Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-28 / 150. szám

A MI DALAINK EZ, AZ Gál György Sándor KÉP ÉS VARÁZSLAT zsaszín, minden felfokozva, vala­mely rossz cigányzenekar hang­szerei, melyek egymást kiáltják túl. Mindez a jó ízlésű műértő számára veszélytelen. De veszé­lye az olyan giccs, amely a nagy művészet talajába öltözik, a bölcskedés álorcáját rakja maga elé, a hipermodern, az európainál európaibb életművészet álruhá­jában lép elénk. A durva giccs 100 méterről megmutatkozik. Ez nem. Ez azt szenvelgi, hogy ő valami magasztos művészeti elv heroldja. De valahogy mégis vé­dekeznünk kell ellene! — mond­ja az olvasó. Mi sem mondha­tunk mást: bizony, védekezni kell! De hogyan? Aki Arany Já­noson, Vörösmartyn, Ady End­rén, József Attilán nevelkedik, azt nehezen csapján be álköltők, hamis próféták. Akinek füle Bachhoz, Mozarthoz, Liszthez, Bartókhoz szokott. nemigen megy lépre, ha álmuzsikusok ál­muzsikája csalogatja. A giccs és igaz művészet örök vitájában egyetlenegy segítő társunk lehet: a gyakorlat. Látásunkat erősítsük meg a nagymesterek szemével. Tanuljuk meg úgv szemlélni a világot, ahogy Dürer és Remb­randt, Rubens és Velaquez, Goya és Munkácsy. Renoir és Szinyei, Daumier és Derkovits látta ... Ez a gyakorlat biztosan azt ered­ményezi majd, hogy lassan-las­san megsejtjük a jegyeket, ame­lyek az igazi művészt és az igazi művészetet teszik. Könyv? Ol­vasmány? Hogyne! Kitűnő se­gítség az is. hiszen Rippl Rónai nemcsak festett, de írt is. Mun­kácsy nemcsak festményein, em­lékirataiban is megörökítette gondolatait. Delacroix nemcsak képzőművésznek óriás, de pró­zairónak is. É6 pompás tanúsá­gokat meríthetünk Baudolaire, Zola. Ruskin írásaiból. De az igazi iskola mégis csak a termé­szet és renjekművű alkotás szem­lélete. Miért tartjuk mindezt olyan fontosnak? Mert a giccs el­len való védekezés több mint műértől, műveltkedő sznobizmus: létfontosságú védekezés aí ízlés­telenséggel szemben, mely egy­könnyen átcsaphat az igaztalan­ba, amitől meg kell védeni nem­csak szemünket, de szellemünket is; vésső fokoti: emberségünket. SÜN­DISZNÓK beri értékeinek hiányosságát lep­lezi. A giccsőr voltaképpen majd olyan káros, mint a kuruzsló or­vos. Elállja, vagy inkább eltorla­szolja az utat azok között, akik egymásnak rendeltettek. A giccs­őr távoltartja közönségét az igazi művészettől, mint ahogy a sarla­tán eltanácsolja betegét az igazi, jól felkészült, gyógyító orvostól. Mik az eszközei a giccsőrnek? Mindenekelőtt a téma: cica gom­bolyaggal. Két cica, két gombo­lyaggal. Ez a kép ára szerint nö­velhető, vagy redukálható. Ci­gánylány. Cigánylány és cigány­fiú. Cigánylány, cigányfiú és egy közéjük odahajló cigányprímás. Árpolitika, mint fentebb. Hold­világos éj. Havas holdvilágos éj, egy-két-három szarvassal — ár és méret megállapodás szerint. Vajon mire alapítja számadását a giccsőr? Arra, hogy az embe­rek javarésze nagyon szereti az állatokat. Hogy az ember bezárva négy fal közé, áhítozik a termé­szet után. Hogy az embereknek — éppen elzártságuk miatt — csak nagyon halvány benyomás­emlékeik vannak az erdőről, a naplementéről vagy a feliholdas éjszakáról. Elegendő hát, ha e hiányos emlékek közül a legké­zenfekvőbbet idézik fel számára. E rövid elmefuttatás eredménye­ként kimondhatjuk, hogy a giccs­őr a témával hat, ahelyett, hogy az ábrázolással hatna. Mert óriás tévedés az, hogy a szép, vonzó modell Oett légyen az kis macs­ka, cigánylány, háborította fenyő, vagy hűvös patakhoz siető szarvas), már a mű szépségét .is biztosítja. Leonardo torz vénem­bereket rajzolt, a mi Mednyánsz­kynk elesett csavargókat, Remb­rand a gettó száműzött jelt. A legnagyobb németalföldi meste­Valószínűleg a krumplileves volt az oka. Azon a héten heted­szer ettek krumplilevest, mert Zyk Aurélné papagája széttépte a szakácskönyvet, miközben cédulát tanult húzni. Így történt, hogy amikor Zyk Aurél vasárnap dél­ben belenézett a tányérba, meg­látta a sündlsznókat. A sündisz­nók egykedvűen fürödtek a bar­na lében, az egyik hirtelen két­lábra állt, és a férfi arcába rö­fögött. Valódi jóslatok — riká­csolta a