Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

io VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR 14. 32 LEHET-E ÉLETRE SZÓLÓ? „Tlsztösségös embör megházasodik, ha az ideje elgyün" — állapította meg Tömörkény István (Barlanglakóik). Fájdalmasan szomorú, hogy sokan, igen fiatalon — a társadalmi tapasztalatok szerint többnyire felelőtlenül — kötnek házasságot Ez azután a kapcsolat éretlensége ós a szükséges anyagiak (lakás, rendszeres jövedelem) hiánya miatt az esetek többségében már a szirtes parton vagy a kikötőben hajótörést szenved, amit a hivatalos statisztika is igazol. Az ötvenes évek előtt — amikor a házasságkötés a főiskolai és egyetemi évek alatt még nem vált ennyire divattá — ezer 20— 24 éves házas férfira 5,3 megfelelő korú férfi válása jutott. Ez a szám az utolsó húsz év alatt több mint háromszorosára, 18.4re emelkedett. Ezer 20—24 éves házas nőre pedig már 19,3 válás jut (1969). Az idő előtti házasságkötés veszélyeire figyelmeztet az egyéves házasélet utáni válási láz emelkedése is: 1949-ben még csak 590 (4,7 százalék), 1969-ben már 1835 (8,4 százalék) házasság bomlott fel egy év után. Tömörkény Szirtesek a partok c. írásában a vízien járók terminológiájával a házasság állandósága mellett is hitet tesz: „Akivel oldottál, avval kössf A vi(ágtáblázat adatai szerint mindenütt növekszik azoknak a házasulóknak a száma, akiket Dante Isteni színjáték című remekművében a Pokolba való belépés előtt így szólít: ,.Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.'" Nemzetközi mércével mérve, a válási statisztika Amerikában a legrosszabb. Miénk az európai csúcs és a világlista második helye. Ha összehasonlítási alapul a századforduló, 1938 vagy akár 1949 válási arányát vesszük, a válások ezer házasságkötésre jutó száma 1949 óta több mint kétszeresére, 1938 óta több mint háromszorosára, a századforduló óta több mint tízszeresére emelkedett. A lakosok számára vonatkoztatva pedig meghúszszorozódott. Aímélkodtató, hogy minden negyedik magyar házasság visr.szájára fordultan Dante művét idézi emlékezetünkbe, amenynyiben már korán pokollal, és nem — mint Dante művének a cselekménye, a Paradicsomban — tartós, harmonikus, boldog együttélés után szűnik meg. Egyenesen hátborzongató, hogy 1969-ben ezer hazai házasságkötésre 228,6 válás jutott, és egyre romlik a helyzet A házasodik igének egyre baljóslatúbb a csengése. A házasság fogalma egyre ritkábban a tartós együttélést a harmóniát és a boldogulást jelenti, a válással kezd társulni, negatív fogalommá válik. Margaret Mead amerikai írónő Férfi és nő című könyvének Lehet-e a házasság egy életre szóló? c. fejezetében már a címadó kérdés is magában hordja a választ,. Ezt a „sajátos amerikai etika" szempontjából taglalja is, sőt a házasság intézményének válságával is foglalkozik, és rámutat, hogy „mennyire megnövekedett a házasság labilitása Amerikában". Minthogy a házasság intézményét nálunk is mélyreható válság sorvasztja, az írónő érvelése a házasság állandósága mellett minket is érdekel. „A válás — írja — felszívódott erkölcstanunkba, át- meg áthatotta az egész országot, sokszorosan megnehezítette a házasságot." Hasonló hazai tapasztalatok mérlegelése után fenntartás nélkül egyet kell értenünk az amerikai írónőnek azzal a klasszikus veretű megállapításával is, mely szerint: „Ma a házasság hajózás a nyílt tengeren, ahol a szem semerre sem lát kikötöt, s mindegyik félnek éberen és mélységesen megfontoltan kell őrködnie, ha azt akarja, hogy a hajó egyáltalán haladjon. A házasság minden formája lehet méltóságos és érdemes, ha az ember eleve úgy határozza el." Az írónő Idézett műve Mindkettőnek a magáét című, utolsó fejezetében a társadalmi előrelépés optikájából egyetemes érvénnyel így vonja le végső következtetését: ,„Az emberi társadalomban minden változási csak olyanok vihetnek végbe, akije testük minden sejtében ott hordják a meggyőződését, hogy miért van szükség változásra." Csak a probléma felismerése segít hozzá a megoldáshoz. „Kell az — mint Tömörkény frja —, hogy néha megfújja az embert a szél." Kell az, hogy a házastársak mindegyike naponta gondoljon a válás veszélyére, és ebből megfelelő következtetéseket vonjon le: naponita javítsa házasságukat. A válás ugyanis nemcsak másokkal, hanem velünk ls megtörténhet, mert minden házasság fel bomol Irat, s nem számít, hogy eredetileg milyen szerelmes volt mindegyik fél. Az sem számít, hogy az egyik fél nem akar válni. Előfordulhat például, hogy az egyik fél több évtizedes házasság után visszaél a valós szabadságával, és megfelelő bontó ok nélkül, a serdülőkorú gyermekek tönkretétele árán is, válni akar. ilyenkor a válásnak nincsen gyakorlati alternatívája, a bíróság is felbontja a házasságot házasság — Balzac saserint — tudomány." A házasság olyan értelmezése mellett, mely számol a ténnyel, hogy az egy életre is szólhat, és tarthat is egy életen át, a tartós együttélés „etikettjét", a harmonikus családi élet megalapozását és a zavartalan boldogság megteremtésének és fenntartásának módjai ta meg lehet tanulná. Még pár nap és betöltöm a kilenevenhármat, de oly remek erőben, hogy egyelőre dalolászva töröm a követ az országutakon, havi ötszázért. Jenő bátyám már sokszor hívott, kövessem példáját, legyek buszvezető, de én jobban kedvelem a kőtörést, a szeszélyes időjárást, az országúti miniszoknyákat, ahogy pajkos, hetven körüli kislányok csípeje körül libegnek. Ma nagyon jó napom van, mert kellőleg megdicsért tizenöt esztendős munkavezetőnk és az éjjeli műszak után keringőzve tértem meg otthonomba. Falábú házfelügyelőnk kissé irigyelhette jókedvemet, mert hallottam, amint ezt mondja: — Már megint ivott a vén boroshordó. Hát ez tévedés. A mámorító hajnali napfény részegített meg, és az a látvány, hogy szeretett kisunokám, a rovott múltú Lajoska mór várt rám ajtóin előtt, s karjait tárta: — Nagypapili! Pontosan egy hónapja, hogy nem láttalak! Mint harangocska csendült fülembe Budapestről kitiltott kisunokám, Lilike édes hangja: — Éppen egy hónapja, hogy nem láttalak öregfiú! Felszöktem hozzád, mert nélküled nem élet az élet' Belém karoltak és beröpitettek a szobámba. Lilike a cipőmet húzta le, Lajoska a kabátomat, A tartós együttélés tudománya Tömörkény paraszti bölcselme szerint: — Kend szöröncsés a fel/eségivei, szomszéd — véld Hódi. — Kend boldogul vele. — Hát — mondja Sánta némi büszkeséggel —, nem mondhatom, hogy nem. Az embör ne lögyön kocsmás, mög kártyás, az asszony ne lögyön nyelves, aztán... Aztán hát ebben van mindön. Hódi most már egy kicsit gúnyolódni szeretne: — Kendtöknél taián soha sincsen pörölés? — kérdezi. — Hát — felel a szóra Sánta —, nem mondhatom, hogy nem. Kés, kanál nem esik csördülés nélkül. De ha én mérges vagyok, az asszony vöszi a kosarat, aztán kimögy a földbe. Ha az asszony haragos, én kimögyök az istállóba. Hallgat egy kicsit, majd hozzáteszi: — Mert a fődolog, hogy gyújtat ne lögyön a házastársak között. (Almaszüret.) A harmonikus családi élet megalapozásának aranyszabályait általános érvénnyel, a legmélyebben és legjköltóiebben maga Petőfi fogalmazta meg: Szeretem ercnyid Tiszta sugárzását. Szeretem hibáid Napfogyatkozását. Nekera nincsen vágyam. Nincsen akaratom, litert, amit te akarsz, En is azt akarom Nincsen az tu áldozat. Mely kicsiny ne lenne Éretted ... Senkinek sincs joga ránk kényszeríteni, hogy a maga sajátos módján, a maga egyéni boldogságfelfogása szerint legyünk boldogok. Az élet értelmét, a boldogságot nem lehet készen kapni másoktól. A boldogság szubjektív feltételeit mindenkinek saját személyiségének állandó formálásával és aszsztmilálódásaal kell megteremtenie, legtöbbször nem könnyű harcban önmagával Fogadjuk el, hogy „minden boldogság — mint Balzac írja — bátorságból és munkából fakad." Tartsuk szem előtt, amit Osztrovszkij így fogalmazott meg: „Az ember legnagyobb értéke e- élet. Egyszer él az ember, éppen ezért úgy kell az életet leélni, hogy ne erezzünk fájdalmat, ne bánkódjunk az értelmetlenül, céltalanul eltöltött évek miatt" s hogy el ne gyűrődjék, azon nyomban magára öltötte. Míg aranyos unokáim a kedvemet keresték, beállított Pecér Róbert, szeretett körzeti orvosom. — Élünk még? Élünk még? — fogta meg pulzusomat a drága lélek. — Pontosan egy hónapja nem volt szerencsém önhöz. Szeretteim felfalták a reggelimet, s persze, Pecér doktor se kínáltatta magát különösebben. Bement a spájzba és bekanalazott három üveg szilvalekvárt. Érkeztek még: Döme, régi kenyerespajtásom a lóversenytérről, aztán Stefánia, múltszázadi szerelmem, de benézett Sóskifli Sándor, kiváló szomszédom is, aki általában köszönteni sem szokott — Pont egy hónapja, hogy nem láttunk! — mondták egyöntetűen. A meghatottságtól szólni sem bírtam. Mint élőkép ültünk negyedtizenegyig, mikor is beállított Soma, a postás. A rend ekkor felbomlott. Pecér doktor buzgón vizsgálni kezdett Sóskifli szomszéd a balomat, Döme kenyerespajtásom a jobbomat rázogatta, Stefánia ajkon. Lili unokám kézen, Lajos unokám pedig térden csókolt. — Na, milyenek vagyunk hozzád? Soma, a postás, mérgesen morgott. — Csendet kérek! Szeretném átadni t bácsi nyugdíját!. Krestil Barbe Amikor leszereltem Szegeden, az 5. honvédezredtől és hazajöttem apám tanyájára, ott álltam üres zsebbel, munka nélkül. A szomszédba, a Czakó-tanyára hívott a tulajdonos, az özvegyaszszony, 1935-öt irtunk. Beköltöztem és ott éltem le az életem nagy részét. Az özvegyasszonynak négy tanyája volt és a felszabadulás után kettőn állami gazdaság alakult; egyiken a Szöllősi Állami Gazdaság, másikon pedig a Gorzsai Állami Gazdaság. Gépészként dolgoztam, hajnaltól vakulásig. Volt ott cséplőgép, traktor, kijutott a munkából. Negyvennégyben nősültem meg, odavihettem magam mellé az aszszonyt a tanyára. Aztán a felszabadulás után az özvegyasszony 530 hold földet, vetőgépet, szekeret átadott az államnak. 1949 október elején kezdődött itt az igazi élet, az igazi munka. A nagyüzem. Én „öröklődtem" a birtokkal együtt. A földek szántatlanok, vetetlenek voltak, senki se gondolt velük, a tulajdonos egyáltalán nem. ösz volt. Munkálni kellett a határt. Mi mást csinálhattam volna? Felültem a traktorra, szántottam éjjel-nappal, csak úgy. a magam módján. Nem szólt énhozzám senki, még a kutyák se ugattak meg. Négy hétig tartott a munka. ötszáz holdat forgattam meg. Az állami birtok első tábláit. A tanyában akkor hárman éltünk, a negyedik egy fiatal irodista kislány. így kezdődött a gazdálkodás az állami gazdaságban. A szántás után meg vetni kellett. De