Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

Tanácskozik az MSZMP X. 60. évfolyam, 278. szám 1970. NOVEMBER 27., PÉNTEK Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Touabbi eienk vita a b@számo!ssk feleli — Testwersiártek képviselőinek beszéde — Csongrád megyei ktiidőtt ffelszalalasa A SZÜNETBEN: Aczél György, dr. Erdei Ferenc és Kádár János a X. kongresszus szünetében Bizottságának és végrehajtó bizottságának tagja, Ignatio Gellega. Ő is, mint vala­mennyi testvérpárt képvise­lője. meleg szavakkal kö­szöntötte az MSZMP X. kongresszusát. (Czinege Lajos, Fehér Lajos és Aczél György elv­társak felszólalását lapunk 2. oldalán, Pullai Árpád és Hingl József elvtárs felszó­lalását lapunk 3. oldalán is­mertetjük.) * Tegnap elutazott Buda­pestről Tódor Zsovkov. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, aki az MSZMP X. kongresszusán részt vevő bol­gár delegációt vezette. Kádár ]ános elvtárs veteránokat fogadott Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön, tegnap a tanácskozás szü­netében fogadta a kong­resszuson részt vevő vete­ránok egy csoportját. A közvetlen hangulatú ta­lálkozón jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai. A pártvezetők baráti eszmecserét folytattak a párt, a munkásmozgalom idős harcosaival. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság szívélyes üdvöz, letét tolmácsolta, s hoz­záfűzte: a kommunisták, a dolgozók mai nemzedé­ke ugyanazoknak a célok­nak az eléréséért fárado­zik, mint amelyekért sok évtizeddel ezelőtt a vete­ránok is harcoltak. Erőt, egészséget kívánt a mun­kásmozgalom idős harco­sainak, akiknek nevében Polák Károly köszönte meg a szívélyes fogadta­tást. Tegnap az Építők Rózsa Ferenc mű­velődési házában negyedik munka­napját tartotta a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa. Folytatódott a vita a Központi Bizott­ság és a Központi Ellenőrző Bizott­ságbeszámolója felett. Ma is — mint mindennap — reggel 9 órától este 7 óráig tart a tanácskozás _ A tegnapi ülés elnöke, Glanz Lászlóné Vas megyei küldött bejelentette. hogy újabb testvérpártoktól érkez­tek üdvözletek a kongresz­szushoz. Táviratban üdvözöl­te a tanácskozást a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottsága, továbbá a Libanoni Kommu­nista Párt és a Tunéziai Kommunista Párt. Elsőként Gáspár Sándor, ez MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT fő­titkára mondott beszédet. Ezután ifj. Bakk János, az Özdi Kohászati Művek hengerésze, Borsod megyei küldött, ffiajd Czinegé Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter. az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Hingl József, a Nagyalföldi Kutató és .Feltáró Üzem üzemvezető mérnöke. Csong­rád megyei küldött szólalt fel. Niamin Zsagvaral, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára üdvözölte ezután a kongresszust, majd Jeszli Jánosné, a Péti Nit­rogénművek műszaki fej­lesztési osztályának vezetője, Veszprém megyei küldött szólalt fel. Szünet után az elnöklő Dienes Béla, az Egyesült Izzó vezérigazgatója. budapesti küldött bejelentette. hogy felszólalásra következik Fe­hér Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. Utána Bert Pearce Nagy­Britannia Kommunista Párt­ja Politikai Bizottságának tagja és Friedrich Ebért, a Német. Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságónak tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte a kong­resszust. Friedrich Ebért át­nyújtotta Kádár Jánosnak pártja üdvözletét. amelyet Walter Ulbricht írt alá. A továbbiakban véleményt mondott a vitában Szekeres László, a jászberényi járási pártbizottság első titkára, Szabó István, a TOT elnöke. A szünet után Csáki Ist­ván. a Szolnok megyei párt­bizottság első titkára elnö­költ. Szólásra következett Max Reimann, Németország Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titká­ra. Kiemelte — egyebek kö­zött —, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság szerződését az erő­szakról való lemondásról nagy lehetőségnek tartják az enyhülés és a béke biztosí­tásában. A továbbiakban Aczél György, az MSZMP KB tit­kára, Herbert Mies, a Né­met Kommunista Párt elnö­ke, Leif Hammerstad, No.r­végia Kommunista Pártja titkárságának tagja, dr. Bi­hari Ottó. a pécsi egyetem tanszékvezető tanára. Hans Mahle, a Nyugat-berlini Szo­cialista Egységpárt elnöksége irodájának tagja, Agostino Novella, az Olasz Kommu­nista Párt képviselője szólalt fel. Ezután szünet következett. Németh Károlynak, a buda­pesti pártbizottság első tit­kárának elnökletével foly­tatta tanácskozását a kong­resszus. Elsőként Pullai Ár­pád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emel­kedett szólásra, majd Jósé Vitoriano. a Portugál Kom­munista Párt titkára. Paul Niculescu Mizil, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára. Vin­censo Pedini, a San Marinó-i Kommunista Párt Központi Bizottsága tagja szólalt fel. A tegnapi ülésen utolsó­ként szólalt fel a Spanyol Kommunista Párt Központi Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Egyetértek a Központi Bi­zottság beszámolójával, a Szervezeti Szabályzat módo­sításával és a határozati ja­vaslattal. A szakszervezetek egyetértenek a párt politiká­jával, azt magukénak is vall­ják. Egyetértenek a szocia­lizmus teljes felépítésére irányuló erőfeszítésekkel, a tennivalókkal és készek an­nak megvalósításáért to­vábbra is minden erejükkel dolgozni. Jelenleg a szakszerveze­teknek a korábbiaknál lé­nyegesen jobbak a lehetősé­gei arra, hogy még többet tegyenek pártunk politiká­jának megvalósításáért. Az utóbbi években a szakszer­vezetek társadalmi befolyá­sa, ereje és jelentősége gyors ütemben nőtt. Közismertek a szakszervezetek erőfeszítései a munkások, a dolgozók ak­tivitásának fokozására, ha­zánk gazdasági erejének nö­velésére. A szakszervezeti mozgalom jogaival — ame­lyek a munkásosztály jogai — ma jobban tud élni és ez a társadalmi viszonyokat szocialista irányban 'erősíti. A szakszervezetek tevé­kenységének további javítása szorosan összefügg a párt politikájának következetes megvalósításával. Nem füg­getlen a pártszervek és a párttagok munkájától, a szakszervezetek tevékenysé­gével kapcsolatos felfogásuk­tól, gyakorlatuktól sem. A párt irányításának és befo­lyásának erősödése a szak­szervezetekben erősíti tár­sadalmunk vezető osztályá­nak, a munkásosztálynak a párthoz való kapcsolatát. Megérdemel ezért minden ráfordított energiát. A szakszervezetek érdek­védelmi tevékenysége szocia­lista viszonyok között bo­nyolult. mert egyidőben és egyszerre kell képviselnünk és védenünk a társadalom, a rétegek és az egyének érde­keit. Együttesen, erőinket egyesítve, annak tudatában kell ezt végeznünk, hogy az érdekvédelem és érdekkép­viselet fejlesztése szocialista építésünk legfontosabb po­litikai és gazdasági kérdései közé tartozik. Felismert tény, hogy a szo­cializmusban is létezik — bár nem antagonisztikus — érdekellentét, így szükség van arra, hogy a szakszer­vezetek képviseljék és véd­jék a dolgozók érdekeit. Az alapvető érdekek szocialista viszonyok között azonosak, de vannak, amelyek külön­böznek és ütköznek egymás­sal. Sokrétűek és önmaguk­tól nem kerülnek összhang­ba. Ezsel mint társadalmi realitással számolni kell azért, hogy a szocializmus építésének bonyolult mun­kája közben kevesebb hibát kövessünk el. A szakszervezetek mint a dolgozók képviselői intézmé­nyesen már régebben részt vesznek az államhatalmi és államigazgatási szervek münkájában. Az együttmű­ködkés új' formákkal bővült. Rendszeressé váltak a kor­mány és a SZOT vezetőinek a találkozásai. Olyan gya­korlattá váltak e tárgyalá­sok, amelyek figyelemre méltóak és feltétlenül to­vábbfejleszthetők. Minden lehetőséget ki kell használni — mutatott rá ezután Gáspár Sándor —, hogy erősítsük rendszerünk szocialista jellegét, hazánk gazdasági erejét. Még job­ban, mint eddig társadalmi üggyé kell tenni gazdasági céljaink megvalósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal nö­veléséhez. Társadalmunk fejlődése és az egyének boldogulása nemcsak több, hanem jobb, lelkiismeretesebb és tisztes­ségesebb munkát követel meg mindenkitől. Most az a feladatunk, hogy a kongresz­szusi munkaverseny ered­ményeit is felhasználva to­vábblépjünk a dolgozók ter­melési aktivitásának fejlesz­tésében. A gazdaságirányí­tási rendszer és anyagi ösz­tönzési rendszerünk javítása új lehetőségeket teremtett a szocialista munkaverseny számára. Ezekkel még nem éltünk eléggé. Ez a fogyaté­kosság egyaránt bírálata a szakszervezeti és a gazdasá­gi munkának. Ugyanis sem­miféle ösztönzési rendszer nem pótolhatja, csak segít­heti a tudatos cselekvést. E területen munkánk fogyaté­kosságait ismerjük. Ezért a szakszervezetek véleménye szerint ismét össze kell hívni a szocialistabrigád-vezetök tanácskozását. Pártunk életszínvonal-poli­tikájának elvei és gyakorla-, ta ismertek. A szocialista elosztási elvek alkalmazá­sának útján haladva arra kell törekedni, hegy. a ren­delkezésre álló összegeket a korábbinál igazságosabban, elveinknek megfelelőbben osszuk el. Tehát •' hatásosab­ban kell • fellépnünk az egyenlösdi ellen, az igazsá­gos differenciálás védelmé­ben. U'gyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az árpolitika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását.1 Ugyanakkor ismét hangsú­lyozzuk: megvalósítását na­gyon gondosan kell előkészí­teni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos ár­rendszer kialakítása kom­penzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítha­tó meg. A munkások számá­ra legelőnyösebb az árszín­vonal stabilitása. Inkább hosszabb idő alatt, de na­gyobb körültekintéssel hajt­suk végre az áremeléseket és az árcsökkentéseket. A tervezett áremelkedéseknél meg kell találnunk a dolgo­zók, tehát a társadalom ér­dekeit nem sértő ellentétele-; zést. Ugyanakkor államunk-; nak a lehető legerélyeseb­ben, hatósági eszközökkel, anyagi ösztönzőkkel, a ter­melés szerkezetének további változtatásával biztosítani kell a nem tervezett áremel­kedések fékentartását. Az üzemi demokrácia fej­lesztésének vannak követel­ményei, amelyeket sem el­hanyagolni, sem megkerülni nem lehet — folytatta Gás­pár Sándor. — Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üze­mük előtt álló feladatokat, gondokat. Követelmény az is, hogy erősítsék az üzemi demokrácia fórumait, mint olyan eszközöket, amelyek biztosítják a dolgozók rész­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom