Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-27 / 149. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) kotó munkájával való azo­nosulását bizonyítja. A Tisza-völgyi rendkívüli árvíz elleni harcban, a né­pek szolidaritása, mindenek­előtt a szocialista országok baráti együttműködése is megmutatkozott. A kormány ezúton is elis­merését és köszönetét fejezi ki az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatoknak, amelyek mind a Szamos menti bajba­jutott lakosság mentésében, mind a Szeged környéki vé­dekezésben önzetlen baráti segítséget nyújtottak. A Tisza Szeged alatti ha­tármenti szakaszán a magyar és a jugoszláv árvízvédeke­zők vój.lvetve védték a gáta­kat. Az árvízi előrejelzésre kiterjedő és az árvízvédeke­zés lényeges mozzanataiban való folyamatos együttműkö­dés a szomszédos szovjet és jugoszláv vízügyi hatóságok­kal különösen jó volt, a vé­dekezés folyamán fokozato­san a román vízügyi szervek­kel is megfelelően alakult. Gépesített magyar árvízvé­delmi osztagok működnek együtt a román vízügyi dol­gozókkal és a lakossággal a Szamos, Szatmárnémeti alat­ti gátszakadásainak elzárásá­ban. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya szoli­daritását juttatta kifejezésre az árvízvédekezéshez küldött anyagokkal, eszközökkel, korszerű gépesített árvízvé­dekező osztag kirendelésével és az árvízvédelemhez szük­séges gépek soron kívüli szál­lításával. Csehszlovák és len­gyel szervek is segítséget nyújtottak az árvízvédeke­zéshez szükséges anyagokkal. Számos országból, több nem­zetközi szervezettől érkezett — az együttérzés megnyilvá­nulásaként — adomány az árvízkárosultak javára, ame­lyekért e helyről is köszöne­tet mondunk. Olyan vízgazdálkodási együttműködést kell kialakí­tani a közös vízgyűjtőterü­leten fekvő országok között, melyen minden ország szu­verenitását tiszteletben tart­va lehetővé teszi mindegyi­kük számára a közös vízgyűj­tőterület egészére kiterjedő vízjárási viszonyok kölcsönös megismerését. Bár a Tisza a nemzetközi jog formális követelményeit tekintve nem minősül nem­zetközi folyónak, mint a Du­na, mégis öt ország folyója, s így nemzetközi érdekeltsé­gű. Vízgyűjtőterülete — fe­lülről lefelé haladva — a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Ju­goszlávia területére esik. Vízkincsének hasznosítása és a pusztító árvíz elleni véde­kezés nemzetközi összefogást igényel. Ügy véljük, hogy a Tisza­völgyi rendkívüli árvíz ta­pasztalatai alapján indokolt meggyorsítani a nemrégiben megindult ötoldalú együtt­működést a Tisza-völgyi orszá­gok között. Ennek lehetősé­gét és szükségességét nem­csak a földrajzi egymásra­utaltság, hanem az is alátá­masztja és megsokszorozza, hogy valamennyi érdekelt ország tagja a szocialista né­pek családjának, kapcsola­taikban a nemzetközi szoli­daritás, a testvéri együttmű­ködés, az elvtársi kölcsönös segélynyújtás elvei érvénye­sülnek. A védekezés szervezettsé­ge, műszaki színvonala meg­felelőnek bizonyult. Bebizo­nyosodott azonban, hogy ár­vízvédelmi műveink fejlesz­tését - a védett terület érté­kének növekedésével arány­ban — tovább kell gyorsíta­ni. Sokat tettünk máris e té­ren, és ez meg is hozta gyü­mölcsét. 1969-ben 78 millió forinttal szemben 88 millió forintot fordítottunk az ár­vízmentesítési művek fenn­tartására. Fejlesztésükre pe­dig az elmúlt évben ezen fe­lül 145 millió forintot hasz­náltunk fel. De mérhetetle­nül sok még a tennivaló, hogy elérjük a biztonságnak azt a mértékét, amelyet gaz­dasági és politikai szempon­tok egyaránt megkövetelnek, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük országunk 4 millió holdnyi, árvíztől ve­szélyeztetett területén a vá­rosok és falvak, a több száz milliárdnyi nemzeti vagyon elöntésének, az árvízi ka­tasztrófák bekövetkezésének veszélyét. A kormány a vízgazdálko­dás fejlesztési koncepcióját, és ennek keretén belül az árvízvédelem nagyarányú, korszerű fejlesztésének prog­ramját — a Tisza-völgyi árvíz tapasztalatainak felhasználá­sával még ez év folyamán megtárgyalja. Ez a fejlesztési program népgazdaság erőforrásaihoz mérten, fokozatosan, hosz­szabb idő alatt valósítható meg. De céltudatosan, követ­kezetesen kell munkálkod­nunk végrehajtásán. Az ár­vízvédelemhez és a folyósza­bályozást előremutató tervek szerint, a vízgazdálkodás komplex célkitűzéseivel össz­hangban fejlesztjük. Ennek jegyében született a Tisza­csatornázás koncepciója is, amely az öntözés, az ármen­tesítés, a folyószabályozás, a belvízrendezés, a vízi úthá­lózat célját egyidejűleg szol­gálja. Hasznosan egészítheti ki ezt a vízgyűjtő területek felső részén megvalósuló víztárolók rendszere, az al­földi és a hegyvidéki folyó­szakaszok vízkincsének a szomszédos országok alkotó együttműködésével megvaló­suló hasznosítása és a folyók romboló erejének megféke­zése. let újjáépítése esetén a tu­lajdonost kamatmentes köl­csön akkor illeti meg, ha a megsemmisült helyett emelt ház azonos szobaszámú, leg­feljebb kétszobás. Ez a ki­kötés túl merev, mert elő­fordulhat, hogy a család lét­száma több szoba építését is indokolttá tenné. Javasolta a rendeletet úgy módosítani, hogy a jelenlegi kamatmen­tes hitel nagysága marad­jon ugyan, de az építtető azt saját erejéből, s lakásigényé­nek megfelelően kiegészít­hesse. Általános szabály volt ed­dig, hogy a belvízkárokat úgy mérték fel: az elöntött területen még lehet tavaszit vetni. Sajnos, Csongrád megye víz alatt levő terüle­teinek jó része tavasziak ve­tésére már nem hasznosítha­tó. Ezért javasolta, hogy az 1017/1970. évi kormányhatá­rozat végrehajtási utasítá­sainak kidolgozásakor ezt vegyék figyelembe. Balogh László a törvény­javaslatot elfogadta. Dr. Szabó Zoltán: Több pénz jutón az egészségügyre Balogh László: Az újjáépítéshez segítségre van szükség Az 1969-es esztendőről szólva elöljáróban az ipari termelés növekedési ütemé­nek mérséklődésével fog­lalkozott, s kiemelte: a ta­pasztalatok szerint a válla­latok főként létszámnövelés­sel igyekeztek termelésüket emelni, s jó részt éppen emiatt, a fokozódó munka­erőkereslet hatására lazult a munkafegyelem, s csök­kent a munka intenzitása. Ügy ítélte meg, hogy az ipa­ri termelés alakulása 1969­ben mégis kedvező volt, mert 1968-hoz képest az iparvál­lalatok nyereségüket 5,7 mil­liárd forinttal növelték. Csongrád megyében az ipari termelés az első kilenc­hónapi stagnálás után az utolsó negyedévben 6 szá­zalékkal emelkedett ugyan, de éves viszonylatban csu­pán 1 százalékkal haladta meg az azt megelőző eszten­deit. Pozitívan értékelhető viszont, hogy 1969-ben a me­gyénkben az exportált ipari termékek értéke 14 száza­lékkal volt magasabb, mint 1968-ban. Az elmúlt eszten­dőben az ipari vállalatok és gyáregységek fele, az ipari szövetkezeteknek pedig több mint fele termelt exportra is. Sajnos, a termelés még mindig nem alkalmazkodott eléggé a piaci igényekhez. Az elfekvő áruk termelése ugyan csökkent, de még mindig nem tudtak eleget tenni a választéki igények­nek. Sokkal eredményesebb­nek mondható viszont a megye szocialista iparának idei első negyedévi teljesít­ménye, amely 1969 első há­rom hónapjához hasonlítva 9,2 százalékos emelkedést mutat. Ezt követően arról az ár­és belvízvédelmi munkákról szólt, amely Csongrád me­gyében folyik. Már január első napjaiban megkezdődött a belvíz elle­ni intenzív védekezés, a Ti­sza Csongrád megyei szaka­szán április 16-án rendelték el a harmadfokú készültsé­get. Ez aránylag rövid ideig tartott, de május 17-én már a Marost kellett vigyázni. Aztán jöttek az újabb árhul­lámok a Tiszán, ahol még ma is harmadfokú a készült­ség. Az, hogy Csongrád me­gyében a védőgátak ellen tudnak állni az óriási víz­nyomásnak, az ide irányított korszerű védelmi erőknek, a párt és a kormány messze­menő segítségének köszön­hető. Volt olyan nap, ami­kor a megye területén több tízezer ember védte a gá­takat. Nehezíti munkánkat, hogy a Tisza, a Maros és a Körö­sök vonalán 272 kilométer hosszú gátszakaszt kell vé­deni, s ügyelnünk kell 58 kilométernyi főcsatorna gát­jaira is. A töltések jó része átázott, több helyütt megre­pedt, megcsúszott. Az, hogy mind ez ideig sikerrel járt a védekezés, bebizonyította, hogy nem volt hiábavaló a gátakkal való törődés. A mostani árvízvédelmi mun­kák tapasztalatai viszont to­vábbi teendőket sürgetnek, ezért javasolta a kormány­nak és az Országos Vízügyi Hivatalnak, hogy a kritikus szakaszokon emeltessék meg gátjainkat, vizsgálják felül, s szükség esetén erősíttessék meg a Csongrád város alatt húzódó védtöltést. * Csongrád megyében 3520 megrongálódott magánházat tartunk számon, közülük 2260-at kell újjáépíteni. A magánépületkár jóval meg­haladja a 200 millió forintot. Az újjáépítendő és a helyre­állítandó lakásokhoz igen nagy mennyiségű építő­anyagra van szükség, szá­mításaink szerint csupán téglából és cserépből 62 millió, illetve 7 millió kelle­ne. Kértem a belkereskedel­mi, illetve az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy a szükségessé vált épí­tőanyagok biztosításánál a megyét kezeljék kiemelten. Egy rendelet szerint az 1968. január 1-i építőanyag árkülönbözetet dotáció cí­mén megkaphatják azok a magánépíttetők, akik az ál­lami építőipart vagy a szö­vetkezeti építőipart bízzák meg a kivitelezéssel. Csong­rád megyében az épületká­rok viszont olyan súlyosak, hogy lehetetlen minden esetben állami vagy szövet­kezeti kivitelezőt találni. A helyreállítási munkákban feltétlenül be kell vonni a kisiparosokat, és számítani kell a házilagos kivitelezésre is. Ezért javasolta, hogy a korábban említett rendelet­ben biztosított dotációt az újjáépített vagy helyreállí­tott épületek tulajdonosai is megkaphassák. Egy másik rendelet sze­rint megsemmisült lakóépü­Az egészségügyi miniszter bevezetőben elmondta, hogy 1939-ben a költségvetés az előző évinél 7,5 százalékkal nagyobb összeget, csaknem 500 millió forintot biztosított az egészségügy fejlesztésére. Ez meghaladta az 1969-re előirányzott növekedést. En­nek részben az országgyűlés által pótlólag elfogadott 30 millió forint költségvetési összeg, részben az előző évi pénzmaradványok, illetve a tanácsok többletbevételeiből az egészségügy rendelkezésé­re bocsátott összegek voltak a forrásai. Pozitívuma volt a tavalyi költségvetésnek az is, hogy az intézményhálózat, vala­mint a szakmai feladatok bővítéséből és az átlagbér­emelkedésekből adódó több­letköltségeken túl olyan elő­irányzatokat, kiadásokat is tartalmazott, amelyek az egészségügyi ellátás minősé­gi feltételeinek javítását szolgálták. Ennek is köszönhető, hogy javult a fekvőbetegek gyógy­intézteiben a gyógyszerellá­tás, új, korszerű gyógyá­szati eszközöket, anyagokat szerezhettek be és csökken­teni lehetett az egészségre ártalmas munkakörökben a munkaidőt, növelhették az egészségügyi dolgozók létszá­mát. Az egészségügyi gazdálko­dás általános tapasztalatai és tanácsi eredményei kap­csán a miniszter elmondta, hogy az intézetek vezetői a korábbinál bátrabban módo­sították költségvetésük köz­pontilag tervezett szerkeze­tét, összetételét, céltudatosab­ban gazdálkodtak a bérala­pokkal is. A munkaerő­kiesés miatti többletmunká­ért túlóradíjat vagy jutalmat adtak a helyettesítést vál­laló intézményi, illetve „kül­ső" alkalmazottaknak. A korábbi nehéz munka­erőhelyzet az egészségügyi területen csak szerény mér­tékben javult. Tovább növe­kedett a munkaerővándorlás. Lényegesebb változás csak az idén márciusban fogana­tosított béremelések hatásá­ra következett be, illetőleg várható. Hatszázzal gyarapodott ta­valy az orvosok száma, a szakképzett egészségügyi dolgozóké pedig több mint 1200-zal. Enyhültek az or­vos-utánpótlással kapcsola­tos gondok. Bevezették azt a rendszert, hogy a jövőben csak olyan műszerek beszerzését enge­délyezik amelyeket az orvo­si műszerügyi intézet előze­tesen minőségileg jóváha­gyott. Az egészségügyi mun­kához használatos gépek, műszerek jobb kihasználását a zavartalan alkatrész-után­pótlással és a szervizhálózat javításával lehet biztosítani. Az eddiginél több műszaki szakemberre van szükség. Az egészségre ártalmas munkakörökben végrehajtott munkaidő-csökkentés mint­egy 32 ezer egészségügyi dolgozót érint. Eddig nem okozott semmiféle zökkenőt a munkaidő-csökkentés, az intézetek biztosítani tudták a betegellátás folyamatossá­gát. Ez azonban nem feledte­ti a szakképzett munkaerő­hiányát. A negyedik ötéves terv­időszak egyik fontos egész­ségügy feladata lesz az úgy­nevezett intenzív terápiás osztályok kialakítása. Ezek — mint ismeretes — a súlyos: az életveszélyes állapotban levő botegek ellátását szol­gálják. Jelenleg (700 ággyal) 17 intenzív osztály és 98 in­tenzív ellátási részleg műkö­dik. Tavaly új kórház kezdte meg működését Siófokon, Kazincbarcikán és Dombó­várott. összesen 1600 új kór­házi ágyat létesítettek, s ez­zel az ágyak száma 83 600­ra növekedett. Nem sokaso­dott ilyen mértékben a kór­házakban ápolt betegek szá­ma, ellenben az ellátás kö­rülményei javultak. Mind­amellett a zsúfoltság még mindig nagy. A szakrendelő­intézetek betegforgalma vi­déken emelkedett, Budapes­ten kismértékben csökkent. A bölcsődei elhelyezésele iránti csökkenő igényben is mutatkozik annak az intéz­kedésnek a pozitív hatása, hogy a gyermekgondozás; segély biztosításának időtar­tama két és fél évről három évre emelkedett. Továbbra is a figyelem középpontjában kell maradnia a szociális otthoni helyek gyarapításá­nak. Jelentős intézkedés volt, hogy az Elnöki Tanács a nyugdíjasokra és a családta­gokra is kiterjesztette a kö­zelmúltban — o korábbi 90 napossal szemben — az idő­ben nem korlátozott ingye­nes kórházi ápolási igényjo­gosultságot. Az árvíz, valamint a la­kosság védelme érdekében történt áttelepítések jelentős feladatok elé állították — mindenekelőtt az érintett te­rületeken — a közegészség­ügyi és járványügyi, gyógyí­tó-megelőző és szociálpoliti­kai szakszolgálatot. Minde­nütt megfelelő időben és módon biztosították a köz­egészségügyi és járvány el­leni védelmet, az anyagi­technikai feltételeket a la­kosság szakorvosi ellátásá­hoz. A pénzügyminiszter válasza Vályi Péter pénzügymi­niszter bevezetőben megálla­pította, hogy a vita híven tükrözte, milyen kérdések állnak a gazdálkodás, gaz­dasági érdeklődés homlokte­rében. Felhívta a figyelmet a mi­niszter arra, hogy az árvíz­veszély elmúltával is még hosszú ideig szükség lesz ar­ra a segítségre, amit jelen­leg nyújt a társadalom az árvíz sújtotta területek tá­mogatására, senki ne feled­je, hogy milyen segíséget ígért akkor, amikor a leg­nagyobb volt a baj. Az ár­víz miatt rombadőlt vagy megrongálódott házak újjá­építéséhez nyújtandó hitellel kapcsolatban úgy nyilatko­zott, hogy ha valaki saját pénzéből kettőnél több szo­bát akar építtetni, akkor is megkapja a két szobáig ter­jedő támogatást, illetve hi­telt. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter rámutatott, hogy különféle intézkedések születtek a nemkívánatos ár­mozgások megakadályozásá­ra, illetve az indokolatla­nul magas árak csökkentésé­re. Utalt azokra a határoza­tokra, amelyek alapján a költségvetés terhére bizo­nyos importcikkek árát mér­sékelték. Az árellenőrzésben valóban nagyobb szigorúság­ra van szükség A kétnapos zárszámadási vita eredményeit összegezve a pénzügyminiszter megál­lapította, hogy a felszólalt képviselők egyetértettek a múlt évi gazdálkodással. Ugyanakkor rámutattak né­hány figyelmeztető gazdasá­gi problémára is. Felhívták például a figyelmet az élő munkával való gazdálkodás megjavításának fontosságára, felvetették a beruházások irányításában tapasztalható nehézségeket. A vállalatok közötti tőkeátcsoportosítással kapcsolatban közölte, hogy az erre vonatkozó intézkedé­sek rövidesen napvilágot látnak. Az egyéb témákat pedig, amelyekről a mostani ülésszakon nem esett szó, a negyedik ötéves terv, illetve az 1971. évi költségvetés tár­gyalásánál lesz majd alkal­munk megvitatni — fejezte be zárszavát a pénzügymi­niszter. SZOMBAT. 1970. JÜNIUS 27. DELMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom