Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

KEDD, 1870. DECEMBER 1. 3 A szegedi ola/mazon : Tovább folytatják a kongresszusi versenyt Ujabb eredményeket érnek el Szuperexpressz a láthatáron A Moszkva és Leningrád között közlekedő Auroraexpressz öt óra alatt teszi meg a 650 kilométeres távot. A vonat átlagsebessége óránként 130 kilométer, de egyes szakaszokon a szerelvény eléri a 160 kilométeres sebességet is. A szovjet szakemberek azon fáradoznak, hogy ezen a vonalon, de a szovjet vasút más szakaszain is, tovább fokozzák a menetsebességet. Célkitűzésük az, hogy 250 kilométeres óránkénti sebességű expresszvonatokat hozzanak létre. A még nem villamosított vonalak számára turbinahajtóműves típusokat szánnak. A képen látható motorkocsi tetejére gázturbinát szereltek, mely egy nagy frekvenciájú háromfázisú generátort hajt meg. A generátor árama folyamatosan táplálja a vagontest alatt elhelyezett hajtómotorokat. A kísérleti szerelvény könnyedén elérte az óránkénti 180 kilométeres sebességet, s csak a futóművek tökéletesítésén múlik, hogy akár 230—250 kilométeres óránkénti sebességgel is száguldhasson. Négyfelé törte a kenyeret Feljegyzések egy munkás édesanyáról és gyermekeiről Csíkos Józsefné a Szegedi Konzervgyár készáruraktárának csoportvezetője. 1953ban az üvegraktárban munkásként kezdte, majd átkerült jelenlegi munkahelyére. Külső raktáros, majd 1966ban csoportvezető lett. Feladata az áru be- és kiadása, a beosztottak munkájának irányítása. A párttitkár elismeréssel szólt ottani munkájáról. De ezen túl egy másik, hasonlóan sok energiát, lemondást igénylő hivatás teszi teljessé az életét: három — már felnőtt — fiú anyja. És 1960 óta nem feleség... Amikor Csíkosnét férje elhagyta. más, fiatalabb aszszonvnál kereste a boldogságot. Az akkor 14, 13, 9 éves fiúk nem tudtak döntőbírók lenni — és nem is lett volna érdemes. Csak azt érezték, hogy hiányzik az apa. Mindhárman, mint eddig is, iskolába jártak, tanultak, segítettek a mamának és örömmel üdvözölték édesapjukat, aki meg-meglátogatja azóta is őket. Csíkosné pedig négyfelé törte a kenyeret, amit megkeresett. Volt férjétől kapott ugyan segítséget, de nem sokat. Üjabb két gyerek apasztotta a pénztárcáját. Az idősebb háromból már felnőtt ember lett. És hálásak — a mamának. József a legidősebb. 24 éves. összetett , egyéniség. A gépipari technikumban érettségizett, majd elvégezte a Felsőfokú Gépipari Technikumot Esztergomban. Jelenleg az olajosoknál dplgozik. Igaz ugyan, hogy nem képesítésének megfelelő beosztásban. Fizetése 2400 forint. Érdeklik a művészetek, tárlatokra, hangversenyekre jár, hobbyja a fényképezés. Maga hívja elő a filmeket, másol, nagyit otthon. István 23 éves. Szakközépiskolában érettségizett. Jelenleg . egy pesti téeszben ügyintéző, havi 3 ezerért. A szíve csalta a fővárosba. A kislány Pest környékén tanít... A 19 éves Béla szeretett legkevesbé tanulni. Az általános iskola elvégzése után iparitanuló lett. Most a Vasipari Ktsz-ben vasesztergályos. 1760 forint a jövedelme. ö csak nagynéha ol^as el egy-egy könyvet. — A fiúk rendeznek-e közös programokat? — kérdezem. — Ritkán — válaszol a mama. — Mindkettőjüknek megvan a külön társasága. Itthon megértik egymást és Józsi próbál is hatni Bélára. De ő más egyéniség. A fiúk hogy járulnak hozzá a háztartáshoz? — Amióta keresnek, már könnyebb a sorsunk. 500— 500 forintot kapok tőlük havonta. A lakásra is hosszú évek utón először tudtunk költeni. Bevezettettük a vizet. a gázt, szőnyegeket, tévét vettünk, négy újságra előfizettünk. Meg aztán segítenek is. Most is a nagyobbik porszívózta fel a lakást. Ismét a gyerefcek papjára terelődik a szó. Az asszony harag, neheztelés nélkül beszél róla. Bármikor szívesen látja hisz' mégiscsak a gyerekek apja. Mikor a fiúk nagyobbak lettek, közösen megtárgyalták a történteket. A . gyerekek nem tettek szemrehányást egyik szülőnek sem. — Józsika azt mondja mindig, mondd meg mama, mire van szükséged, megveszem neked — mondja könnybe lábadt szemmel a mama. — Hála istennek, nagyon jók a gyerekeim. Mikor kikísér, egy idős nénivel találkozunk a konyhában. — Az anyósom, ö is velünk ebédel — mondja. Csíkosné nem marad egyedül. Teljes értékű ember, anya. aki kiharcolta gyerekei boldogulását — és magá.nak a hálás szeretetet. Senkinek nem jut eszébe, hogy megkérdezze: megérte-e? Chikán Ágnes A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat olajbányászai már, az esztendő első hónapja óta mindent megtettek, hogy szép munkasikerekkel köszönthessék a • pártkongresszust. A kedvezőtlen körülmények, az árvízhelyzet, az elkerülhetetlen helyreállítási munkafeladatok sem változtatták meg a szocialistabrigádok becsületes, szorgalmas munkások terveit. Az év eddig eltelt hónapjaiban megbirkóztak a váratlan akadályokkal, s elvégezték a hétköznapi munkájukat is. Amint a legutóbbi értékeléskor kiderült, különösen az Algyőn kí\»Hi kisebb olajlelőhelyek kollektívái értek el jó termelési eredményeket. Ásotthalmon a tervezett 23 ezer 565 tonna helyett 26 ezer 034 tonnát, Kelebián a 4 ezer 700 tonna helyett 8 ezer 487, Üllésen 3 ezer tonna helyett 3 ezer 233 tonna olajat hoztak a felszínre, a harmadik negyedév végéig. Az ásotthalmi kollektíva erejéből az építkezések megsegítésére is •telt. Algyőn szigorúan betartották a termelési technológiai utasításait, s a harmadik negyedév végéig több mint 651 ezer tonna olajat termeltek az olajbányászok. Természetesen az összetett feladat nagy erőfeszítéseket követelt. Biztos, hogy az olajbányászok kongresszusi vállalásai nélkül aligha lehetett volna elérni a jó termelési eredményeket. A szegedi üzem versenyfelelősének tájékoztatása szerint a X. Dártkongresszus megkezdéséig ,— a szegedi medencében dolgozó olajbányászok. főként a szocialista brigádok — összesen 20 ezer órányi társadalmi munkát végeztek. A termelés mellett délutánonként helyreállították a megrongálódott utakat. rendezték munkaterületüket, kijavították a hibákat. Ugyancsak társadalmi munkában a termelőüzem gépészeti üzemegysége tizenhárom darab parafintisztitó berendezést készített, mintegy százezer forint értékben a Tisza—Maros szögben a pajori általános iskolát villamosította. Csupán a gépészeti üzemegység brigádjai a kongresszus tiszteletére vállalt 4 ezer 655 társadalmi munkaóra helyett 7 ezer 065 órát teljesítettek. Ennek értéke meghaladja a 230 ezer forintot. A szivattyú javító csoport Dózsa György szocialista brigádja a kongresszus tiszteletére társadalmi munkában áttelepített egy kompresszort, és négy darab szivattyút. A tél minden olajbányász munkáját megnehezíti. A szocialista brigádok most azon dolgoznak, hogy a felkészülést időben befejezzék. Gyakrabban ellenőrzik a •kutakat és gyűjtővezetékeket. nagyobb gondot fordítanak a 'parafintalazásra, a csővezetékek tisztítására. A szállítási üzem — amelyre a téli időjárás szintén nagyobb feladatokat ró — előre felkészíti a munkagépeket, traktorokat, dózereket, hogy a csúszós utakon is biztonsággal közlekedjenek. Figyelmet érdemel a munkásőrök, párttagok éjszakai ügyeleti szolgálata is: a pártkongresszus tiszteletére elhatározták, hogy minden éjszaka — szabadszombaton is és vasárnap is — ellenőrzik az olajmező legfontosabb termelőberendezéseit, útjait. Vigyáznak a munkagépekre, szabadon elhelyezett szerszámokra, illetve arra, hogy a munkát ne zavarják váratlan akadályok, események. A kongresszus időszakában összesen negyvenöt szolgálatot tartottak, amelyben száz olajbányász, kommunista és munkásőr vett részt. A jó tapasztalatok alapján az ügyeletet az elkövetkezendőkben is megszervezik. A szegedi szénhidrogén medencében is tovább folytatódik a kongresszusi verseny. M. T Milyen időjárás várható? Százéves a szegedi meteorológiai szolgálat A Magyar Meteorológiai Társaság szegedi csoportja ma ünnepli a szeged; meteorológiai észlelésiek megkezdésének századik évfordulóját. 1870-ben alakult meg az önálló Magyal- Meteorológiai Intézel, amelynek szegedi állomása a piarista gimnáziumban működött. Az állomásnak munkálkodó természettudományos képzettségű gimnáziumi tanárokon kívül ebből az időből érdemes megemlékezni Vozáry Pál mérnökről, aki a múlt század végén ideális előrejelzéseket készített — két műszerére támaszkodva —, s ereket a Szegedi Napló is közölte. A szegedi meteorológiai állomás fejlődésében nagy szerepet játszott, hogy városunkba költözött a tudományegyetem. 1926-ban készült el a mostani Ady téri sportpálya keleti részén az egyetem földrajzi tanszékének állomása. Itt indultak meg azok a mikroklímiai kutatások, -amelyek a földközeli légtérnek — 2 méterig — sajátos törvényeire irányultak, s amelyek — hosszas szünet után — ma ismét jelentős kutatási irányát jelentik az egyetem éghajlattani intézetének. A tudományegyetemnek 1953 óta van önálló' éghajlattani intézete. Vezetője a fiatal kutató korában, már a 30-as években, jelentős eredményeket elérő dr. Wagner Richárd egyetemi tanár. Az intézet főleg az Alföldön — de az északi hegyvidékben is — végez mikroklímái kutatásokat A szegedi meteorológia százéves történetéhez hozzátartozik az is,1 hogy 1925-tőt végeztek a repülőtéren magaslégköri kutatásokat, majd 1962-ban hozták létre az ország második aerológiai állomását, amely naponta kétszer szolgáltat fontos adatokat és rádiószondázást is végez. A hivatalos és a meteorológiával foglalkozó szegedi szakembereket — a külső munkatársak is fontos adatokkal járulnak hozzá a közös munkához —, a Magyar Meteorológiai Társaság szegedi csoportja fqgja öszsze. A csoport ma délután 3 órakor, az Ady térr egyetem előadótermében ünnepi előadóülésen emlékezik meg az elmúlt évszázad tórténetéaSL Nincs megállás a szállításban A MÁV Szegedi Igazgatóságának területén vasárnap mintegy 1500 vasúti kocsit raktak ki és 800-at megrakottan indítottak útnak. A legtöbb vagont most is a cukorrépa szállítása igényelte: a székkutasi, a makói, a csorvási és a tiszaföldvári állomásról a mezőhegyesi, a sarkadi és a szolnoki feldolgozó üzembe indultak a „cukorrépa-szerelvények". A legnagyobb mennyiséget Székkutasról indították. Algyőről kőolajat szállítottak Százhalombattára ró Almásfüzitőre. HÉTKÖZNAPOK Kerékrázók Eredeti értelme szerint ez a szó igen-igen hasznos tevékenységet jelöl. Azt, hogy — mint a jó szándékú kutyák magukróí a vizet — a sáros utakról a főforgalmúra térő járművek is rákényszerülnek, hogy előbb megszabaduljanak a kerekeikre esetleg rátapadt földtől. Sőt: az ilyesfajta kerékrázó útszakaszok mesterséges eredetűek. Akadnak azonban váltásunkban is — még az év végén is — olyan természetes eredetű kerékrázók, amelyeknek semmi néven nevezendő pozitív céljuk nincs. Igaz, ezeket nem úgy csinálják, ezek megmaradnak. Esetleg egyik télről a másikra. Telistele velük a kiskörút, amelyet már alig győznek toldozgatni, de akad egy-két különösen szép példány máshol is. Például a Mikszáth Kálmán utca végefelé, ahol olyanokat döccennek a jól nevelt autók, hogy még a néző is összeharapja a nyelvét, a Tanácsköztársaság útján a közgazdasági technikum előtt, nem is szólva arról a megsüllyedt kanyarról, amely a Marx téren, a vasbolt kirakatszemei láttára keserítik mega veretók életét. Tavasszal jó néhány cikkben foglalkoztunk azzal, hogy milyen nagy károkat okozott a tél, s hogy milyen nehéz lesz a következőt átvészelni, ha nem javítják meg az utakat. Nem, nem maradt pusztába kiáltott szó. Csak kátyúban rekedt. Vihar egy függöny körül Egy régi jó anekdota szerint valamely előkelő étterem pincére került abba a kellemetlen helyzetbe, hogy két vendég között kellett volna igazságot tennie. Az egyik skót úr ugyanis kinyittatta vele az ablakot, mondván, hogy megfullad a fülledt levegőben, a másik skót meg becsukatta, kijelentvén, hogy megöli a léghuzat. A szerencsétlen pincér lábaszakadtáig szaladozhatott, s végül egy angol úr a következőket ajánlotta neki: Ugyan, kérem, hagyja zárva az ablakot míg az egyik megfullad, aztán nyissa ki, hogy a másik kimúljon a léghuzattól. S ha nem is az ablakról, de függönyről lévén szó, olvasóink kis csetepatéjában, tanulságul szolgálhat a régi anekdota. Egyik olvasónk arról panaszkodott, hogy hajnalban behúzta a buszablakon a függönyt, a sofőr azonban azonnal férlehűzta. S mire a kárvallott, akinek szemét az erős napfény bántotta, bátortalanul megkérdezte, hogy hát akkor mit is tehetne a függönnyel, meglehetősen ironikusan adta tudtára a busz vezetője, hogy mire használhatja. Mint kiderült, ez csak a kérdés egyik oldala. A másikat egy újabb olvasói levél világította meg, amelyben Á. J.-né (Körtöltés u. 38.) közli, hogy tanúja volt a jelenetnek, és szerinte a sofőrnek volt igaza, ugyanis a többség jo-bban szeretett volna hajnalban világosban utazni, tehát széthúzott függönyökkel. Szóval: lehetne a függönyt a végtelenségig huzigálni. Az eset és az anekdota összevetéséből ugyanis csak egy tanulságot lehet levonni. A hajdani vendéglő és a mai busz alkalmazottja között csak az a különbség, hogy az utóbbi ki is mondta, amit gondolt. Az előbbi nem. De lehet, hogv ilyen akkor is csak anekdotában létezett. Veress Miklós