Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

io VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR 14. Szávay István Csonkok Pi°amaes NEM ERŐSZAK AZ ALBÉRLET! Vendégszerető nemzetnek Ismernek bennünket A külföldiek. De szeretjük-e azokat akik albérlőként „vendégeskednek" nálunk két hónapig, egy vagy ket évig? Nehéz kerdee, s nem is a szereteten van a hangsúly, hanem a tisztességen. Akinek egyelőre nincs lakása Szegeden, az bizony nyakába veheti a várost hogy megfelelő albérletet találjon. A vadászat a Széchenyi téren kezdődik, aliol a zöldre festett épület kirakatában a kishirdetések igazítják el a böngészőt Vagy a Délmagyar szerdai, szombati, vasárnapi apróhirdetései is ideiglenes otthonnal kecsegtetnek. A gyakorlott albérlők már tudják, hogy csak az aznap kitűzött illetve megjelent címekre érdemes ellátogatni, mert nagyon kapós az albérlet Miért? Kevés a kollégiumi férőhely, nincs még elég pénz a szövetkezeti 1 alvásra, az igény elbírálása még késik ... stb. Érdemes néhány hirdetett (majdnem azt írtam, hogy hírhedett) albérletet megtekinteni, a bérleti díjakról érdeklődni, a tulajdonosak természetrajzát felvázolni. Emeletes új ház magasodik a Rózsa utcában, a földszinten a garázs, s a két személynők hirdetett helyiség, amelynek eredeti redeltetése talán mosókonyha. A ház ura töpreng: — Házaspárnak, ml a biztosíték arra, hogy nem maradnak itt? Félelme jogos, hisz manapság úgy beszélnek a fiatal házasokról. hogy beérik egy ilyen félreeső „otthonnal" is, sőt még fizetnek is érte 600 forintot A komfortot a garázs vízcsapja Jelenti, hát érdemes innen elmenni? De félre a gúnyos hanggal, mert a Bihari utcában azért találni egy szép kis garzont Csak a szomszéd nyújt felvilágosítást közben tetőtől-talpig végigmér, talán a zsebembe is belelát. — Nem itt lakik a tulajdonos, vasárnap érdeklődjön, álékor itt lesz. Havi 2500-at (!) kéir, plusz a .rezsi... Ügy tudom, hogy már ketten is alkudoznak a lakásra. A Liszt utca nincs messze, délutáni álmából csöngetem fel a borostás öregembert. Igen, kiadná házaspárnak is a szobát. Öreg ő már, nem sokat zavar... Már úgy érti, hogy az egyetlen szobájába akarju befogadni az ifjú párt Vagy két munkásíiút Nem rózsásabb a helyzet az Ilona utcában sem, ahol egy ravasz tekintetű özveggyel kezdek alkudozni: — Négyszázat fizetnék, hisz a fűtés és a világítás is engem terhelne, nos? — Mit képzel maga, én nem alkudozom, 550, egy fillérrel sem kevesebb. A helyszín egyébként egy ételszagé nyánkonyha két vasággyal, lavórral, rozzant szekrénnyel, téglázott „padlóval". Egy fiatal szakmunkás kijelentette, hogy többet keresne három helyiséggel, mint a szakmájával. Nagyon el volt keseredve, hogy két hónapja nem talált egy megfelelő szobát ö albérletben lakik, de nem viheti oda a feleséget, az anyósáék pedig heten szoronganak egy kis lakáéban. Egyszer felcsillant már a remény: Üjszegeden hirdettek egy kis nyaralót. A helyszínre érve egy fabódéba invitálták a háziak: ez a nyaraló. Elkísérem az Árva utcába. Üj épület az udvaron, csak a nagymama tájékoztat bennünket: — Hát, két helyiség van a kis házban, a nyáron építették. Milyen célra? Hát albérletbe adjuk kl, valamiből segíteni kell az unokát Ugyanebben az utcában: a gangból van elkerítve a jövendő albérlőt váró ablaktalan kamra. Fintoromra a ház asszonya megfogalmazza szentenciáját: — Nem erőszak az albérlet! Milyen igaza van! Csakhogy az albérleti jogviszonynak kél alanya van! Kiadni sem erőszak. Még azt a Szél utcai volt kamrát sem. amelyet a tulajdonos „gyermektelen egyetemista házaspárnak" ajánlott Talán éppen azért egyetemistáknak, mert volt benne egy kimustrált