papagáj, és Zyk Aurél meglátta a levesben, hogy felesé­ge a szomszéduk vállát harapdál­ja. Aztán fiát. látta kitömve egy furcsa, fémes csillogású múzeum még furcsább üvegszekrényében. Valódi jóslatok — hörögte a pá­pagáj. és Zyk Aurélnak szemé­be tűnt a lánya, amint anyaszült meztelenül táncol a buja díszle­tekkel telezsúfolt színpadon. Zyk Aurél visszakacsintott a sündisznóra, felesége fejére borí­totta a krumpli levest, és elköl­tözött a háztól. Egyszer tért csak haza a holmijáért, senki sem volt otthon, kitekerte a papagáj nya­kát, és felfűzte a cseresznyepap­rikák közé. A család széthullt. Az asszony átköltözött a szomszédhoz, aki szakács volt egy előkelő étte­remben. és minden nyereségré­szesedéskor cserélte a kocsiját A Zyk fiú disszidált, később állító­lag űrhajós lett. eltévedt egy csil­lagködben. és azóta /semmi hír róla. A legnagyobb karriert Zyk Eleonóra csinálta, aki Link Zike néven sztriptíztáncosnő lett Ja­maicában. Zyk Aurélt mindez egyáltalán nem érdekli. Minden évben egy­szer kihajt a kertbe százhúsz sündisznót, és fűnyirógéppel meg­nyírja őket. Aztán új sündlsznó­kat és fűnyírógépet vásárol. V. M. Harc az árral Különös hirdetések Egy spanyol újságban jelent meg az alábbi hirdetés: „Elvesz­tettm 6okdioptriás szemüvege­met: kérem a becsületes megta­lálót, értesítsen, de csak nagybe­tűkkel !" , Nem kevésbé különleges, aho­gyan egy párizsi áruház reklá­mozza magát: „Nálunk minden kapható nagytermetű hölgyek számára — kivéve nagytermetű férfiakat." Etikett — Ml az etikett? — Az a képesség, hogy az em­ber csukódott szájjal tud ásítani. A giccs A múltkoriban anyagszerűség­ről és anyagszerűtlenségről be­szélve, a terített asztaltól kölcsö­nöztünk példát. Folytassuk hát ezt a gyakorlatot: ha az ételt el­sózzák, a tésztát túlcukrozzák, a pörköltet nyelvégetőre paprikáz­zák, mindig felmerül bennünk az a gyanú, hogy a túlsók cukor, túlzott paprikaadag, marékkal szórt só, valami más ízt akar „elhallgattatni." Nos, a giccs agyoncukrozott tészta és túlsó­zott leves. De vajon milyen ízt akar eltüntetni a giccs szakácsa? A giccsőr (nevezzük végre nevén a gyereket) szemlélete alacsony szintjét, tudásának, mflvészl-em­Poco rubato J-100 1. Kocs-rad- ros-né eny-nye, eny-nye, eny-nye Arra alá dBrög az tg alja, Haragszik a rózsám édesanyja. Ha haragszik, nem tehetek róla, Cgysem leszek a lányájé soha. szokás törökösnek nevezni, je­lentősen befolyásolja, sőt fokoza­tosan kiszorítja. Még annyit, hogy ezek a régi dalok, közöttük ez a Kodály Zol­tán által gyűjtött népdal is, a Dunántúlon nagyon népszerű. Nemcsak az öregek ismerik és éneklik, hanem a fiatalok ls. Nem ritkaságok tehát, hanem a mai falusi zenei élet eleven élő té­nyezői. rek egvenest keresték és meg is találták a groteszket (mondjuk így: a mulatságosan rútat). Mű­vük remélés lett mégis. A túl­cukrozott, mézédes modell nem helyettesítheti az Igazi művész látását, ábrázolásmódját, ember­ismeretét és mély, humánus élet­filozófiáját. De hát a giccsőr nemcsak a témával bűvészkedik, hanem bizonyos hatóeszközökkel . is. Helyesebben a hatások és eszközök túlfokozásával. Nála a vörös égalj lángnál is lángolóbb. A hó a meszelt falnál ls fehé­rebb. Rikít a zöld, a sárga, a ró­Rámenős hajótörött Egy csinos hölgy és egy fiatal­ember hajótörést szenved, sze­rencséjükre a hullámok partra ve­tik őket egy lakatlan szigeten. — Megmenekültünk! — kiált fel a .lány. — Meg! — vágja rá a férfi — Er­ről jut eszembe: remélem a kis­asszony sem híve a hosszú je­gy ességnek! Horváth Dezső Cgy kl-nál-ja Kocsmárosné, ennye, ennye, ennyet Hát ez a Két szílrkc csikó keJJeT Ott bent mulat annak a gazdája, Kl nevelte, sírva néz utána. A dunátúli dallamjárás egyik jellegzetes példája ez a dal, am­lyet a Zala megyei Komárváros­ban Kodály Zoltán gyűjtött. A sajátos dunántúli zenei nyelvjá­rás alapja — mint legutóbbi köz­lésünkben már utaltunk rá — az úgynevezett dur-pentatonika. Ez a hangsor természetesen bizonyos varriációiban és módosulásaiban érvényesül az eleven zenei élet­ben. A mol-pentatonika, amelyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom