Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

VASARNAP, 1970. AUGUSZTUS 8. utcát Az egyetemi felvételek néhány pnlitikai tanulsága Írta: dr. Ágoston József, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának titkára Somogyi Károlyné felvétele Ha aTapos késéssel is, most már a végéhez közeledik az Oskola utca úttestjének építése. Miután a beton megkötött, az aszfaltot terítik fel. a legfelső rétegnek is mintegy 50 százaléka elkészült. Ha minden a tervek szerint halad a munkát most következő hét közepére befejezik, és az utcát átadhatják a forgalomnak. Tovább fejlődik a tiniföldipar Voigográdba utazik a nyersanyag Érkeznek az alumíniumtömbök Az Almásfüzitői Timföldgyárra rendkívül fontos feladat hárul a magyar—szovjet timföld- és alumíniumipari egyezmény megvalósításában. Ebből a gyárból szállítják a legtöbb timföldet a Szovjetunióba. Az idén több mint 190 000 tonna timföldet küldenek Voigográdba, ahol a nyersanyag kohósításra kerül, s innen szállítják hazánkba az alumíniumtömböket. Miután az egyezmény végrehajtásában az almásfüzitői gyár kapta a legnagyobb szerepet, kapacitásának növelését még 1962-ben — a szovjet—magyar államközi egyezmény aláírásának évében — megkezdték. Azóta több mint egymilliárd forintot költöttek a gyárra, s a nagy beruházás az idén fejeződik be. 1971-re érik el a bővítés végső célját: a rekonstrukció előtti termelés kétszeresét. Attól kezdve évi 280 000 tonna timföldet készít ez a nagyüzem. A negyedik ötéves tervben lendületesen továbbfejlődik az egész hazai timföldipar, s tovább növelik az almásfüzitői üzem termelését is. Az almásfüzitői gyár kollektívája az egyezmény végrehajtása során közvetlen, gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a volgográdi kohóval. Nemrégiben együttműködési szerződést is kötöttek, s több problémát közös munkával oldottak meg. Együttesen alakították ki a timföldszállítás legcélszerűbb, leggazdaságosabb módszerét. Korábban Almásfüzitőről vasúton és vízi úton, zsákokban küldték el a nyersanyagot. Ez a módszer azonban nem vált be. Ezért a szovjet partner speciális vasúti kocsikat bocsátott Almásfüzitő rendelkezésére. A nagy befogadóképességű vasúti kocsikban ömlesztve küldik a timföldet a szovjet kohóba. Most már 20, egyenként 16 vagonos szerelvény közlekedik ingajáratban a Volga-parti város kohója és a Duna partján fekvő magyar timföldgyár között. A vonóhoroggal egymáshoz kapcsolt tartálykocsik zárt szerelvényként közlekednek, s a timföldön kívül mást nem szállítanak. Kiemelik a Títanicot Angol, francia, japán és NSZK-beli szabadalom fémjelzi azt a magyar találmányt, amelynek segítségével akarják felszínre hozni az Üj-Fundland közelében a tenger fenekén heverő Títanicot. Ez az óriási tengerjáró hajó — mint ismeretes — 1912-ben jéghegynek ütközött és több mint 1500 utasával elsüllyedt. A magyar módszernek — Szászkő László és dr. Balázs Ambrus találmányának — teljesítőképességét eddig semmiféle más eljárás meg sem tudta közelíteni. A Titanic kiemelésére alakult angol társaság vezetője, a kiemelő munkálatok szervezője, D. J. Woolley, a napokban érkezik Budapestre, a munka előkészítésére. Piaci jelentés Perzselő napon alkudoztak tegnap a háziasszonyok. Az árakat még mindig sokallják. Paradicsomot szebbet és olcsóbbat kapunk az üzletekben. Drágább lett a tojás. 1,20—1,30-at kértek érte. A nvár derekát jelzi a görögdinnye szezon kezdete, egyelőre 5—6 forintos árral. A szilvát 2—4 forintért, a szőlő kilóját 10 forintért kínálták. Ára Áru (-tói -ig) Fejeskáposzta, kg 3,50— 4,00 Kelkáposzta, kg 5,00— 6,00 Karfiol, kg 5,00— 8,00 Zöldbab, kg 3.00— 5,00 Zöldborsó, kg 6,00—12,00 Paradicsom, kg 2,00— 3,00 Zöldpaprika, kg (hegyes) 8.00 Tölteni való paprika. kg 12.00— 14.00 Burgonya, kg 3,00— 3,50 Sárgarépa, kg 5.00 Petrezselyem, kg 7.00 Vöröshagyma, kg 3,50— 4,00 Fokhagyma, kg 14,00— 16.00 Uborka, kg 2,00— 6.00 Zöldkukorica, db 1,00— 1,50 Alma, kg 2,00— 5,00 Körte, kg 3,00— 6.00 Tojás, db 1,20— 1,30 Meggy, kg 6,00— 14.00 Sárgabarck. kg 2,50— 4,00 őszibarack, kg 5.00— 8,00 Szilva, kg 2,00— 4,00 Szőlő, kg 10,00 Sárgadinnye, kg 3,00— 5.00 Görögdinnye, kg 5,00— 6.00 Málna, kg 20,00— 22,00 Diákok és a szülök több hetes iz'.alma közepette befejeződtek az egyeomi felvételek. A pályázókkal közölék a felvétel eredményét. A sikeres vizsgázók boldogan felsóhajtanak, az ílutasítottak utolsó renienyként beíyújtották fellebbezésüket a Művelőiésügyi Minisztériumhoz. Minden szülő természetes törekvése, hogy gyermekének minél jobb társadalmi és emberi körülményeket, jövőt biztosítson. „Legyél fiam különb, mint én" — ez van írva a nemzedékváltás stafétabotjára. „ Az egyetemi és a főiskolai felvételeket a párt- és az állami szervek figyelemmel kísérték és összefoglalták a tapasztalatokat, amelyeket érdemes a közvélemény elé tárni. Az egyik lényeges tanulság, hogy a demográfiai hullám hatása a középiskolák után most már áttevődött az egyetemekre. Ez lemérhető a háromszoros-ötszörös, vagy még ennél is nagyobb túljelentkezésen, az egyetemi felvételekért folyó versengés növekedésén. A korábbi években nem tapasztalt méreteket öltött a protekciókeresés és -kérés. A demográfiai hullám elvonulásáig számolni lehet a felvételi verseny növekedésével, mi több — ennek élesedésével. Megfigyelhető, hogy az értelmiségi és az alkalmazotti társadalmi kategóriákhoz tartozó emberek jobban törekszenek gyermekeik egyetemi tanulására, mint a fizikai dolgozók, a munkás- és parasztcsaládok. Erősebb a ragaszkodás a társadalmi családállapot megtartásához, az egzisztenciális helyzethez, mint a munkás- és oarasztosztályból való átkerülésre irányuló törekvés. Megőrizni egy már elért családi-, élet- és műveltségi színvonalat sokkal könnyebb. mint egy fizikai dolgozó család értelmiségivé válásának folyamata. Ez a kimondott, vagy ki nem mondott küzdelem — mint cseppben a tenger — jelentkezik az egyetemekre való bekerülés versenyében. Az is igaz, hogy az értelmiségi családokban felnövő fiataloknak sokkal nagyobb a reális lehetőségük az egyetemi továbbtanuláshoz, mint a munkásvagy parasztszülők gyermekeinek. Vita nélkül megállapítható, hogy a felvételi bizottságok jól dolgoztak. Betartották a dolgozatok elbírálásának titkosságát, a vitás kérdésekben kollektíven, feleíősen döntöttek. Ily módon a lehető legnagyobb objektivitással gyűltek össze az egyetemi felvételhez vagy elutasításhoz szükséges pontszámok. így igaz ez még akkor is, ha e bizottságok objektivitását az elutasított pályázók és ezek szülei gyakran vitatják. A felvételek titkosságára szigorúan vigyázott az egyetem párt- és állami vezetése, valamint a Művelődési Minisztérium is. A középiskolák tSEg^JSz sabbak lettek, az érdemjegyek jobban megközelítik a valóságot, a kibocsátott növendékek felkészültségét,' anyagismeretét. Ez azonban csak általában igaz, mindenekelőtt a nagy, jól felkészült tanerőkkel és felszereltséggel rendelkező iskolákra: a szegedi Radnóti, Ságvári, Tömörkény, a vásárhelyi Bethlen Gábor és még néhány más középiskolára. Számos középiskolában még mindig „felviszik" az osztályzatokat és a jeles bizonyítvány gyakran gyenge ismereteket takar. Meglepően gyenge eredménnyel felvételiztek a makói diákok és más megyék kis gimnáziumainai: növendékei. Nagyon reméljük, hogy Makó esetében csak egy „árvízi kisiklásról" van szó, és nem valami tartalmi, pedagógiai jelenségekről. Érdemes megemlíteni, hogy a korábbi évekhez képest — a növekvő felvételi verseny ellenére — nem növekedett a felvételre jelentkezettek anyagismerete és politikai felkészültsége. Sok tízpontos — kitűnő tanulónak minősített — gyerek csak 2—3 pontot volt képes szerezni az elérhető tíz helyett. Különösen hiányos volt az önálló gondolkodást igénylő példamegoldó készség. Sokan elírni helyesírási hibákat vétettek, mindennapi politikai kérdésekre sem ludtak helyesen válaszolni. Felmerül a kérdés, hegy egyes középiskolákban hogyan tanítanak és nevelnek a tanárok, az osztályfőnökök, hogyan dolgoznak a pedagógus párt- és az iskolai KISZszervezetek? Növekvő sikerrel felvételiztek viszont a biológiai, fizikai, matematikai tagozatos osztályok hallgatón, és az egyetemi előkészítőre járt fiatalok. Ez utóbbi esetben minden száz fiatal közül nyolcvan eredményesen vizsgázott. Ez biztató jelenség, ás úgy tűnik, hogy ez lesz az egyetemi előkészítés egyik sikeres módja a jövőben. Meg lehet állapítani, hogy a demográfiai hullám éveiben Középiskoláink nagylétszámú osztályaiban a tanárok nem képesek a tanulókkal érdemben foglalkozni. Érződik a középiskolai szakkörök számánál: csökkenése is. Az egyetemi felvetelek, tapasztalatait érdemes lesz megtárgyalni a gimnáziumok igazgatóival, tanári testületével. A gimnáziumoknak — tekintettel arra, hogy mindenekelőtt a továbbtanulást hivatottak biztosísítani — jobban figyelembe kell venniök az egyetemek felvételi igényeit, követelményeit. Egyáltalán, megvizsgálandó iskolatípusaink egymásra épültsége. Az egyetemi felvételek e£ lényegesebb politikai tanulsága, hogy a legnagyobb erőfeszítéseink dacára, évről évre csökken a fizikai dolgozók, a munkás- és paraszlszulők gyermekeinek számaránya a felsőfokú tanintézetekben, noha a felvettek között mindig magasabb százalékban vannak, mint a pályázók között voltak. Tavaly a felvételt nyertek mintegy 43 százaléka volt munkás-, paraszszülők gyermeke — ez is kevés volt! —, de most még ezt se tudjuk biztosítani. A Szegedi Orvostudományi Egyetemre a 280 helyre 700 pályázó jelentkezett — Csongrád megyéből és Szegedről felvett 75 főből 20 fizikai dolgozók gyermeke. Kevés vigasz számunkra, hogy országosan is hasonló a helyzet. Mi ennek a jelenségnek az oka? Az egyetemi és főiskolai felvételek tapasztalatai nagyrészt erre is válaszolnak. Az okok összetett társadalmi, gazdasági, iskoláztatási és szülői gondolkodási viszonyokra vezethetők vissza, hiszen a tehetséges munkás-, parasztszülők gyermekeinek továbbtanulása nem az egyetemi felvételeknél kezdődik, itt már csak befejeződik. A VIII. pártkongresszus eltörölte a fiatalok származásszerinti kategorizálását az iskolai felvételeknél. Ez a döntés helyes volt. Ugyanakkor a határozat másik oldala — a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek hatékonyabb anyagi, erkölcsi, pedagógiai segítése, az egyenlő feltételek biztosítása a továbbtanuláshoz — még nem valósult meg következetesen. Csökkenő tendenciát mutat a fizikai dolgozók gyermekeinek mind a jelentkezési, mind pedig a felvételi aránya, és a következő években sem számíthatunk gyors változásra. Azt kell világosan megértetni, hogy ez egyetemi felvételek feltételei cgyenlőek a fizikai és az értelmiségi dolgozók gyermekei számára, azonban a kétkezi emberek családjai nagy hátránnyal startolnak. Ezért kell velük megkülönböztetetten foglalkozni. Nem privilégiumra van szükségük, hanem a hátrányok leküzdésében kell őket segíteni. A gondjaink ott kezdődnek, hogy a tanyai, valamint a községi és városszéli általános iskolákban osztatlan, vagy részben osztott tanítás folyik. Pedig ide jár a parasztgyerekek többsége és a munkásgyerekek jelentős része. Ezek az iskolák nem tudják azt a képzést és oktatást nyújtani, amire a városi teljesen csztott iskolák képesek. Ezekben az iskolákban dolgozik a legtöbb képesítés nélkül tanító is. Az elégtelen osztályzatú 8. osztályos tanulók 92 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Általános iskoláink normákhoz viszonyított felszereltségi allapota kb. 50 százalékos. A felfejlesztéshez mintegy 55—60 millió forint kellene. Az ilytn iskolákban tanuló gyermekek eleve hátrányos helyzetbe kerülnek a középiskolai felvételek során. Még több napközis iskola kellene, ahol gondos tanári felügyelettel és segítséggel folyhat a tanulás. Ebben mindenekelőtt tanácsaink tehetnének még többet. Amikor a nyolc osztálv elvégzésére kerül sor, akkor a munkás- és parasztszülők úgy gondolkodnak, hogy szakmát nyújtó szakköz ípiskolákoa és szakmunkás tanló intézetekbe kerüljenek gyermekeik. Érdemes megfigyelni az általános iskolát végzettek pályaválasztási érdeklődését, vonzódását. Csongrád megyében — Szeged nélkül — 5400 gyerek végezte el a nyolc osztályt ez év nyarán. Ebből 51 százalék szakmunkásképző intézetbe, 30 százalékuk középiskolába került, és 20 százalékuk munkába allt, vagy otthon maradt. A 8 osztályt végzett munkás- és parasztgyerekek 55 százaléka szakmunkás tanulónak ment, és csak 24 százaléka iratkozott középiskolába (!), 21 százalékuk otthon maradt, vagy munkába állt. A

C7ántfllf mutatják, hogy ha ez a OfúlllUn folyamat így halad, akkor négy év múlva sem leszünk könynyebb helyzetben, amikor az egyetemeken a munkás-, parasztfiatalok számarányát akarjuk biztosítani. A gimnáziumot kevés munkás- és parasztszülő kockáztatja — hátha nem sikerül az egyetemre bejutni. Erre ösztönzi a szülőket az is, hogy öt-hat évi egyetemi tanulás után a fiatal értelmiségi 1300—1500 Ft fizetéssel kezd dolgozni. Ilyen okok következtében mind kevesebb munkás- és parasztfiatal kerül a középiskolákba és mind többnek visz az útja a szakiskolák felé — bármily tehetséges is. A gimnáziumokban tanulóknak már csak 45 százaléka munkás- és parasztfiatal. Néhány évvel ezelőtt 50—55 százalék volt. Ily módon időről időre csökken az egyetemek merítési lehetősége a munkás-, parasztgyermekek közül és ezt a folyamatot kell megállítanunk. A munkás-, parasztozülők gimnáziumba került gyermekeinek nagy nehézségekkel kell szembenézniök: alacsonyabb intellektuális felkészültséggel indulnak, a kevea kollégiumi férőhely miatt ezer di ík több órát utazik naponta a tanulás rovására, a népes osztályokban a tanárok nem tudnak velük megkülönböztetetten foglalkozni, a szülői ház környezete nem tud segíteni a tananyag mélyebb elsajátításában, a kiskeresetű munkások nem tudnak szaktanárt fogadni gyermekeik mellé. Tehát a falusi és a munkás lakóterületi iskolák színvonalának elmaradottsága, a középiskolák közötti oktatási egyenetlenségek, a túlzsúfoltság, a tanulókkal való egyéni foglalkozás gyenge feltételei, az oktatási módszerek korszerűtlensége, a túlterhelés, az oktatási eszközök hiányossága, a vállalati ösztöndíjak csökkenése — mind a fizikai dolgozók gyermekeit sújtják elsősorban. A fentiekből egyenesen következik, hogy a felsőoktatási intézményekben nem tudjuk biztosítani a tehetséges munkás-, parasztgyerekek egészséges, mindenképpen indokolt számarányát. Politihci fontosságú. hogy az új típusú szocialista értelmiség között ott legyenek a munkásság, a tsz-parasztság tehetséges leszármazottai, hogy iskolapolitikánkban is tükröződjék szocialista rendszerünk hatalmi jellege. Cynjf ufón úrra kell választ adni, LÍGR Ulúll hogv mi lehet a megoldás módja? Az már is látható, hogy a felsőfokú tc.r intezetekben a munkás- és parasztszülők gyerekeinek részvétel^ nem óhajok és határozatok szerint alakul, hanem a társadalmi. a gazdasági élet, az egyes munkás- és parasztcsaládok döntéseit befolyásoló mozgástörvények szerint. Éppen ezért az egyetemi továbbtanulásra alkalmas fiatalok Hválasztását nem szabad a véletle :re bízni, hanem már az általános iskolákban el kell kezdeni, és minden ilyen fiatalt el kell juttatni a Középiskolákba, a tagozatos osztályokba, ahol mindvégig koncentrált pedagógiai scgíisáeet kell számukra nyújtani. A tanári munka egyik lényeges értékítélete m'ndenütt a fizikai dolgozók gyermekeinek eredményes segítése legyen. Meg kell értetni a munkás- és parasztszülőkkel is, hogy a magas fokú tanulásra, a tudományok alkotó művelésére képes gyermekeik jövőjét ne áldozzák fel pillanatnyi anyagi előnyökért. Fokozni kell a tanácsok, a vállalatok, a tszek, a szakszervezetek, a KISZ anyagi és pedagógiai segítségnyújtását az ilyen fiatalok ős szüleik számára Az. eddigi jó kezdeményezéseket ídvtatni kell. Építsünk minél több iskolai kollégiumot a IV. ötéves tervben. Javítsuk a középiskolai szakkörök munkáját és növeljük az egyetemi előkészítő tanfolyamokon részt vevő munkás- és parasztfintalok szamát. Nem elég csak megyénkben és Szegeden foglalkozni a ovábbtannló munkás- és parasztgyerekek jóváiével. Tegyék ezt meg más rreevék is! Mindazok, amelyek egyetemeinkre jelölnek. Koncentrált iskolai és társadalmi erőfeszítésre van lehat szükség ahhoz, hogv egyetemeinken minél több tehetséges munkás- és parasztfiatal tanuljon. i