Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
2 VASÁRNAP, 1970. NOVEMBER 1. % Külpolitikai REFLEKTOR SzoVjet külügyminiszter még sohasenv jért a Német Szövetségi Köztársaság földjén, Gromiko és vendéglátójának, Walter Scheelnek a Frankfurt közelében levő Taunus-hegységben lezajlott találkozása viszont logikusan illett abba a nagyszabású- tárgyalássorozatba, amely az utóbbi egynéhány évben általában földrészünkön cs az utóbbi egynéhány hónapban különösen a szocialista országok és a Német Szövetségi Köztársaság között kialakult... Ugyanakkor bizonyos meglepetést keltett, hogy csütörtökön Bonnban megállapodás jött létre a két német állam közötti hivatalos eszmecsere folytatódásáról. Emlékezetes, hogy Willl Stophnak, az NDK és Willy Brandtnak, az NSZK kormányfőjének tavaszi kasseli találkozója nem hozott eredményt. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem lenne továbblépési lehetőség, mintha az első erfurti találkozás, majd a második kasseli kormányfői megbeszélés után a „párbeszéd" folytatására egy ideig nem lenne mőd. Akkoriban az NDK részérői értésre adták, hogy „gondolkodási Időt" adtak Bonnak. A nyugatnémet kormánynak meg kell fontolnia, hogy hajlandó-e elindulni a realitások útján, kész-e nemzetközi jogi kapcsolatokat létesíteni a Német Demokratikus Köztársasággal az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján? A „gondolkodási idő" alatt Bonnban dönteni kellett például a határok kérdésében is: elismeri-e az NSZK az Odera—Nelsse határt, elismeri-e az NDK nyugati határának sérthetetlenségét? A Brandt—Scheel kormány jelentős lépést tett előre, amikor augusztusban szerződést kötött a Szovjetunióval. A Moszkvában aláírt, egyelőre azonban még nem ratifikált szerződés kimondja valamennyi európai határ sérthetetlenségét... Most még nem történt megállapodás arról, hogy milyen szinten folytatják az NDK és az NSZK tárgyalásait, azaz, hogy kik vesznek részt majd az eszmecseréken, arról sem született döntés, hogy hol és mikor találkozzanak a két német állam küldöttei, de már az elvi döntés is a „párbeszéd" folytatásáról igen fontos! A biztonsági konferencia előkészítése A Gromiko—Scheel megbeszélésre visszatérve! a szovjet külügyminiszter e pillanatban a világon az egyetlen ember, akinek első kézből származó, pontos értesülései vannak a különböző érdekelt országoknak a német ügyekben elfoglalt álláspontjáról. Hiszen két hét leforgása alatt Gromiko tárgyalt Nixon amerikai elnökkel és Rogers külügyminiszterrel, Heath brit miniszterelnökkel és DouglasHome külügyminiszterrel, továbbá több nyugat-európai ország képviselőjével, most Walter Scheellel is, ugyanakkor pedig a szovjet külügyminiszter állandó kapcsolatban volt a szocialista országoknak az ENSZ-közgyűlésen jelen volt külügyminisztereivel, illetve hazatérve tanácskozott Walter Ulbrtchttal, az NDK Államtanácsának elnökével, továbbá a német bákeállam több más vezetőjével. Alaposan megfontolt, minden részletében kidolgozott napirend szerint folytak le essek a megbeszélések. (Scheel megjegyzése: „Eszmecserénkből nem maradt ld egyetlen fontos probléma sem...") Az európai biztonság szempontjából nagy jelentőségű, hogy a szovjet—nyugatnémet saertódést most már ratifikálja, azaz erősítse meg a bonni parlament, a Bundestag is. Eredményre kell vezetniük úgyszintén a lengyel—nyugatnémet tárgyalásoknak, amelyek a Jövő héten kerülnek döntő szakaszukba. Az NDK és az NSZK közötti nemzetközi jogi kapcsolat megteremtése fontos feladat. Nyugat-Berlinben a négyhatalmi tárgyalásokon kell eredményt elérni, úgy, hogy rögzítsék Nyugat-Berlin külön jogállását. E megannyi részteendő mellett, velük egyidőben meg kell teremteni az európai bintonság minden más feltételét. Ehhez jó szolgálatot tesz majd az európai biztonsági konferencia. Nyilvánvaló, hogy Gromiko sorozatos tárgyalásai ennek előkészítését is szolgálták. Schiller Budapesten Az elmúlt hétnek „német jellegét" a hazai diplomáciai események is mutatták. Budapesten járt dr. Kari Schiller. a nyugatnémet kormány gazdaságügyi minisztere, aki Vályt Péter pénzügyminiszterrel együtt alóírta a két ország hosszúlejáratú árucsereforgalml, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodását. 1974. végéig érvényes ez a megállapodás, kiterjed a gazdasági-műszaki kooperációra is, hasonlóan fontos az az előírása, amelynek értelmében ar. NSZK-ban bővítik azoknak a magyar árucikkeknek a korát, amelyeket korlátozás nélkül exportálhatunk. Csütörtökön Budapestre érkezett Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes vezetésével a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége, hogy az 1971—1975. évre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodás előkészületeiről tárgyaljon. A cél a két ország árucseréjének 60 százalékos növelése! Az európai események, a német ügyben mutatkozó kedvezd jelek ma még éles ellentétben állanak azzal, hogy ak. USA-ban egyelőre tart — ha csökkenő irányzattal is — a hidegháborús jellegű szóözön. A jövő kedden lesznek a törvényhozási választások, valószínű, hogy utána tompul az amerikai politikai támadások éle... A Közel-Keleten az új jordániai kormány megalakulása egyelőre csak újabb viharfelhőket vonz a polgárháború sebeiből még ki sem gyógyult ország fölé. Kérdés, nem kószül-e új, figyelemelterelő manőver akkor, amikor a világ tekintetének éppen arra kellene irányulnia, hogy a jövő héten lejáró tüzszünetet meghosszabbítják-e és a Jarring-féle tárgyalásokat az arab országok és Izrael képviselői között végre megkezdik-e? A tárgyalások elől — Abba Eban izraeli külügyminiszter ENSZ-belt nyilatkozatából tudjuk — Tel Aviv még mindig elzárkózik. Pálfy József NATO-fegyverek © Ottawa (MTI) Ottawában szombaton véget ért a NATO nukleáris tervező csoportjának kétnapos ülésszaka. Az ülésről kiadott rövid közleményből kitűnik, hogy a résztvevők a NATO rakétanukleáris potenciáljának további növelésével kapcsolatos tervekről tanácskoztak, s tisztázták a „taktikai atomfegyverek elsőként való alkalmazásának politikai irányelveit". Megállapodás.ra jutottak a földi atomaknák esetleges alkalmazásának „politikai irányelveiben-' is. A Ca.nadian Press közleménye szerint az Egyesült Államok az ülésszakra olyan jelentést készített, amely kifejti a földi atomaknák telepítésének amerikai tervét, az úgynevezett „potenciális válságkörzetekben" — a szocialista országok határainak közelében. Laird amerikai hadügyminiszter —, mint az AP amerikai hírügynökség jelenti — az ülésszakon a misztifikált: „szovjet fenyegetésre" hivatkozva követelte a tagországok pénzügyi és katonai hozzájárulásának növelését. Választási finis az USA-ban # Washington (MTI) Szombaton a vádaskodások, személyeskedő támadások, fizetett tv- és újsághirdetések formájában közzétett becsületsértő rágalmazások jegyében tetőzött az amerikai kongresszusi választási hadjárat. A Republikánus Párt pénteken este fél órára kibérelte a CBS tv-hálózatot, hogy a kaliforniai Anaheimben rendezett választási gyűlésről sugározza Nixon elnök beszédét. A szokatlan lépést a Fehér Ház azzal indokolta, hogy az elnöknek „roppant fontos" mondanivalója volt az egész ország számára a csütörtökön este lezajlott incidenssel kapcsolatban. Mint jelentettük, csütörtökön a kaliforniai San Jóséban háborúellenes tüntetők záptojásokkal dobálták meg az elnök kocsiját. A Fehér Ház szóvivője később azt mondotta, hogy kődarabokat is hajigáltak az elnök felé. Ez az incidens a kortesBefejeződölt a IKSZ konferenciája hadjárat finisében Nixon elnök és Agnew alelnök beszédeiben már annak bizonyítékaként szerepelt, hogy a „radikális antidemokratikus elemek egy maroknyi csoportja" felfordulással fenyegeti az amerikai társadalmi rendet. Erre a témára alapozva szólította fel Nixon elnök ismételten a választópolgárokat, hogy szavazzanak azokra a jelöltekre. akik szilárdan támogatják kormányzatát „a törvényes rend megvédelmezósében". Agnew alelnök a „rendbontó elemekről" szólva pénteken este kijelentette: „itt az ideje, hogy az efféle szemetet kisöpörjük társadalmunkból". A New York Times-naik a Fehér Házban működő tudósítója szerint, éppen úgy, mint az elnök korábbi választási beszédeiben „közbeiktatott" tüntetések esetében, a csütörtök esti incidensnek is különös előzményei voltak. A Fehér Ház — írja a New York Times tudósítója — később képtelen volt megmagyarázni, miért engedték olyan közel a tüntetőket az elnöki kocsikonvojhoz, s az sem világos, miért nem választottak más útvonalat. További furcsaság, hogy Nixon elnök, még az incidens előtt, miért ment oda a tüntetők egy • Belgrád (MTI) Szombaton este befejezte munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének első országos konferenciája. A konferencia határozatot fogadott el az ország politikai, gazdasági helyzetéről és a JKSZ ezzel kapcsolatos feladatairól. A JKSZ elnöksége által korábban előterjesztett határozati javaslatot most kiegészítésekkel jóváhagyták. A JKSZ „kiskongresszjusa" jóváhagyta a párt mezőgazdasági politikáját is. Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke zárszavában hangoztatta, hogy a konferencia realisztikusan, pontosan, alkotó módon vizsgálta az ország további fejlődése szempontjából nagy fontosságú kérdéseket. Egység mutatkozott abban, hogy a problémákat meg kell oldani — fűzte hozzá, „olyan helyzetben vagyunk, amikor az idő ellenünk dolgozik, s ezért nagy erőfeszítésekkel, gyorsan meg kell oldani problémáinkat" — mondotta Tito, s visszautasított minden olyán állítást, amely szerint a jugoszláv „önigazgató szocialista társadalom válságba került". Hangoztatta: Jugoszlávia a problémák ellenére óriási eredményeket ért el. Tito kifejtette, hogy az olyan intézkedések, mint az árak befagyasztása, Ideiglenes jellegűek, az áremelkedések megállítását szolgálják, de ugyanakkor negatív hatásuk ls van. A JKSZ elnöke felszólítással fordult mindenkihez, hogy támogassák a jugoszláv kormány tevékenységét. Gyorsan ki kell dolgozni a legmagasabb fórumok átszervezésének részleteit, s ezzel párhuzamosan végre kell hajtani az alkotmány kiegészítését is. „Óriási munka áll előttünk" — mondotta. Majd beszéde végén Jugoszlávia egységének fontosságát hangoztatta. csoportjához, ahol kocsija hűtőjére felállva, ujjaival a győzelmet jelképező „V"»jelet mutatta feléjük. Ziegler,'; az elnök sajtótitkára később tagadta, hogy az elnöknek szándékában lett volna felheccelni a tüntetőket. A Washington Post szombati tudósításában megállapítja: „jobban már akkor sem sikerülhetett volna a dolog, ha a Republikánus Párt választási stratégái megrendezték volna a csütörtök esti incidenst". Todor Zsivkov fogadta Jakubovszkijt • Szófia (MTI) Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságánuk első titkára, a Minisztertanács elnöke szombaton fogadta Ivan Jakubovszki) marsallt, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát. Jakubovszki} marsall az egyesített fegyveres erők katonai tanácsának és a hadsereg vezetőinek együttes ülése alkalmából tartózkodik Bulgáriában. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. Pakisztánban tartózkodik Marian Hpychalsjti, a lengyrl Állam tanácti rlnöke. Ruwalpindi repülőterén népviseletit!, öltözött lengyel kislány fogadta az államelnököt. (Telefotó — AP — MTI — KS) n szocialista gazdaság áru- és pénzviszonyairól A Pravda Szolovjev tollából terjedelmes elméleti cikket közöl az árupénzviszonyoknak a szocialista gazdaságban betöltött helyéről. A cikk a többi között a következőket hangsúlyozza: A Szovjetunióban, valamint egy sor más szocialista országban a gazdasági reform előkészítése és megvalósítása előmozdította a politikai gazdaságtan fejlődését. A szocialista termelési viszonyok tökéletesítésének marxista—leninista megközelítése alapján a szovjet közgazdászok megoldották a reform megvalósítása számos elméleti és gyakorlati kérdését. A közgazdasági elmélet egyik fontos és bonyolult kérdése annak vizsgálata. hogy az áru-pénzvlszonyok milyen helyet és szerepet töltenek be a szocialista gazdaságban. A probléma jelentősége a mostani időszakban kapcsolódik a gazdasági reform tapasztalatainak általánosításához, s a reform mechanizmusa további tökéletesítésének szükségességéhez. Az aru-pénzvlszonyok elmélyült vizsgálatának a szocializmusban Óriási Jelentősége van a burzsoá propugandu, valamint a jobboldali és „baloldali" revizlontsták elleni eszmei harc szempontjából is. A szocializmus és a kommunizmus mint egyazon kommunista társadalmi alakulat különböző órettségű fokozata, közös természettel rendelkezik: a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vgpnak, a munka kollektív jellegű. A termelés mindkét szakaszban — ahogyan a marxizmus —leninizmus klasszikusai előre látták — nem a piac ösztönös irányítása alapján megy végbe, hanem az egyesült termelők tudatos és tervszerű tevékenységével. Annak a kérdésnek a helyes megoldása. hogv az áru-pénzviszonyok milyen helyet foglalnak el a szocialista termelési rendszerben, nem csupán előmozdítja a gazdasági reform mechanizmusának további tökéletesítését, hanem lehetővé teszi egyes szovjet közgazdászok bizonyos elméleti tételeinek tisztázását is. Ebből a szempontból felettébb időszerű a szocialista társadalom jellegének meghatározása. Egyes közgazdászoknak nz az állítása, mely szerint a szocializmus az árutermelő társadalom típusa, válfaja, logikusan vezet a szocializmus lényegének olyan felfogásóhoz. hogy a szocializmus nem közvetlen társadalmi termelés, hanem az árugazdaság rendszpre. Ez a nézet távolról sem ártalmatlan sem elméleti, sem gyakorlati vonatkozásban. Az ilyesfajta „elméleti alapon" jelentkeznek az arra irányuló kíván ságok, hogy „teret" kell adni az érték törvénynek, ilyen alapon velőaU fel „a terv és a pjae" úgynevezett problémája, az az állítás, hogy a munkaerő a szocializmusban is áru. Amennyiben a munkások által fogyasztott munkatermék áru. akkor a munkaerő is áru —, állítják ezek a közgazdászok. Mindemellett az Ilyesfajta érvelés elemi tévedés következménye. Egyes közgazdászok azt tartják, hogy az áru-pénzviszonyoknak a szocialista gazdaságban nincsenek semmiféle objektív okai. Azt állítják, hogy a szocializmusban csupán az áru-pénzforma létezik, de nincsenek áru viszony ok a termelés szférájában és nem hat az értéktörvény. Az olyan kategóriák, mint áru, pénz. ár, nyereség és mások, állítólag csupán a munka egyszerű számbavételének eszközei. A forma elszakítása a tartalomtól azonban ellentmond a marxi—lenini, módszertannak. Az értékkategóriáknak meghatározott gazdasági tartalmuk van és ezek a kategóriák jellemzik a szocialista termelési viszonyok egyes sajátosságait. Az áru-pónzviszonyok új tartalmú, a szocializmusra jellemző felhasználásának jelentősége abban van. hogy ezek a viszonyok a termelés tervszerű ellenzőrzésének sajátos, objektíven szükséges formáját Jelentik, arra ösztönzik a termelőket, hogy teljesebben vessenek számot a társadalom szükségleteivel, növeljék a termék minőségét, szorítsák szűkebbre a társadalmilag szükséges ráfordítást, csökkentsék a termelési költségeket. A továbbiakban R Fravda rámutat, hogy egyes közgazdászok nem értik az áru-pénzviszonyoknak a tervszerűen szervezett gazdaságban betöltött s?erepét, a szocialista vállalatok közötti gazdasági kapcsolatok létesítését „a partnerek szabad választása" alapján képzelik el, felvetik az ágazaton belüli verseny fejlesztését, a centralizált elvek gyengítését az árképzésben, a kereskedelmi hitel bevezetését.