Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

s PÉNTEK, 1970. NOVEMBER 27. Tanácskozik a Maayar Szocialista Munkágpárl X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) vételét a vállalatok vezetésében. Az üzemi demokrácia érvényesítése csak a -fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A szocializmusban senkinek nincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között be leszóljanak munkahelyük életébe. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell, hogy történjen minden. Nem a munkásosztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetők viszonyáról külön is szólni kívánok. A kérdés az —» és nálunk ma itt van gyakran a helyi viták súlypontja —, hogy az üzemi demokrácia ellentmond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdekének, az egyszemélyi felelősségnek ? Meggyőződésünk, hogy nem, sőt annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberséggel, emberi és munkatársi példamutatással, csakis a munkásosztály iránti állandó felelősségérzettel lehet vezetni hazánkban. Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondta: — Napjainkban a forradalmiság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. Czinege Lajos elvtárs felszólalása Bevezetőben a fegyveres erők pártszervezeteinek küldöttei, kommunistái, egész személyi állománya nevében köszöntötte a kongreszszust, majd megállapította, hogy a kongresszusra késiülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadalmunk minden területén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel elemezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunk politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus építésének, a dolgozó nép felemelkedésének ügyét. A töretlen politika szerves alkotóeleme pártunk következetes és kiegyensúlyozott honvédelmi politikája. Ennek megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és pártankívüliek a legutóbbi kongresszus óta is következetesen dolgoztaik. A továbbiakban arról szólt,, hogy a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom együttes ereje tartotta és tartja vissza az imperializmust egy új világháború kirobbantásától. Tényekkel, adatokkal illusztrálta, milyen hatalmas támadó katonai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperialisták, a világ legkülönbözőbb térségeiben. — Ebben a helyzetben — mondotta — történelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szocializmust építő népek — köztük a mi népünk — olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fékentartásához szükséges. Kollektív védelmünkből a legnagyobb terhet a szocializmus, a társadalmi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállalja. A továbbiakban megállapította: a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatokkal kapcsolatunk közvetlen, baráti; testvéri együttműködésünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocialista országok hadseregeivel kapcsolataink a proletár internacionalizmus, a közös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosan fejlődnek. — Fegyveres erőink hivatásos állománya — mondotta honvédelmi miniszterünk — teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelőmunka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunistáknak, a néphadseregnek, a határőrségnek, a karhatalom katonáinak és parancsnokainak elhatározott szándéka, hogy á jövőben is becsülettel teljesitik feladatukat. Azt kérik a X. kongreszszustól, hogy erősítse meg á párt eddigi politikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. mány az állami felügyelet keretében hatósági úton ellenőrizteti. Ezt az ellenőrző munkát a tanácsok végzik, részben a szövetkezetek és szövetségeik alapszabályszerű működésének ellenőrzését célzó törvényességi felügyelettel, részben pedig az ágazati irányítás megfelelő érvényesítésével. Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink is elértek legtöbb helyen a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. Véleményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tszek további egyesülését szorgalmazni, ótt, ahol az üzemi méretek lényegesen alatta maradnak a gazdasági optimumnak, fékezik a nagyüzemi gazdálkodás hatékonyságának kibontakozását. Szükségesnek tartjuk ezúttal is hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságoknál. A túl nagy méretek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan; szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet vezetése átfoghatatlan, a termelőszövetkezeti tagság nem Feltár Lajos elvtárs beszéde Fehér Lajos bevezetőül szövetkezetpolitikánk korszerűsítéséről szólt, majd rámutatott, hogy a XX. pártkongresszus óta, a szövetkezetpolitikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles körű tömegpolitikai munka országszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztése szempontjából! Szövetkezeti politikánk kiemelkedő jelentőségű, sarkalatos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista társadalmi tulajdon, annak egyik ,megnyilvánulási formája. Pontosan megfogalmazva: szocialista szövetkezeti csoporttulajdon. Ebből a meghatározásiból több, nagyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami vállalati és a szövetkezeti — egyenjogú tulajdonforma; Következésképp: tervgazdálkodásunkat egyre inkább a szocialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tulajdonnak együttes fejlesztésére kell alapoznunk! A szövetkezeti tulajdon népgazdaságilag a legfontosabb csoporttulajdon. Ebből adódik a másik, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket érintő, összes társadalmi-politikai céljainkat alapvetően érintő legfontosabb következtetés: a szocialista forradalom teljes megvalósításához kívánatos, sőt szükségessé vált, hogy a földtulajdon, viszonyai igazodjanak a szocializmus érdekeit kifejező tényleges földhasználathoz — és elengedhetetlenné vált a szövetkezeti földtulajdon bevezetése, s fokozatos kiépítése. Az 1967 őszén hozott új földtörvény ehhez megadta az elvi és jogi keretet. A földtörvény gazdasági eszközöltkel történő fokozatos végrehajtása során a termelőszövetkezetek használatában levő földekből ma már kereken 3 millió katasztrális hold, a termelőszövetkezetek használatában álló összes földeknek egyharmada szocialista szövetkezeti földtulajdon. Az állami gazd.asági és erdőgazdasági földekkel együtt így már szocialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele (57,3 százalék). A szövetkezétpolitikai vitákban egyik legfontosabb kérdés volt a szövetkezetek és a szocialista állam helyes viszonyának értelmezése és megoldása. A szövetkezetek működésében, gazdálkodásában az állami akarat közvetlen és közvetett 'módon jut érvényre. Az érvényesítés módja, gyakorlata teljes összhangban van a gazdaságirányítási reform módszereivel, azokból logikusan következik. Az állam elismeri a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szabadságát, a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazdasági és társadalmi szervezetnek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — minden gazdasági és társadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biztosít. Ugyanakkor az állam elvárja, hogy a szövetkezet a jogszabályokat, a hatóságilag jóváhagyott alapszabályt megtartsa, belső szabályzatait ezek keretében alakítsa ki, s egész tevékenységét ennek a szabályozásnak megfelelően folytassa. A központi állami akarat közvetlen érvényesítését" tehát jogszabályok írják elő: a működés jogi kereteit törvény, törvényszintű jogszabály, kormányhatározat vagy ennek alapján kiadott miniszteri rendelet írja elő. Ezek érvényesítése kötelező a szövetkezetek számára: az alapszabályba kötelesek ezeket beépíteni, s működésükben követni. A jogszabályok előírásainak megvalósítását a korképes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jelenlegi méretek a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű szakosítás esetén — hosszabb időt tekintvq is — tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Más szavakkal: tág teret biztosítanak arra, hogy intenzív módon, azaz belterjes fejlesztéssel lehessen növelni a területegységre, illetve az egy tagra jutó termelési értéket. A gazdaságirányítási reform során — elsősorban a több ízben végrehajtott mezőgazdasági árrendezés, a hitelrendezés és egyéb intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit. Ez nagy alkotó kedvet s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban; kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. A munkásosztály segítségével, a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termelőszövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték eL Hazai termelésiből megoldottuk a kenyérgabona kérdést, s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelése éven tó megközelítően 6 százalékkal nőtt.' A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei árés belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül deviza termelési feladatait is túlteljesíti. Mindent összevetve: a mezőgazdasági termelőszövet- • kezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a faluft. Termelőszövetkezeti mozgalmunk 'újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időt álló lenini szövetkezeti elvek helyessége. Aczél György elvtárs felszólalása — A Központi Bizottság beszámolója mély elemzés alapján, tényekkel, adatokkal alátámasztva joggal állapíthatta meg: „Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósítását." Ezek a megállapítások helytállóak. Bárki, aki öszszeveti a magyar nép mai műveltségét és művelődési lehetőségeit, ideológiai és szellemi életének színvonalát a múltéval, megállapíthatja: a változások ezen a téren is történelmiek. A múltban a felnövekvő nemzedéknek még húsz százaléka sem tanult iskolában nyolc éven át. Ma pedig azért vagyunk — joggal — elégedetlenek, mert a magasabb képzést nyújtó nyolcosztályos általános iskolát gyermekeinknek csak 90 százaléka fejezi be eredményesen. A hajdan kiváltságosaknak számító érettségizettek száma négyszer, a diplomásoké pedig háromszor akkora, mint a második világháború előtt volt. Méltán sorolhatjuk vívmányaink közé azt is, hogy alkotóink számára olyan légkört teremtettünk, amelyben szabadon bontakoztathatják ki tehetségüket népünk és az emberiség javára. A párt bizalmára az értelmiség bizalommal, odaadó munkával válaszolt. A szocialista kultúra építésében elért eredményeink azt is tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak. Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg jár együtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. Az imperializmus azonban nem adta fel a maga céljait, s ha a szocializmus erői — élükön a Szovjetunióval — rá is kényszerítik a békés egymás mellett élésre, annál fondorlatosabban törekszik az ideológiai fellazításra, nem utolsósorban a kultúra terén. Az ebből adódó feladatokról szólva Aczél György aláhúzta: mindenütt, az eddigiéknél következetesebben útját kell állni minden fellazítási kísérletnek, és erősíteni a. marxizmus—leninizmus pozícióit a kulturális életben. Ezért kell a felmerülő új kérdések alkotó megválaszolásával, szocialista kultúránk eredményeinek felmutatásával a marxizmus eszméinek mindenütt új és új híveket szereznünk. — A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg képzési rendszerünket az alsófokú intézményektől az egyetemeken folyó oktatásig és továbbképzésig. . — Nem szeretnék e munkának elébevágni, nem is lehet. De már ma is látjuk, hogy az oktatás terén jelentkező gondjainkon elsősorban szemléletváltoztatással kell és lehet segíteni. A lexikális ismeretek halmozása helyett — ami a túlterhelésnek is egyik oka — a nélkülözhetetlen alapismeretek elsajátítását kell biztosítani. SiP f j. ^ M t ® 15 v. . SpSjg i. £«&!•'*• tó. íÉípB * Jw^Ntó < V • Sir fi A fegyveres erők küldötteinek egy csoportja a kongresszusi ülésteremben