőzni véleményüket, ami a termelés hatékonyságát, eredményességét, a kollektív vagyon megőrzését és gyarapítását szolgálja. Tulajdonoshoz illő munkakörülményekre vágynak, s az ehhez szükséges feltételek teljesítése is az ő vállukat nyomja. Es felelősséggel őrizni ezt a tulajdont — az is hozzátartozik * jó gazda szemleletéhez.