Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-21 / 44. szám

TASÁXJÍAP, 1971, FEBRUÁR 21. ! i MAGAZIN Szávay István DRÓTHAJ ÉS TRAPÉZNADRÁG A félíabattcás falvédővilág merőben elvont, valahol a hamásbotar ideákban kisértő színei egy időben a megmagyarázhatatlanul úrinak tartott, talán mégis inkább félvilági hölgyeik összeviszsza csavart, tornyozott konytán jelentek meg. A környezet valahogyan inkább reálissá tette a fényesrózsaszínt, az üdelilát és a hamvaszöldet a hajakon. A feketére égett fakanalak és ütöttkopott vájdlingok, sparherd és falikút helyett a bárok és preszszók tájékán tobzódtak. A merőben hamis eszmei, a denaturált ábránd helyett a valóságban, az esetleg realizálható csöpögően izgalmas köntösében. Pocakos urak fordultak utána izgatott, asztmás hörrenéssel, nejeiktől még roszSimai Mihály VARIÁCIÓK Mű-népdal Fűzfától a fuszulykálg bárom tavasz furulyázik danolj füldOntdll plntyő de szép ez a de szép ez a kulipintyó Nonszensz szerelmem a FSnyivászta státuszomat ő nyivászta scjehaj nyeszlik a nyár nyílik a lebzseinyice már Kurjantás Az a kövér vászoncseléd kunija le a busófejét hej mig a lányát táncoltatom ne vizslasson a hátamon hej! Kovács Margit szallásra is csak akkor tellett, ha némi vágy is fűtötte az ellenérzést, a hupikék és lila hajak, az áicsápkék és a fémszálas ruhaköltemények fűzfapoétákus gicscsentúll ízlésficamára. A haj drótsima, szinte kivétel nélkül barna. Csak olykor szőke vagy fekete. A vörös egészen ritka. Divat a natúr. A homlokból kettős ívvel lezárt szelet marad, mint régi színházi függönyök mögött a színpad. Alatta gazdagon kihúzott szemek. Fiatalságuk enyhíti a mesterkedő kéz esetlenségét A száj megint csak natúr, vagy majdnem az. A színek egyébként is érdektelenek. Megy a kék, de éppúgy a fekete is. Majdnem mindegyiken nadrág Ha jól szabott, a keskeny csípőre feszül, végig a combokon, aztán a térdtől szélesedik. A szín nem érdekes. Talán a ruha sem. Nadrág mellett mini és midi minden mennyiségben. Divat a natúr, a természetes hanyagság, melyre szentségtöröen vigyáznak. A családapák helytelenítve csóválják a fejüket, ha éppen tartózkodnak a dühödtebb kitételeiktől. Családanyáknak valamikori kapott pofonjaik juhiak eszükbe, önkéntelen helyesléssel, mélységes tehetetlenséggel. Már nem nevezzük őket teeniagereknek, alias tinédzsereknek. Ez a név is csak relikviája már a múltnak, mint esetleg a jampec. Egyszerűen gyerekek. Srácok és csajok, talán még ez tartja magát legtovább, mintha örökéletű akarna lenni a földön. Csak természetesen, a la natúr, mint a haj, amely okvetlenül drótegyenes, a srácoknál esetleg sőt nem is ritkán hullámosan takarja a fület Mindez tulajdonképpen és végső soron lényegtelen, csak az teszi fontossá, hogy alkalomadtán botránykővé kiáltják ki, sőt szimbólummá. Ettől aztán lényegivé válik, amelyről már csak az egészséges hagyományok, az önállóság és a mindenképpen létfontosságú tagadás miatt sem mondhatnak le. A srácokon pulóver, színes sporting. Zakót csak elvétve látni. Pedig van nekik. Valamikor az érettségi tablón feketezakós, fehéringes, jólfésült „úrigyerekek" voltak. Ez már nem divat Ideája csak a szülőben élt éveken át. „Ha már nekem nem lehetett!" ök nem kérnek a jólfésült-nyakkendős „ficsurságból". Maradjon meg az a szülők saját örömére. A dzseki, a pulóver és a színes sporting az övék. Nadrágban is a trapéz, amely nem emlékeztet egyetlen jólfésült Rean HOGYAN Bikcsentajev KELETKEZETT A MATRIARCHÁTUS? Paraszttánc BEMUTATOM MAGÁCSKÁNAK A kocsi csendesen himbálódzik előre az éjszakai utcáin. A volánnál ülő férfinak a tél dere, már megüté fejét, de pár foga talán még eredeti. A kocsija azonban pirospozsgás és friss, akár a mellette ülő, csacsogó leány. — Istenien érzem magami Folytassuk még nálad, kisöreg ... Felmegyek hozzád! — Nem! Legalább ne az első éjszakán... — Ha a barátnőm meghallja, hogyan udvaroltál nékem, epeorrú est, fog kapná. — Nagyon helyes! Miért is fosztanánk meg magunkat a szerelem legszebb mozzanataitól? Miért habzsolnánk fel az első órában azt, aini még oly sokáig és oly sokféleképpen tehet bennünket boldoggá? — Nana, kis huncut...! — Nem érti. kislány? En az udvarias jelentőségéről beszélek. Hiszen ezt még a madarak is ismerik; én aztán tudom, ornitológus vagyok. — F,z is valami szexi különlegesség? — Boldog vagyok, hogy én magyarazhatom meg magácskának, mi az az ornitológia. Mert higgye el, a madaraktól leshet.jiik el legjobban az udvarlás szertartását. Tudja, milyen csodálatos az, amikor az egerészó ölyv körözni kezd az égen és a legmerészebb akrobatikus mutatványokkal, zuhanórepüléssel, szaltókkal igyekszik magára vonni a nőstény ügyelmét? — Én inkább megkíméllek a szállóktól, nekem elég volt az a néhány kör, amit a kocsival tettünk ,.. — 0. kislány, az udvarlás belépés a szerelem előcsarnokába ... Amikor a fajdkakas meg a pajzsos cankó tarka tollazatát felborzolva megjelenik a tisztáson a ceremóniára, álékor érzi valójában az ember, hogy mit jelent a szerelmi előjáték ... De nemcsak a levegőben és a földön, hanem a vízben is! A hattyúi; valóságos vizirevüt mutatnak be a nőstények előtt, hogy megnyerjék szerelmüket. — Hogy te miket nem tudsz... — De maga nem Ismeri még az osztrigahalászokat sem, ezeket a furfangos tengerparti madarakat; ha csak a nasztáncukra gondolok, máris elfog e gyönyörűség! Micsoda beteljesülést érezhetnek egy ilyen koreográfia után? Várjon csak, kisasszony: ezt be kell, hogy mutassan magácskának! — Te becsavarodtál! Mindenáron botrányt akarsz? — Mit bánom én, lesz. ami lesz: a násztáncot én is eljárom! E nélkül nem vagyok hajlandó aemmire! Nézze csak ... — Emberek: segítség! őrőBtl Ez udvarolni akar! NÉMETH GÉZA múltdivatra sem. Vagy a farmer, ami láthatóan örökös darabnak készül megmaradni. Durva kék lenvászonból, duplán szőve, vagy bársonyból és ki tudja, miből. Visszaütve a Montmartre zakódivatjára, legalábbis anyagában Közös vonásuk, hogy ez nincs vasalva és időtálló, nem túlságosan kényes darab. És mondjuk azt, hogy nincs igazuk? Élrevasalt nadrágjain!; két órát ha bírnak. Ök mégsem praktikumát nézik a farmernek. Inkább a célszerűség újhagyomanyú formává avanzsált néha már az unpraktikusba torkolló kultuszát űzik, teremtik meg benne, önmaguknak. Mesterkélt természetességgel, önnön szabályaiknak engedelmeskedve a SZABÁLYOK ellenére, melyeket megvetnek. Helyükre ösztönösen újakat kreálnak, új isten képére, új fétisre esküsznek. A maguk óvatosan adagolt, kimért természetességére, naiv felnőttségükre, bölcs gyermekségükre, Vagyis mindenképpen önmagukra. Keresésükben is önmagukra találtak. Célul önmagukhoz jutnak vissza. Ügyetlen szavakhoz, melyeket óvott mesterkéltséggel tesznek magukévá. Kicsit maguknak élnek, önnön világuk kokain nélküli kábulttá tett féltompaságában. Maguk keresésében másokra találnak, hasonlókra, hasonló világot álmodva. Félszavakkal léteznek, ismételt félszavak miszti'kájávaL A kommunikáció önmagában tér vissza. Mert pzek a szavak könnyein kiismerhetőek. Ismerhető a világ is, melyet kicsire fordítanak önmaguk körül. A felnőttet is önmaguknak játsszák, a tulajdonképpeni felnőttek ellenére és nélkül. Erős kohézióval tapadnak egymáshoz, zárják maguk köré világukat Zárják bele önmagukat is. Félénkek, de ez az érzés hátul lapul valahol a gyermekkor emlékei között óvatosságra kényszerítve, észrevétlenül. Mert a félénkség gyengeség, és a gyengeség legyőzetés, tehetetlen prédasors, amitói félni kell. Olykor arcátlanok, közben csak hangjuk remeg néha. Ha az már Iskolázottabb, a kéz árulkodik, az ujjak önkéntelen rándulása, ha elszabadul. Gyerekeik. Kultikus mítoszát építik maguk köré a természetességnek. A megtagadott és megvetett szabályok helyett gondosan újakat kreálnak, maguknak. Csak természetesen, i la natúr. Szűkreszabott világot az érthetetlen, bonyolult nagy helyett. Itt minden kiismerhető. Nem kell kokain hozzá, hogy izgalmas legyen az új szabályok ismerőinek. Kis világ, szegényes világ a nagyhoz mérve, önmagából nézve nagyon la izgalmas, önmaguknak. Kis titkai kiisrnerhetőek. Izgalmas-jelentéktelen titkok messze innen az értihetetlenségen. Valahol a szöghaj alatti színpadhomlokok mögött. Színjáték — önmaguknak. Ekkor törzsi gyűlést hívtak össze A gyengébb nem részéről Hosszú Nyelv volt az előadó. Röviden ismertette a nemzetközi helyzetet, azután áttért a legaktuálisabb problémára: a férfiak ellustultak, nem járnak vadászni. Az élelmiszeripar a legnagyobb nehézségekkel küzd a nyersanyaghiány miatt. Mit tegyünk? — tette fel végül a kérdést. Az erösebb nem képviselője válaszolt: — Mi, férfiak, már régen elemeztük a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, elegünk van már abból, hogy mindenről mi gondoskodjunk. Aktívan be kell vonni titeket is a haladásért folytatott harcba, aszszonyok. Éljen az emancipáció! . . Másnap reggel az asszonyok indultak el vadászná. A férfiak számára megkezdődött a matriarchátusnak nevezett aranykor. Fordította: Zahmutly Usdt Szalay Ferenc Tanulmány Bika Valahol dinoszauruszok üvöltöttek, de az is lehet, hogy ntammutok. Hosszú Nyelv így szólt az urához: — Ide figyelj, Muszklihegy, egy nyavalyás kis rostélyosnak való hús sincs itthon, le meg egész héten a kőheverőn henteregsz. — Elhallgass, Hosszú Nyelv, mert különben... — mordult rá Muszklihegy. A neandervölgyi barátai helyeslően bólogattak. Az asszony alázatosan kiódalgott a barlangból. Bogyót, gyümölcsöt gyűjtögetett ebédre. Eltelt egy hét, eltelt a másik is. Muszklihegy lustán majszolta a bogyókat, amelyeket a neje hordott haza. Közben megtanult dominózni és billiárdozni, szombatonként pedig meccsre járt. Ismerté'; az összes neandervölgyi sörözőben, ö is ismert ott mindenkit. A barlangokból már régen hiányzott a hús, és a levegőben pirítóskenyér szaga terjengett. Érlelődött a lázadás.