Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

TASARÍÍAP, 1970. DECEMBER 13. Könyv az MSZMP X. kongresszusáról A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa című könyv, amely most jelent meg a Kossuth könyvki­adónál, tartalmazza: a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának előzetes jelentését, a X. kong­resszus küldötteinek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Eizottságának beszámolóját, a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentését. Kádár János elvtárs vitazáró beszédét, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresz­szusanak a határozatát a párt munkájáról és a további feladatokról, a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzatot, valamint a párt új központi vezető szervei tagjainak névsorát. Tanácstagok beszámolói December 14-én: délután 5 órakor Slnkó György városi, Hofgesang Péterné és Pópity Lajos L kerületi tanácstag a Gutenberg utcai leányiskolá­ban: Balló Béla városi, Heiszig Józsefné és Török Károly I. kerületi tanácstag a Zalka Má­té iskolában; dr. Kalmár Fe­renc városi. Radics Sándor és Moczó lstvánné II. kerületi ta­nácstag az áramszolgáltató Damjanich utcai helyiségeben; dr. Imre ottúné városi, Barna Ferenc és Kószó József IIL ke­rületi tanácstag a cipész ktsz művelődési termében; Hampel Ferenc városi, Jónás György és Markos Károly m. kerületi ta­nácstag az öregek Üttörő téri napközi otthonában; Selmeczy Adrienne városi, Barta József és Tóth Béláné m. kerületi ta­nácstag a Móra Ferenc iskolá­ban; Kiss Kálmán városi, Kószó István és Vincze Antal III. ke­rületi tanácstag a Petőfi Sán­dor sugárúti Iskolában; Perjésl László városi, Borka László és ördögh Mátyás m. kerületi ta­nácstag az öregek Vám téri napközi otthonában; fél 6 óra­kor Bodnár Lajos és Kiss lst­vánné I. kerületi tanácstag a Madách utcai iskolában; dr. Csikós Ferenc városi, Vincze György és Pusztai Andor I. kerületi tanácstag a Tömörkény gimnáziumban; Sz. Simon Ist­ván városi, Bozsó Antal és Sze­keres Istvan II. kerületi tanács­tag a Zalka Máté iskolában; 6 órakor Hingl József városi, Sal­lai Ferenc és Fodor István I. kerületi tanácstag a Móricz Zsigmond iskolában; Kalmár István és Nyitral Imréné váro­si, Horváth Jenő, dr. Király De­zső és Répák János III. kerü­leti tanacstag a ságváritelepi művelődési otthonban; Bité Vince városi, Kiss lstvánné és Keszeg László IH. kerületi ta­nácstag a hattyastelepi műve­lődési otthonban. December 15-én: délután 5 órakor Kovács Alajos városi, Bors István és Rózsa István III. kerületi tanácstag a Gagarin iskolában; Kardos János városi. Diószegi Andrásné és dr. Va­dász Károly Hl. kerületi ta­nácstag a Hunyadi János su­gárúti óvodában; 6 órakor Szal­ma János és Kovács Ferenc vá­rosi, Acs Sánta Mlklósné Ka­sza Julianna és Tanács Antal III. kerületi tanácstag a mi­hályteleki művelődési otthon­ban. Két évtized vasállaton" «f Az állomásokon az olajtól fényes testű, gőzben sistergő­fujtató „vasállat" láttán me­lyik gyermek ne akarna mozdonyvezető lenni, ha majd nagy lesz? Ez az óha­ja-vágya annak idején, 1924­ben teljesült Csonka János­nak. Persze, nem azonnal. Előbb lakatos kisinasnak kellett lennie a rókusi MÁV­műhelyben, amely akkor a legjobban" fizető munka már belekezdtél! — sürgetik a kisunokák most is, amikor Csonka Jánosnak ezután több ideje lesz a térdén lo­vagoltatni az apróságokat. Munkakönyvébe annak ide­jén azt jegyezték: belépett 1924. szeptember 5-én. Most gatják ma is. pedig ugyanott ezt írják Hogy a fűtőségtől a fő­majd be: kilépett 1970. de- mozdonyvezetésig hányszor cember 31-én. A két dátum járta volna körül a földet közötti „távolság" közel öt- Csonka János, azt maga sem ven esztendő egyazon mun- tudná megmondani. Az uta­az eső, a hó, szinte ráfagy a ruha. A vonatnak azonban men­nie kell, s a mozdonyvezető csak legyint a derékfájásra. — Majd ápoljuk, ha nyug­díjba megyünk — mondo­9 Készül az ünneoekre a Volán Kisegítő távolsági buszok Busztatan karácsonyest helynek számított, hiszen az kahelyen, a MÁV köteléké- zásból persze bőven hagyott államot testesítette meg. ben. Akár esett, akár fújt, a kis­inasnak három esztendeig hét fillér órabér járt, egyéb juttatás, kedvezmény semmi. Egy valamire való eleven gyerek, aki a város egyik végétől járt a másikba, mun­kára, néhány hónap alatt le­rúgott egy pár bakancsot, A vasutasok nagy család­jában is újságos esemény, ha valakitől ennyi idő után elköszönnek munkatársai, az intézmény vezetői, mint arnelynek' azTra, Í^TlTud- ^ogy ez történt tegnap hattak is érte 9—10 pengő szombat a MÁV Peto£1 volt Ugyanakkor hérosz- Sándor Művelődési Otthoná­. „h ... ,. ban munkatársi, baráti kör­h^? LTJ Jtőnf ben, fehér asztalnál. Pihe­zubbonyt evett meg a poru- • ... kíván_ sokig ható olaj? S ki törő- ^erot, hatvan éves. S mi az a ke­másoknak is, elsősorban azoknak, akiket később, mint a MÁV Szegedi Igazga­tóság oktatásügyi műszaki főintézője tanított, oktatott. o dött azzal, hogy Csonka Já­nos hétfilléres órabérrel és , , gyerekfejjel családfenntartó volt özvegy edesanyja mel­lett? Esztendők óta már leendő mozdonyvezetőket, fűtőket, kocsivizsgálókat képezett a MÁV oktatási karában. Amit tanult, azt szívvel-lélekkel tovább adta. Még szűk csa­ládi körben is a technikának hódított. Fia gépészmérnök, lánya a gimnáziumi érettsé­gi mellett elektrotechnikus­ként is érettségizett. A me­fényestestű „vasállatokon" utazott el? Parancsólt rajta nFe vegyésztechnikus, a veje a tűznek, amikor még mint matematika—fizika szakos O fűtő lapátolta a szenet a tanár, adjunktus. Valamikor lángvörös kazántorokba. S esy kisinas ismerkedett a engedelmes jószággá vált a gépekkel és motorokkal, ma A kilátástalan, küzdelmes keze alatt a többi összes pedigegy nyugalomba vonu­kezdetre nem szívesen em- mozdony, a 424-esek, a leg- 10 műszaki főintéző néz kö­lékszik vissza, hiszen ide, s korszerűbb Dieselek akkor rül kertészkedése termésén Készül az ünnepekre a 10. számú Volán (ez a név sze­repel az AKÖV új menet­rendjein). December 19-től január 6-ig szabályozták az ünnepi forgalmat. Tavaly karácsony napjaiban a tá­volsági állandó járatokat ki­segítő 34 autóbusz 1607 utast szállított, idén 43 kisegítő­járatot indítanak. Arra is számítanak, hogy az ünne­pekre haza-, vendégségbe utazók előre igyekeznek biz­tosítani jegyüket: így fel­mérhetik, hogy mennyi busz­ra lenne még szükség. A tá­volsági járatoknál az ünne­pi, különleges forgalmat már december 19-től számítják, gondoltak ugyanis arra, hogy az utolsó tanítási napon, s másnap nagyon sokan utaz­nak busszal haza. Éppen ezért december 19-én kisegí­tő járat indul — az állan­dóval egyidőben — Debre­cenbe, Kiskunhalasra, Pécs­re, Gyulára és viszont, 20­án pedig Debrecenbe és Ka­locsára. Az ünnepi forgalomban, karácsonykor és újévkor vár­ható kisegítő járatokról is­mét közlünk majd adatokat. Azt is jó azonban előre tud­ni, hogy karácsony estéjén 7 óra körül leáll minden he­lyi forgalom, az utolsó bu­szok végállomásukról fél 8­kor indulnak a megye vá­rosaiban, természetesen Sze­geden is. A várható forga­lomkorlátozásokra még visszatérünk, ismertetve az új évre várható változásokat is. A vállalat az ünnepi forgalomban igazságosan osztja be dolgozóit: a kará­csonyi ünnepekben — ami­kor a vasárnapi menetrend­nek megfelelően járnak majd a helyi buszok — a nőtle­nek, újévkor a nősök lesz­nek szolgálatban. Szervezet­ten készül egyébként a Vo­lán arra is, hogy a nagy­mágocs—árpádhalmi vasút­vonal megszűnése után 1971. január 1-től átveszi az uta­sok szállítását. Egy-egy busz kerül majd a két végállo­másra, ezek 13 millió fo­rintos költséggel hat méter­re szélesített, korszerűsített úton helyettesítik a vonatot. Érdekesség: azok az utasok, akik eddig vasúti bérlettel jártak be munkahelyükre, ugyanezzel utazhatnak há­rom évig buszon. A költség­különböeztet a MÁV meg­téríti a 10. számú Volán­vállalatnak. tova félszáz esztendő per- is, amikor vezetésüket már gett le az idő kerekén. Ha őrá bízták. Az utasok közül fia és lánya még eleveneb- kevesen tudják, hogy a moz­ben emlékeznek ls apjuk donyvezetók legtöbbjét küzdelmes ifjúságára, a előbb-utóbb kikezdi az ágy­nagyapa unokái ma már hoz parancsoló „derékfájás", mindenképpen szép, izgal- A mozdonyvezető egyik ol­mas mesének vélik az em- dala ugyanis szinte pörkölő­berré válásnak azokat az dik a kazánajtó közelségétől, esztendeit. míg a másik oldalon, ha ki­— Folytasd, nagyapa, ha hajol a pályát nézni, vágja Újabb háztartási olajellátó helyek Az ÁFOR — ígérete sze- delkezésére. A továbbiakban rint — az Odesszai körúton, az ÁFOR új telephelyeket a Honvéd téren és a Vad- épít és nyit meg 1971 ele­kerti téren a háztartási tü- jén. így jövőre a Bérkert so­zelőolaj-ellátás fejlesztése ron, a Mátyás téren, a Pa­F. L. Rézkori település a domb alatt A Csongrád megyei Fel­győ község közelében az idei árvízveszély idején egy dombból hordtak földet a töltések erősítéséhez. A munkálatoknál cseréptöredé­kek kerültek felszínre. A lakosságtól érkezett bejelen­tésre a közelmúltban a Csog­rádi Városi Múzeum mun­katársai átvizsgálták a tere­pet, s a leletmentő ásatás­nál egy rézkori település maradványaira bukkantak. Sikerült megtalálniuk egy ősi ház maradványait, tűz­hellyel és cseréptöredékek­kel. Számos kisebb, élelmi­szer-tárolásra alkalmas cse­répedényt ép állapotban hoz­tak felszínre. Ezek mellett egy nagy, 60 centiméter ma­gas és 50 centiméter átmé­rőjű, öblös, mintegy 4000 évesre becsült élelmiszer­tároló is egészben került elő. A leletek között sok csont­maradvány utal az akkori népek állattartására, étkezé­si viszonyaira. A települést teljesen feltárják. (MTI) érdekében a következő hét elején üzembe helyezi az újonnan beszerelt tartályo­kat. Az új olajellátó helyek naponta 7—11 és 14—16 óra között állnak a lakosság ren­lánkai soron, az Üttörő té­ren, a Csongrádi sugárúton, a Csap utcában és az al­győi úton nyit háztartási olajeladó helyeket. Leonóra: Moldovdn Stefánia Verdi Trubadúrját ját­szotta péntek este a Szegedi Nemzeti Színház, Leonóra személyében Moldován Ste­fániával, aki a rászabott sze­Varga Róbertet illeti magas tett, melegfényű hangjával elismerés a „Stretta" patto- Ferrando szólamának külö­gó hangvételéért és a mégis- nős súlyt adott Gregor Jó­mételt ária biztos magassá- zsef. Az énekszólisták táma­gáért. Luna grófként Littay szaként emeljük ki a női és Szegedi művészek Bódás Péter Régóta ismerem, ritkán hallottam. Ez is biztatott, műhelyében keressem fel, a „konziban", megzongoráztas­sam. Éreztem, örömmel ját­szik, de magáról nehezen fog beszélni: belepirul. So­hasem kereste a nyilvánossá­végeztem Pesten, azonnal Szegedre kerültem főtansza­kos tanárnak. A szétválás­kor mindjárt főiskolai ad­junktussá neveztek kl, s pe­dagógiai munkámban azt csi­nálhattam, amit szeretek, így aránylag többet szere­repet még Szegeden tanulta Gyula ezúttal inkább alaki- férfikar szép produkcióját. meg. Évekkel később a teg­napi teljesítmény tiszta ké­pet adott hangbeli és zenei fejlődéséről. A művésznő so­kat köszönhet az Operház­nak, amely megérdemelten emelte öt az élvonalba. Hangja tartalmas drámai orgánum, figyelemre méltó koloratúrkészséggel. A szop­rán felső kvintje biztosan ül, kár, hogy némi indiszpozí­cióval küzdve, intonációja nem volt kifogástalan. A drámai áriát az utolsó kép­ben finom eszközökkel és tásával tűnt ki. Kiegyenlí-Szatmári Gcza „Kétzongorás99 koncert Péntek este az osztrák Haris Kann és Rosario Mer­ciano hangversenye hang­zott el Szegeden, a zenemű­vészeti szakközépiskola nagytermében. Az est folyamán több meglepetésben volt részünk. Kiderült, hogy a kétzongo­mély átéléssel avatta élmény- rásnak hirdetett hangver­nyé. De a színészi és zenei formálás csúcspontja a bör­tönjelenetben ragadta magá­val a hallgatóságot. A szegedi előadásról any­nyit, hogy Szalatsy István seny — érdekes módon nem kétzongorás, hanem négykezes volt, ami nem csekély különbséget jelent. Az előadó művészpár (Bee­thoven születésének kétszáz karmesteri pálcája túlzások éves évfordulója alkalmából) nélkül irányította a zene- a nagy zeneköltőnek néhány kart és a színpadot, ügyelve ritkán hallható, a nagykö­a hangulatok sokféleségére zönség számára a négykezes és a romantikus költői leve- műfajból eredően szinte tel­gőre. Az énekesek közül jesen ismeretlen művét in­Lengyel Ildikó megrázó Azu- terpretálta. Műsorukon sze­"enája metiett elsősorban a repelt egv kóttzteles kzoná­Manrico trubadúrt éneklő ta, Hat Variáció és Három, Induló, majd szünet utan a Nyolc Variáció és a Nagy Fúga. Az elhangzott művek számos előadói lehetőséget adtak az élményszerű meg­szólaltatáshoz. Sajnos az előadásból — bár érződött a precíz megfogalmazásra irá­nyuló törekvés, a pontos fra­zeálás —, éppen ez az él­ményszerűség hiányzott; az óvatos tempók, a betanult megformáltság mögött eltűnt a hatni tudó, lélekző, élő ze­ne. Az egyébként szimpatikus fiatal művészek nem nyújtot­ták azt a színvonalat, ame­lyet még a zeneművészeti szakközépiskola és főiskola iobb növendékkoncertjei is felülmúlnak technikai, hang­vételi igényben egyaránt. Kátai László got. Szerény, talán túlságo- pelhettem koncerteken, bár az első szólóestemet csak iskolai szünet végére tehet­tem, hogy közben gyakorol­hassak. A Collegium Artium remek tájékozódási pont volt, itt játszottam először az új darabokat, próbáltam ki közönség előtt. A filhar­mónia rendszeresen kért ka­marakoncertekre, ifjúsági hangversenyeken szólistá­nak. Tavaly a felnőtt­bérleti sorozatban a kitűnő Kardos Pál kórusával szó­lóztam — csak idén nincs dolgom, ami nem baj, kár­pótlásul akad koncert a fő­iskolán. Legutóbb Bee­thoven-szonátákat mutat­tam be, Győrben és Pécsett játszottam még és rádiófel­vételre. — Mondják, a zongorát nemcsak játékra, hangolásra is használod. — Hobby, ahogy általá­ban vonzódom a természet­tudományokhoz. Talán mert a székesfehérvári gimnázi­um igazgatója matematikus­nak szánt, de hát ismét sze­rencsém volt. Érdekel az akusztika, sok zongorát han­goltam már, ami nem hasz­nál a kéznek, így egyre ke­vesebbet. Nehezen fogok hozzá (egyébként is nehe­zen szánom rá magam va­lamire), s ha annyi időm lesz, saját zongorámat azért még felhangolom. san. Mondom, mi járatban vagyok, máris szabadkozik: „Nem vagyok művész, bár diploma szerint igen. A szó igazi értelmében csak rend­szeresen koncertező, utazó, ország-, világjáró pianisták azok. Közel tíz év alatt há­rom önálló hangversenyem volt — művésszé pedig a szereplés avat és a közön­ség." — Helyes, talán mindjárt ezt tisztázzuk. Speciális ki­fejezés is akad rá: művész­tanár. Hol jelölnéd ki a két fogalom választóvonalát? — Helyzetünkből fakad. A profi-művész kezéből, zon­gorájából él, mi a tanításból. S ha kell, előadóművészek vagyunk, pódiumra lépünk — de módjával. Röviden futja az időből, jómagam egyébként is nehezen, las­san tanulok új műveket, így ami keveset elő tudok állí­tani, ahhoz szükségszerűen komoly, valami abszolút mérce igényeit kell támasz­tanom. Mindig irigyeltem a könnyen tanuló, gyorsan me­morizáló művészeket, jólle­het azokat is gyakorlat szo­rítja rá: egyik este Beetho­vent játszani, majd Brahm­sot, Lisztet, Chopint vagy moderneket — csak a hiva­tásos művész képes hosszú­távon, magas színvonalon. Engem a kamarazene blat­tolni tanított: lapról olvasni. Volt idő, amikor egyedül korrepetáltam a főiskolai ta­gozaton, koncerteken is szí­vesen kísértem, ehhez keve­sebb felkészülés elegendő. — Ma is fiatal, 34 éves vagy. Mégis amikor szerve­zetileg kettévált a konzer­vatórium, mint egyik rang­idős zongoratanár kerültél a főiskolai tagozatra. — Életrajzi adataim sze­rencsések. Hernádi Lajosnál Növendékek nyitnak a te­rembe, kezdődne az óra. Szerettünk volna sakkparti­val búcsúzni (ez is hobby), de addig makacskodtam, míg zongorához ült. Bee­thovent játszott úgy, aho­gyan szokott: világosan ér­telmezett zenei gondolatok­kal, fegyelmezetten, szeré­nyen. Nikolényi István \

Next

/
Oldalképek
Tartalom