Délmagyarország, 1971. április (61. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

TASA*NAI\ 1971. ÁPRILIS 23. 3 ÚTRAVALÓ Irta: Győri Imre A mai napon választ az ország. El­küldi képviselőit a legfelsőbb ál­lamhatalmi testületbe, az or­szággyűlésbe és a helyi önkormány­zati és népképviselti testületekbe, a ta­nácsokba. A választás előkészületei so­rán világossá vált az a program, ame­lyet a Hazafias Népfront felhívása alap­ján, a tanácstag- és képviselőjelöltek magukénak vallanak. Egyértelmű volt a jelöltek és a tömegek állásfoglalása: haladjunk tovább a szocializmus teljes felépítésének útján, folytassuk a jól be­vált politikát. Az elmúlt hetekben nemcsak a kép­viselő- és a tanácstagjelöltek adtak prog­ramot. A jelölőgyűlések során sok száz kisgyűlés és választói találkozás alkal­mával a választópolgárok is megfogal­mazták igényüket és a megbízások sorát adták a jelölteknek. A mai napon meg­választásra kerülő képviselők és ta­nácstagok kötelessége számon tartani ezeket. Milyen útravalót adtak a választók? Mi a jellemző motívuma a választópol­gárok kérésének, igényének, megbízatá­sának ? A választásra való felkészülés nagy politikai fórumán a néppel történő be­szélgetés folyamatában, mint legégetőbb társadalmi problémák, ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg, amelyeket a kommunisták a maguk kongresszusára készülvén, már felszínre hoztak az el­múlt év őszén. Jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy az, amit a kommunis­ták jeleztek, az egész nép tapasztalata, hangulata, véleménye volt. Minden lé­nyeges társadalmi kérdésben párttagsá­gunk ós népünk nagy többsége egybe­hangzóan ítéli meg a helyzetet. A párt­szervezetek, a kommunisták képesek voltak az össztársadalmi problémákat felszínre hozni, jelezni, megoldást java­solni ezekre. Ebben is megmutatkozik a párt és a tömegek, a párttagok és a pártonkívüliek összeforrottsága és egy­sége. Éppen azért, mert a pártszerve­zetek szerepüket híven betöltik, a vá­lasztásra való készülés során tovább erősödött a párt és a tömegek kapcso­lata, a párt és a pártonkívüliek együtt­gondolkodása, együttműködése. Hozzá­fűzhetjük mindehhez azt is, hogy a kong­rcsszus után nemcsak a kommunisták, de a pártonkivüliek körében is növe­kedett a várakozás a kongresszuson el­határozottak, a korábban jelzett problé­mák megoldása iránt. Helyesléssel kons­tatálták az emberek, hogy a javasla­tok, észrevételek nem voltak hiábava­lók és máris lépések történtek a lénye­ges társadalmi problémák megoldása irányába. Nem volt pusztába kiáltott szó a korábbi jelzés és nem lesz az sem, ami a választási kampány során jutott fel­színre. Jellemzője volt az elmúlt időszak po­litizálásának — és ez nemcsak a válasz­tási előkészületekre érvényes, de a most lezajlott szakszervezeti értekezletekre, kongresszusokra, szövetkezeti és más közgyűlésekre is, hogy mennyire érdek­li az embereket hazánk fejlődésének té­nyei és ezen belül nemcsak a szűkebb közösségük, a termelőszövetkezetek, vál­lalatok, a községek, városok élete, de Csongrád megye jelene, jövője, fejlődé­si perspektívája is izgatja megyénk né­pét. Jogos büszkeséggel szólnak az ed­digi eredményekről és várakozó biza­lommal tekintenek a holnap elé. A megye lakosságának hangulatában, véleményében tükröződik az az egészsé­ges lokálpatriotizmus, a megye szerete­te, amit joggal sorolunk a szocialista hazafiság összetevői közé. Ez így volt korábban is, de egészen más problé­mák foglalkoztatják az embereket. M i izgatta például egy évtizeddel ezelőtt az itt élőket és a lakosság bizalmából akkor felelős poszto­kon állókat? A mezőgazdaság szocialista átszervezése munkája mellett akkor a la­kosság foglalkoztatási problémáinak meg­oldása, a munkaalkalmak, munkahelyek biztosítása a nagyszámú munkaképes férfiak és nők számára. Óriási nyomásként nehezedett ez az egész tár­sadalomra. Minden kisebb és nagyobb lehetőséget megragadtunk, hogy munka­képes emberek munkához jussanak. E gondokon ma már messzi túl vagyunk. Napjainkban leginkább az iránt érdek­lödnek: merre tart iparosodott és kor­szerű mezőgazdaságú megyénk? Hogyan alakul a megye iparfejlesztése? Továbbra is hasonló tempóban gyarapszik váro­sainkban, községeinkben az ipar, mint korábban. A választasra való felkészülés alkalmával is világosabbá vált a közélet iránt érdeklődők előtt, hogy Csongrád me­gye ipari fejlődésének dinamikája a ne­gyedik ötéves tervben is az előző öt­eves tervhez hasonló marad. A fejlő­dés azonban nem elsősorban új létesít­mények, új munkahelyek létrehozásával megy végbe. Természetesen ilyen irányú előrelépés is lesz. Napjainkban már. ami kor jelentős ipari bázissal rendelkezünk, feladatunk és felelősségünk elsősorban az, hogy jól működtessük a meglevő üze­mek, vallalatok termelőkapacitását, mintegy bizonyítva: érdemes volt a. vi­déket iparosítani. A fejlődés kulcsa a jelenben is és a jövőben is a gazdaság hatékonyságának fokozása. Ez a közös­ség boldogulásának és egyéni jólétének az alapja, forrása egyaránt. Igen sokan javasolták, hogy a megyei tanács, amely a jövőben sokkal nagyobb felelősséggel tartozik a megye egész iparáért, gondo­san mériegelje az iparfejlesztési lehető­ségeinket: vegye figyelembe a már ki­alakult iparszerkezetet, nyersanyag-le­hetöségeinket és a lehetőség szerint job­ban kapcsolja a fejlesztést azokhoz a kiemelt iparágakhoz, amelyeket a kor­mány az ipari struktúra tökéletesítése érdekében az átlagosnál nagyobb ütem­ben fejleszt. (így például a korszerű épí­tési technika elterjesztése, a könnyű­szerkezetes építési mód alkalmazása, a számítástechnika kibontakoztatása, a húsprogram megvalósítása stb.) T íz évvel ezelőtt még csak feltéte­lezés volt, hogy a szocialista me­zőgazdaság erősebb, többre ké­pes, mint az egyéni. Azóta fölényét egyértelműen bizonyította megyénk­ben is, országosan is. A választási kampány során a mezőgazdaság Jövője iránti érdeklődést némiképp elhomályo­sította az a helyzet, ami az elmúlt év­ben a kedvezőtlen időjárás, a természeti csapások miatt a megye szövetkezeti mozgalmában kialakult. Már a kongresz­szus előtt feltették a kérdést, a mi me­gyei pártértekezletünkön is, hogy vajon a kormány látja-e a nehéz helyzetbe ke­rült termelőszövetkezetek gondját, se­giti-e, vagy magára hagyja az önhibá­jukon kívül is nagy gonddal küzdő ter­melőszövetkezeteket. Azóta egyértelmű válasz született: államunk segített azo­kon a termelőszövetkezeteken, amelyek gazdálkodási nehézségekkel küzdenek, dotációt, hosszú lejáratú hitelt biztosí­tott számukra azért, hogy a negyedik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzései e szövetkezetekben is megvalósuljanak, és a szövetkezet tagságának életkörülmé­nyei tovább javuljanak. Nem véletlen, hogy a választási gyűléseken sokan hangoztatták, hogy az elmúlt évi rossz időjárás és a természeti csapások azért nem vezettek katasztrófához, mert szo­cialista úton halad a mezőgazdaság. Szocialista mezőgazdaságunk történe­tében mindenkor sokat számított az ál­lam segítő keze. akkor is, ha voltak ár­vizek, vagy sem. ha aszály, vagy belvíz­kár pusztított. Alapvető azonban nem az állami dotáció és a rendkívüli hitelek, hanem a tsz-parasztság és vezetők oda­adó, szorgalmas, hozzáértő munkája. Most is ez a döntő — ez ami segíti a hátrányok, a kiesések mielőbbi pótlását. Most azért kell közösen munkálkodnunk — elsősorban tsz-parasztságunknak —, hogy megyénk mezőgazdasága az ország­ban elfoglalt élen járó helyének megfe­lelően fejlődjön a jövőben is. A párt és a kormány szövetkezetpolitikája nagy­szerű lehetőségeket kínál. Sokat tehetnek az újonnan létrejövő tanácsok, a meg­választott tanácstagok, azért, hogy a ter­melőszövetkezetek jól éljenek ezzel a lehetőséggel, és váljanak valóban kor­szerű, virágzó, gazdag termelő közös­ségekké. A választási kampány alatt igazoló­dott: az emberek jól ismerik, és számon tartják a párt és a kormány egy­egy nagy jelentőségű határozatát, állás­foglalását. Így van ez például a dolgo­zó nők helyzetével kapcsolatos határo­zattal is. Alig egy éve született, s jó lát­ni, mennyi minden fogant ennek szelle­mében. megyénkben is, s mennyire szá­molnak vele, nemcsak a dolgozó nők, de a férfiak is, s tudatában vannak an­nak. hogy mennyi mindent kell még tennünk, milyen irányban kell tevé­kenykednünk, hogy a nők politikai, jo­gi egyenjogúsága mellett a napi életben is valóban azok legyenek. Szerte a me­gyében, jól emlékeznek Kádár elvtárs kongresszusi zárszavára, amelyben a sokféle tennivaló között kiemelte a gye­rekeiket névelő édesanyákat, a dolgozó nőket megillető tiszteletet, az életüket es munkakörülményeiket megkönnyítő tarsadalmi feladatokat. Természetes, hogy a tanácstagok és a képviselők megbízatásuk során egy percre sem fe­ledkezhetnek meg erről. Ha nem is olyan mértékben, mint a dolgozó nőkről szóló határozat, de a Központi Bizottság állásfoglalása és a kongresszus útmutatása alapján mind­inkább társadalmi üggyé kezd válni az ifjúság , nevelése, iskoláztatása, szakmai felkészítése es szem-létetének formálása. Sokan tettek konkrét javaslatokat ar­ra, hogy milyen uton-módon lehetne a fizikai dolgozok, a tanyán élők gyere­kei, altalaban a. hátrányos helyzetből induló gyerekek oktatási, nevelési felté­teleit javítani. A választók akaratát is figyelembe véve azon kell munkálkod­nunk, hogy valamennyiünk gondja le­l/yen és mindinkább közüggyé váljon az ifjúságról történő gondoskodás és nö­vekedjék a velük szemben támasztott társadalmi igény is. Mindannyiónk tu­datában ébren kell tartanunk azt, hogy olyan lesz a szocializmus jövője, aho­gyan felkészítjük az ifjúságot, amilyen az iskolázások, szakmai oktatásai; és amilyen példát számukra a „felnőttek szocializmusa" mutat. Az ifjúságra és a dolgozó nőkre for­dított fokozottabb társadalmi figyelem egyik kifejezője az is, hogy a mostani választások során lényegesen megnőtt a képviselő- és tanácstagjelöltek körében a fiatalok és a nők aránya. Megválasz­tásuk esetén talán ez is egyik biztosí­ték lesz arra, hogy az irántuk meglevő társadalmi érdeklődés és felelősség nem lankad, hanem tovább élénkül. Az értelmiségiek körében mind többen hivatkoznak a Központi Bizottság tu­dománypolitikai irányelveire és egész­séges türelmetlenséggel igénylik, hogy abból mind több váljon valóra. A szocialista köznevelés, kultúra, tudo­mány további kibontakoztatásának, ter­jesztésének fontos bázisai a vidéki mű­velődési, tudományos és kulturális köz­pontok. Megyénkben több ilyen gócpont van. A képviselők és a tanácstagok fel­adata elősegíteni, hogy ezek mind több figyelmet kapjanak helyben és országo­san is. A tudomány műhelyeinek, a mű­vésztelepeknek, tudományos iskoláknak kimeríthetetlen tartalékát jelentik a vi­déki értelmiségiek között levő tehetsé­gek. Azon kell munkálkodnunk, hogy előlük ne zárják e! az utat a helyenként még meglevő és átléphetellennek tűnő falak. A mai napon megválasztásra kerülő tanácstagok és képviselők nagy­szerű biztatásnak vehetik, mi­lyen mélyen él az igény a lakos­ság túlnyomó többségében a fegyelme­zett, szervezett munka, az igényes, az emberek véleményévei számoló, jö ve­zetői tevékenység iránt, es mennyire elégedetlenek azzal a szervezetlenség­gel, tehetetlenséggel, nemtörődömséggel szemben, amelynek példáját még elég sok helyen tapasztalják nap mint nap. A választási kampány során is igazoló­dott, hogy az emberek a több megbe­csülést és anyagi elismerést azoknak szánják, aj<ik a társadalomért többet, felelösebben, hasznosabban tevékenyked­nek. És hogy ilyenek vannak és sokan vannak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a versenymozgalom, amelynek leg­jobbjait a párt kongresszusi zászlóival, illetve oklevelével éppen a napokban tüntették ki. Teljes az egyetértés ab­ban, hogy az embereket a munkájuk, a közösség érdekében kifejtett tevékeny­ségül; mérje és értékelje. Az elmúlt hó­napokban tovább erősödött annak elis­merése, hogy életszínvonal-politikánk megalapozott, elveink e tekintetben is szilárdak — a szocializmus építésében történő előrehaladásunkkal együtt rend­szeresen kell hogy emelkedjen a lakos­ság életszínvonala. Ezzel összefüggésben a közgondolkodásban mindinkább meg­erősödik a termelés, elosztás, fogyasztás együttes értelmezése; magyarul: csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk. Csal; akkor születhetnek az egyes dol­gozó rétegek életkörülményeit javító in­tézkedések, ha ennek a fedezetét mun­kával, termeléssel biztosítottul;. Éppen ezért jó érzessel vették tudomásul azo­kat a bérügyi intézkedéseket, amelyeket a kormány a legutóbbi időben jelentett be. A választási felkészülés időszakában a legtöbb javaslat, észrevétel, bírálat a helyi — községi, városi —. mindennapi élet köréből vetődött fel. Nagyon érdekli az embereket a területfejlesztés, a vá­ros-, községpolitika. Szenvedélyesen tel­tél; szóvá a kommunális kérdéseket, az utak, vizhalozat, gázvezeték-építés igé­nyeit, óvodák, bölcsődék építésének, es természetesen a több lakás építésének szükségességét. Minden tanácstagi vá­lasztókörzet. minden képviselő válasz­tási kerület lakossága pontosan látja, tudja, mire van szüksége az adott kö­zösségnek, a jobb, a szebb élet megvaló­sításához. A választási gyűlések hangu­'áta is arra kell. hogy ösztönözze a anácstagokat. a képviselőket, az illeté­keseket: minden lehetőséget ragadjunk meg azért, hogy a negyedik ötéves terv­ben szánutasba vett 17—lü ezer lakás helyéit legalább húszezer épüljön. Nem alakulitat ki mégegyszer olyan helyzet, mint az előző ötéves terv során, hogy nem épültek meg egészségügyi létesít­mények. amelyeknek a költségvetési fe­dezete biztosítva volt. A z új tanácstörvény méginkabb megnyitja az utat ahhoz. hogy a helyi problémákat, a helyi önkormányzati szerv, a helyi nép­képviselet, a tanácsok oldjál; meg. Azok, akik már megismerkedtek az uj tanácstörvénnyel és a kormány végrehajtási utasításával, azok körében többen megkérdezik, hogy tudnak-e a nagyobb önállósággal élni majd ta­nácsaink. Mi úgy gondoljuk, re.it w­dokolatlan a feltételezés, hogy a tana­cu munka, jobo lesz, ha a jövőben nem kozpontitug határoznak meg minaet részletet arról, hogy milyen legyen egy­egy város, község elete, kommunális esz­közei, a szolgáltatások szintje, az egészségügyi -s kulturális ellátottság. Ha a helyi kérdések megoldásába a la­kosság jobban beleszólhat, felelősebb magatartást is tanúsít a feladatok meg­oldásáért. így lesz ez, ha az emberek azt látják, hogy érdemes a lakóhely fejleszle­se, a helyi ellátás, a közigazgatás kér­déseibe beleszólni, mert helyben dőlnek el a dolgok, mert megnőtt a helyi taná­csok, a helyi parlamentek szerepe, jog­köre és lehetősége. Az új tanácstörvény lehetővé teszi, hogy a lakosság cselekvő részvétele hatékonyabb legyen a köz­ügyekben, a városépítési kérdésekben, a helyi és országos politikában. Megvan es meglesz az erő és a felkészültség, hogy kellő szakértelemmel és ítélőké­pességgel eredményesen tudjanak elni a tanácsok a törvény adta lehetősegükkel. Annál több ennek a valószínűsége, mi­nél jobban értik maguk a tanácstagok és a képviselők a tanácstörvény lénye­gét, s mind többet tesznek a gyakorlat­ba történő bevezetése érdekében. Ter­mészetesen illúziókba nem ringatjuk magunkat. Nem kevesebb idő kell a ta­nácstörvény bevezetéséhez, jó érvénye­sítéséhez, mint a gazdaságirányítás re­formja bevezetésehez szükséges volt. A mostani ciklus az új tanácstörvény pró­bája. A tanácstagokat is vizsgáztatja ez a periódus, A választópolgári magatartásra a tar­sadalmi felelősség és a nagyfokú realitás a jellemző. Sokféle igény, sokféle kérés, sőt követelés fogalmazódott meg az el­múlt hetekben. Túlnyomó többségük valós gondokat jelez, megoldásukban azonban nem várnak csodákra. A nép­gazdasági teherbíró-képesseget messze meghaladó igényeket és igénylőket ma­guk a választópolgárok csitítottak. Na­gyot fejlődött e tekintetben is megyénk lakossága. A korábbi években még gyakran előfordult a szűklátókörűség, csak a helyi problémák látása, az or­szágos gondoktól való távolállás. Ügy látszik, a jó politika alapján felclcnkült politizálás hatására — minden bizony­nyal a tömegkommunikációs eszközök, a rádió, a televízió, az újságok szerepe is nagy ebben — az emberek tájékozottsá­ga ma már lényegesen jobb, mint ko­rábban, tudják, hogy mi az, ami lehet­séges, mi az, ami irreális. F elelősségteljes magatartast és munkát várnak a választópolgá­rok a ma megválasztásra ke­rülő képviselőktől. tanácstagoktól. •Joggal hangsúlyozták. hogy aszerint ítélik meg majd tevékenységüket, hogy mennyire építenek a lakos­ság véleményérc, a népfront programja, a negyedik ötéves terv megvalósítása során mennyire figyelnek oda az alul­ról jött jelzésekre is. Ezt nagyon ko­molyan keli venni mindazoknak, akiket a nép bizalma a mai nappal tisztségekbe emel. Nem arról van szó, hogy minden igény, minden kérés azonnali megvaló­sítása lehet csal; a jó munka mércéje. A lako&sag azt is jóindulattal honorálja, ha lelkiismeretes törekvést lát, ha azt tapasztalja, hogy napirenden van cs napirenden marad a legégetőbb kérdé­sek megoldása. Tisztelik a törekvést, ha a képviselő, a tanácstag, a válasz­tott testületek keresik, kutatják a meg­oldás útját és a még oly kis lehetősege­ket is az építés, a lakossági igények ki­elégítésének szolgálatába állítják. Ha ezt tapasztalják, nem fognál: adósak ma­radni a támogatással, nemcsak a szavi­-as napján, hanem a msybizalus ket. illetve negy esztendeje során sem. Nagyszerű útravalót kaptak a kép\ iselé'* és a tanácstagok. A nép bizalma övezi a párt politikáját, a Hazafias Népfront programját. Immár másfél évtizede tö­retlen ez a politikai vonal. Együtt ková­csolták ezt a választópolgárok es a választottak. Együtt is őrizzük. Rajtunk a sor, hogy közős erővel megvalósítsuk: építsük fel a szocialista Magyarorszá­got!

Next

/
Oldalképek
Tartalom