hogyan és mivel? Maradt itt két húszsoros vetögép, egyet meg kértem apámtól, összekapcsoltam, és mint „bandagazda", farosokat is szereke m. De ki legyen az? Itt dclgwzoU Oláh Ferenc, idős bognármester. Szóltam neki és Danicska Matildnak, a fiatal lánynak. Éjjel-nappal vetettünk. Előkerült két sovány lovacska is, az egyik szegényember hozta, mert nem tudta takarmányozni őket, ideadta hát a szürkét meg a pejlovat az állami birtokra. Ezzel kezdett boronálni Andrécsik Pál. December elejére befejeztük a munkát. Télen gyarapodtunk. Kaptunk nyolc tehenet. Ennyi volt az állomány. Hozzá vásároltunk négy lovat. Jöttek dolgozók is és tavasztójra már nyolcan lettünk. Hőskor volt ez, ma már, ha viszszaemlékezem ré, úgy tűnik, mintha igaz se lett volna. Pedig hát ez volt. ez a valóság. A történelem kezdete. Reggelenként az istállóban gyülekeztünk, megbeszéltük. ki mit csinál aznap. Fizetést, pénzt rendesen kaptunk havonta. így köszöntött ránk a nyár, az első olyan nyár, amikor a nagybirtokon arattunk. A maszekoktól szereztünk egy aratóAz emberiség története gépet, eléfogtuk a lovakat és haladgattunk. A körmöstraktorral meg befuvarozgattam asztagba a búzát. 1951-től kineveztek főgépésznek. Álmodni se mertem, s ón Szente Imre főgépész lehettem. Nehéz esztendők voltak akkor. Hányszor el kellett utazni Pestre egyetlen golyóscsapágyért, kisebb alkatrészért, mert a munka nem állhatott meg, rögtön jött a vizsgálat, a felelősségre vonás. Megcsináltunk mi mindent. Éjszaka megérkezett a műtrágya, felkeltünk, elkocogtunk érte a traktorral, fölhánytuk, reggelre szép lassan visszaballagtunk a birtokra. Olyan kezdetleges nagyüzem volt az. Istállót is építettünk. Még megvan, de már átalakították. A színt meg műhelynek pofoztuk át, hogy a traktorokat legyen hol javítsuk. Régi idők. Az ember, ha meg nem erte volna. talán el se hinné. A semmiből született ez a szép. modern nagybirtok. Ha szétnézek, repes a szívem, korszerű műhely, esztergagépek, fúróberendezések, szerelőműhely, szép garázs, magtár, lucernadaráló gép, borsófe.itö üzem, az ember szinte elámul. Honnan győzhettük ezt a sok értéket összeteremteni. A mi kerületünkben gyorsan összeszámolhatok tíz kombájnt, 14 SuperZetort és csomó MTZ-t. A régi gépek azok már nincsenek meg. Hogy szerettem pedig őket.. Fiatalon kerültem melléjük, átdolgoztuk az esztendőket és hiába, elhasználódtak, én meg megöregedtem. Az ember esak tovább bírja, a gépek hamarabb kopnak el. Az utolsó darabot a múltkorában vitte el a gépjavító vállalat, a hajdani gőzgép ekéjét. Búsultam utána, hiszen az volt itt az utolsó darab a hőskorbóL Mintha az életem egy részét adták volna vele oda. Macerálnak is vele még most is az öregebbek. Pár hónap múlva -inba hagyhatom a munkát. Megkapom a nyugdíjat. Szép dolog. Nem is álmodtam volna én erről, amikor 35 esztendővel ezelőtt megkezdtem a munkát, a Czakó-tunyában. Itt kezdtem az életet, s itt fejezem be. Igaz, ha hívnak, ha kellek, dehogy hagyom abba a munkát. Jövök én éjjel-nappal. Csak befogadjanak. Hiszen sokat, nagyon sokat köszönhetek a bortoknak. Mindent. A feleségem is nyugdíjba ment már, innen, az állami gazdaságból. Mit is mondhatnék még? Szép volt. Hősi küzdelem. De megérte. Csodálatos nagybirtok született a kicsi üzemből, az elhanyagolt eszközökből, s én meg megöregedtem. De azt hiszem, szénen éltem le az életemet, értelmesen. Megérdemeltem. Szép napok jártak rám és még mindig szépek jönnek. 'cádre ÖNZETLEN SZERETET Sz. Lukács Imre NYUGDÍJ ELŐTT l »