íróasztal is? Aligha! Sokká! inkább a pénzért fogott a kezébe mesaelőt, s tüntette el a mellékhelyiség árulkodó jegyeit És hány ilyen van még Szegeden! Nem egyszeri kalandozásom benyomásait írom le, hanem többszöri próbálkozás szomorú élményeit Hogy ezek nem tipikus esetek? Jó lenne remélni! De míg hirdetésről hirdetésre ilyennel találkozni, addig nehéz megfogalmazni azt, hogy az albérlők helyzete — legyen az egyedül, vagy ne adj isten, családjával — kielégítő. Sorolni lehetne még a tulajdonosi hatalmasság hasonló rafinériáit, a megszorult helyzetben levők kihasználását. Hisz mi más vezeti például azt a háztulajdonost, aki egyik szobáját úgy adja ki, hogy két évre előre (!) kéri a havi nyolcszáz forintos bért Üres szobáért! Hát a híres „vendégszeretet" csak a külhoniak élvezhetik? Az egy fedél alá kényszerülők pedig fizessenek, tartsák el a házi nénit, a házi urat? Természetesen fizessenek, de ne lakószobának nem nevezhető helyiségekért! Arról nem beszélve, hogy a béreket a tulajdonos diktálja, s ha az albérlő a jogszerűségre hivatkozik, akkor sajnálkozó a válasz: „Kérem, nem erőszak ez, majd jön más, aki elfogadja a teltételeimet* Pilinszky János lü JTJTTANAK Aztán: semmi. Aztán: a bő. Aztán: semmi megint Aztán: a hó és a gyerekkor. Aztán: semmi (megint (megint). Aztán: a hő. a gyerekkor, (a szerelem. Aztán: kutyák ((a legmagányosabbak), és verebek (az Igazán [veszendők). Es azután: Te. (Es teutánad valóban nincs (semmi). Somogyi Károlyné TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT is, igen nagy törekvés az új eljárások, technológiák gyakorlatba való átültetesének lerövidítésé. Korábban tíz-tizenot év is kellett ahhoz, hogy egy-egj új eljárás általánossá, elterjedtté váljon. Ma már néhány év is elegendő. Közvetlen kapcsolat alakul kl a tudomány fellegvárai és a termelőgazdaságok között. Néhány szerény szám is árulkodik erról. A Délalföldi Mezőgazdasagi Kiserleti Intézet — Gabonatermesztési Kutatási Központ — 1968-ban 1 millió 171 ezer forintot, 1969-ben 2 millió 096 ezer forintot kapott a szerződéses munkák díjbevételeként. A Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Technikum 1968-ban 5150 forintot, 1969ben pedig 87 ezer 128 lorintot. Ez egyben mutatja azt is, hogy itt még igen szerény e törekvés. A szerződések formai és tartalmi szempontból az elmúlt három esztendő alatt sokat csiszolódtak, de meg van bőven finomítanivaló. A szerződéses vállalások témaja általában egybe esik a kutatási tevékenységgel. A Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet a tájban a környező üzemekkel még a szerződéses kapcsolatok megteremtése előtt már kontaktust alakított ki, így talajtérkép-készités, az üzemek távlati fejlesztési tervének készítése stb. Ebből alakult ki aztán a gyümölcsöző, szerződéses kapcsolat, amikor is papíron határozzák meg mind a kutató tevékenységét, mind pedig azt, hogy egyegy termelőszövetkezet mivel honorálja a szakmai tanácsokat. A talajtani kutatás nagy hagyományokkal rendelkezik az intézetnél, előbb a szikes gyepek javításaban, később pedig a homoki gyeptelepítésben szép eredményeket értek el A technikumnál niár egészen más jelleget találhatunk, mivel az oktatás alapvető iránya az állattenyésztési szaktechnikusok képzése, ez tükröződik a szerződesekben is, abban a tevékenységben, amit a környező üzemeknek nyújthat. A kezdeti időszakban csak takarmányvizsgálattal, illetve talajerő-utánpótlásl szaktanácsadással állt rendelkezésre a technikum, de tavaly már üzemfejlesztési tervkészítést és a szarvasmarhatartás technológiájával összefüggő szakmai tanácsokat is vállalt. Nyilvánvaló az is, hogy szerepüknél. múltjuknál fogva az intézetnél a szaktanácsadásnak nagyobb hagyományai vannak, a személyi és a tárgyi feltételek jobban rendelkezésre állnak. A szerződésekben az agrotechnikai szakvéleménytől kezdve nz ágazati szaktanácsadásig (lucerna, kukorica, gyep) üzemfej lesztési terv, hagyma-növényvédelem, takarmány vizsgálatok, szarvasmarha-hizlalás technológiája, gyeptelepités, komplex fejlesztési tervkészítés stb., a segítségadás megtalálható. Igaz, nem minden esetben mérhető forinttal a tudomány beáramlása a gyakorlatba. Például az üzemfejlesztési tervek készítésénél. Ezek társadalmi haszna nem mutatható még ki. A megvalósításuk időt igényel, és propagandisztikus hatást sem könnyű velük elérni. Ezért is talán az, hogy a megrendelések nem szaporodnak. Vitathatatlan azonban, hogy a szaktanácsadással kapcsolatos megbízások minden esetben a terméseredmények növelését szolgálják. A szerződések ezt rögzítik is; magasabb terméseredmények elérése esetén mivel tartozik, mit fizet a termelőüzem, gazdaság a kutatásnak, a tudománynak. Az eddigi gyakorlat szerint ebbe a tevékenységbe a már korábban kipróbált és bevált, kikísérletezett eredményeket vonják be. Mindenképpen hasznos a szaktanácsadói szei"vek és termelőüzemek kapcsolatát tovább szélesíteni, hogy a tudomány eredményeit nagyobb vertikumban és még gyorsabban hasznosíthassák. Igaz, akad finomítanivaló a szerződésekben, e kapcsolatban, de kétségtelen, hogy a kutatás eredményei többszörösen megtérülnek a termelésben, és valamirevaló mezőgazdaság, valamirevaló gazda közösség nem nélkülözheti az elméletet. A tudomány és a gyakorlat egysége csak jó eredményeket hozhat. L. Sz. M. Ki ne emlékeznék a világhírű magyar bánkúti búzára és kukoricára? Annak idején a főhercegi birtokon, később az azon megalakult Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet telepén szaporították jó ideig a vetőmagot A magyar búza, a bánkúti bejarta a világot, és szívesen vásárolták. S íme, mara csak mutatószám, elvétve talalunk olyan mezőgazdasági üzemet hazánkban, ahol ezt termesztenék. Kiszorították az intenzív, irigy termőképességű külföldi búzafajták, a korábbi esztendőben az olasz fajták, Autonomia. San Pastore, a szovjet Szkoroszpelka, Bezosztája. Pár esztendő leforgása alatt nálunk egyeduralkodóvá lett az utóbbi. A békési tájban, a Bánkúti Állami Gazdaság, ahol a híres bánkúti búzával és kukoricával foglalkoztak, mára profilváltozásra kényszerül, és a régi hagyományokat akkor folytathatják legjobban, legokosabban, ha a termelésszerkezetet az állattenyésztés felé billentik. íme, két évtized alatt milyet változott a világ. Jól emlékszünk még a különböző kukoricafajtákrs is, a kisparaszti módszerekre. Hol vannak ezek is. A nagy termőképességű hibridek — magyarok cs jugoszláv hibridek — a magas tószámú termesztés vált gyakorlattá. Ügy szintén a gépesítésben, a valamikori termelőeszközök, gépek szinte máról holnapra kiese, relődtek, alkalmazkodtak a nagyüzemi követelményekhez, egy modernebb termelési kultúrához, gazdálkodáshoz. A növényvédelemről, a kémiai szerekről akár ne is szóljunk, hiszen mezőgazdasági mérnöknek is éppen elég gondot okoz ezeknek szaporodását figyelemmel kísérni. Kétségtelen viszont, hogy mindez a tudomány alkalmazása. Dél-Magyarországon két nagyobb intézet található, amely képes a tudomány eredményeit a gyakorlatnak „átadni", különböző tanácsokkal, szakmai útmutatásokkal segíteni, meggyorsítani a tudomány alkalmazását a termelésben. Egyik, a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, a másik pedig a Hódmezővásárhelyi Felsőfokú Technikum. Az egész világon, s így hazánkban Magasfeszültség í I