Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-11 / 59. szám

1971. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK s Kutatók a biológiai központból Farkas Gábor Konferencia a konzervgyárban Lapunk tegnapi számában már beszámoltunk arról, hogy a KISZ Csongrád megyei Bizottsága „Fiatal műszaki értelmiség a negyedik ötéves tervért" címmel konferenciák sorát rendezi meg a megyében. Szegeden az elsőt tegnap tartották meg a konzervgyár klubhelyiségében. A tanácskozáson hat vállalat (konzervgyár, húsipari vállalat, paprikafeldolgozó, tejipari vállalat. ÉLIKER. és a vendéglátó vállalat) fiatal műszaki gárdája vett részt. Rajtuk kívül megjelentek a mezőgazdaságban dolgozó fiatal műszaki értelmiség képviselői is. Az összesen negyvenegy résztvevőnek Harmatos József, az SZMT közgazdasági bizottágának vezetője és Palotai Jenőné, a KISZ Csongrád megyei Bizottságának munkatársa tartott előadást. Képünkön a konferencia résztvevőinek egy csoportja. Panaszkodik az építőipar Anyag nincs, maradunk tisztelettel... A Szegedi Építőipari Ktsz tavaly 62 millió forint értékű munkát végzett el. Az építőipari részlegük 27, a szakipari csoport 10,5, a gépészet, amelynek berkeiben a gázszerelók is dolgoznak, 24,5 millió forint értéket állítottak elő. Közel hatszáz ember találja meg a kátéesz munkahelyein megélhetését. Az is köztudott, hogy a szövetkezetet sokan és sokat szidják. Mi sem akarjuk védelmünkbe venni őket, mivel nem hibátlanok. Viszont dicséretükre válik, hogy tavaly, amikor a tiszai árvízveszély és a sokáig tartó belvíz megrongálta a tápéi házakat, akkor vállalták az újjáépítést. Tápé községben 56, Újszegeden pedig 1 családi házat építettek fel, tettek lakhatóvá, bár a házak belső kimunkálása és a külső vakolás még hátramaradt. Az is javukra írható, hogy 4 millió forint értékű állóeszközvagyonnal teljesítik a 60 milliónál több termelést. Mégis panaszkodnak, s alighanem joggal: őket is zavarja a gyenge anyagellátás, hiába szeretnének pontos időre elvégezni egy-egy építkezést, nem merik vállalni, mert nem biztos, hogy kapnak elegendő téglát, cementet, betonárut, faanyagot és így tovább. Anyag nélkül pedig nem lehet házat építeni, mint ahogyan tojást festeni sem lehet. A példák valószínű nem egyediek, s nem csupán a szpvetkezet érzi a gyenge anyagellátás hatását, hanem a többi — elsősorban kisebb — építőipari szervezet is. Vegyük sorjába gondjaikat. Az anyagárakról annyit mondanak, hogy lehetséges tranzit és TÜZÉP-telepi ár. Az első esetben a gyártó vállalatoktól érkező árut a vasúti kocsikból elvihetik alacsonyabb áron, míg a telepről kiszolgáltatott termékek ára 7—25 százalékkal is magasabbak lehetnek az előbbitől. S ha túlteng a telepi áron beszerzett anyagok mennyisége, akkor a szövetkezet akár tönkre is mehet, mivel miniszteri és árhivatali rendelkezések a társasházak építkezésénél maximált árakat írnak elő, melyektől eltérni nem szabad. Vigyék a vagonokból, mondhatná a kívülálló, de nem így a TÜZÉP, mivel nekik sem mindegy. A telepek a lakossági ellátásban vannak érdekelve, illetve abban az árbevételben, amelyet a telepi ár garantál számukra. pénzügyileg oly mipdegy, hogy közület vitte-e el az árut telepi árfolyamon, vagy Kiss János Rigó utcai lakos. A másik „szakállas" panasz, hogy nem kapnak építőanyagot, sem olcsón, sem drágán. Érdemes szórói-szóra idézni egy megrendelésükre adott választ. Feladó a Beton- és Vasbetonipari Művek; „Tárgyban küldött számú megrendelésükre válaszolva közöljük, hogy a 6300 darab B 60-as födémbéléstest igényüket ez évben csak abban az esetben tudjuk biztosítani, amennyiben t. cím a födémbéléstestek legyártásához munkaerőt biztosít. Munkaerő biztosítása nélkül szerződni nem tudunk, megrendelésüket, mint ez évi igényt tárgytalannak tekintjük. Sziklat Géza s. k„ dr. Hajagos Károly s. k." Van a betonipari cégnek olyan előre nyomtatott válaszlevele is — természetesen elutasító —, amelyben az Indok ki van pontozva és a mindenkori akadályt kell csupán legépelni. Lehet, hogy a betonelemet gyártó vállalatnál kevés a munkáskéz, de ez sajnos nem vigasz az építőiparnak, még kevésbé azoknak, akik házat szeretnének építtetni. Milyen anyagok hiányoznak jelenleg? — érdeklődtünk a szövetkezet vezetőinél. Sorolták; tégla, betonáruk, faanyagok, különösen a parketta. Rendeltek az idei első negyedévre 150 ezer darab kisméretű téglát, 34 ezer darab B 30-as téglát, 23 ezer 6 centis válaszfal lapot, 20 ezer darab cserepet, de lassan eltelik a negyedév és még semmiből egyetlen darabot sem kaptak. Paradox, de azt mondják az építők, hogy mentségükre jött a havas, hideg idő. A TÜZÉP válaszlevelét is elolvastam, többek közöt ez áll benne: „Vb gerenda, áthidalógerenda, betonáru igénylésüket biztosítani, kielégíteni nem tudjuk. Parkettarendelésüket igazolni nem tudjuk ..." Még szerencse, hogy udvarias hangnemben zárják levelüket: „Korábbi jó kapcsolatainkat a jövőben tovább szeretnénk erősíteni és minden törekvésünk arra irányul, hogy igényeiket maradéktalanul kielégítsük." Sovány vigasz, anyag nincs, maradunk teljes tisztelettel. A parkettáról néhány megjegyzést. A szegedi falemezgyárban készítették eddig a parkettát de most abbahagyták. A DEFAG igazgatója azt mondta, hogy nekik nem tartozik a profiljukba, tőlük a népgazdaság mást vár, s nem parkettát. Évente 80 ezer négyzetméter parkettát készített náluk negyven ember, most ezeket a dolgozókat más munkaterületre helyezik át, ahol profiljukba illő és nagyobb nyereséggel bíró terméket állítanak elő. S a parkettakészítő gépek? Azokat lehet más cikkek gyártásánál is használni, de ha vevő jelentkezik rá, akár el is adják. Az építőiparnak parketta helyett hajópadlót kínál a TÜZÉP. Nem valószínű, hogy a társasházat építtető emberek beleegyeznének a padlós szobákba. A kisebb építőipari szervezetek keresik helyüket iparágukban, A szegedi szövetkezet is ezt teszi, s a városi tanács támogatja őket abban az igyekezetükben, hogy segítséget kínálnak a város szociális, kommunális igényeinek kielégítésében. ^ tanács 7 millió forint forgó tőkét ad a szövetkezetnek, amelyért cserébe évente 14 millió forint értékű kapacitást kap óvodák, bölcsődék, iskolák és szociális otthonok építésében, javításában. A szövetkezet hét társasházat épít Szegeden, s még be kell fejeznie a tápéi árvízkárosultak házait is. Hiába azonban az igyekezetük, ha zavarja őket munkájuk végzésében a rossz és hiányos anyagellátás. Az első lépést az építőanyag-iparnak kellene megtenni. Gazdagh István Az épület körül még dolgoznak, útépítő gépek füstölögnek, munkások egyengetik a bitument. Még benn. a hétemeletes kutatóintézetben sincs minden készen. Festenek, csöveket igazgatnak, műszeres ládákat pakolnak, készülnek az április 2-i avató ünnepségre. De az űjszegedi kertészet helyén épült biológiai központba már hetek óta érkeznek a kutatók is, elfoglaljak helyüket a szobákban és laboratóriumokban. A második emelet egyik szobájában dolgozik dr. Farkas Gábor, az egyik intézet, a növényélettani vezetője, 15 tagú kutatócsoport élén. — Amikor kiderült, hogy a biológiai központ Szegeden épül fel — mondja az igazgató — aggódtunk, sokan majd nem vállalják a vidéki munkát. Szerencsére tévedtünk: jött mindenki. — Miért? — A különleges lehetőségek miatt. Csak a két legfontosabbat említem. Az egyik a műszeres ellátottság. A md intézetünk műszereinek értéke több mint 300 ezer dollár. Ilyen jól felszerelt intézet egész KözépEurópában nincs, és nincs olyan vérbeli biológus, akit ez ne vonzana. A másik nagy lehetőség, hogy nálunk kezdeményező munkára kaptak lehetőséget a fiatalok. Az intézetben 45 éves fejjel én vagyok a legidősebb A tudományos munkában a 45 éves kutató fiatalnak számít. A hat nyelvet beszélő Farkas Gábor eredményei azonban meghazudtolják korát. A budapesti tudományegyetemen 1948-ban biológia szakos tanári diplomát szerzett és néhány évig az egyetemen maradt. Azután a martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetben dolgozott, 1957—58-ban ösztöndíjas volt Kanadában, 1962-ben a Tudományos Akadémia növényélettani kutatócsoportjának lett a vezetője. Akkor kapta meg o tudományok doktora címet. Két év múlva az Akadémia levelező tagjává választották. 1964—65-ben az Egyesült Államokban tartott vendégprofesszorként előadásokat, 1969-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának vendégeként fél esztendeig a szovjet biokémiai kutatásokat tanulmányozta. Egyébként összesen 40 országban volt alkalma megismerkedni a biológusok munkájával. Tudományos eredményeit, mintegy 80 — jórészt külföldön megjelent — tanulmány tartalmazza. Növényi anyagcsereélettan című könyve 68-ban jelent meg. — Milyen problémákkal foglalkozott? — Mindenekelőtt a növények úgynevezett szárazságtűrésének élettanával és a Te stvé rvá rosa s n k A Szolnok megyei Lapkj- r„t, Nizzáról és Szabadkáról adó megjelentetett egy majd S mint ahogyan az Akadészáz lap terjedelmű albumot miai Kiadó tudós-életraj zaiTallin—Szolnok címmel, Egy Dói ötöt-ötöt egy-egy dobozeltéphetetlen barátság doku- ba tesznek (nem egészen inmentumai alcímmel. Azt t koltan, mert a csoportosíhiszem, elérkezett már az tásuk önkényes) úgy kellene ideje, hogy Szeged testvér- ezt az odesszaival együtt hét városairól is többet tudjon füzetet egy "közös tokban meg a Tisza-parti váyoslakó, forgalomba hozni Testvérvámint amit róluk általában, rosaink címmel. De lehetőiskolai tanulmányaiból, té- vé kellene tenni, hogy véből, rádióból olykor a egyenként is megvásárolható szegedi lapokból megtudhat legyen. Azaz annak, hogy mi is ha- Egy ilyen sorozat tartasonló kiadvánnyal ismertes- lommal töltené meg a most sük meg testvérvárosaink még kissé elvi szinten mozmúltját, jelenét, jövőjét. S n-mcsak egyikkel. Még a legtöbbet Odesszáról tudunk, ha másból nem, a Somogyi Könyvtár és a városi KISZbizottság 1967-ben megjeleni kis bibliográfiai füzetéből. gó testvérvárosi kapcsolatot alkalmat adna arra, hogy a szegediek jobban megismer • kedjenek ezekkel a városokkal, mint eddig tehették. Illendő is ez, nehogy szégyent valljunk egy-egy onnan hozbetegség-ellenállás problémájával. — Hogyan lehetne e mw"k a legfontosabb eredményeit röviden összegezni? — Majdnem lehetetlen Mégis: a legfontosabb taSán annak felismerése, hogv a növények vírusos, gombás és baktérium okozta betegségei változásokat idéznek elő a növények légzési anyagcseréjében. Ezt a folyamatot magától értetődően nem emberi szempontból kell elgondolni. Ez a folyamat a cukorféleségek biológiai elégetése; a növénynek szükséges energia ennek során termelődik. A betegségeknek ellenálló növényfajtákat így lehet felismerni. A légzés biokémiai mechanizmusán keresztül valósul meg a növények fertőzés elleni védekezése is. — Hogyan kell ezt elképzelnünk? — Az embereknél ós állatvilágban a fertőzés nagyrészt a véredényrendszeren keresztül keletkezik. Ez a fertőzési mcd a növényvilágban ismeretlen: nincs szállítórendszer. A növényeknél a kórokozó oxidációt indukál és így saját magát mérgezi. — Az iniezetben folytalódnak ezek a kutatások? — Természetesen és több más témán kívül foglalkozunk az úgynevezett fotószintézissel, vagyis annak kutatásával, hogyan hasznosítja a növény a fényt. — Mikorra dolgozik az intézet teljes létszámban? — Két év múlva, összesen 45 tudományos kutatónak ad munkát. ö. L. Változatok egy témára Hasonló füzeteket kellene zdr_k érkpző vendég előtt. S az illető városok közremű- talán a mi példánkat ők is . -mesével kiadni Brnóről, követik majd. Lódzról, Plovdivról, Drezdá- p. L. A téma a híd lábánál hever, a szegedi feljárónál. Játékteremnek hívják ifjúsági presszónak, mások tinédzserkaszinónak. Utóbbi címe néhány hete lapunkban szerepelt, egy késődélutáni. helyszíni szemle hangulatának; tapasztalásainak ürügyén. Akkor leírtuk, örülünk a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat kezdeményezésének, a fiatalok kulturált szórakoztatásának; az olcsó, szeszmentes, barátságos környezetű, zenegéppel. játékokkal felszerelt ifjúsági presszó úgy hiányzott Szegedről, mint a falat kenyér. Csak a jelzőkkel álltak hadilábon, úgy láttuk. a presszó és a játékterem barátságos környezetével, szeszmentességével bajok vannak. Megoldatlan az ellenőrzés, felügyelet, nincs szabályozott mértéke az Indulatoknak. jogoknak, lehetőségeknek — magyarán: az ifjúsági presszó kulturálatlan. Társtalan a városban, nehezen állja egyedül a hirtelen rászabadultak szilajkedvű ostromát. Mit lehet tenni? Riportunkat követően Szabó József, a megyei vendéglátó vállalat igazgatója kerekasztal-tanácskozást hívott össze a „tett színhelyén". Mit lehet tenni? — adták egymásnak a szót az ügyben érdekeltek, s mire a javaslatok, tippek körültáncolták a kerekasztalt, néhány leszívott cigaretta, elszürcsölt feketekávé, üres colásüveg maradt — eredmény úgyszólván semmi. Le kellett mondani arról, hogy a presszót klubszerűvé alakítsák. igazolvánnyal, leinformálható tagsággal — mivel vendéglátó egység és jellegéből adódóan nyilvános. Az ellenőrzés szigorítására ajánlott 5 forintos couvert (mely természetesen utolsó filléréig elvásárolható. kiadását csak praktikus szempontnak javasolták az ajtóba) céltalan változat, mert azokat a kispénzű fiatalokat riasztaná el, akikre elsősorban számítanak — de haszontalan is. a szó legszorosabb értelmében, hiszen 20 százalékát adóba kellene kifizetni. Az ifjúsági preszszó tudniillik közel sem tartozik a nagy üzletek közé, ahogy mondani szokás, nem bolt egy kereskedelmi cégnek. Ráadásul saját keretei között sem rendelkezhet önállóan: a szomszédos terem elektromos játékai a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalaté. mely használati díj fejében nemcsak a bevétel 80 százalékára tart igényt, de a megvámolt forgalmai sem nézné jó szemmel. Summa summárum: a tanácskozás végén annyiban maradtak, kivonják a sört (természetesen a szeszes italokkal egviitt), s ajtót nyitnak a játékterem felől is. hogy a társbérlőknek alkalom adtán szabad kijárásuk legyen az utcára. Aztán majd meglátjuk — sóhajtott távozóban a vendéglátó igazgatója. Szeszgőzös fejek Minap elmentünk megnézni. Az ajtó valóban kinyílt a játékterem felől. a presszóból eltűnt a sör. A zene megszakítás nélkül szólt a wurlitzerből mint máskor, s a látogatottságra sem lehet panasz: a helyiség tele volt fiatalokkal. Balogh Lászlóné. a fiatal üzletvezető azonban sírva fakadt. Annak ellenére, hogy eltűnt a sör, semmi sem változott, csak a bevétel csökkent egyötödére. A korábbi 4 ezer forintos forgalom napi 700—800 forintra. A szomszédos Gambrinuszban legalább olyan jó sört mérnek, mint ezelőtt náluk, s a szeszgőzös fejeknek egyetlen sarok igazán rövid séta a szellőzködésre. Tetteket! Nyomott a hangulat. Nincs felszolgáló, üres asztalok körül szótlanul, nagykabátostul, vizes szemekkel gubbasztanak. Akinek nem jut szék, a falnak támaszkodva nézelődik, hallgatja a zenét. Hideg elöl nappali menedékhely. Vajmi kevés köze van az ifjúságpolitikai elvekben megálmodott kulturált szórakozóparkhoz — és ha őszinték vagyunk, ebben a formájában értelmetlennek látszik a vendéglátó vállalat bevételi türelme is. Az ifjúsági presszónak segítő kezekre társakra van szüksége. Nem baráti szóra, ajánlatokra: tettekre .. Nikolényi István f