Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

Czinege Lajos: Kiérdemelték a nép elismerését és nagyrabecsülését Dégen Imre: Honvédek díszmenet* Az emberi helytállás és áldozatkészség legmagasabb foha — Ünnepel a Tiszatáj né­pe és vele együtt az egész ország. Elmúlt az árvízve­szély a Tisza völgyében, amely heteken át ostromol­ta. tamadta a gátakat és em­berek tízezreinek hősies erő­feszítését tette próbára, megkövetelte a népgazdaság hatalmas anyagi, műszaki erőforrásainak mozgósítását. Most, amikor a gátakat vé­dő (sereg visszatér otthoná­ba, mindennapos munkájá­hoz. meghajtjuk előtte a tisztelet és elismerés zász­laját. — Az árvízi hadművelet frontvonalát és a mögöttes térségeket átfogó védelem szervezettsége tette lehető­vé, hogy a Kárpátoktól az Al­Dunáig lehúzódó aradat is­métlődő támadásait jórészt si­került kivédeni: 3 millió hold­nyi területet, csaknem 1 millió embert, a falvak szá­zait, s olyan városokat sike­rült megmenteni a katasztró­fától. mint Szeged, Makó, Hódmezővásárhely, Csong­rád. Miután elemezte az ár­vízvédelem sikerének ténye­zőit, beszédét így folytatta: — A vízügyi szervezet egy­magában nem birkózhatott volna meg az aradattal, csakis a sokoldalú, értékes segítség, a társadalmi mére­tű összefogás teremtette meg az alapját a tiszavölgyi ár­vízzel vívott küzdelem sike­rének. A védekezés részt­vevőiről szólva ki kell emel­ni honvedeink mindvégig kimagasló teljesítmenyét. Katonáink — a vízügyi szol­gálat dolgozóival és a társ­fegyveres testületek tagjai­val és a szovjet katonákkal vállvetve — mindenütt ott voltak az első sorokban, ahol legnagyobb volt a ve­szély és legsürgősebb a se­gítség. Honvédségünk gyors s>Vr-inkés7sége. szervezett fel­lépése, fegyelmezettsége és korszerű technikai felszere­lése megmutatta, hogy ez az erő nemcsak a haza fegy­veres védelmében, hanem veszély idején a természet pusztító erői elleni harcban, a veszélyeztetett lakosság életének, javainak megve­désében is mennyire haté­kony. —•1 Mindazok, akik a gáta­kon az árvízi hadjáratban a lakosság mentésében az ár­vizi csata mögötteK frontjain hozzájárultak a védekezés­hez. az emberi helytállás, ál­dozatkészség legmagasabb fokát nyújtották. Mi tette képessé az árvízi küzdelem­ben részt, vevő tömegeket, hogv ilyen kimagasló áldo­zatkészségét és helytállást tanúsítsanak? Mindenek­előtt az, hogy valamennyien látták a küzdelem közös cél­ját és értelmét. Ez váltotta ki azokat a csodálatos erő­feszítéseket is, amelyekkel Nagylaktól Makóig, Csong­rádtól Szegeden át a déli országhatárig szinte mé­terről méterre vívott ne­héz küzdelem során megmentették a falvak és városok lakóit, az üzemek egész sorát, a mezőgazdasá­gi területeket az árvíz pusz­tításaitól. Ezrek és ezrek emelkedtek egyéni életük köréből a közösség sorsát alakító tettek magaslatára. Dégen Tmre árvízvédelmi kormánybiztos Az árvízvédekezés fejlesz­téséről beszélt ezután, majd a következőket mondotta be­fejezésül: Szimbolikus jelentőségű­nek érezzük, hogy a tisza­völgyi árvízvédekezés befe­jezésének ünnepségét éppen Szegeden tartjuk. E város életében, amelyet a múlt században árvíz pusztított el, ez a hajdani árvíz egyben fordulópontot is jelentett: Szeged romjaiból újjáépült, korszerű várossá fejlődött. Sőt, az akkori árvíz az egész magyar árvízvedekezes tör­ténetében is fordulatot ho­zott. Szimbolikus jelentösegú az is, hogy ünnepségünket, éppen ezen a helyen, a Széchenyi téren tartjuk, ahol a Tisza -sza balyozas nagysza­basti terve megalkotójának, Vásárhelyi Pálnak szobra is Győri Imre : áll, oldalán a kubikossal, a Tisza-szabályozást megvaló­sító alföldi szegényparasztok és agrárproletárok sokezres seregének megszemélyesítő­jével. A múlt század nagy vízügyi munkaterve — Szé­chenyi István és Vásárhelyi Pál álma — már beteljesült. Ezt a művet különösen az utóbbi másfél évtizedben je­lentősen továbbfejlesztettük. Népünknek világviszonylat­ban is kimagasló, alkotása a Tisza- és a Duna-völgy ár­vízvédelmi rendszere, ame­lyet a továbbiakban az eddi­ginél is erőteljesebben fej­lesztünk. — Az 1970. évi nagy tiszai árvízre visszatekintve bi­zonnyal feljegyzi majd népünk árvizekben bő­velkedő történelme: a nemzet teremtő ereje úr­rá lett a természet pusztí­tó erői felett, és azt is, hogy ez az áldozatvállalás egyben olyan alkotóerővé vált, amely meggyorsította a Tisza-völgy árvízvédelmének fejlődé­sét, országún^ gazdasági­társadalmi fellendülését. Ami a gátakon történt, és az a társadalmi mozgalom, amely az árvízkárok pótlá­sára kibontakozott, mai éle­tünk egészének hú tükre. Ha munkás hétköznapjain­kat is ez a szellem hatja át, az összefogásban rejlő nagy erő a dolgos orszagépítő munkában való helytállás­nak is kimeríthetetlen és legyőzhetetlen forrásává vá­lik. — Köszöntöm Önöket a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében — kezdte beszédét Czinege Lajos. — Közel kéthónapos elszánt, küzdelem, kemény harc után ünnepi búcsúra jöttünk ma ide, hazánk egyik legszebb városába, Szegedre. Itt van­nak a veszélyeztetett me­gyék, a kemény harcban győzedelmeskedő munkakol; léktívák, műszaki osztagok, fegyveres erők, párt- és ál­lami szervek képviselői, és meggyőződésem, hogy gon­dolatban itt van velünk az a sok-sok tíz- és tízezernyi harcos is, akik megfékezték és visszakényszeritették a természet és ember szabta útjára a tomboló folyókat, a Tiszát, a Szamost, a Ma­rost, a Körösöket, a Krasz­nát és a többit. — A romboló árral szem­ben több fontos ütközet zaj­lott le ezen a nyáron — mondotta a továbbiakban. — Az első küzdőtér a Krasz­na- és a Szamos-köz volt, ahol hirtelen zúdult ránk a nagy erejű csapás és pusz­tulással fenyegette falvain­kat és lakosságunkat. Ek­kor tízezrek életééri folyt a harc. Mentették őket leve­gőben és vízen, azután ugyanezek az erők, újabb ezrekkel kiegészülve harcot kezdtek azért, hogy az élet ismét visszatérjen a falvak­ba, városokba. A második kiélezett ütközet a Tisza al­só szakaszán és a Maros mentén zajlott le. Ezzel egy­tdőben új és új ütközetbe kellett indulni a Tisza kö­zépső szakaszán és a Kö­rösök mentén. A víz szintje mindén eddig ismert ma­gasságot meghaladott, de még magasabb gátat vetett neki az emberi akarat. Né­ha csak pár centi, néhány milliméter volt a különbség, de végű] is az emberi aka­rat, összefogás, tízezrek hősi helytállása erősebbnek bi­zonyult. — Most, amikor a siker számvetesét végezzük el, pártunk, kormányunk és egész népünk hálája és elis­merése elsősorban azokat il­leti, akik erejüket nem kí­mélve útját állták a rom­boló áradatnak, fáradtságot nem ismerve mentették a veszélybe került emberek tízezreit, akik éjt nappallá téve szervezték és irányítot­ták az árvízvédelem minden s Czinege Lajos honvédelmi miniszter eddiginél nagyobb erőfeszí­téseket követelő munkáját. Szeretettel és elismeréssel fordulunk az árvíz sújtot­ta vidékek lakossága felé, akik legtöbbet szenvedtek. Sokan egy egész élet szor­galmas munkájának gyü­mölcseit veszítették el, fe­gyelmezett magatartásukkal, áldozatos munkájukkal még­is nagymértékben járultak hozzá a védekezés sikeré­hez. — Köszönet mindazoknak a munkásoknak, szövetkezeti parasztoknak, gépkocsiveze­— Ha Köszönet pontosak fikamar,k lenn?, neveket kellene említenünk: munkások, tsz-tagok, mérnö­kök, gátőrök, búvárok, mun­kásőrök, katonák gépkocsi­vezetők és mások neveit. Ennek a névsornak azonban sohasem érhetnénk a végé­ve. — A 25 éves fejlődést, amelyet hazánk a szocializ­mus útján megtett, társadal­mi rendünk, amely kialakí­totta. nevelte az új ember­típust. formálta az új nem­zeti öntudatot és a szocialis­ta hazafiságot, most hősi pél­dák ezreit mutatta fel. Olyan embereket láttunk, akik zokszó nélkül viselték el a kitelepítést, akik tárt ajtókkal és tiszta szíével fo­gadták be a bajbajutottakat, akik fáradhatatlanul szer­vezték a védelmet a vezér­karokban és emelték a gá­takat. Ifjúságunk külön is kiérdemelte, hogy méltassuk nagyszerű helytállását. — A siker legfőbb okát az emberben találjuk meg: né­pünk öntudatában, a szocia­lista haza és az emberek egymás iránt érzett szerete­tében és szolidaritásában. — Az árvíz elleni küzde­lem első szakasza ezekben a napokban sikerrel lezárult, a küzdelemnek azonban még nincs vége. A következő láncszem az újjáépítés és az elvesztett értékék pótlása. Ez a munka már nagy erő­vel folyik, és jövendő sike­(Enyedl Zoltán felvételei) Szovjet díszszázad a tisztelgő katonai menetben Társadalmunk nagyszerűen vizsgázott rÁ védekezők tiszteletére adott megyei íogadason Győ­ri Imre, az MSZMP KB tag­ja, a Csongrád megyei párt­* bizottság első titkára ünne­pi pohárköszöntőjében a következőket mondotta: — A Magyar Szocialista Munkáspart Csongrád me­gyei bizottsága, a Csongrád megyei tanács és a területi árvízvédelmi bizottság ne­vében tisztelettel köszöntöm a párt Központi Bizottsá­gának. a kormánynak és a testvérmegyéknek a képvi­selőit, a védekezesben részt vett katonákat, karhatalmis­tákat. munkasőröket, határ­őröket, munkásokat, tsz-pa­rasztokat, fiatalokat, a szov­jet hadsereg harcosait ab­ból az alkalomból, hogy si­keresen megvívtuk az év­század legnagyobb árvízi csatáját. Hosszú hetek óta ez az első alkalom, ami­kor nem arról tanácskozunk, hogy miként szervezzük a védekezést, hogyan gondos­kodjunk a lakossag teljes biztonságáról, hanem egy nagyszerű munka eredmé­nyeinek örülhetünk. Győri Imre poharköszöntőjét mondja a védekezők tiszte­letére adott fogadáson — Társadalmunk az el­múlt két hónapban nagysze­rűen vizsgázott helytállás­ból, lelkesedésből, állampol­gári fegyelemből, összeková­csoltan védte városainkat, községeinket, földjeinket, társadalmi és egyéni javain­kat. Abban, hogy ezt a ha­talmas árvízi csatát siker­rel tudtuk befejezni, rendkí­vül nagy része van az el­múlt években kialakult né­pi-nemzeti egysegnek. Szép hazánkat, a Tisza völgyét és Csongrád megyét úgy tudtuk megvédeni, hogy ezt az egy­séget még szorosabbra von­tuk. Meggyőződésem, hogy társadalmunknak ez a jel­lemzője a jövőben még to­vább fog erősödni és nem­csak ilyen súlyos és nehéz helyzetben lesz népünk ja­vára, hanem továbbra is hozzásegít bennünket orszá­gunk, a Tjsza völgye és me­gyénk virágzásához. tőknek, műszaki gépkeze­lőknek, könnyűbúvároknak, egészségügyi dolgozóknak és másoknak, mindenkinek, akik a veszély hallatára az ország legkülönbözőbb vi­dékeiről sereglettek a véde­kezés kijelölt területeire, hogy segítsenek embertársa­iknak a bajban. Tisztelet az Országos Vízügyi Hivatal ta­pasztalt vezetőinek, jól kép­zett mérnökeinek, sokszoro­san kipróbált dolgozóinak, akik áldozatos munkájukkal méltán vívták ki egész né­pünk megbecsülését. A har­cosokat megillető dicsérettel és elismeréssel köszöntöm az árvízvédelemben tanúsított bátor, férfias helytállásért fegyveres erőink és testüle­teink minden tggját. Ismét bebizonyították, hogy a nép szolgálata a ^legszentebb szá­mukra. Szeretném külön is kifejezni pártunk és kormá­nyunk, egész népünk köszö­netét azért az életmentő se­gítségért, amelyet' a szov­jet hadsereg ideiglenesen hazánkban állomásozó csa­patainak tisztjei és katonái, nagyszámú technikai eszköz felhasználásával árvíz súj­totta lakosságunknak nyúj­tottak. Szeretettel köszönöm meg az NDK segítségünkre siető árvízvédelmi osztagá­nak munkáját is. A legna­gyobb elismerés illeti a he­lyi párt- és tanácsi szerve­ket. Fáradhatatlanul szer­vezték és irányították a vé­dekezés munkálatait, az em­beri életek mentését, a sze­mélyi és társadalmi tulajdon megóvását, a kitelepített la­kosság elhelyezését és ellá­tását. most pedig a segítség­nyújtás és helyreállítás ugyancsak sok energiát és helytállást követelő munká­ját szervezik és vezetik. reit vetíti elénk, hogy mire a Tisza alsó szakaszán is teljes biztonságban érezhet­jük magunkat, a Szamos­közben az első húsz új ház már felépült, s ötbe már be is költöztek. Tennivalónk azonban még igen sok van. Egyedül a Szamos-közben 5500 házat kell újjáépíteni, s el kell érni. hogy még a tél beállta előtt minden csa­lád feje felett tető legyen, s legalább egy szoba és kony­ha használhatóvá váljék. Befejezésül az árvízkárok felszámolásának gyors és hatékony szükségességéről beszélt a honvédelmi mi­niszter, majd elbúcsúztatta az árvízvédelem utolsó front­szakaszán sikeresen helytállt védekezőket. — önök, akik most az ár­vízvédelem utolsó frontsza­kaszán befejezték tevékeny­ségüket — mondotta —, a becsülettel végzett munka jóleső örömével térhetnek haza családjuk körébe, mun­ka- és szolgálati helyükre. Azzal bocsátjuk útjukra Önöket, hogy tetteikkel — ugyanúgy, mint más szaka­szokon küzdő sokezernyi tár­suk — kiérdemelték egész népünk elismerését és nagy­rabecsülését. .Legyenek mél­tók erre a megbecsülésre a jövőben Is. Kérjük a ráte­gyék, a vízügyi szolgálat, a műszaki é$ szállító osztagok, a MÁV és a posta, az egész­ségügyi dolgozók, a fegyve­res erők, szovjet katonatest­véreink. a községek és váro­sok árvízvédelmében töme­gesen részt vett dolgozóinak képviselőit, hogy hazatérve adják át mindazoknak, akit illet pártunk, kormányunk, egész népünk köszönetét, üd­vözletét, jókívánságait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom