Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

/ io VASÁRNAP. 1970. AUGUSZTUS 30. Siklós János TITOK MARAD Sokan írtak már Hemingway kubai házáról. Mégis olyan izgalommal készültem oda. mint iskolás koromban a nyilvánosság előtt rendezett, osztályvizsgákra. Azért, ebbe a havannai izgalomba alázattal kevert kíváncsiság is vegyült. Mit láthat egy magvar a világhíres ..öreg halász" hirtelen árvaságra vetett hajlékában? Különösen azok után. amit már elolvasott sok-sok újságcikkben. Havannától néhány kilométer• re. autóval talán húsz nerc járásra. félkör-koszorúba forduló lankás domb oldalában éníttetett házat, állandó lakhelyéül Hemingway. harminc esztendővel ezelőtt. Kőkerítés fogja körül a nagy Darkot. s hosszú kacskaringós aszfalt út kalauzol föl a lapostetős. ötszobás épülethez. A kerítésen kívül apró házak utcája fut lefelé a városba vezető főútvonalra. Négerek, mulattok. fiatalok és idősek ácsorognak. ülnek a házak előtt; negyvenfokos, párás meleg húzódik a kis viskók körül, sípolós légzéssel jár a levegő a semmittevéstől is fáradt tüdőkben. Furcsa ellentmondás: a kerítésen kívül Havanna vergődő sorsú népsége, belül meg ott élt a világ szellemi nagyságai közül az egvik. aki naponta térült-fordult itt a poros utakon a szerencsétlen sorsúak között, és úgv beszélt. társalgott velük, mintha ő is éppen valamelyik viskó függönyözött aitaián lépett volna elő a gyalogjáró szélére. Tudós kalauzunk azt mondja, hogy sokra becsülték az írót, mint embert is. Az írás-olvasás mesterségében járatlanok emberi tisztességét, puritán életmódját tartották nagyra. Fehér bútorzatú előszobában kerti székek, kovácsolt vasvázban üveglap, amolyan asztalféle. rajta újságok, folyóiratok, ahogyan az öreg halász itt hagyta. Medvebőrből összekötőszőnyeg. olyan beállításban, hogy a medveszem a szobába lépőre néz. Azt hiszi az ember, hogv ez a medve éL házőrző feladatra nevelték. A falon körben agancsok: őz. szarvas, muflon és méltóságteljes-fenséges tartásban egv hatalmas oroszlánfej. Saját vadásza zsákmány szépen preparált emlékei. Alattuk fehér könyvespolcok húzódnak. Balra a hálószoba, amelyben egy fehér ágv áll. szélén könyvekkel. ez is úgv maradt ott. ahogyan Hemingway hagyta, amikor abból az ágvból utoljára fölkelt. Mindig így aludt el. könwek között. Körben a falak mentén derékig érő fehér könyvespolcok, könyvekkel s itt Ls agancsok, a földön pedig tigrisbőr. oroszlánbőr. finoman kikészítve. Az egvik könyvespolcon a sarokba támasztva rövidcsövű kispuska. mellette egy hatalmas fekete fej. két csavart-hegyes szarvával, élőnek tetsző szemekkel — félelmetes. Szíves kalauzunk fölvilágosít bennünket: az író ezzel a kispuskával szarvasvadászatra indult és közben ez a félelmetes bika került eléje. Egy lövéssel leterítette. de később megírta, hogy életében még soha nem volt ilyen nagy veszedelemben. (Pedig nagyon sok veszélyt átvészelt ember volt. háborúkon. forradalmakon keresztül minden fontos helvet megjárt.) A kispuska és a fekete bikáiéi e legnagyobb veszedelem emléke. Az ággval szemben a fal mellett húzódó fehér könyvszekrény tetején egy rozoga kis írógép, belefűzve papír, mellette kézirás jegyzetek hevernek. Itt dolgozott állva, mezítláb, egy nadrágban. Pedig a padló kőből készült. (Olyan nagy a hőség, hogv parkettát nem lehetne elviselni.) Felesége az épület mellett egy három emelet magasságú tornyot építtetett, amelvnev felső szintjét berendezte dolgozó szobának. Hemingway