Délmagyarország, 1971. május (61. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-23 / 120. szám

s vasárnap, 1ml ma.ttjs 9l DIÓHÉJBAN Fejér Csaba Csendélet Horváth Dezső KERTEK A VÁROS SZÉLÉN Andrássy Lajos MÍG NYÚJTÓZKODTÁL Téphet a kin őrjönghetsz mint a dúvadak himbálna szél magadnak lennél árnya csak Kinek szemét kivántad el hogy vétkedért szemed vette az orv kinek szemet-szemért? Nem mindegy már? Dobd el a mérget fogj vasal ha ennyi kellett eljön az még védd magad! Sorsoddal húztál daccal ujjat s ezt nyögöd álomtiindéred lett korbácsos ördögöd Most üss hiszen már nem veszíthetsz többet el üthetsz amíg a nyirkos sárgaföld lep el Üss szóval ha az öklöd is már elpuhult ...Míg nyújtózkodtál: aranyalmád elgurult! MÍG LELKEM VARÁZSSZŐNYEGÉN két lábbal földön állok mégis csillagként égek nem fognak rajtam átkok s nem gatolhatnak fékek amíg a csókod éltet sebezhetetlen szívem kéknek látom a kéket s ha lelkem leterítem míg lágyan ringatódzva varázsszőnyegén szállunk elcbe új napoknak a fény nem vendég nálunk. RÖVIDZÁRLAT Álmodtam én már — s félek: éberen magamnak s másnak annyi véresen torzzá nyűtt arcot, fájdalmat, iszonyt, Júdás csókjától fertőzött viszonyt miben szörny-ösztön vett erőt az elmén s min púp, fekély, szálára tépett keimen úgy áttetszett a rejtett bűn, a máz ott ugy pattogott, hogy nyirkos hideg rázott a verőfényben! — Gyilkos rövidzárlat! Almodtam-e vagy éltem is, de vágtat velem a fékevesztett képzelet: én öltem, káromkodva az oltárkőnek dőltem, vért ittam, csaltam, szüzeket tiportam! így volt? Nem így volt? Tettein vagy akartam? S fohászkodtam tagadott istenekhez? Magam vagyok a Fény, Tükör s a Yakság s ha mindez így van mért e bizonyosság: hogy bűn nem tapad még sem a kezemhez?! Szávay AUTÓIstván AUTÓAUTOMATÁK Mit tehet az az ember, aki örül ugyan, hogy napról napra nagyobb nagyvaros lesz Szeged, de akit zavar a város minden előnyéhez adószedőnek belépő zsúfolt utca, a tengernyi autó, forgalmi dugóval, közlekedési fenyegetéseivel, zajjal, füsttel, akit idegesít a lótás-futás, izzaszt az aszfalt fölött megrekedt forróság és elfáraszt a napi munka? Van, aki horgászni, evezni, vagy úszkálni kimegy a Tiszára, bográcsával kiül az erdő szélére paprikás krumplit főzni. Jól jár. aki autójával körbejárhatja az ország többi városát. Megnyugodva térhet haza, ha látja, hogy ott is zsúfolt az utca, nagyobb a dugó, több a zaj. Sokan vannak, akik kiballagnak a Csongrádi sugárút végére, a kétszázegynéhány négyszögöles kertecskébe, és esküdöznek, hogy a legfőbb jót ők találták ki. Kapanyelek végénél minden kerdésre ezeket a válaszokat kapom: kell a pihenés, kell a csend, a nyugalom, kell a mozgás, a friss levegő és a napsütés. Kell a világból 200 négyszögöl legalább, ahol azt csinálok, amit én akarok. Es a zöldborsó is kell. Bódés kiskertek várják embereiket a körtöltés meg a vásárhelyi vasút szögletében. Aki csak a bódékat vizsgálja, az sem unatkozik, mert akad itt mindenféle. Ezt a kis faalkotmányí csak azért csinálták ládagyari szelezésből, hogy a kapának, vödörnek és permetezőnek hajléka legyen, az a másik akár nyaraló is lehet. A kiszuperált „dumadobozoktól" az egyéb fakaruszokig mindenféle nyugdíjas utasfülkék is helyet kapnak eső ellen tetőt jelentő funkcióval. Az idejáró emberek egytői egyig mind dolgoznak. Akkor is, amikor az alkonyatra hajló napsugár is harminc fok körül piszkálja a hőmérőt. A kert munkát kér a nyugalomért cserébe. Szalma István lécajtaján nyitok be először megkérdezni: nincs jobb dolga vasárnap délután? Az érveknek valóságos láncolata támad. Két kutyát tart a kertben, azoknak mindennap enni kell. Mire való a két kutya? Tavaly lopták a dinnyét, és a két nyulat, azért kell. Es azért, hogy legyen kihez szólni, ha kijön. Mert aki ilyen szép kertet akar, annak hétfőtől vasárnapig ide kell járnia. Kettőszáz gyökeres szölővesszője között a Mathiász Jánostól a Szőlőskertek királynőjéig, minden van, és jövőre már kóstolót is adnak. Ribizli, mandula. őszibarack, körte, cseresznye válogatott fajtákkal sorakozik. Igényes a kertész. Amit a konyhára visz. ne Piaci tömegcikk legyen! Retek, zöldség, sárgarépa. három sor karfiol, saját palántáról nevelve. Annyit terem ez. hogy a család nem is győzi megenni. Muszáj eladni majd belőle. Legnagyobb érték mégis a szabad levegő, mert_ a fonlalkozására nézve kazánfűtő a Patyolatnál Szalma István. — Iparkodik ki a természetbe a városi ember. Itt van a szomszéd például. Előrehaladott terhes az asszony, de kijár mindennap kapálni. Ha mondom, hogy nehéz ez már neki, azt mondja, hogy jól esik. A másik szomszédnak kocsija van, de akkor örül, ha végigkapálhatja a vasárnapot. Ha nem elég hoszszú a nap. arra is jó a kocsi, hogy reflektorának fényeiben locsoljanak este. Néhány kerttel odébb fiatalember bajlódik a kukoricával. Az az érdekesség benne, hogy fölsőfokon képzett kertész, mégis kukoricára futotta csak az igyekezetéből az idén. Neki időtöltésnek kell a kert egyelőre. Azelőtt sportolt, abbahagyta, de mozgás nélkül nem bírja. Legtöbbször a barátokkal együtt jön, mert egyedül unalmas lenne. Behűtik a bort, vagy a sört — két sor kukarica után egy liter a norma. Csak a csodakút miatt állok meg a harmadik kert vaságyakból formált előkelő ajtaja mellett, de észreveszem, hogy ismerősök a bentiek. A kút közelről nézve még jobban éri a pénzét. A kopolyakúttól a legmodernebb, kézibillegtetésű nortonkútig, minden előfordul itt a kertekben, de ennek nem látom párját. Nyomásfokozónak egy nagy levegőkazánt szerelt a festőművész a pumpák fölé, annyi csappal, hogy járatlan ember eltévedne köztük. Külön csapja van kézmosásra, egy másik a zuhanyozóhoz szolgál, a harmadik — válogatott kívánságra — langyos vizet ad. A locsoló dűznije ritkaságszámba menő, kilenclyukú egyedi példány. Kilenc bicikliszelep egy burokba építve, kúpos fúróval úgy kifúrva, hogy mind a kilenc terílse a vizet. És az absztrakt képek ismert alkotója, Hemmert János, nagyon is konkrét mozdulatokkal pumpálja a vizet a saját kertjében. Hétköznap legszívesebben kandidátusi disszertációján, az István-majori lengyel nyelvjárás ágas-bogas tekervényein dolgozik felesége, de a csütörtök, péntek, szombat és vasárnap délutánja egyelőre kihozza ide kapáigatásra. Nagv kísérletbe kezdett a káposzta, cékla és más ágyások mestere; minden mag Lengyelországból került ide. A Jancsi-bab állítólag a mi Juliska-babunknál is nagyobb paszulyt ereszt majd. A kísérlet lényege ennyi: hogyan él meg a szülőföld növénye azon a vidéken, ahol a tanárnő szerencsésen gyökeret vert. Krakkóból jött egyébként a locsolókanna, lengyel a ió fogású kiskapa, de a szőlő hamburgi muskotály, amelyik egy szem fürtöt már kínál az idén. A szomszédot már nincs időm kérdezni. Lehet, hogy étvágycsinálónak mondaná ő a kertet, mert civilben a Hungária főszakácsa. Messzehordó locsolója a kert sarkába is szórja a vizet. Amott kendergyári munkás hajladozik. Itt az aszfaltot építő vállalat dolgozója puhítja a földet, de van itt könyvtáros, nyugdíjas sportember, aktív katonatiszt, aki mind esküszik, hogy igazán jót pihenni csak úgy lehet. ha saját kertben terem a saláta. — Panasz, semmi? — Hogyne volna! Átkozott rosszak az utak, és a busz nem jön tovább a körtöltés alatti nagy nyárfánál. Pedig, itt is- meg tudna-fordulni. I

smertek a statisztikák; Adatok halottakról, sérültekről, sok ezer forintos károkról, a közúti balesetek egyre növekvő számáról. Jól tudjuk azt is, hogy például Csongrád megyében nem a gépjárművek növekedésével arányban, hanem azt meghaladóan nő a balesetek száma. — Nem igaz, hogy ha a járművek száma emelkedik, szükségszerűen nőnie kell a balesetek számának! — terjedt el a mondás, melyet manapság is gyakran hallani. Dr. Muszka Dánielnek egészen más a véleménye. — Ezt kitalálta valaki, azóta is mondják utána. Pedig nem igaz. A valószínűséggel kell operálni. Ha két jármű halad egy úton, máris van bizonyos valószínűsége annak, hogy öszszeütköznek. Ha több a jármű, bizonyos egyéb tényezők függvényében a valószínűség csak nőhet. Nem tudom, pontosan adom-e vissza a szavakat? Lehet, hogy a József Attila Tudományegyetem kibernetikai labortóriumának tudományos osztályvezetője másként fogalmazott, mondata értelme azonban ez volt. A növekvő forgalommal — ha a hagyományos feltételekkel számolunk —, csak nőhet a balesetek száma. Egyetlen megoldás, hogy a fekete krónika kevesebb tragédiáról szóljon: a gép. A laboratóriumban dolgozik a közlekedéskibernetikai kutatócsoport. Munkájuk eredményei részben már ismertek. Minden bizonnyal sokan emlékszünk a tévériportra. Két autó halad egymás mögött. Az első hirtelen megáll. Az őt követő — anélkül, hogy vezetője a fékhez nyúlna — szintén stopol. És emlékezhetünk más hírekre is: Párizs és Orly közt néhány éve hetven-valahány kocsi szaladt egymásba. Tavaly München környékén 52 autó futott össze a ködben. Eredmény: hat halott és több mint száz sebesült. A nagy forgalmú országokban szinte mindennaposak az ilyen összeütközések. Pedig a szegedi laboratóriumban már elkészült a berendezés, amely ezt megakadályozná. Egy rádióadó, amely információkat sugároz hátra, a fékezés kezdetéről és a lassulás nagyságáról, és egy vevő, amely a jel érkezésének pillanatában működtetni kezdi a fékberendezést. Ügy. hogy a lassulás megegyezzen az elöl haladó kocsiéval. A kísérleti eredmény: 60 kilométeres sebeséggel tíz méter követési távolságot, tartva haladt a két autó, Az első hirtelen megállt. Alló helyzetben a két kocsi közti távolság mindössze 12 centivel volt kevesebb, mint menet közben. Ha ember fékezett volna, biztos az összeütközés. Hasonló elven működik az a berendezés is, amely ha vonat közlekedik a vasúti átjáróhoz, a sínek előtt megállítja a kocsit. Csak akkor engedi tovább indulni, ha a vonat már elhaladt. Ugyanígy a rendőrlámpa piros jelzésére is megáll az autó. És egy automatika azt is meggátolhatja, hogy a vezető túllépje a megengedhető maximális sebességet. Lakott területen például a település határán elhelyezett rádióadó jelzésére megakadályozza, hogy a motor fordulatszáma egy bizonyos érték fölé emelkedjen. Mondhatnánk azt is, mi szükség van minderre. Hiszen, ha valaki betartja a követési távolságot, nem ütközik a másiknak. Ha figyelmesen vezet, nem rohan a sorompónak, és az nem borotválja le az utasok fejét. Igen, ha... Csakhogy a gépjármű vezetőjét sok megterhelés éri. Néha „leblokkol" az idegrendszer, nem tud megfelelően reagálni a kialakult helyzetre. És ezért embereknek kell meghalniuk. No, meg a közlekedés feltételei. Azokban az országokban, ahol magas szintű a motorizáció, a legtöbb úton egyszerűen képtelenség betartani a követési távolságot, mert máris hárman állnak be a kocsi előtti üres helyre. 70—100 kilométeres sebességgel rohannak az autók húsz méterrel egymás mögött. Elég egy műszaki hiba és kész a tömegszerencsétlenség. Az ember ott már nem tehet semmit, csak a gép. Arról nem is beszélve. hogy a követési távolság csökkenésével sokszorosára nő az utak átbocsátóképessége. A feladatot ismét csak a gép tudja megoldani. Egyszóval: a közúti közlekedés feltételei előbb-utóbb mindenhol egyértelműen szükségessé teszik a kibernetikai berendezések bevezetését, használatát. Nehezen kaptak kéglit. Sokkal, több haveri szóra volt szükség, mint akarták. A kulcsot a mozi előterében háromszpr is megnézték: valóban ez a kis acéldarab a néhány órai együttlét? Tervezni nem mindig célsz©-3 j-ű — vallotta a fiú elkeseredve, aztán bágyadtan asztalhoz ült. A lány ásított néhányszor, öt percet alszom — mondta, s horkolását folytatva aludt tovább. Csendesen szólt a csengő; jött a haver és néhány jó társa. Kösz, szevasztok — felelte az ifjú pár, s a folyosón árgus szemmel figyelte botladozó lépéseiket a leendő anyós. Amikor ugyanezt, ugyanígy; többször megtették, összeházasodtak. A fiú ásított néhányszor, öt percet engedj aludni — mondta, s a horkolást folytatva aludt tovább. Nehezen váltak el. Sokkal több baráti szóra volt szükség, mint gondolták. A tárgyalás után háromszor is megnézték a dokumentumot: valóban ez a kis papírdarab a függetlenség? Aztán még utoljára közösen vettek egy csomag cigarettát, a gyerek kezébe nyomták, s ki-ki indult az útjára. A lány presszóba sietett — várták barátnői. A fiú a nyugdíjintézet felé vette útját. A gyerek pedig, honpolgári kötelességének eleget téve — bevonult katonának. Bcsze Imre Elvileg sok mindent lehetne gépesíteni. Csupa olyan dolgot; amely a statisztikákban az első helyeket foglalja ed, mint baleseti ok. Például az előzést egy kis radarral összekapcsolt miniatűr komputer tehetné biztonságossá. A jobbkéz-szabályt is betarthatná egy berendezés. És így tovább. Csakhogy a gépftk drágák. Ha minden biztonságot szolgáló kibernetikai berendezés árát összeadnánk, alighanem fölözné magának az autónak a költségét. De vajon lehet-e emberéleteket pénzben mérni? És csak pénz kérdése-e mindez? Nem egészen. Mert valami elkezdődött máris. Nagy amerikai gépkocsigyárak határozták el: ezentúl nem látják el minden évben új karosszériával kocsijaikat, a fejlesztésükre szánt pénzt inkább a biztonsági berendezésekre fordítják. Világszerte milliárdokat költenek a rákkutatásra, a fertőző- vagy a szívbetegségek felszámolására, és az utak régóta sokkal több áldozatot szednek, mint ezek a súlyos betegségek. A gondolkodásnak kell tehát megváltoznia. Mint ahogy lassan változik is. Mert a szegedi laboratóriumot sem támogatja hiába az egyetem. Berendezéseik, szabadalmaik iránt máris nagy az érdeklődés. Ügy tetszik, a jövőnek dolgoznak csupán. És mégsem csak a jövőnek. Mert ha nálunk még nincsenek is meg a feltételek a találmányok bevezetésére, szabadalomként máris sok értékesíthető belőlük. Éppen ezért a munka tovább folyik. A szegedi kutatócsoport egyike a keveseknek a világon, amely ilyen témákon dolgozik. És hogy a társadalmi gondolkodás változása mikorra esedékes? Talán idézzünk egy példát! Afrikában termeszek vonultak át egy vasúti sínen. Naponta kétszer járt arra a vonat, és kétszer taposott el néhány ezer hangyát. Egy nap megduplázták a járatot. A hangyák másnapra alagutat fúrtak a töltés alá, azon közlekedtek. Kétszer néhány ezer hangya pusztulását még elviselte a közösség. Többét nem. Üj megoldást kerestek.