Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

A haladó emberiség letesének 100. évfordulóját ünnepli. Százmilliók hajtják meg mély tisztelettel az emiékezes és a hála lobogóját az emberiség e nagy szellemóriásának, gondolkodójának. rendíthetetlen forradalmárának emléke előtt. Alkotását, müvét nem kezdi ki a kérlelhetetlen idö. ellenkezőleg, az évtizedek múlásával mind élőbbekké válnak es embermilliók gondolkodásában, cselekedeteiben valósulnak meg. Kevés hozzá hasonló és vele mérhető személyiséget ismer a történelem. Neve. müve. tanítása ismert lesz. míg ember él a földön. A történelmi idők mindig megszülték az emberiség zsenijeit. Ilyen Lenin is. A forrongó és vajúdó XX. század nagy egyénisége ő. A valóban nagy személyiségek ritkán születnek. Lenin e kevesek közé es az elsők közé tartozik. Ismerünk nagv embereket, akik meghódították a fél világot. nemzetek sorsát eldöntő csatákat nyertek, nagy felfedezésekkel tettek szolgálatot az emberiségnek. Lenin azonban mindnél különb, zseniálisabb és emberibb. Lenin új korszakot nyitott az emberiség törtenetében, kivezette hazája népeit a kizsákmányoló rendszerből és halálos sebet ejtett a kapitalizmus rendszerén, felvillantva a szebb, az emberibb jövő ragvogó, világot besugárzó fényeit. Tizenhárom éves volt, amikor Marx. és 25 éves. amikor Engels elhunyt. Lenin ekkor már megismerkedett és azonosult nagy elődjeinek minden lényeges müvével. Tapasztalhatta a forradalmárok üldözött, veszélyekkel telt életét és már megjelentek első könyvecskéi, szervezte a munkások tanulóköreit és harci szövetségét. Mindössze 54 évet élt. ebből 26-ot száműzetésben és emigrációban. Korán kitépte őt a dolgozók köréből a sors. életének gyertyája hamar elégett a munkások, parasztok felszabadításáért vívott meofeszitett harcban. Mégis érezzük, hogv itt él közöttünk. Gránit és arcszobrai, valamint sírja előtt sohasem hervad el a virág. Lenint szerették, szeretik és szeretni fogják az emberek, mert igaz ember volt és mindent az emberekért, az egyszerű, a kizsákmányolt emberekért tett. Kommunista volt — életenek minden pillanatát, tudását és roppant alkotó, szervező erejét a köz ügyéiért, a forradalomért. a szovjet hatalomért. a nemzetközi munkásmozgalom ügyéért áldozta. Nem bálvány ő, hanem példakép, akit nem bálványozással. hanem példájának követésével ünnepelhetünk méltóképpen. Lenin munkáját, tanításait, elméleti és politikai örökséget leninizmusnak nevezzük. Beszélünk marxizmus—leninizmusról. amely tartalmazza Marx és Engels forradalmi tanításait, s mindazt, amivel Lenin e tanokat továbbfejlesztette. így vált a leninizmus korunk egyetlen és oszthatatlan marxizmusává. Elévülhetetlen érdeme Leninnek, hogy az imperializmus koranak és a Marx óta lényegesen megváltozott viszonyoknak megfelelően, e viszonyokra alkalmazva fejlesztette tovább Marx és Engels tanításait. Felismerte, hogv a forradalmi munkásmozgalom központja a századforduló után áttevődött nyugatról keletre; elsősorban Oroszországba, mert az imperializmus összes ellentmondásai itt halmozódtak fel és éleződtek ki leginkább. A forradalom erőinek ezt az átcsoportosulását már az 1905-ös forradalom is bizonyította. Az új helyzet tudománvos elemzésének eredményeként Lenin arra a következtetésre jutott, hogy a szocializmus a világ valamennyi országában nem egycsapásra győzedelmeskedik. Nem kell, nem szabad várni, amíg az iparilag fejlettebb nyugati országokban győz a proletárforradalom — hiszen az Engels halála után erősödő opportunizmus, a szociáldemokrácia elposvánvositotta a munkásmozgalom vezetését —. hanem hozzá kell kezdeni a munkáshatalom megvalósításához ott. ahol az imperializmus láncszeme a leggyengébb, ahol leghamarabb létrejönnek a szocialista forradalom objektív és szubjektív feltételei. S ez az ország Oroszország. Ez az állásfoglalás akkor eretnekségnek számított és kivívta a szociáldemokrata „vezérek" dühödt támadását Lenin ellen. A változó történelmi helyzetet felismerve születtek meg Lenin alkotó, forradalmi tanításai és hozzákezd a győzelem elméleti, politikai és szervezeti feltételeinek kikovácsolásához. Soha sem tekintette Marx. Engels tanításait dogmának. ha-nem alkotóan nyúlt hozzájuk, gazdagítva mindazokkal az elméleti, politikai. stratégiai és taktikai konzekvenciákkal, amelyekre a változó kapitalizmus, az A XX. század szellemóriása Irta: Dr. Ágoston József imperialista-kapitalizmus egyenesen kényszeritette. Ugyanakkor Lenin a marxizmus alapvető tételeit mindenkor és bármely téveszme ellen nagy elszántsággal megvédelmezte. Lenin, és a lenini párt legfőbb célja a feudál-kapitalizrnus megdöntése, a kizsákmányolás felszámolása, a proletárdiktatúra megteremtése, a szocializmus felépítése. azaz a marxizmus gyakorlati realizálása volt. E célok valóra váltása elképzelhetetlen volt a munkásosztály új típusú pártja nélkül. Ezt teremtette meg Lenin. A forradalom győzelme elképzelhetetlen volt. a munkásosztály egységes, fegyelmezett. elméletileg és politikailag felfegyverzett kommunista pártja életre hívása nélkül. Ily módon Lenin tevékenysége szervesen összefonódott a munkásosztály forradalmi pártjának megteremtésével, amelynek vezetésevei valósulhatott csak meg a hatalom megragadása. A pártért folyó harc során dolgozta ki Lenin a párt vezető szerepéről, felépítéséről és a pártélet normáiról szóló tanítását. Már az első világháború előtti években ezer jel mutatta. hogy az oroszországi munkásosztály kiheverte az 1905-ös forradalom vereségét és a társadalmi ellentmondások éleződése újabb forradalmi helyzetet teremt. A háborús vereségek és pusztítások még tovább növelték az orosz munkások és parasztok elkeseredéset. szabadságvágyat. Így Oroszország népeinek útja feltartózhatatlanul előbb a polgári demokratikus, majd a szocialista forradalomba vezetett. E harc élén mindvégig a Lenin kovácsolta kommunista Párt állt. A Nagv Októberi Szocialista Forradalom győzelme az emberiség történetének legjelentősebb eseménye. E naptól számítjuk a legújabb kor történetét is. Megszületett a világ első munkás-paraszt állama, a proletárdiktatúra első nagy országa. Eddig még vigasztalhatták önmagukat a tőkések, hogy a marxizmus—leninizmus „megvalósíthatatlan teória", „lázálom" — de ezután már a megvalósult szocializmussal kellett szamolniok. Lénin elévülhetetlen történelmi érdeme, hogv a proletariátus diktatúrájára épülő szocialista Szovjetunió megteremtéséért és a külföldi intervencióval szemben a szovjet hatalom megvédéseért vívott harcot vezette. A tizennégy imperialista ország intervenciója elleni harc során szerveződött a vörös hadsereg, a flotta és a légierő ottan hadereje. amely képes volt megvédeni a szovjet államot. A szocialista forradalom és megvédése' után az állam- és a gazdasagépités peldanélkül álló bonyolult és nehéz feladatai állították újabb gigászi próbatétel elé a pártot, amelyet Lenin vezetett. SA régi államapparátus szétzúzása, a szovjet állam kiépítése, a társadalom termelőeszközeinek köztulajdonba vétele, mindezek elválaszthatatlanul összeforrtak Lenin nevével. A szovjetekben — amelyek korábban a munkások sztrájkszervezetei voltak — Lenin felismerte a proletárdiktatúra államának szervezeti formáját és rendszerét. Lenin magáévá tette Marx, Engels ama felismerését, hogy a proletariátusnak a hatalmat kell megragadnia, mert csak ennek birtokában építheti fel a szocialista társadalmat. Az államról szóló lenini tanítás, tehát egyrészt Marx. Engels tanainak zseniális továbbfejlesztése, másrészt örökségül szolgált számunkra is. A Lenin vezette szocialista forradalom összefonódott Oroszországban a kizsákmányolás felszámolásával, a parasztkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldásával. A parasztság örök használatba kapta a földet. felszabadultak az ország mintegy száz nyelven beszélő nemzetiségei. A népeknek ez a nagv önkéntes szocialista egyesülése a második világháború szörnyű megpróbáltatásainak viharában mutatta meg legyőzhetetlen erejét es összeforrottságát. A hatalom megszilárdítása, a termelőeszközöknek a munkásosztály kezébe történő koncentrálása után Lenin a gazdasági építőmunkát jelölte meg fő feladatnak. A fiatal szovjetország termelőerői elmaradottak voltak, amelyet a hosszú háború katasztrofális helyzetbe taszított. Élet-halál kérdése volt a gazdaság gyors helyreállítása, maid féjlesztése. A történelmi helyiset újabb kerde&ek megoldana elé állította Lenint, a bolsevikokat és az oi-szág népeit. Felépithető-e a szocializmus egy országban? Fenn tud-e maradni egy szocialistaország a kapitalista világ tengerében? Megvalósitható-e a gyakorlatban a két rendszer békés egymás mellett élése? Lenin ezekre a kérdésekre igennel válaszolt — ismét gazdagítva a marxizmus tanításait. Lenin úgv vélte, hogv a szocialista forradalom mind politikailag, Szabó Iván: Lenin (részlet) mind katonailag bebizonyította életképességét ahhoz, hogv „ ... egy szocialista köztársaság kapitalista körülzártságban létezzen". A történelem csak ezt a reális alternatívát nyújtotta a szovjet államnak. A tőkés világ el volt foglalva a háború utáni belső gazdasági és politikai gondokkal. 1919-ben több európai országban -r így hazánkban is — sorra leverték a proletárforradalmakat. A munkásfiatalon végérvényesen ebben az időben csak egv országban győzött. A fiatal szovjet államnak ilyen viszonyok között maximálisan ki kellett használni minden időt a megerősödéshez. Ebben a helyzetben dolgozta ki Lenin a szocialista építés és a gazdaságfejlesztés időszerű tennivalóit. A hadikommunizmusról való áttérés az új gazdasági politikára, az ország villamosítási tervének kidolgozása, a munka termelékenysége növelésének fontossága — mind a szocialista építés lenini gondolatai. Az egymást követő ötéves tervek sikeres túlteljesítése növelte a szovjet gazdaság erejét, javultak a dolgozó emberek létviszonyai. Amikor Lenin igennel válaszolt arra a kérdésre, felépithető-e egy országban a szocializmus mélyen internacionalista választ adott. Tudta, hogy a szocializmus világméretű győzelme törvényszerű, és hogy ehhez a legnagyobb hozzájárulás a szocialista építés megkezdése a Szovjetunióban. A történelem igazolta ezt az elméletet és gyakorlatot. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a nemzetközi tökével a munkásosztály internacionalista erejét kell szembeállítani. A munkásosztály nemzetközi egységét és szervezettségét olyan éles fegyvernek tartotta, amelyért sohasem szűnt meg harcolni. Senki sem látta olyan világosan mint ő, hogy az opportunizmus eluralkodása a II. Internacionáléban hozzájárult az első világháború kirobbantasáhoA Éppen eaect Lenin \ rendkíyül élesen lépett fel és küzdött az opportunizmus minden formája ellen, mind az országban, mind nemzetközi méretekben. A narodnyikok, az ökonomisták nézeteit éppen úgy ízekre szedte, mint az ultrabaloldaliak szemléletét. Irgalmatlanul küzdött a szociáldemokrácia opportunizmusa, de a centralisták eszméi ellen is. Tette mindezt a marxizmus tisztaságának védelméért. Fáradhatatlanul harcolt a nacionalizmus és sovinizmus ellen, mert ezek a nézetek a munkásosztály internacionalizmusának erősödését gátolták. Lenin lankadatlanul küzdött a munkásosztály nemzetközi szervezeti egységéért, a III. Kommunista Internacionáléért. Az internacionálé kongresszusán többször beszámolt a Szovjetunió eredményeiről, nem hallgatva el a súlyos gondokat sem. Tudta, hogy a Szovjetunió és a nemzetközi munkásmozgalom között kölcsönös egymásrautaltság van. A munkásosztály nemzetközi egységének állandó erősítése ma sem kisebb jelentőségű, mint Lenin életében volt, s ennek állapotáért minden kommunista és munkáspárt egyaránt felelős. A szovjet államnak rövid két évtized adatott a békés épitőmunkára, erejének növelésére, mert ezután szembe kellett nézni a fasizmus, a II. világháború szörnyű terhével, pusztításaival. A Szovjetunió összekovácsolódott népei győztesen kerültek ki a háborúból, viselve a háború fő terhét, a hitleri Németország csapásait. A háborúban húszmillió embert vesztett a Szovjetunió. * A fasizmus feletti győzelem újabb forradalmi változások alapjait vetette meg Európában, de a világ más földrészein is. A fasizmus alól felszabadult országok népeinek egész sora — a Szovjetunió sokoldalú segítségével — hozzákezdhetett egy új társadalmi gazdasági rend, a szocializmus megvalósításához, amelyhez az eszmei alapot a leninizmus nyújtotta. A proletárdiktatúra újabb országokban győzött és ezzel alapvetően megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. Létrejött és megerősödött a szocialista világrendszer, amely biztos támasza a nemzeti felszabadító mozgalmaknak és a világ békéjének. Nem véletlen, hogy az elmúlt 25 évben minden imperialista kísérlet egy újabb tömegpusztító világháború kirobbantására, kudarcot vallott. Ez kétségtelenül a szocialista világrendszer, a forradalom világerőinek elévülhetetlen érdeme. Ezt a növekvő erőt demonstrálta a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszkvai értekezlete, valamint az ott elfogadott dokumentumok. Ha 1917 után a kizsákmányolók még azzal vigasztalhatták magukat, hogy a szocializmus egy országra „korlátozható", hogy az csak valamiféle „orosz jelenség", akkor a második világháború után ettől a vigasztól is megfosztotta őket a történelmi haladás. A szocializmus kilépett egy ország határai közül és világrendszerré vált. A marxizmus—leniniznujs tanításai 14 országban anyagi valósággá váltak, bizonyítva, hogy ez az eszme minden nép számára jelenti a járható utat. A marxizmus— leninizmus ellenségei oktalanul beszélnek a „százéves doktrína csődjéről". Lenin tanításai élnek és győzedelmeskednek a világon. A kommunizmus LYYYVS legerősebb politikai mozgalmává fejlődött. 1924-ben, Lenin halálakor 40 országban volt kommunista párt 1 200 000 tagot számlálva, 1969-ben már 89 országban 50 millió párttagot tömörítettek. Nincs az az erő, amely ezt a társadalmi-történelmi folyamatot képes volna feltartóztatni. Mi, magyar kommunisták bátran elmondhatjuk, hogy akkor értünk el sikereket, amikor hűek maradtunk Lenin tanításainak szelleméhez, amikor alkotó módon alkalmaztuk azokat hazánk viszonyaira. Lenin születésének századik évfordulóját úgy ünnepelhetjük legméltóbban, ha megvalósítjuk mindazt, amit Lenin örökül hagyot reánk. Pártunk, népünk eltökélt szándéka, hogy erőnket nem kímélve, a Lenin által megmutatott úton haladunk a jövőben is. Ezen a napion együtt ünnepelünk a Szovjetunió népeivel, hálával emlékezve annak az országnak a nagy fiára, amely számunkra meghozta a szabadságot és a lehetőséget, hogy ma mi is Lenin zászlaja alatt az emberi haladás élvonalában harcolhassunk népünk és minden dolgozó ember életének szebbé, jobba vakoztótasaerl „