csak egy napig dolgozott a toronyban, azután viszszahúzódott az ágv mellé. Azt mondta, hogv a kilátás igazán 6zéo onnan föntről, messzire látni az ablakból: a völgyes-dombos tái. pálma, fenvő és bambuszültetvények. buia zöldié és az ezerszínű virágok fenséges panorámája lebilincselő. csak éppen dolgozni nem lehet abban az éteri csöndben. Zavarja a csönd és nem tud írni. hogvha nem hall lépteket hangokat, ha nem szól a telefon... Az újságíráshoz szokott ember az életnek e zajai nélkül valóban nem tud írni. A toronyban levő dolgozószobában barna politúros íróasztal áll karosszékkel. Egy magasabb állvány látható, még. amely mellett állva kényelmesen lehet írni. Itt is egy oroszlánbőr hever a szoba közepén egyedül. Azt mondja kísérőnk, a kedves kis kubai lány. aki körbekalauzol bennünket, hogy azt az oroszlánbőrt büntetésből hagyta itt egymagában az író. azért, mert a bestia, mielőtt puskavégre kapta, megölt három bennszülött vadászvezetőt. Egy csillagvizsgáló távcső látható még. háromlábú állványon, napkeletre fordítva. A középső szinten pedig a halászfelszerelések és régi harcok idejéből való kardok, puskák. S polcokon cipők. csizmák bőrből, szőrméből — minden égtájnak, időjárásnak megfelelő választékban. jól lestrapált állapotban. Itt is könyvespolcok derékmagasságig. Egy fél úiságlapnyi nagyságú kép Jog a falon: Hemingway és mellette egy hatalmas hal. Peru környékén fogta, saját filmjéhez: ..Az öreg halász és a tengerhez." Ez a hal éppen olyan, mint amit a könyvben leír. A torony alsó szintjén laknak a macskák, ötven macskája volt. s ő foglalkozott velük. Amikor meghalt, a macskák széjjelszaladtak. az utódokból tizenheten iárnak-kelnek a parkban és elácsorognak a bezárt toronyajtó előtt. A főépületben a hallal szemben van a dolgozószoba, dióbarna könyvespolcok körben egészen a plafonig. Félkör alakú íróasztal, körbeforgatható székkel. A felesége tervezte ezt a dolgozószobát, de az író itt csak a postát nézte meg, soha nem használta. Az íróasztal mellett egy hatalmas agancs: a világon még ma is ez a második legnagyobb. Mussolini kérte tőle, hogy adja el neki. Hemingway visszaírt: nem szokta saját állatait eladni. Hasonlóképpen válaszolt Battistának, Kuba forradalom előtti rettenetes hírű diktátorának is. Egy amerikai szobrász egyszer elkészítette a véreskezű diktátor szobrát, a félméteres bronzszobor zsebre dugott kézzel, szétvetett lábakkal, álló helyzetben ábrázolja a diktátort, s a művész a szobor talapzatába véste a következő mondatot: „Szegény Kuba, neked csak ez jutott." Háromszáz darabot készítettek belőle és haladó gondolkodású értelmiségieknek széjjelküldték. Az író is kapott belőle. A diktátor a politikai rendőrséggel összeszedette a szobrokat. Hemingwaytől is kérte, de az író nem adta oda, azt mondta, hogy ez a sajátja, tehát nem másé. Battista nem mert vele erőszakoskodni, így a szobor még ma is megvan. Egyszerű az ebédlő. Két tálaló- és egy ebédlőasztal, s néhány szék, s mindig három teríték. Azzal magyarázzák, hogy az egyik készenléti teríték volt, hátha valaki beállít éppen ebédre. A társalgó üde, zöld és rózsaszín bútorokkal, függönyökkel, fehér bútorokkal berendezett. Igen egyszerű. Sok hanglemez látható, Hemingway szerette a zenét, főleg Bach muzsikáját. A főépülettől balra egy fehér kis faépület álL Kétszintes. Ez a vendégszoba. Jobbra a torony mellett leánderbokrokkal és pálmákkal szegélyezett úton lehet eljutni a fürdőmedencéhez. Hemingway itt töltötte napjait, abban a lugasban, vagy a medencében, s állandóan olvasott. Vendégeit is gyakran itt fogadta, akik főként művészek voltak, de nem írók. Az írókat a rossz nyelvek szerint nem nagyon kedvelte. A park. s az épületek, berendezések mind a kubai köztársaság tulajdonába kerültek. Néhány soros végrendeletében a forradalmi kormányra hagyta minden ingóságát és ingatlanát. Most múzeum. Egy épületet a felesége elkért, a fából épült egykori vendégházat. Hagyják meg neki, hogy ő bármikor eljöhessen Amerikából, mert nem akar elszakadni a régi háztól. Fidel Castro ezt a kérést teljesítette. A kubai forradalom győzelmét követően a második évben is megrendezték a szokásos halászversenyt, amelynek a díjait az író osztotta ki korábban is minden évben. Ebben az évben a halászverseny első díját Fidel Castro nyerte. Átvette Hemingwaytől az első díjat, közben annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, hogy az író elfelejtette a többi díjat kiosztani. Másfél óra után aztán a várakozók megsokallták a beszélgetést, és szóltak, hogy ha már más győztesek is vannak ebben a versenyben, ők is kapják meg a díjakat. Akkor jöttek rá, hogy a beszélgetés időpontja nem a legszerencsésebb, megvárakoztatja a versenyzőket. Az amerikai invázió veszélyének idején — a kubai válságról van szó — Mikoján utazott Havannába. Egy alkalommal fölkereste az írót, akivel egy fél napig beszélgetett a medence melletti lugasban. Mikoján nagyra értékelte Hemingway írói munkásságát, emberi és politikai magatartását, s az író is a Szovjetunió politikáját, s a kubai nép forradalmi harcát és győzelmét. Miért lett öngyilkos? Ezt senki nem tudja megmondani, örök titok marad. A feltételezések, halála óta sem szűntek meg. Legkézenfekvőbbnek az látszanék, amit a felesége mond: valószínű megvizsgáltatta magát az orvossal és rákgyanúsnak találták. Előtte nem sokkal meghalt egyik legjobb barátja, egy amerikai író, Garry Cooper, s végignézte ennek rettenetes szenvedését, kínlódását. Ezt akarta elkerülni. Ez a feleségének a véleménye, de hogy ebből mennyi felel meg a valóságnak, azt nem tudja senki. Szinte semmit sem írt, nem is végrendelkezett, csupán a már említett havannai házáról és könyvtáráról. Az biztos, hogy rendkívül gazdag tapasztalatokkal bíró ember volt, akinek lett volna még mondanivalója az emberiség számára, s minden valószínűség szerint a kubaiak új rendjének szellemi támogatásában is közreműködött volna. Nem csoda, hogy a világ minden tájáról Havannába érkező emberek egyik kérése mindig az, hogy megnézhessék Hemingway árván maradt hajlékát. Ennek az igénynek a kormány nem tud eleget tenni oly módon, hogy a turistákat beengedjék a szobákba, mindenhez hozzányúlnának, forgatnák a könyveket, újságokat. bútorokat, s ezáltal elveszne a berendezés eredetisége. Kívülről. a nyitott ablakokon keresztül lehet csak megnézni a múzeum belsejét. Amikor én ott jártam, volt egy kivétel, a kanadaiak filmet készítenek és ehhez szükségesek voltak a szobák belső berendezéséről készítendő felvételek. Filmeztek — de semmihez sem nyúlhattak. Kijöttünk a nagy kovácsoltvas kapun, és újra láttuk a sok-sok embert a járdaszélen. Ültek, nézelődtek, éppen úgy, mint akkor, amikor az író is itt járt el előttük az autóján. Vincze András Fürdőben Nikolényi István PARTKORZÓ Kinek füle jó a természet csendhangjaira, utaznia sem kell: itt hallgatózhat a város közepén. A folyó kora reggel késő este tisztán, érthetően beszéli titkait. Csoda-e, ha melléköltözött a város ütőerének kisebb darabja. Partkorzó: nevezhetnénk gyors fogalomházassággal a Korányi rakpart sétányát és a Stefániát enyhe félívben lekísérő aszfaltutat. Innen lentről, a Boszorkányszigettől olyan csendes a folyó, mintha penitenciát tartana a rakoncátlan kanyarokért, Tokajtól Szegedig. I. Duhajkodásának veszedelemnyomait most takarítja a város. A gyermekklinika előtere még csatatér, kisebb atomrobbanás epicentrumához fogható — de hát itt korábban sem díszelgett festői látvány. Felszedett utcakövek barrikádja őrzi a sebtében egyengetett kavicsos homokköz cseppet sem városias panorámáját. Közvetlenül a partszegély még rendezetlen, de a fenti sétány bejárata, a klinikasor és a gátkorona közötti sáv nyugodt, Orsovai Emil EGY HET AZ ALBATROSZBAN ma ablakod a tengerre néz holnap hogy is volt álom az egész ma vulkán ködült kráterébe látsz holnap nincs ösvény oda se találsz ma sziklacsipkék klasszikus zene holnap egy pillanat ma kellene ma megejtenek lágy pinéta-ligetek holnapra ölelésüket majd hiheted ma „ANNA MARIA LAURO Ferry boát holnap csak képeslap lesz a hajód ma utolsóelőtti nap gyors lázroham holnap ISOLA VERDE nincs több egy ha van ma még csodálhatod bármerre mész holnaptól ablakod a tengerre néz (Forio d'Ischia) gondozott. Az első fák magasra nőttek, törzsükbe az utca művészei faragták elmaradhatatlan kézjegyeiket: „árvíz", „szeretlek". satöbbi. A szem-, az ideg-, a bel- és a bőrklinikák után hétszintes büszke vár, a Sellőház jelenti be a Szőke Tiszát. Innen, a partkorzó szívéből startohJík felfelé az úszóházak. Az úszóhotel előtt parkoló kocsik, szögletes virágágyások már feledtetik a dühös víztenger nyomát. Fent Juhász Gyula madárlátta bronzszobra fordít hátat a folyónak, nézi a szebb reményű partot évek óta, nem csügged: mi is optimisták vagyunk. A hídhoz hadbaszálltak üszkös táborhelyén talán nem kell bevárni egy újabb rekonstrukciót. A hídlábak túloldaláról szökőkút üzen ide: a múzeumi oroszlánok magasságáig 21 csőágyúbői kitörő, majd aláhulló víz kánikulában is kellemesre hűti a környéket. n. A múzeum oldalán Markovits Ivánnak, a magyar gyorsírás úttörőjének mellszobra már újra a Tiszát nézi. Több öröme telhet benne, mint a kezdődő Stefánia puha pázsitja alatt szerénykedő várban. A város idegenforgalmi büszkeségét mármár vétkes közönyt rejti talonba: amíg múzeumnak tartottuk. olykor érdemes volt átjárni. Most a rozsdás lakatlánc mögött rendezetlen raktárpincét rejt (még ha csak rejtene) az üvegajtó. Mi lesz a vármúzeumból? Otthonos belsejéből, regényes mélykertjéből, romantikus tetőteraszából? A dudva, a gaz mögül nemcsak elherdált százezrek kuncognak, amiről egy ügyesen tervezett vendéglátói rezervátum mond le kit tudja mióta — a város, a partkorzó is szegényebb általa. Körötte a Sté (így nevezték hajdan a Stefániát) lassan visszakapja ünnepi ruháját. A víznyomta aszfalt még töredezett, de a park bólogató lombjai újra élénkzöld színekre, virágokra, játszóterekre borulnak. A hajóállomástól megszakad a partkorzó, noha az aszfaltos járda még soká felkíséri a folyót. A finánciára laposakat pislant a Szalámigyár tornva: csak a legfelső úszóház kéredzkedik viszsza haszontalan. m. Bár a város megúszta, az árveszély új helyzetet teremtett. A gátak, az egész partfront megerősítésének terveit tette az asztalra. Nyitott kérdés, a szegedi partkorzónak milyen jövőt szánnak?