Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

• te;.-.-. ..- •-•••. • Johannes R. Becher: LENIN — AKI FÖLRAZZA • ÁLMÁBÓL A VILÁGOT Fölrázta álmából a világot, szavai villámok voltak Síneken s folyókon özönlőt!. ; minden országon áthatoltak Fölrázta álmából a világot szegények kenyere lett minden szava, az éhezések elleni hadsereg. Fölrázta Simából a világot szavai gépek lettek, traktorok, házak, aknák, fúrótornyok a telepnek — Aramvezetékek, kalapácsok az üzemekben, állnak kitörölhetetlenül a2 emberi szívekben. (Kalász Márton fordítása) Képes Géza: LENIN CRészlet) Szívek s kapuk nyíltak Lenin szavára s hallgatta a szót harci tűzben égve az orosz nép s a világ minden népe­„Áll a vílágszabadsag sziklavára!" S bele zúgtak a népek viharába A szovjet, állam hite. álma. vágya, szándéka és reménye egy a béke'" Odaadta a parasztnak a földet s a parancsot a szuronyok hegyere °zúrta a proletár hadak vezére. Szólt: „Menjetek, osszátok szét a földet, mit más bitorolt ezer éve már' Ti túrtátok a szomjú parlagot, hohér-hadak tiportak rajtatok s ha jött a nyár és learattatok: a földből nektek más sosem jutott, csak munka, robot,.- semmi és halál " Lcninvsros latkep® leninváros A legmodernebb szerző A LENIN-CENTENÁ­RIUMRA jelenik meg Amerikában Lenin . „Állam és forradalom" cí­mű műve. A „Mi a teendő?", Lenin legnépszerűbb könyve az amerikai fiatalok körében. James Allcn, az Egyesült Államok legrégibb progresz­szív hagyományokkal ren­delkező kiadójának szavait idézzük. Az International Publiciers igazgatója így folytatta az APN tudósítójá­nak adott nyilatkozatát: — A legjobbkor jött! Egy órával ezelőtt fejeztem be tárgyalásaimat a „Britanni­ca Enciklopédia" gondozásá­ban megjelenő „Nagy köny­vek*" című sorozatról. Ez a sorozat az emberi történe­lem legnagyobb alkotásait öleli fel. A kiadóvállalat ta­nácsa a napokban hozott döntési az „Állam és forra­dalom" megjelentetéséről a Lenin-centenárium tisztele­tére. A példányszám igen magas lesz. hiszen csupán az előfizetők száma száznegy­ven ezer. A mű a mi fordí­tásunk alapján készül. A „Britannica" mind ez ideig ..nem ismerte el" Lenint Most azonban ügy látszik belátták, hogy a „Nagy könyvek" című sorozat egy­szerűen elképzelhetetlen nél­küle. Tartsa szem előtt, hogy véleményem szerint ez igen fontos fordulat, s ön az el­ső, aki erről tudomást sze­rez. — Érdeklődést keltenek-e a mai Amerikában Lenin művei ? — Az érdeklődés állandó és igen jelentős. A példány­számot illetően az „Állam és forradalom" áll az első he­lyen. A könyv a húszas évek közepén jelent meg először Amerikában, ötezer példány­ban. A harmincas évek ele­jén ..százezer példányban ad­tuk ki. Azóta több kiadás­ban jelent meg, legutóbbi, tavalyi kiadásunkban húsz­ezer példányban. A második helyen „Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfel­sőbb foka" című Lenin-mű­vet említeném. — Ügy tudom, az önök ki­adványait már megelőzte né­hány Lenin-kiadás Ameriká­ban. — Valóban 1924-ig né­hány kisebb kiadó gondozás sában jelent meg a „Levél az amerikai munkásokhoz". „A szovjethalalom soron követ­kező feladatai". „A balolda­liság a kommunizmus gyer­mekbetegsége". és néhány más Lenin-mű. De bátran mondhatom, hogy 1924-ben alakult kiadóvállalatunk az első, amely tervszerűen, tu­dományos alapossággal és jó fordítósokban közölte Lenin műveit. 1927-ben mi adtuk ki először az Egyesült Ál­lamokban a „Materializmus és empiriokriticizmus'' cí­mű könyvet. — Mennyire tehető -az Egyesült Államokban ki­adott Lenin-művek összpél­dányszáma? — Nehezen tudnám meg­mondani. A moszkvai nem­zetközi könyvkiállítasra, amelyet a Lenin-centenárium tiszteletére rendeznek, már pontos adatokkal szeretnénk érkezni. Könyveink is ott lesznek természetesen a ki­állításon, amelyen külön­napot szentelnek kiadónk­nak. Megismertetjük a láto­gatókat azokkal az amerikai népdalokkal, versekkel, amelyekben a szociális igaz­ságosságért folytatott harc lenini eszméi tükröződnek. A centenáriumra gyűjteményes kiadást jelentetünk meg, cí­me: „Lenin az Egyesült Ál­lamokról". Szépen illusztrált kiadásban jelentetjük meg Krupszka.ia visszaemlékezé­seit Leninről. Üj kiadásban jelenik meg az 1968-ban ké­szült háromkötetes Lenin­gyűjtemény. Tavaly újra ki­adtuk a „Mi a teendő ?"-t A LEGSZORGALMA­SABB vevők a fiata­lok. Elsősorban a diák­ifjúság. A „Mi a teendő ?"­ben saját kérdéseikre ke­resnek választ. Igen fontos tény ez a mai Amerika meg­értéséhez. Az ifjúságot oiyan kérdések foglalkoztatják, mint a forradalmi öntudat problémái, a kispolgári in­dividualizmus és az anar­chizmus szerepe a forrada­lomban, a munkásosztály hi­vatása a társadalom átalakí­tásában. Lenin a legmoder­nebb szerző Amerikában. G. BOROVIK T ISZASZEDERKÉNY AZ utóbbi tíz évben töb­bet változott, mint azt megelőzően ezer év alatt — így mondják mai lakói, ígj- a krónika. Amikor 1955-ben az első barakkokat felállítottak, hogy erőművet építsenek nem messze a Tisza partjá­tól és sereglettek ide az építők — csodálkozással, ve­gyes kélkedéssel — kérdez­gették a falu lakói: „Ugyan lesz-e ebből, valami jo ne­künk?" A városnak akkor még nyoma se volt. Álh a falu. Tis2aszederkény, hosszú ut­cájával, egyforma fehérre meszelt nádfedeles házaival. Állt a falu, több mint 700 éve — hadászok, földművesek laktak, amióta 1268-ból az első írásos feljegyzés datá­lódott Szántóföld "volt a terület amelyet az erőmű helyszíné­nek kijelöltek és megvették egy amerikás magyartól a tanyaját Az építők, a szere­lők nyolc barakkban meg 100 palkonvai parasztcsalád­nál laktak. Az új városla­kóknak szánt első lakásokat 1957-ben emelték a mai vá­ros területén, vagy négy ki­lométernyire az erőműtől. Aztán felhúzták a többi házat is. A faluban meg ki­gyulladt a villany, megszó­lalt a rádió. És itt, ahol év­századok, évezredek óta a föld adta a 6zűkös kenyeret, az ipari fejlódés szédületes r.jéretc-ket öltött. A dél-bor­eodi vidék a haza: vegyipar egyik fel1 egvái a lett. A két­száz megawattos hőerőmű, a ldkk-resték'és műgyantagyár. a műtrágyagyár, a mö­anyagíedolgozó üzem egy­egy állomása az ipán tói­lődé6rek. A falu mellé felépült . város, iskolákkal, üzletsor­ral, kultúrközponttal. ke­helyalakú víztoronnyal, mo­dernségükben már némileg hangulatos lakóhazakkal. A II ezer lakosú Tiszasze-> derkény mától Leninvaros esz Hogyan, miért, mitől? — ;>rre kérem, keresem a vá­laszt, a feleletet A tiszaszederkényi városi tanacs vb ülésének jegyző­könyvéből: „Tiszaszederkény iíjü szoc alista város hazánk felszabadulása óta létesült és vált virágzó ipari bázissá. Mint a szocializmus szülötte, méltó reprezentánsa hazánk­nak a Szovjetunióhoz fűződő mély és megbonthatatlan ba­rátságának. Vegyiparunk lé­tesítményei nagyrészt a Szov. jetunió baráti segítségéved és szovjet berendezésekkel épültek fel." — Mély és igen szép szim­bólurp ez a névváltozás mondja az erőmű egyik dol­gozója. — A lenini eszmék diadalát hirdeti, és példázza városunk léte is. Hiszen hol lennénk ml, volt • cselédek, summások. ha nincs mellet­tünk a Lenin alapította szov­jet állam, ha nincs felsza­badulás? A VAROS közigazgatási határában még az áU az útjedzótáblán: Ti­szaszederkény, de mára meg­festették az újat, a messzire látszót, a távlatokat jelzőt: Leninváros. KADAR MARTA Az 527-es számú tagsági könyv N AGYON KEVÉS MÁR azoknak a száma, akik eleven üzenetet hozhatnak róla. Kapva kaptam hat az allcalmon. amikor Kijevben a vállamra csapott lelkesen a Radjanszka Ukrajna fotóriportere, és kérdés formájában feltette a ritka ajánlatot: „Altarsz-e találkozni egy olyan emberrel, aki négy éven át együtt dolgozott Leninnel a Kremlben?'' Egy óra múlva már ott is voltunk A. P. Pirogon Repin utcai lakásán. Teáztunk, ettük a híres kijevi tortát, néztük a fiatalos tartású veterán emléktárgyait, albu­mait, festményeit — és hallgattuk a történelmet. — A szovjet kormány 1918 tavaszán Petrográdból Moszkvába tette át székhelyét. Ebben az időben engem az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságba ve­zényeltek dolgozni. Mivel a Kremlben laktam és dolgoz­tam, gyakran láttam Vlagyimir Iljicset. hallgattam beszé­deit, sokszor talalkoztam vele. A Kremlben megalakítottuk a part alkerületi bizottságát, amelvnek munkájában ma­gam is tevékenyen részt vettem, különböző megbízatásokat teljesítettem. Egyik megbízatásom örökre emlékezetes marad — Az volt a dolgom, hogy elkészítsem az új pártiga­zolványokat. Megkaptam a Kremlben dolgozó kommu­nisták névsorát. Ahogyan átnéztem, hirtelen Lenin nevér akadt mec a szemem. Agyamban rögtön átfutott a gon­dolat: vajon én fogom megírni Lenin párttagsági köny­vét? Én állítom ki a párt első emberének igazolványát' igen... Jól emlékszem rá, amint szétnyitottam egv ú; könyvecskét, és hozzáláttam, hogy mindjárt és elsőként Vlagyimir Iljicsnek állítsam ki a pártigazolványát. Szere­tettel és gondossággal rajzoltam meg minden betűt. Az asztalom körül álló elvtársak lélegzetet visszafojtva fi­gyelték tollam minden mozdulatát. — A pártigazolványt kiállítottam, de akkor jött a nagyobb gond: nülyen sorszámot írjak rá?' Akkor még a nyomda nem tette rá a sorszamot a könyvecskékre, a nyil­vántartási névsor rendje szerint magunk írtuk rá kézzel azt is. Egyes elvtársak úgy vélekedtek: -ha Lenin pár­tunk szervezője, vezére, ez azt jelenti, hogy ő a pártban az első kommunista, tehát tagsági könyvébe az l-es szá­mot kell írni Más elvtársak, akik közelebbről ismerték Lenint, nem értettek egyet ezzel. Azt mondták: Vlagyimir Iljics igen szerény ember, nem venné ió néven ezt a ki­vételezést. méltatlankodást váltana ki belőle. Erre a ta­nácsra hallgattam és tagsági könyvére azt a számot ír­tam. amely a névsor szerint a neve előtt állt. így lett az 527-es számú tagsági könyv a párt első emberéé. — Néhány éven át Lenin közvetlen közelében dol­goztam Majdnem mindennap láttam ezt a szokatlan -em­bert. Gvakran hallgattam felszólalásait. — Első ízben 1918 novemberében hallottam Lenint az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottsági ünnepi ülésén. Az ország a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első évfordulóját méltatta. Az ünnepi ülést Moszkvában, a Nagy Színházban tartották. Mindenki latnj és hallani akarta a szerétett Iljicset. A nézőtér, mint rendszerint, a kezdet előtt úgy zsongott, mint egy óriás méhkas. De hirtelen csend támadt. A következő pillanatban az óriási teremben tapsvihar tört ki. Megfordultam és megláttam a belépő Lenint. Vlagyimir Iljics felháborodott a viharos ováció miatt. Végigment a színpadon, az elnökségi asztal sarkára ült és valamit írni kezdett. A teremben jelenle­vők, miután észrevették Lenin felháborodását, még job­ban tapsoltak neki. Ez a felháborodás jellemző és termé­szetes volt. Leninben egybekapcsolódtak a géniusz és a rendkívül egyszerű, szerény ember tulajdonságai. — Sokszor hallottam Vlagyimir Iljicset. Mindig meg­lepett felsorolásainak egyszerűsége, világossága és értel­meSsége. amivel meghódította a hallgatóságot — Szerénysége abban is megnyilvánult, ahogyan öl­tözködött. Emlékszem rá. bármikor is találkoztam Vlagyi­mir Iljiccsel. egyszerű ruha. egyszerű Viyakkendő. ugyan­ilyen cipő és sapka volt rajta, amelyet a világon min­denki ismer. — Iljicsnek még egy tulajdonságáról szeretnék be­szélni Mindig az igazat mondta az országban uralkodó helyzetről és egv ben rámutatott a gondok megoldásának útjaira. Visszaemlékszem. a moszkvai Nagy Színházban 1919 januárjában az élelmiszer- és tüzelőanyag-ellátás ne­hézségeiről szóló beszédére. Abban az időben igen feszült volt a helyzet az országban: polgárháború folyt, a ke­nyérforrások kimerültek. A fővárosban nem volt tüzelő. Dühöngött a kiütéses tífusz. — Aggasztóan hangzott az elcsendesedett színházban a kérlelhetetlen igazság arról, hogy meg sok nehézség áll előttünk. Beszede éles és nyílt volt, de érezhető volt ben­ne a szilárd meggyőződés, hogy a nehézségeket leküzdjük. — Egyszer a Kremlben önkéntes munkaszombaton volt alkalmam Leninnel együtt dolgozni. Meleg májusi nap volt A Kreml összes dolgozói kivonultak reggel a te­rület megtisztítására. A Kreml terein gerendák, macska­kövek, drótok hevertek. Mindez még azóta maradt itt amikor itt vesztegettek a junkerek és a tisztek, akik 1917­ben megkaparintották a Kremlt. Alig láttunk hozzá a munkához, amint valaki elkiáltotta magát: „Vlagyimir Il­jics". Felnéztem és láttam, amint Lenin kilép a. népbiztos­sági tanácsból. Felénk indult. Egyszerű zakó volt rajta. Az arca az örömtől sugárzott — Szokott gyors járásával hózzánk lépett, köszönt és belépett a sorba. Valaki elkiáltotta magát: „Lássunk hoz­zá!" És Vlagyimir Iljics velünk együtt emelte a gerendát. Nagyon nyugtalankodtunk, szabad-e Leninnek gerendát emelnie és vinnie? Hiszen jói emlékeztünk rá. hogv nem­rég beteg volt. azután, hogv gálád módon merényletet kö­vettek el ellene. De Ienin nagv lelkesedéssel dolgozott. A pihenő alatt barátságosan elbeszélgetett velünk. Amikor pedig valaki szellemes viccet mondott, úgy nevetett, hogy az másokra is átragadt. l'TOGOV ELVTÁRS nem spórott úgy az idővel mint ahogy nekem kell veszkődnöm a sorokkal, a terjedelemmel. Talán majd még elmondhatok mást ls. amit tőle megtudtam. De egyet, sietek mco le­írni. A szobrok, a képek nagyobbrészt előrelendülve ábrázolják Lenint beszéd közben, széles szónoki gesz­tusokkal Pirogov elvtárs azt mondja, sohasem látta ilyennek. Nagyon energikus, mozgékony volt. élénk gesztusokkal és mimikával beszélt, de e kísérő moz­dulatok mindig illettek a tárgyhoz. A művészeket bi­zonyára a leninizmus hatalmas sodrása vitte ehhez az ábrázolási módhoz. Az, hogy életművét visszasugároz­ták egyéniségére. SZ. SIMON INTVAN SZERDA, 1970. ÁPRILIS 28. DÉLMAGYARORSZÁG 7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom