Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

a 1071 MÁRCIUS 11.. CSÜTÖRTÖK iMMiimr inn •• ---• ír- ' r i ——— As 1970. évi Tisza'VÖlgyi árvís A Vízügyi Dokumentációs cs Tájékoztató Iroda — a vízügyi főhatóság pártszervezetének kezdeményezésére — kiadványt készített az 1970. évi, rendkívüli méretű Tlsza-völgyí •árvízről. A tanulmány öszszefoglaló ismereteket nyújt az árvizekről, az ármentesítésről, a védekezésről általában, és összefoglalóan tartalmazza a tavalyi nagy árvízi csata krónikáját. A tanulmányt lapunkban mától 20 folytatásban folyamatosan közöljük, tekintettel a változatlan érdeklődésre, a hősles munka emlékeinek és tanulságainak felidézésére. 1

Árvizek a történelem • kezdete óta mindig voltak és mindenkor lesznek. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy valaha is el tudjuk érni megszüntetésüket, csak kártételük korlátozható. Az ókori mondák világában éppúgy felbukkannak az árvizek, mint az írott történelemben. Gondoljunk csak a Gilgames-eposzra és a Bibliára, vagy a magyar történelemben az 1838. évi jeges árvízre, mely Pest-Buda jelentős részét romba döntötte, és az 1879. évi szegedi árvízre, mely az Alföld legnagyobb városát pusztította el. Az egész világ közvéleményét megrázta az 1953. évi hollandiai árvíz, amelynek csaknem 2000 emberélet esett áldozatul, vagy 1967-ben a felső-olaszországi árvíz, mely különösen Firenzében okozott felmérhetetlen pusztítást. Azóta is szinte nap mint naD értesülünk az újságból, rádióból nagy területeket, olykor több országot érintő árvízkatasztrófákról. Mi okozza az árvizeket? Hogyan védekezhetünk pusztításuk ellen, és mit várhatunk a jövőben a műszaki haladástól az árvizek elleni küzdelemben? Az árvizeket mindenkor a folvó vízgyűjtőiében fellépő különleges időiárás okozza. Mielőtt gondolatmenetünket folytatnánk, ismerkedjünk meg tehát a vízgyűjtő terület fogalmával. Ha az Alpokban esik az eső, vagy az Alaesonv-Tátrában olvad a hó. a lefolyó vízmennyiség végül mindenkéDnen a Dunába jut. Mindkét hegvség tehát a Duna vízgyűjtőjén helyezkedik el. Vagyis a vízgyűjtő terület a folvó egvegv pontjához tartozó azon terület, amelyről a lehulló csaoadék a patakokon, kispbb folvókon keresztül végül eljut a szóban forgó helvhez. A Duna budaDesti szelvényéhez pl. Magvarország kétszeres területének megfelelő vízgvűjtő tartozik. Ebből következik, hogv a vízg vei tő terület nem Ismeri a politikai határokat. A nagv folyókon tehát, amelyek vízgyűjtő területe több országra terjed, az árvizek ellen csakis nemzetközi összefogással lehet sikeresen védekezni. A folyók felső szakaszához tartozó vízgyűjtő általában hegyvidéki jelegű. A Duna felső vízgyűjtőjén helyezkednek el az Alpok, a Tisza felső vízgyűjtőjéhez tartozik a Kárpátok jelentős része. A télen hó alakjában hullott csapadék az időjárástól függően kisebb-nagyobb meny nyiségben tárolódik. Az Alpokban nem ritka a 4—5 m-es hóvastagság sem. Az árvizek jelentős részét a hó takaró olvndásából származó víztömeg okozza. Ezeket nevezzük tavaszi, vagy hóolvadásos árvizeknek. A Duna hegyvidéki vízgyűjtőjén a magas hegyekben későn kezdődik az olvadás, ezért a hóolvadásos árvíz gyakran egybeolvad az esőzésekből eredő „zöldárral", amely rendszerint június—júliusban jelentkezik. A Tiszán a tavaszi árvíz általában március— áprilisban, a zöldár a Dunáénál korábban, május—júniusban lép fel, egybeolvadásuk tehát szintén elég gyakori. A hóolvadásos árvizek előrejelzése érdekében a vízgyűjtő területen rendszeresen mérik a hóvastagságot és a hó víztartalmát. A vízügyi szolgálatok e célból külön mérőhálózatot tartanak fenn. A hó víztartalmának mérésére ma már automatikus radioaktív izotópokkal dolgozó műszereket is használnak. A hóolvadásen kívül a nagyobb esőzések is okozhat nak árvizeket. M'nél hevesebb a csapadék, minél hoszszabb időtartamú és minél nagyobb területre terjed ki annál veszélyesebb árvizet idézhet elő. Fontos tényez/5 a vízgyűjtő talajának minősége és állapota is. Amíg a homok- vagy kavicstalaj a lehulló csapadék nagy részét elnyeli es ezáltal mér sékli a lefolyást, az agyagok és a legtöbb sziklatalaj nem tartja vissza a vizet. (H Szamos, a Körösök és a Maros felső vízgyűjtőjének talaja pl. jelentős nészben erősen vízzáró!) Nyáron, amikor a talaj kiszáradt ugyanaz a csapadék, amely tavasszal az átázott talajon igen nagy lefolyást okoz, nem jelent árvízveszélyt, mert az eső naev része beszivárog a talajba. Viszont ha hóolvadás után vagy csapadékos időszakban esik le hirtelen nagymennyiségű eső. órák alatt katasztrófális áradás lépet fel. Az árvíz kialakulásában nagy szerepet játszik a meder teltsége is. Ha a csapadékból származó vízmennyiség viszonylag üres folyómederbe jut, még a 4—5 m°teres áradás sem jelent közvetlen veszélyt. Telt meder esetében azonban mar egy-két méteres további áradás is katasztrófát okozhat. Nyilvánvaló tehát a csapadékviszonyok ismeretének fontossága az árvízvédelem szempontjából. Ezért tnek a vízüevi szervek arra, hogy a vízgyűjtők számos pontján folyamatosan mérjék az eső mennyisévét. és biztosítsák, hogy az észlelési eredmények gyorsan eliussarink az árvízioizés központjába. A hidrolÖp'a tudóménva ma már segítséget nyújt ahhoz, hogy a csapadék alánján előre me»becsüliflk az árvíz várható magasságát, időtartamát és més olyan jellemzőjét, ami módot ad ama, hogy a védf»VP7,ésrp tdfiVion és megfelelően felkészülhessünk. (Folytatjuk.) Datolya is — szilva is A Rózsadombon, az egyik kertben díszlik, egy körülbelül 12 éves datolyaszilvafa, amelyet tulajdonosa, Tóth László a Szovjetunióból, a Krím félszigetről kapott. Akkoriban cserepes fácska gyanánt érkezett és röviddel ezután kiültették a többi gyümölcsfa közé. A fácska törzse azóta megerősödött és a növény már termést is hoz. Ültetése után hat évvel kantak először termést és további háromnéwy év után már bőséges szüret esett a Rózsadombra A kétméteres fa ringlónyi nagyságú bogyót termel, amely őszre tökéletesen beérik. A gyümölcs íze ugyancsak különleges. Húsa lágy, leveses, talán a banánra emlékeztet, vagy esetleg a sárga dinnyére. Zamata és illata iellegzetes Ebben a gyü mölcsben nincsenek magok, éppen ezért szaporítása nagy tapasztalatot igényel. A datolyaszilva DélkeletÁzsiából származik, ahol igen gyakori növény és termése legalább annyira kelendő, mint nálunk az alma. őshonos például Vietnamban. Magyarországon már régebben is termesztették a növénykülönlegességeket kedvelő kertészek, vagy amatőr kertmúvelők. Mindeddig azonban nem terjedt el, bár minden bizonnyal van olyan fajtája, amely Magyarország déli fekvésű meleg vidékein jól megélnt. A növényi különlegesség elszaporítására a kertészek kérik az illetékes szerveket Nemes borok a kazamatákban Budafokon, e híres nevezetes borvárosban, már az 1500-as évgkben is volt bortermelés. A mcszköhegy alatt kilométereken át húzódó kazamatákban a Magyar Állami Pincegazdaság hordói között, ma is sok remekbe készült díszes faragott óriástartály őrzi a régmúlt idők emlékét. Itt van a bormúzeum is, ahol több ezer nemes borfajta sorakozik a polcokon. Belépni is pompás ilyen „szentélybe". A múzeumi tárgyakhoz hozzá lehet ugyan nyúlni, de nem érdemes. Pedig csodálatosai; a kiállított borok zöldszilváni az Esterházyak pincéjéből, háromputtonyos aszú 1934ből, a Windischgrátzek tulajdonából. A múzeum legregtbb darabja 1920-ból való. háromputtonyos aszú: a borok királya — a királyok bora. Az ember azt gondolná, ilyen felséges nedűket még a királyok is ritkán ittak. Azonban kísérőnk, Losonezi Lipót szerint a tokaji borok is megvénülnek egyszer. Legpompásabbak hat-nyolc éves korukban, de tizenöt esztendő után már nem élvezhetőek. Kocsonvásodás helyett csupán zavarossá válnak. Egyetlen borfajta, a „tokaji eszencia", ami száz évnél tovább megőrzi frisseségét. Tankönyvek múzeuma Leszerelés után A múzeum: üvegvitrinbe zárt, féltve őrzött csodavi lág. A tankónyvrégiségek gyűjteménye szerény része ennek a világnak. Hogy létezik, azt is kevesen tudják; látni, áttekinteni még a tanítással foglalkozók is kevesen. A mintegy 4 ezer 900 darab könyv otthontalanul kénytelen meghúzódni a számukra itt-ott kiszorított Helyeken, különböző épületek szabad zugaiban, szekrényekben és ajtómélyedésekben. Az épületek közé most már csak a tanárképző főiskolához tartozókat sorolhatjuk — és már ez is valami. Nagy részük közelebb került a könyvtár gondozójához, dr. Huszka László főiskolai adjunktusihoz, a történelem tanszékre. Több darab viszont a főépületben, a szakszervezeti irodában kapott helyet Tanítók és könyveik E jobb sorsra érdemes gyűjtemény rohamosan szaporodik. Az első köteteket még a régi tanítóképző szakszervezeti bizottsága őrizte. A felszabadulás után ezek többnyire zúzdába kerültek. A régi tankönyvekre, vezérköinyvekre, tanítói kézikönyvekre azonban a szakdolgozatokat készítő hallgatóknak szükségük volt. A múzeum gyarapodásának lendületet adott, hogy amikor az arany- és gyémántdiplomákat a szegedi inté| zetben átadták a nyugdíjas tanároknak, azzal a kéréssel fordultak a Csongrád és Békés megyei idős pedagógusokhoz, hogy küldjék el régi könyveiket Thanthó József kétszáz, Botond Lajos 150 kötettel gazdagította a gyűjteményt. 1963-ban, mikor a tanítóképzőt beolvasztották a főiskolába, körülbelül 1600 darabból állt a régiségek könyvtára. A főiskolának megszakadt a kapcsolata az idős tanítókkal. 1967-ben váratlan esemény örvendeztette meg dr. Huszita Lászlót. A József Attila Gyűjtőszenvedélyek Minden gyermek tudja, hogy kik a füatelisták: azok az emberek, akik bélyegeket gyűjtenek. Elég sokan tudják art is, hogy kik a íilumenisták, vagyis a gyufaeimkegyűjtők. Valamivel kevésbé ismertek a fromológiaták — azok az emberek, akiknek az a szenvedélyük, hogy sajtcímkéket gyűjtenek. Nyílván még kevesebben hallottak a vasúti jegyek gyűjtőiről és arról a furcsa szóról, amelyIvel jelölik őket: pesridromtilisták. Amikor néhány évvel ezelőtt divatba jött a lakáskulcsok tartoláncainak gyűjtése, a francia Nyelvtudományi Intér:et tudósai a következő elnevezést találták ki számukra: kopoklefilisták. Meg kell hagynunk: maga a szó is elég furcsán hangzik... A rendőrség mindenesetre úgy határozott, hogyha egy kopoklefilista a tartóláncokkal együtt a kulcsokat is gyűjteni kezdi, nem téveszti szem elől az illetőt... Virágsziromnak jászdózsáról Ki nem kapott még olyan levelet, amelyről a feladó lefelejtette az utcát és a házszámot vagy magát a városnevet is? Ilyenkor aztán a címzettben felmerül a kérdés, ki volt az a jótét lélek, aki egy kis papírdarabkát ragasztott a küldeményre a postán, s ráírta azt, amit a címzéskor nagyvonalúan lefelejtett (vagy olvashatatlan macskakaparással vetett oda) a levél küldője. Nos, ezek* a jótét lelkek, számszerint hatan, a fővárosi 60-as számú postahivatal egyik szűk és zajos sarkában ügyködnek. A posta címnyomozó szolgálatához huvonta átlag 2000 útját tévesztett levél, unzix, nyomtatvány, sajtótermék és utalvány kerül, karácsony, újév és húsvét idején pedig közel 4000 küldemény címzettjét keresgélik sokszor krimibe illő logikai nyomozómunkával. Ezeket az adatokat Maczó József posta-főfelügyelőtől tudjuk, aki több mint húsz éve „címnyomozó", s ennek a részlegnek a vezetője. A címnyomozók lelkiismeretes munkája nem kis mértékben öregbíti a posta jó hírét, s példa arra, hogy egy intézmény hivatali kötelességén túl is tehet valamit a közönségért. Ebben a pillanatban például azon fáradoznak. hogy kiderítsék, hol lakhat a címzettje egy külföldről érkezett levélnek, amelyen ez olvasható: „2. Mara Budapest F—U." A címzett neve szerepéi a rádióelőfizetők népes listáján (a telefonnévsor kevésbé egyetemes adattár), s így a levél útra kelhet az I. Móra Ferenc utca 2/'a-ba. További legfrissebb címek és megfejtések: Zs. Jóska, T. M. Tamasi (Buda) = Tolnatamási, Letto u. = XII. kerület Lejtő út (a borítékon XI. szerepel, talán, hogy nehezebb legyen kitalálni). A külföldiek által kreált fantasztikus városnevek a régebben megfejtettek közül: „Bast Hitagut, azaz Pesthidegkút, Badasceh bei Budapest, vagyis Bátaszék és Tagschön, ami — bizonyára az ott töltött szép napok emlékére — Taksonyt jelent. Van itt az olyan levelekből is, amelyekre magyarul nem tudó külföldiek, vagy olvasható betűk helyett „elegáns" vitézkötéseket rovó hazai feladók gyártottak címzés helyett rejtvényt: Fthokole u. 8.-nak látszik az egyik cím, valóban pedig Thököly út akart lenni, a Vas megyei Wezsovilról kiderítik, hogy Mersevátot akartak írni. X. 250. utca 5 = 1. Izsó u. 5., s most nyomozzák. hogy ki nem kaphatott időben kézhez 229 forintot csak azért, mert a feladó nagyvállalat a nem létező V. kerület Puskaporos (!) utcát gépelte az utalványra. Kisregény, vagy legalábbis románc húzódhat meg az itt következő eset. mögött: egt szíriai fiatalember Ittjártakor megismerkedett egy magyar lánnyal, akinek hazaérkezése után levelet írt, s azt „Géza u. 22. Magvarország" címzéssel látta eL Maczó Józsefnek rutinja azt súgta, hogy Budapest nevére emlékezett volna az arab fiú, szíve hölgye tehát vidéki lehet. Géza utca pedig, nevezetesen Gárdonyi Gézáé —Egerben lelhető. Meg is találták a címzettet az egri nők kései utódai között. A lefelejtett városnév pótlása egyébként könnyű, ha a levélen szereplő utcából csak egy van az országban. Így jutott el a városnév nélküli, Nagyszentjánosról az Amádé L. utcába küldött levél Győrbe, a Vígkedvű Mihály utcába címzett Debrecenbe. A Hajdúság fővárosába megy minden városnévhiányban szenvedő levél, ha a Kodály utcába szól, Sopronba a Lehár utcába címzett és Veszprémbe, Kádártai utcába igyekvő, mert ezekből egész Magyarországon egy akad csak. Egy sem akad viszont abból az utcanévből, ahova K. Mónika levelét küldték. A levél azonban mégis eljutott a Váci utcába, pedig a címző az utca nevének két szótaga közül csak a másodikat írta rá, de azt kétszer! Még tréfásabb volt az a jászdózsai levélíró, aki képrejtvényt adott címzés helyett. A levelet megfejtő címnyomozónő aztán rájött, hogy a virágszirmot ábrázoló rajz és az utána következő ,,-i Mariann" Szirmai Mariannt jelent, a városnév helyén látható Országház Budapestet, a címzés helyére rajzolt iskolaépület és a d. u. betűket követő, öt órát mutató vekker pedig Reáltanoda u. 17-et jelent Tudományegyetem könyvtárosai 2 ezer kötetnyi régi tankönyvet, köztük középiskolai tankönyveket és egyetemi jegyzeteket is ajánlottak fel a múzeum számára. Könyv: „gyenge elmékhez" A tanárjelöltek rengeteg erdekes és hasznos ismeretet szerezhetnek a régebbi időik tanítási módszereiről, nyomon követhetik a múzeum segítségével az egyes tárgyak anyagának fejlődését. Ma már mosolyra késztetnek a valamikor ükapáink okítására szolgáló könyvek. Itt van például az először 1770ben kiadott Hármas kis tükör, melynek 1833-as kiadásával büszkélkedhet a könyvtár. A megsárgult címlap tájékoztatja a diákokat arról, hogy a könyv tartalmazza „Magyar és Erdély országot, azoknak földével, polgári állapotjával és megbővített históriájával gyenge elmékhez alkalmazott módon a nemes tanulóknak summában, de világosan." Méghozzá nem is holmi nehezen megjegyezhető formában, hanem versekbe szedve. Az 1880-as években a Mértani nézletíant biflázó diák mumusa még a „ferdeszögű egyenközvények területe", vagy a „ferdénynek és ferdénydednek területe" lehetett. Mindezt „summásan" öszszevetve: a „nemes tanulóknak" okításáért mindig is felelősséget éreztek minden idők könyvet szerkesztő pedagógusai. Kiadja: Két hallgató Miről árulkodnak még ezek a könyvek? Egy-egy kor politikai légkörét még a számtankönyvekből is felidézhetjük. A Horthy-korszakban az összeadást, kivonást a területveszteségekről megfogalmazott számtanpéldákon gyakoroltatták a gyerekekkel. Mai tankönyveinket ismerve úgy tűnik, hogv az érzelmi nevelés az idők folyamán elsekélyesedett, kiszorította a gondolkodásra szoktatás szándéka. De nemcsak a tartalom, a könyvek formája is sok újat mond az érdeklődve lapozgatónak. Segítségükkel nyomon kísérhető a tankönyvek nyomdatechnikai fejlődése is. Akad kőnyomatos sokszorosítással készült jegyzet is ebben az értékes papírrengetegben. A mostani, túlterhelésre panaszkodó tanáriétól tek Is bizonyára gondolkodóba esnek, ha kezükbe kerül Fináczy Ernő neveléstörténeti jegyzete, melynek 224 oldalát a budapesti egyetemen jegyezte le és adta ki két szorgalmas hallgató. Chikán Ágnes Oiakarfa J'm legújabb festménye A Kansas állambeli Topeka városában egy inkognitó ba burkolózó műgyűjtő 500 dollárt fizetett a Tornádó elmű festményért, amelynek alkotója Djakarta Jim, a topekai állatkert díjnyertes festője. Djakarta Jim, egy orangutan, nemrégiben nyerte el az el.sö dijat a Kansas állaimban rendezett egyis gyermekrajzversenyen, amelynek zsűrije nem ismerte személyazonosságát. x Az állatikert igazgatója közölte, hogy a festményén kapott pénzt annak az ösz szegnek a kiegészítésére fordítják, amelyet Jim párjaért, Daisyért fizettek. Az igaz gató szerint a művészre nem gvakorolt hatást, hogv eladták egyik alkotását. Jim banánt maiszolt, miközben át karolta Daisyt, ez volt minden válasz, amit kaptunk tőle — tette hozzá az igazgató. i