Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

Pártmunka az olajmezőn a problémát, a vállalat ve­zetőinek jelenlétében és köz­Nagy a forgalom mostaná- len merteket öltő munkaerő­ban a szegedi olajtermelő vándorlás volt. Még majus­üzem pártirodájában. Vagy baa vizsgálatot kezdeme- reműködésével keresték meg munkából még át sem öltő- nyeztek a gyakori ki- es bp- a megoldást. A nyilt és zött olajbányász, szerelő, lepesek okainak megismeré- gyors vizsgálat után javult a mérnök vagy az üzem vala- sére. A csúcsvezetöseg meg- helyzet, rövid időn belül 17 melvik vezetője érvveit a tárgyalta, s végül megállapi- új kutat kötött be az építési tárgyalóasztal végén. totta; nem megjelelő a mun- üzem. „ ' kahelyi légkör, az emberi Es a barak-iroda szűk fo- kapcsolatok felületesek, a lyosójan is emberek alltak dolgozók es vezetők között bebocsátásra várakozva. Együttes erővel Az első lépések Tizenhárom taggal, 1967. márciusában alakult meg a Beszélgettem az üzem gaz­dasági vezetőjével, az üzem­egységek irányítóival, öröm­mel mondták, hogy végre nincs nagy bizalom. (Különö sen érezhető ez a közvetlen irányításra hivatott műveze­tők, középvezetők, és munká­sok között.) _ - — - 0 _ , A csúcsvezetőség állásfog- van olyan erő, amelyre" tá­Nagyalföldl Kőolaj és Föld- lalasavai javasolta a megöl- mas7.kodhatnak munkájuk­gáztermelő Vállalat szegedi dás módJat ls- Azóta minden ban Mivel az üzemegységek­üzemének pártszervezete, Kilépő - mielőtt eltávozna a ben velíik együtt él a párt­Kivétel nélkül egymást is- vállalattól, - eljut a partiro- alapszervezet, nap mint nap merő emberek, régi olajosok daba> a Párttitkár szemelye- együtt dolgoznak a politikai fogtak össze, hogy bábáskod- se" érdeklődik elhatározasa- aktivistákkal, minden ügy­janak az oly nagy feladatra ró1- Sokszor kiderül, hogy ben számíthatnak segítségük­vállalkozó olajos üzem meg- nem gazdásági, anyagi okok re Van kive] egyeztetni, el­születésénél. Annak idején a késztetik az embereket a ienöriztetni, s ha kell. véle­szervezeti élet egy volt a na- búcsúzásra, hanem azért ményeztetni a döntéseiket. A pi, égetően sürgős tenniva- mennek el. mert nem talál- font0Si sok ember életét be­lókkal, a pártmunka pedig a lak helyüket csoportjukban, f0iyaSoló lépéseket. És a má­leggeltől estig való szerve- "f11 segítenek gondjaikon. A sik nagy eredménye ai új zéssel. termeléssel, építéssel pártszervezet minden egyes pártszervezetnek, az új tö­stb. járt. Azóta — ahogy esetben megpróbál tenni va- rekvéseknek: javul a mun­mondani szokták, — röpke lamit. Hogy mennyire ered- kahelvi légkör, a kommunis­három esztendő telt el, s a menyesen, azt mutatja a ták körül kiaiakui a törzs­hajdani maroknyi termelő- fluktuáció csökkenő tenden- gárda Az emberek — az ola­üzem ezernél több embert ciaJa­számláló, 75 négvzetkilomé- A másik vizsgálat teren tevékenykedő kollektí- Közvetlenebbül a termelés hez jgazodni. vává nőtt. Megerősödött a erdekeit szolgaija. Áprilisban j pártszervezet, ma több mint a csucsvezetgseg úgy találta 140 tagot számlál. san feladta a leckét azoknak, akik a munka nehezét vállal­ták. A legváltozatosabb sze­mélyi és termelési gondok lobbantottak • lángra vitákat, vagy kovácsoltak össze az emereket. Volt olajkitörés, sikeres termelési győzelem. A legdöntőbb; a terebélyesedő üzem új igényt támasztott. Az eddigieknél még többet vállaló pártszervezetre lett szükség. ^ A megoldás nem ls késett sokáig, 1970 elején átalakí­tották a pártszervezet, az építési, a termelési-kútjavító, a gépészeti, valamint a szál­lítási-vasúti üzemekben lét­rejött a pártalapszervezet, amelyek fölé héttagú vezető­séget választottak, egy csúcs­titkárral. Mar az első hónapokban észrevétette magát a válto­zás. Gyakran hallottunk elő­remutató párttaggyűlésekről, új kezdeményezésekről, a pártszervezet által adomá­nyozott vizsgálatokról. Per­sze akadtak olyanok, akik szkeptikusan csupán annyit jegyeztek meg: „Üj seprű,. 1ól seper". Eltelik három hónap, s a mi szervezetünk lefékez a hegynyi feladat láttán." Két vizsgálat Aki mondta, nem bizo­nyult jó jósnak. A szegedi üzem újonnan választott szervezete olyan problémákat ragadott üstökön, amelyek­nek eddig nem volt gazdája a szegedi olajmezőn. Ponto­sabban: nem vállalkozott gazdaságvezetésre az üzem mérnökei, vezetői helyett; nem sajátította ki egyetlen Irányító szerepkörét sem. Ehelyett az elkövetkező évek. re kiható politikai feladat­nak rugaszkodott. S érdemes megismerni, hogyan? Szalma János csúcstitkár bekötött dossziét tesz elém. Rajta mindössze egyetlen tő­mondat szerepel: „A fluktu­áció megszüntetéséért." Mint megtudom, az olajtermelő üzemnél mindeddig az egvik legnagyobb gond a hihetet­tók körül kialakul a törzs­gárda. Az emberek — az ola­jos feladatot és szerszámokat mdg először látóknak — van kik­ez igazodni. A pártiroda népszerűségé­hogy az építési üzem gyen- nek talán ez a magyaráza­ta. .. Matkó István Tarján István VI Gyalogosok szavatossági biztosítása A tegnapi autós megbeszé- rának megtérítésében. Igen lésen — az Állami Biztosító sok kárkifizetés azért húzó­hivott meg szakembereket, dik el, mert nem találják a újságírókat — az udvariasság károkozót. Udvariasságról is szóba került, mégpedig van szó — mondta Balázs úgy, mint a gyors kárrende- József igazgató —, jó lenne, zés egyik akadályozója. Igen ha kisebb koccanás esetén az sok autós nem érzi „magáé- autós otthagyná névjegyét a nak" a kötelező szavatossági megrongált kocsin. Ahogy biztosítást, s ha kisebb-na- ismertté vált a kifejezés: gyobb kárt okoz, kámforrá „cserbenhagyás", úgy lesz válik. Talán fél a következ- mind közkeletűbb kifejezés: ményektől, holott a biztosi- „a kocsik cserbenhagyása". tása mentesíti ettől, sőt, se- A kocsikat se hagyjuk cser­gítségére van autóstársa ká- ben! Idegenforgalmi szezon a füvészkertben Az újszegedi botanikus fák is mentek tönkre. Alig kertnek júniusban alig volt hihető, pedig így van: ki­látogatója a kényszerű köz- mondottan vízparti növé­lekedési korlátozások miatt, nyek — mint például a Ti­Az oda vezető út ugyanis jó- szafák — sem mind bírták reszt a Tisza töltése mellett ki a nagyon huzamos ideig húzódik. Néhány napja azon- tartott elöntést. ban élénkült a forgalom, megkezdődött a szokásos nyári idegenforgalmi szezon. A kert tavában virágzanak a sárga és fehér virágú ta­vi rózsák és már nem sok idő kell ahhoz, hogy az indiai lótuszok is kibontsák kely­hüket. Az ünnepi hetek időszaká­ban minden bizonnyal sok látványossággal fogadja majd vendégeit Szegednek ez az idegenforgalmi nevezetessé­ge. Addig is mindent meg­tesznek azért, hogv a kert eredeti szépségében, rendbe­hozva fogadja a látogatókat. Még az év eleji belvizek sú­lyos — a korábbi éveknél sokkal nagyobb — károkat okoztak. A faiskolában szá­zával pusztultak ki az érté­kes örökzöld csemeték, s amire még eddig nem volt példa: húsz-harminc éves T. B. A fuszi-wuzik Másnap, 7-én reggel, táv­csövön keresztül, menekülő arab csapatfoszlányokat lát­tak a Sinai-félszigeten. Mö­göttük, távolabb, izraeli tan­kok tűntek fel. Kis és köze­pes kaliberű fegyverek ro­pogása is felhangzott időn­ként a ^homokdombok mö­gött, majd a hajó és a csa­torna fölött mélyrepülésben több izraeli repülőgép húzott el. De egyik sem lőtt. Ólomlábon cammogtak a percek, órák. míg végül dél­előtt 11 órakor a kereske­delmi ügynök felkereste a hajót. Süveges László közöl­te vele a DETERT utasítá­sai, s kérte, azonnal küldjön révkalauzt, Az ügynök meg. ígerte, hogy teljesíti a ké­rést A kapitány minderről 11 óra 20-kor — magyar idö szerint két órával korábban — tájékoztatta vállalata ve­zetőségét. megemlítve, hogy „horgonyhely engedély, vagv pilot nélívűl történő elhagyá­sa 660 leg büntetést von ma­ga után. Pilot érkezése, vagv j ládión kapott pilot nélküli­elhagyási engedély vetele után azonnal indulunk." Végre 12 órakor megérke­zett a révkalauz. A horgonyhelyről tizenkét másik hajóval egvütt kive­zette a Székesfehérvárt a Vörös-tenger nyílt vizére. Az előbbiek azon 15 hajó köze tartoztak, amelyeket másfél nappal előbb. június 5-én délután a Szuezi-csatorna eiőtt konvojba soroltak. Há­rom hajó ott maradt, mert már benn volt a csatorna partjai között. Indulás előtt a .magyar ka­pitány rádiótávírón kérte a Desti központot, hogv ren­deljen meg Port Sudanban 60 tonna gázolajat. Ez más­nap délután háromkor meg is történt, amikor a hajó már egy napja úton volt a szu­dáni kikötő felé. Nem számítva az izgalmat, hogy vajon mikor térhetnek vissza Szuez felé. s főként: mikor hajózhatnak át a csa­tornán — tengerészeink meg­lehetősen unták az utat. Ért­hető. hiszen nem sokkal előbb. adeni útjuk sorún, oda-vissza jártak már erre. Csaknem három nap múl­va. június 10-én. reggel 9 óra 20-kor érkeztek Port Sudanba. „A kikötőben száz­százalékos a zsúfoltság, ép­pen ezért a tartózkodásunk korlátozott. Ivóvíz- és éle­lemvételezés folyamatban. Ügynökség gázolaj-vételezést embargó ellenére megpró­bálja" — táviratozta haza Süveges László. A kikötőben egyébként 15 — szovjet, jugoszláv, górog és olasz — hajó horgonyzott. Ezek már meg sem kísérel­ték. hogy felmenjenek Szu­ezig. A megosztott feladatoknak megfelelően a magyar hajó első lisztje a rendőrség em­bereit és a vámosokat fogad­ta, a kapitány pedig az ügy­nökség két néger tisztviselő­jét látta vendégül. Korom­fekete bőrűek voltak a szu­dániak. rendkívül udvaria­sak s angolul tárgyailak venoéglatójukkal. A pilot német volt. (A révkalauzok egyébként meg­lehetősen heterogén társasá­got képeznek. Adenban an­golok. az etióp kikötőkben skótok, jugoszlávok. Szudán­ban angolok és németek, az EAK-ban viszont, már egyip­tomiak láttak el akkoriban ezt a szolgálatot. Süveges László többszöri útjai alkal­mával észrevette, hogy más afrikai kikötőkben is egyre több bennszülöttet képeznek ki pilotnak.l Miként kikötés után szo­kás, a hivatali formaságok elintézése után az ügynökség görög származású vezetője meghívta a kapitányt ebéd­re, az egyik szálloda étter­mébe. Angolosan készített ételeket fogyasztottak. Ezt követően a Székesfehérvár parancsnokának sikerült a megrendelt 60 helyett 25 tonna gázolajat „kikunyerál­nia". Ezután sétálgatott az elég­gé nagy, természetes kikö­tőben. s megállapította, hogy a kikötő hivatalaiban egy­aránt dolgoznak . fekete és fehér bőrű. tisztviselők. A rakodómunkások, a fu­szi-wuzik azonban kizárólag négerek. Valamelyik harci törzsnek a tagjai. Amelyik tud írni. az arab betűvetést használja, s mindegyik mo­hamedán vallású. Nasv haiat viselnek, benne fésűt horda­nak. Az öltözékük derekuk­ra csavart sál. némelyiken esetleg még ing. Csoportban dolgozna^. s „hö-hö-hö" han­got hallatva diktálják önma­guknak a munka ütemét, amelybe szabályos időközön­ként a vezetőjük, akár vala­mi előénekes. belelriiláz: , Tólölö-tö-lö-lö" ... Délután négykor 19 másik hajóval együtt a Székesfe­hérvárnak el kellett hagynia a kikötőt, a már említett zsúfoltság miatt. Északabbra, a nyílt part mentén vetettek horgonyt, abban a remény­ben. hogy másnap megkap­ják a megígért üzemanya­got. (Folytaljuk.) Buzgalom Gáspár Sándor, az MSZMP esi ipari vásár és kiállítás, Politikai Bizottságának tag- amely tíz napon. keresztül ja, a SZOT főtitkára pénte- várja vendégeit. ken délelőtt ünnepélyes kül­sőségek között megnyitotta a II. pécsi ipari vásárt és ki­állítást a megye és a város párt, állami vezetői, a kiállí­tó vállalatok képviselői és a meghívott vendégek jelenlé­tében. Gáspár Sándor ezután a megye és a város vezetői­nek kíséretében megtekintet­te a tizenötezer négyzetméter teriiletet elfoglaló „vásárvá­rost", amelynek pavilonjai­ban száznál több magyar és harmincnégy jugoszláv vál­lalat sorakoztatta fel cikke­it. Az ünnepélyes megnyitó után a nagyközönség számá­ra is kitárta kapuit a II. pé­A ZSEBKENDŐ A zsebkendő valamikor jebb a könnyeket törölték le nem orrfúvásra szolgált. Ege- vele. Azzal is sokáig této­szen a reneszánszig más volt váztak, hogy hol is tartsák a a rendeltetése: a verítéket zsebkendőt. A rokokó korá­törölték le \ ele az emberek ban a hölgyek dekoltázsa a homlokukról. Még később rejtette magában, később, a is. a romantika korában, biedermeyer korban a zseb­amikor a zsebkendő haszná- be vándorolt. A szoros, test­lata jobban az orrhoz kötő- hez tapadó ruhák divatja ru­dött. rejtegették a zsebken- haujjba vagy a kesztyűbe IZSSSrttiSfl&£ ^Ozte. Végül is megjelen­érzelmes ifjú — és orrfúvás? Ez nem illett össze. Legíel­tek a retikülök, ahol mind­máig tartják a nők. 4 o-DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT. 1970. JÜLltJS 4. A bőrnyakűak gyilkosiskolája A világ Icggátlástalanabb rám. kirohan, az őrmester katonái és az Egyesült Alia- elégedetten mosolyog, mok „elit csapata": az ame- Száz újonc közül kb. 25 rikai tengerész hadtest „bór- nem bírja ki a Parris Is­nyakiijai". Nem születnek tand-i kínokat. Hazaküldik harcosoknak — arra idomít- őket, „alkalmatlanok", „fél­jak őket. Embertelen fegycl- emberek", „méltatlanok", mezés teszi őket tökéletes „hitvány férgek". Vagy meg­gyilkosokká. Sokan omlanak szöknek, mindent kockáztat­összc a kiképzés során. A va. Döbbenetesen sokat kül­megmaradtak csak egy célt denek haza, mert analfabé­ismernek: „ölni, ölni, ölni", ták. Azok közül azonban. „Ha a kiképzés nem láj, nem is jó" 0 Kívülről az őrmester akik maradnak, jó néhányan a poklot élik át. A pokol neve: „Special Trairung Branch" — különle­ges kiképzés. Ezzel a külön kiválogatott őrmesterek olyan újoncoka^ kínoznak, akik csapataikban „kellemet­gonosz. rekedt üvölté- lenül feltűntek", sei "és az újoncok kétség- A 18 esztendős Gibson beesett „igenis, sir"-jei hal- újonc ezek közül való. látszottak be. Jerry kezeit Amikor az 1,90 méter ma­görcsbe rándulnak, sokáig gas fiút egy jó fejjel ala­hallgat, elnyomja a cigaret- csonyabb kiképzője újra és tát. — Szeretnék valamit újra gyötörte, Gibsonnak még mondani önnek, sir — halk káromkodás csúszott ki súgja azután: — A legrosz- a száján. Ennyi elegendő szabb, ahogy a rendszerük volt. Most egy „kisegítő" működik. Kikészítenek a ku- egység „Motivation-Platoon"­tyák, teljesen kikészítenek, jában van: reggel öt órakor Bejön az őrmester, 24 kilométeres menet teijes — Még nem elég? — kér- felszereléssel, néhány per­dezi és Jerryre pillant. Jer- ces megszakításokkal a hő­ry erre felugrik és üvölti: sök emlékműveinél, ahol a — Sir. az újonc kéri, hogy kiképzők „hazafias nevelés­visszatérhessen a szolgálat- ben" részesítik a vétkeseket ha, sir. — Nem néz többé és megtiltják nejúk, hogy az amerikai lobogóra pillantsa­nak, mert: — Nem vagytok érdemesek rá, hogy azt a lobogót nézzétek, amelyért marinesek estek el. A menet után fegyelmezés, a fegyelmezés után újabb fegyelmezés, szünet nélkül (jaj a kimerülönek!) és az­után az „infiltráclós" tanfo­lyam : büdös vizesárkokon robognak át. háton kúsznak alacsony szögesdrótok alatt, ingoványokba vetik magukat és közben állandóan kiabál­niuk keli: „Marine Corps". Még akkor is ezt kiáltják, amikor a szájuk már tele van büdös vízzel: „Marine Corps. Marine Corps, Marino Corps". A közelben álldo­gálnak az őrmesterek, fel­váltva nevetnek és üvölte­nek, és pokolian jól mulat­nak, ha egy újonc megsérti magát a szögesdróttal, ha egy másik elsüllyed a jeges szennyvízben és ha Evans újonc a hátrálás közben csizmájával keménven be­lerúg Morton újonc kopasz fejébe. Olykor megbosszulja ma­gát az őrmesterek gúnyos nevetése, ha még töretlen egy-egy akarat. — Alig néhány órája — mondja Murphy őrnagy, a Special Training Branch fő­nöke — az egyik becsavaro­dott, csapkodott maga kö­rül. meg kellett bilincsel­nünk. — Gyakran előfordul ilyesmi ? — Majdnem naponta ~ mondja az őrnagy és ne­vet. — önt ez nem gondolkoz­tatja el? — Ha netán arra akar utalni — mondja mereven az ifjú őrnagy '—, hogy rendszerünkben valami nin­csen rendjén, téved. Csak nem akar rávenni arra, hogy részvétet erezzünk az újoncok iránt? — Tulajdonképpen ro-, konszenvez az újoncaival? — Természetesen nem; Rokonszenvnek nálunk nin­csen helye. — Nincsen helye rokon­szenvnek egy újonc iránt; aki összeesik, mert nem bír­ja tovább4 és mindent ki­adott magából? — Ha egy újonckiképzés nem fáj — mondja a szak­ember —, nem is jó. Majd egy kissé szúrósan: — Azt hittem, a németek ezt tud­ják. Végül is övék volt a világ egyik legnagyszerűbb hadserege. S mi volt a tit­ka? Keménység, keménység, keménység! Odakint állnak a csurom­vizes újoncok, akiknek „in­filtrációs tanfolyamon" kel­lett részt venniök. Senkinek sem szabad moccannia, mert: „Ha egy tengerész áll — ordít az őrmester — cem­mi sem mozog rajta a szí­vét és tüdejét kivéve, vilá­gos?". — Igenis sir — ordítják fogvacogva az újoncok. Írták: Rolf Winter v, és Thomas Höpke

Next

/
Oldalképek
Tartalom