Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

VASARNAP. 1971. JANUÁR 24. Veress Miklós TÉLORGONA ITavak havak és sugarak ujjak a jégorgonán add meg nekem hogy hallgathassam • ne menjek el korán add meg nekem te ragyogás ha minden ha minden egyre [megy ne Is az ujjad legyek csak ennek az orgonának jcgcsap-sipjaiból egyetlenegy havak havak hogy összeroskad súlyuk alatt nz ég nincsen tető nincsen idő csak nincstelen igék a hőből a földből csak egy madár fekctiil föl az égre akár egy sziv de vissza már fehéren hull a vére vagy csak havak esak havak hullnak az égből olyan szaporán ahogy a fénybőlsugárból-ujjak dideregnek a jégorgonán SZÜLETÉSNAP Huszonkilenc huszonkilenc halál előtt halál után lehet hogy csupán enny i perc s az egész csak órányi délután de ragyogás de ragyogás beír kell fúlni a fénybe tflzes abronccsal koronáz rádbuggyan izzó frkélye szakad a pad és iircs a polc hadard csak: kisferenc kinek slkoltsz minek sikoltsz huszonkilenc huszonkilenc Horváth Dezső A RÖSZKEI PAPRIKAHASÍTÓK Napokig találgathatná az ember, ha meg nem nézné, miért járnak a röszkei asszonyok garabollyal a tanácsiházára. Ügyeit a parasztember se viszi egyfülü kosárban, és este nem is intéznek itt ügyeket. Az is föltűnő, hogy utánuk nyomban a férfiak mennek. Amikor kérdezem, azt mondják, ók a hasítok. Evvel még okosabb nan lettem, delegalább többet kérdezhetek. Az én szakmámban ez sem utolsó szempont, többre tartják, aki többet tud kérdezni. Ha kérdezem, megmagyarázzák, hogyan ment régen a hasítás a külüzés, taposás, dörgőlés, zúzás, restálás, mi a hulló és a szűzhulló. A paprikaföldolgozás mesterszavai ezek, abból az időből valóik, amikor még erős paprikát termesztettek Szeged környékén. A gazda vagy a paprikakuía hasítójába jártak a hasító asszonyok és lányok, lecsumázták a paprikát, fölhasították, mint máshol a halat, kiszedték az erejit meg a magját, dörgölték, zúzták, sízikkasztották, szárították, külüvel összetörték, restátták, a zsákba kötött magot pedig a csurgó kifolyónál mezítláb taposták akkor is, amikor a nadrágszárig fölcsapódó vízből már jégcsap lett, mint az eresz alatt. Nem tudom, a jeges vizekben úszkáló Schirilla vállalkozna-e ilyen tartós hideg munkára. Magára a munkára nem szívesen emlékeznek a röszkeiek, mert kínos-keserves dolog csípős paprikával bánni. Éget és mar, ahová csak jut belőle. A munkával járó körítés, a közös munka azonban olyan volt, hogy a hajdani menyecskéket, egykori legényeket ma is idecsalja esténként. Hogyne emlékezne valaki szívesen arra vissza, amikor még bögyös legény volt, biztosan a legkülönb hét határban. Nem volt Jómódú falu Röszke, de egy-két gazdagabb embere azért volt Akinek pedig volt már valamije, azt akarta, hogy a fia vagy a lánya olyannal házasodjék, akinek még több van. De ha a fiú nem azt szerette, hanem a baboskeíidős Terkát, vagy éppen azt, akit nem adtak hozzá, mit tehetett volna mást, mint elment a hasítóba szíveket hasogató nótával kidalolni bánatát legalább az esküvő előtt. Dalok, táncok kerülnek elő most iá, meg történetek. — Jut-e eszedbe? — kérdezik egymástól, ós ha jut, vagy énekelnek vagy mesélnek. A garaboly, a gyalogszéik, a füzér, a tepszi meg a kis kés azért kell a találkozókhoz, mert színpadra való műsort készítenek közben. Hajnali lámpagyújtástól az éjszakába álmosodó lámpa elfújásáig fogja össze a műsor cselekménye az időt, tele vidámsággal, ötlettel, tánccal és sok veretes, szép népdallal körüldíszítve. Idő kell még hozzá, amíg ebből a vállakózásból műsor lesz. Azért írunk mégis róla már most. mert az már maga produkció, hogy jönnek az emberek estéről estére. Az a korosztály jön, amelyiket népművelői tévhitek szerint nehéz kimozdítani hazulról. A valamit újra megmutatás, a közösen készülődés örömét és izgalmát látni a fehérhajú bácsikákon is, korosodó menyecskéken is, és a vélük együtt idejáró, nálam is Idősebb gyerekeiken ls. A kásákon meg a gardiakon csakúgy, mint azokon, akik csak most iratkoztak föl a listára. Főcímként a Röpülj páva nevet használják, de apróbb betűkkel hozzá teszik: röszkei paprikahasítók. \ Téeszelnök még nincsen közöttük, mint ahogy valamelyik testvérkörből mutatta a televízió, de a tanácselnök, Márki Vincéné szívvel-lélekkel, az egykori hasítólány jogán mindenesetre velük tart A FEJES SALATA ZÖLDJE Filozófia Giotto di Bondone firenzei festő egyszer Páduában dolgozott. Váratlanul neves vendéget kapott: Dante kereste fel, akinek feltűnt, hogy a gyönyörű képeket festő mesternek milyen csúnya gyermekei vannak. Megfigyelését azonnal kl ls fejezte, mire Giotto mosolyogva válaszolta: — Ez nem csoda. A képeket nappal csinálom, a gyermekeket pedig éjszaka... Mester és tanítvány Andrea del Verrocchio olasz festő kora egyik legjelentősebb művészegyénisége volt. Tanítványai sorában találjuk Leonardo da Vincit is. A mester ekkor festette az Uffici-képtárban levő Krisztis keresztelése című kompozícióját. A kritikusok később úgy találták, hogy a festmény legszebb része a két térdeplő angyalka — amelyet nem is Verrocchia, hanem ifjú tanítványa, Leonardo da Vinci festett. Erre Verrocchio megesküdött, hogy soha többé nem vesz ecsetet a kezébe. Így lett belőle a reneszánsz szobrászat egyik legnagyobb mestere... A Neptun Cosimo Medici herceg dilettáns művész volt: nagy kedvteléssel űzte a festészetet és szobrászatot egyaránt. Egyszer egy Neptunt alkotott és azt Firenze piacán egy forrás fölé helyezte, hogy mindenki gyönyörködhessen benne. Találkozott a herceg egyszer Michelangelóval. s megkérdezte tőle, mint vélekedik a Neptunszoborról. Michelangelo mélyen meghajtotta magát Medici herceg előtt, s udvariasan válaszolta: — Chl Buzgón imádkozom Istenemhez, bocsátana meg nagyságodnak, hogy ilyen szép márványt tett semmivé... Tájkép mustárral William Turner angol tájképfestő volt az első művész, aki vonatot festett — sőt éppen az első vasutat szerepeltette képén! Lord Overstone egyik ebédlén Turner így szólt szeretetreméltó házigazdájához, amikor az odanyújtotta neki a salátástálat: — Nézze csak, milyen finom t fejes saláta zöldje, s milyen szép mellette a cékla kórminja és a majonéz lehelletszerű sárga tónusa... Nos, tegyen hozzá még egy kevés mustárt és mindjárt kész egy eredeti Turnerkép!... Heinz Jankofsky HÓEMBEREK — Azt hiszem, Itt volt valami! —• Biztos vagy benne, hogy jól csináljuk? — Na és, van Itt még ezen kívül is állami kocsi! — Szóltál, Pali? — Magának nem tetszik, hogy felszántom? Palásti 1 László VIGYÁZTAM A GYEREKRE Uzsonnameghívást kaptam régi ismerőseimhez. Elbeszélgettünk, játszottam a hétéves Pistivel, és szinte észre se vettük, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Jobban mondva, ők észrevették. A férj az órájára nézett, és jelentűs pillantást vetett feleségére. Az bólintott, éa megszólalt: — Ma remeik film megy a televízióban. Mi is szívesen megnéznénk, de két jegyet kaptunk a moziba. Rögtön tudtam, hogy miről van szó. — Azt kívánjátok, hogy vigyázzak a Pistire? — kérdeztem. — Ha olyan angyal lennél... Nincs vele semmi dolgod. Alszik majd, mint a bunda. Te közben a filmet nézheted. Tudod, azért mégis . nyugodtabban mennénk el... — Maradok! Pistit lefektették, azután elbúcsúztunk. A gyerek mindjárt elaludt, és én babrálni kezdtem a televíziós készüléket. Egy perc alatt elrontottam, mire félhangosan káromkodni kezdtem ... Persze, Pisti nyomban felébredt, rögtön látta, hogy mi történt, és megnyugtat ott: — N,e izgulj, mindjárt megcsinálom. Rendbe is hozta, én betakartam Pistit, aki csakhamar újra elaludt, és én a filmet néztem. EIFFEL i A párizsiak megépítették az Eiffel-tornyot, mi, szegcdiek a Fogadalmi templomot. Kinek milyen magasra vezettek vágyai, s kinek mire kellett. Azóta már erkezett a városrendezőkhöz javaslat. hogy Szegeden is vagy szükség lenne egy Eiffel-toronyra. valahol a Mőraráros szélén, mondjuk a Cserepes sor és a Háromszögtó közé Mivel az eredeti sajnos már megvan, hát a másolatára. Ez nem tréfa: egy Budapesten lakó szegedi lokálpatrióta gondolta ki. S gyorsan postára is adta le-elét — melyben hosszú oldalakon sorakoznak ércei —, nehogy Pest ebben is megelőzze Szegedet. Mert. egyebek között a hidak számában máris megelőzte. Állítólag nemcsak Pest, Győr is például. Meg talán a magas épületekben is. Nemcsak Pest meg Buda, hanem Győr. Miskolc. Debrecen. Kecskemét, Gyöngyös és Mázaszászvir-Alsó is. Most nyilván nem Eiffeltornyokra kell gondolni, hanem amolyan 20—22—24 emeletes lakóházakra, irodaénü'etekre, melyekből maholnap minden rendezett tanácsú nagyközségbe jut egykettő. Szegedtől azonban tiltják az illetékesek — úgy hirlik. onnan Pestről, ahol nemcsak szegedi lokálpatrióták élnek. Talán mégis azt a: Eiffeltornyot i-rllcne fontolóra venni? F. K. Egyszerre csak azt éreztem, hogy hideg fut végig a hátamon. Ugyanis a felső ablak egy résnyire nyitva volt és erős szél fújt. Még meghűl a gyerek — ijedtem meg —, és elhatároztam, hogy mint amatör gyermekkertész, megmentem a kicsit a tüdőgyulladástól. De, hogy érem el a felső ablakokat? Az asztalt odatoltam, és rátettem a széket. Ezután felmásztam az asztalra, onnan a székre. Közben a gyerekre néztem. Édesdeden aludt Lábujjhegyen álltam, mert az ablak magasan volt Már-már elértem a kis kilincset, amdkor a szék megbillent, és a padlóra zuhantam. Jól bevertem a fejemet, és a derekam is megsínylette a tornamutatványt. A nagy zajra Pisti felébredt, rögtön a helyzet magaslatára emelkedett, és utasítást adott: — Ne félj semmit, én meggyógyítlak. Feküdj le szépen, de rögtön. Szót fogadtam, mert nagyon fájt az ütés helye a fejemen — sőt az ellenkező oldalon is. Pisti borogatást hozott, a fejemre tette, aztán két tablettát etetett meg velem. — Mindjárt rendbe fogsz jönni — vigasztalt. Valóban, lassan múlni kezdtek fájdalmaim. Közben Pisti viszszatette a széket az asztalra. Még egy sámlival megtoldotta, és becsukta az ablakot. Azután kicserélte a vizes borogatást, betakart, és elmesélte iskolai élményeit. Megállapította, hogy nincs lázam, megtapogatta a fejemen a daganatot, és gyengéden eev kés lápját szorította rá. — Ez visszafejleszti — mondotta szakértelemmel. — Nekem is így szokták csinálni. Azután utasítást adott: — Aludj egy kicsit. Elég volt a beszédből. Most leoltom a Villanyt. Ne félj a sötétben, itt maradok a szobában, vigyázok rád. Jó másfél óra múlva felkeltett: -*- Ne "haragudj — mondta —, de mindiárt hazaérnek. Nem kell nekik tudni, hogy ápoltalak. Most én gyorsan lefekszem. Felugrottam, rendbe hoztam magam. Éppen ideiében. A szülők hazaérkeztek. Egy pillantást vetettek az „alvó" gyerekre, azután halkan kérdezték: — .TÓ volt a televízió műsora? — Remek! Búcsúztak, és sokáig szorongatták a kezemet. — Hálásan köszönjük, hogy gondosan vigyáztál Pistikére.